Normális ​vagy 95% 117 csillagozás

Úgy gondolom a Normális vagy minden ember számára hasznos lehet. Ha van rutinunk pszichológiai művekben, ha nincs akkor is. Nem tekintsünk rá regényként amit egy olvasatra be kell fejezni. Olvassuk lassan, apránként, odafigyelve.
https://zama.hu/dr-mate-gabor-normalis-vagy/

A test lázadása és a Szétszót elmék olvasása után alig vártam a megjelenését, bár tudtam, hogy nem lesz könnyű olvasmány, nem egy pár napos regény, fel is kell dolgozni a benne olvasottakat és az is boztos, hogy nem egyszer olvasós, hanem elő-elő kell venni. Először csináltam olyat, hogy megjelöltem az oldalakat, ahol számomra fontosabb dolgokat olvastam, szépen feldíszítettem a könyvet :)
Olvasás után egyelőre felkerült a polcra, de nem hagy nyugodni/lecsillapodni, úgyhogy beszereztem egy füzetet, amit a gyakorlatokhoz fogok hamarosan használni.
Életem eddigi legmeghatározóbb könyve ez. Azt hiszem, nem is tudom igazán kifejezni mit jelent nekem és mit érzek az olvasása után, legszívesebben mindenkivel elolvastatnám.

Máté Gáborra nem olyan régen figyeltem fel, A test lázadása könyve került fel a várólistámra. Végül legújabb, fiával közösen jegyzett kötetét olvastam el, többek között @katacita ajánlására.
Tökéletes évindító – gondolatébresztő olvasmány a Normális vagy, amely életünk sokféle területéről szól, emiatt sokaknak hasznos lehet. Legyen szó gyakorló szülőkről, gyerekvállalás előtt állókról, vagy azokról akik érzik, hogy valami nincs rendben és a gyógyulás, a teljesség felé vezető utat keresik.
Sokkal bővebben a blogon!

Pár napja megnéztem egy előadás részletet Máté Gábortól, ami ismét eszembe juttatta, hogy mekkora tudással és rálátással is rendelkezik.
A könyve valami hihetetlenül fantasztikus. Ami miatt nem adtam rá meg a maximális csillagot (pedig kedvenceltem, ajánlom mindenkinek és garantáltan újra fogom olvasni), az az, hogy az előadásai sokkal emberközelibbek, kevésbé szakmaiak. Nekem a politikai, egészségügyi háttér is túl részletes volt, nem sok mindent tudok kezdeni a kanadai helyzet aprólékos leírásával. Bár értem, hogy neki erre van a legnagyobb rálátása, mégse hiszem, hogy ennyire bele kellett volna mennie.
De még így is hiszem, hogy ez a könyv mindenhol meg fogja találni az olvasóit, hiába vagyunk mi itthon pár éves lemaradásban a nyugati világtól, a mai életmód hatásait mi is megtapasztaljuk, megszenvedjük. Nincs olyan a környezetemben, aki ne küzdene valamilyen testi, (lelki) mentális problémával, betegséggel. Apum pár napja mondta, hogy naponta 50 tablettát szed (ami döbbenetes! Tudtam, hogy sokat szed, de így számszerűsítve… Döbbenet!) Az anyagi vonzatát hagyjuk is. És soha senki nem a betegségei okát kereste, kezelte, hanem felírt egy marék gyógyszert, aztán csókolom…
Csak azt tudom, látom, hogy nem működik és én nem akarok ezen az úton haladni. A problémáim ugyanazok… De szerintem nem ez a megoldás. Hanem az, amiről ebben a könyvben olvashattam. Nem egyszerű, nem könnyű, nem kényelmes, nem gyors és nem ígér semmit. És mégis.
Olvassatok, hallgassatok, nézzetek ismeretterjesztő tartalmakat. Bárkitől, aki szimpatikus. Én Máté Gáborral találtam meg a közös hangot, az erőteljes politikai nézetei és a (nekem kissé* -vagy nagyon** meredek) pszichedelikus gyógymódba vetett hite ellenére is.

* A könyv olvasása közben majdnem meggyőzött, de legalábbis elfogadtam
** A könyv olvasása előtt és után is erősen kételkedem, nekem valahogy ellenérzéseim vannak minden ilyesmivel szemben…

Érdekes, olvasmányos, elgondolkodtató. Kapaszkodó az úton önmagunk megismerése felé.

Mégis mit írhatnék erről a könyvről 68 kijegyzetelt idézet után?

Erről a könyvről nehéz röviden beszélni, de megpróbálom összefoglalni, és különösen a nekem tetsző részeket kiemelni.

A test és a lélek szoros kapcsolatáról szóló fejezetben taglalja, hogy érzelmeink milyen hatással vannak a testünkre. A stressz az lehet pozitív és negatív is, de hosszútávon a negatív stressz komoly egészségügyi betegségekhez vezethet. Ebben a könyvben olyan szépen le van írva mindez, mi milyen hatással van mire, hogy megértettem: a stressz nem játék.

A gyermekszüles témáját is érinti a könyv, amelyben pontosan leírja azt, amitől én is tartok: nem magától a szüléstől félek, hanem a környezettől, ami a vajúdás közben körülvesz majd. Hiszen nem az a lényeg, hogy a legjobb élményként éljük meg a szülést, hanem hogy „túl legyen rajta mindenki”. Természet intézné a dolgát, de mi emberek beavatkozunk – aminek persze vannak pozitív hozadékai is!

A könyv utolsó fejezeteiben néhány gyakorlati tanácsot is ajánl a szerző. Ezek közül a 29. fejezet (Ha látom, nem hiszem. Szabadulás a korlátozó meggyőződésekről) volt a hasznos számomra. Igaz, hogy az 5 lépés közül csak az első három megy, de majd biztos eljutok a végéig.

Fontos megjegyezni, amit dr. Máté Gábor is elmond, hogy ez hosszú folyamat, már jó lenne megelőzni időben a lelki sebek által okozott testi begegségeket, de az a gond, hogy ezekhez a külső körülmények, a társadalom, a politika is hozzájárulhat a bajunkhoz. Az a fontos, hogy mi hogyan kezeljük a helyzetet, hogyan reagálunk rájuk.

Orvosi papírom van egy s másról, de ha Dr Máté Gábor optikájával nézzük, akkor tényleg normális vagyok, és még ez a sok tekintetben különc életmódom is az, amit a gyógyszerfüggőség (és még ki tudja, mi…) helyett választottam közel tíz éve.
Ez a könyv már nem az első emlékezetes olvasmányom volt tőle, de talán a személyes érintettség okán is ez volt a legnagyobb hatással rám. A terjedelem csak elsőre tűnhet kissé riasztónak, amúgy jól szerkesztett, olvasmányos, könnyen követhető. Néhány gondolata, problémafelvetése már nem volt teljesen újdonság számomra, de ilyen többszintű összefüggéseiben, logikusan kifejtve, kutatásokkal alátámasztva ő az első, aki egy nagyobb kép részeként láttatja velem ezeket.
Meghatározó olvasmány volt számomra, a gyakorlatait pedig igyekszem beépíteni az életembe.

Láttam már olyan értékelést, ami nagyjából úgy szólt, hogy “nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos könyv ez”. Nem kérdés: ezt ide is le lehet írni.

Fantasztikus az a humánum, ami Máté Gábor előadásaiból és könyveiből átjön. Lenyűgöző. Tudja és érti, hogy mi formálja az embert olyanná, amilyen, milyen szükségletei vannak, mit okoz ezek kielégítetlensége, …, és ezen a táptalajon építkezve olyan megértő, együttérző és logikus megközelítését adja a lelki, mentális és testi bajainknak és azok kezelésének, amilyennel sehol máshol nem találkoztam. Számomra nyugtatóként hatnak a munkái.

A könyv megkérdőjelezi a jelenlegi életformánkat, és rávilágít, milyen súlyos következményekkel jár az, ahogyan ma élünk. És ez a megkérdőjelezés elképesztően fontos. A teljes képpel foglalkozik. Megmutatja, hogy nem az egyénnel van a probléma, hanem a rendszereinkkel, amikben az egyes emberek boldogulni próbálnak. Nem vagyunk tudatában, mire van szükségünk az egészséghez, az egészséges fejlődéshez, milyen környezetet kellene biztosítani egy kisgyereknek, miért betegszünk meg, miért érzünk ürességet, miért bántjuk egymást, miért vannak függőségeink; vagy ha éppen tudunk is egyet s mást ezek közül, nincs időnk, energiánk foglalkozni mindezzel. Nem erre vagyunk berendezkedve. A minták, amiket látunk, a gazdaság működtetése, a célok, amiket hajkurászunk, nem ebbe az irányba terelnek minket.

Nem törődünk a fentiekkel, csakhogy így újra és újra kitermeljük a problémáinkat. Sorozatosan, folyamatosan és a társadalom minden színterén vesszük semmibe a másik alapvető lelki szükségleteit, aztán nézünk nagy bociszemekkel, hogy miért van annyi indulat, harag, erőszak, öngyilkosság, elégedetlenség, katasztrofális kapcsolat.

Ráadásul, ha valaki pocsék számokat húzott a születéslottón, és emiatt zátonyra fut az élete, akkor jön a tájékozódás és gondolkodás nélküli bántó címkekreálás, miszerint az illető lusta, akarat-gyenge, motiválatlan, drogos, alkoholista, lopós, és még ki tudja, mi. A problémái megértése és segítségnyújtás helyett még jól meg is rugdossuk, elítéljük, kigúnyoljuk, kirekesztjük. A sors pofonjai után még mi is adunk neki néhányat…

A szerző hozzáállása egészen más. Az emberséges megközelítésével és a temérdek, mindannyiunkat érintő összefüggéssel, amikről ír, mindenkinek meg kellene ismerkednie. Azt gondolom, a legjobb alap lenne ahhoz, hogy megfelelő irányban változtassunk az egészségünket, a kapcsolatainkat, a társadalmaink működését illetően.

Ha csak egy könyvemet tarthatnám meg, ez lenne az…

Alaposan összeszedett könyv arról, hogy mik azok a külső hatások, amelyek mérgezik az embert, amitől mentálisan és/vagy fizikailag megbetegedhet. Eléggé sok tényező befolyásolja életünket és minél több oldalról világítjuk meg, annál tehetetlenebbnek érezhetjük magunkat, annál könnyebb a rajtunk kívülálló tényezőket okolni. De ahogy a könyv vége felé idézik is, remény nélkül nem érdemes élni. A könyv ehhez a reményhez mankót is kínál, a gyógyulás lehetőségeit vázolja fel, esélyt mutat a mérgező világunk javítására. Rengeteg gondolkodnivalót adó olvasmány, mindenkinek érdemes lenne elolvasni.