A ​sóvárgás démona 19 csillagozás

Máté Gábor: A sóvárgás démona

Tanulhatunk ​bármit a drogosoktól? Tudjuk egyáltalán, közülünk hányan szenvedélybetegek? A munkamániát még most is gyakran erénynek tekintjük, az alkohol-, nikotin- vagy internetfüggőség, a szex- vagy vásárlásmánia, az étkezési zavarok a normális társadalomban sem ritka jelenségek. Vajon mi bajunk az életünkkel, hogy önmérgezéssel próbálunk enyhülést találni? Miért olyan nehéz megszabadulni rossz szokásainktól még akkor is, ha azok egészségünket vagy az emberi kapcsolatainkat veszélyeztetik? A sóvárgás démonában Máté Gábor, a világhírű tudós a klinikai tapasztalatok és a legfrissebb tudományos eredmények segítségével elemzi a függőségeket, és segíteni próbál, hogy felszabadulhassunk az érzelmeinket és viselkedésünket uraló erők alól. – Dr. Máté Gábor 1944-ben született Budapesten. Családjával 1957-ben vándorolt ki Kanadába. Több mint húsz évig családorvosként dolgozott, hét évig volt a Vancouveri Kórház orvosi koordinátora, jelenleg drogklinikákon és egészségügyi központokban végzi… (tovább)

Eredeti cím: In the Realm of Hungry Ghosts – Close Encounters with Addiction

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Libri, Budapest, 2019
632 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633101278
>!
Libri, Budapest, 2012
630 oldal · ISBN: 9789633101278 · Fordította: Kelemen László

Enciklopédia 8


Kedvencelte 6

Most olvassa 26

Várólistára tette 65

Kívánságlistára tette 51


Kiemelt értékelések

Dr_Benway>!
Máté Gábor: A sóvárgás démona

Ha kicsit is úgy érzed hogy hajlamos vagy túlzásba vinni valamit – legyen az káros szenevedély (cigi, alkohol, kábítószer) vagy bármilyen viselkedés, akár a moly.hu hírfolyamának böngészése vagy könyvvásárlás, akkor ennek a könyvnek az elolvasása sok érdekes és megvilágosító erejű gondolattal gazdagíthat.
Talán a témában vagy általában a pszichológiában jártas egyéneknek nem fog nagyon sok úttörő újdonsággal szolgálni de a függőségek témakörét rendkívüli alapossággal vesézi ki a neurobiológiai, társadalmi, szociális aspektusoktól egészen a filozófiai, spirituális megközelítésekig.
Ami a leginkább tetszett nekem ebben a könyvben az a mély humánum amivel Máté Gábor a függőségekről, a függőkről és úgy általában az emberi mivoltunkról ír.
Bátran ajánlom bárkinek aki szeretne kicsit közelebb kerülni saját káros vagy kóros viselkedésmintáinak megértéséhez, vagy csak kíváncsi hogy másokat mi ösztönözhet ilyesmire.

6 hozzászólás
bamon>!
Máté Gábor: A sóvárgás démona

A könnyű esti olvasmányoktól Máté Gábor átfogó munkája távol áll. Komótosan haladtam vele, miközben lapról lapra nőtt a tiszteletem a szerző iránt. Most épp tetőzik. A könyv megrázó kollázs életképekből, ezzel együtt alázatos, hivatkozásokkal teletűzdelt, átgondolt szakirodalom, és nem áll meg itt. Személyes hitvallás is. Nem az ijedős fajta.
Milyen lehet végső stádiumú betegségekkel kicsekkoló drogfüggők orvosának lenni? A függőségek eleresztéséhez elég csak akarni – tud egy erősen függő akarni egyátalán? Mi segít ilyenkor: elvárás, szigor, vagy csak az emberség? Úgy fest, az utóbbi. Ettől válik a 600 oldalas féltégla költőivé.

1 hozzászólás
dianna76 P>!
Máté Gábor: A sóvárgás démona

Nos, nekem ez nem az a könyv volt, amit az ember szóról-szóra elolvas. Csak átolvastam, szemezgettem belőle az engem érdeklő részeket. Így csillagozni sem fogom. Sajnos túlságosan a drogfüggőségre helyezi a hangsúlyt a szerző, s ez alapján próbálja bemutatni, kielemezni a szenvedélybetegséget s azt, hogy léphetünk ki ebből a körből. Engem a viselkedési függőségek érdekeltek (ezért kezdtem neki ennek a vaskos könyvnek), de abból kevés volt benne. Mindenesetre az információk alapján igazolódott, hogy nekem pusztán szenvedélyem a könyvvásárlás és olvasás, nem pedig függőség vagy szenvedélybetegség. Bár az egyértelmű, hogy a gyerekkönyvek gyűjtögetése, rendszeres olvasása egy pótcselekvés számomra, és belső ürességet tölt ki, de ezt eddig is tudtam. A könyvek és olvasás egyébként sem ártalmas, nincs mitől félni. Bár igaz: az emberektől, társas kapcsolatoktól elszigetelhet. De itt a Moly.hu!
Már megint rávilágítást kapunk a gyermekkorban átéltek fontosságára. Természetesen a káros függőségek is visszavezethetők a korai gyermekkor negatív élményeire, érzemi és fizikai traumákra, szeretethiányra, kötődési zavarokra, bántalmazásra, elhanyagolásra, a biztonságos és állandó környezet hiányára. A szerző is hangsúlyozza, hogy mennyire fontosak csecsemőkorban a megfelelő környezeti hatások a normál és egészséges agy- és idegrendszeri fejlődéshez.
A szenvedélybetegség kialakulásának agyi mechanizmusa érdekesnek ígérkezett, de sajnos helyenként elvesztettem az érdeklődésemet s ezzel együtt a fonalat is.
A leszokáshoz való instrukciók pedig: jók ezek a több lépcsős folyamatok, de külső, szakemberi segítség nélkül legtöbbször azzal sem nem hiszem, hogy egy függő sikert érhet el.
Ami tetszett a kötetben, az a szerző önvallomása, mind a gyermekkori emlékeket, mind a viselkedési zavarát illetően.

>!
Libri, Budapest, 2012
630 oldal · ISBN: 9789633101278 · Fordította: Kelemen László
pat P>!
Máté Gábor: A sóvárgás démona

No mondjuk elolvastam. Bár egy-két fejezetet elblicceltem, de cserébe bizonyos részeket átrágtam többször is.
Nem is rossz egyébként. Sőt. Ahhoz képest, hogy valahol az ismeretterjesztő könyvek és a tudományos igényességgel megírt szakkönyvek határmezsgyéjén mozog, kifejezetten olvasmányos. Igen elgondolkodtató és helyenként megrázó dolgokat ír szenvedélybetegekről és segítőikről, a szenvedélyek természetéről, genetikai, biológiai, társadalmi és személyes okairól, a drogpolitika visszásságairól. Persze nem értettem egyet minden egyes szavával. Szerintem érdemes laikusoknak is elolvasni. Na jó, a kábítószerek neurobiológiai hatásairól írt fejezetet nem muszáj. (Bár megdöbbentően jó összefoglaló, a leglogikusabb és legérthetőbb, amit valaha olvastam.)

3 hozzászólás
Csilla_Éva_Vas>!
Máté Gábor: A sóvárgás démona

Igen, ezt már leírták páran. Mit is? Hogy nagy korodban (azért írom ezt, mert mindenki aki nagy nem biztos, hogy fel is nőtt ehhez) úgy reagálsz a stresszre, ahogy ezt neked az első 3 évben (pontosítva, az első 6 hónapban) megtanították. Emberi nyelvre lefordítva, amikor megszületünk az idegrendszerünk, immunrendszerünk nincs teljesen kifejlődve, 3 éves korra fejlődik ki.A stresszhormonok arányát anyuka (jobb esetben apuka is) szabályozza, alakítja ki- felveszi vagy nem azt a gyereket, amikor sír- ha nem veszi fel, hát magára vessen- a gyerek agyát ellepi a kortizol (stresszhormon)- az elveszettség, kiszolgáltatottság érzése. Azaz a non verbális időszak döntő, későbbi stresszreakcióinkra nézve.
Ha valaki depressziós, pánikrohamai vannak, skizofrén stb, azt mondjuk, családi, örökölt. Egy fenét. Ez csak részben igaz. Nézzük csak meg, anyuka hogyan is kezelte a gyereket a non verbális időszakban, anyuka milyen lelkiállapotban volt.
Na de visszatérve a Máté Gábor könyvére, ezt szajkózza Pál Ferenc is, de az én nézeteimet alapvetően Sue Gerhardt alakította ki, aki fele annyi oldalban tisztán, világosan, érthetően elmondja mindezeket. Na uff én írtam

1 hozzászólás
MK_>!
Máté Gábor: A sóvárgás démona

Rengeteg gondolat kavarog a fejemben ezzel a könyvvel kapcsolatban. Egy alapos, átgondolt mű, ami témája ellenére olvastatja magát és amellett, hogy az okokra magyarázatot ad, a megoldásokra is tesz ajánlásokat. Minden elismerésem és tiszteletem a doktoré, amiért évtizedek óta ilyen kitartóan küzd ezekért a mindenki által kitaszított emberekért, még akkor is, ha ezek az emberek nem viszonozzák a kedvességét. Nagyon érdekesek az élettörténetek, az is ahogy a saját függőségéről mesél és a lelki sérülések következményeinek magyarázata is. Jó látni, hogy milyen kezdeményezések vannak a probléma megoldásanak kapcsán, annak ellenére is, hogy milyen kilátástalannak tűnik a harc.


Népszerű idézetek

Szelén P>!

Hajlamosak vagyunk elintézni őket azzal, hogy „ez csak egy narkós”, pedig ők valójában nem egy másik világ teremtményei, hanem csak nők és férfiak, akik csapdába kerültek egy olyan szélsőséges helyzetben, amelybe mi is könnyen belecsöppenhetünk.

20. oldal - Éhes szellemek: a függőségek birodalma (Libri, 2012)

2 hozzászólás
palastim>!

Lehetetlen kreatívan gondolkozni akkor, amikor az önvád és a szégyen mérgező elegyébe merülünk.

469. oldal

1 hozzászólás
palastim>!

Amikor másokkal kritikusak vagyunk, és sokat teszünk azért, hogy megváltoztassuk, az még akkor is rólunk szól, ha szeretetből tesszük.

534. oldal

palastim>!

A választás lehetősége azzal a pillanattal kezdődik, amikor az ember meg tudja különböztetni az elméjét és a benne kondicionált mintákat, mert ettől a pillanattól kezdi el élni a jelent. Eddig a pontig öntudatlanságban él.
(Eckhart Tolle)

495. oldal

5 hozzászólás
palastim>!

…soha egyetlen addikció sem képes annyi szenvedést csillapítani, amennyit okoz.
(Dr. Máté Gábor fia, Daniel írta)

317. oldal

palastim>!

…nem a múlt történései hozzák létre a jelen szenvedését, hanem az, ahogyan hagyjuk, hogy a múlt eseményei meghatározzák, hogyan lássuk és éljük meg saját magunkat a jelenben.

494. oldal

1 hozzászólás
palastim>!

„Miként fordulhat elő az, hogy bizonytalan genetikai feltételezéseket széles körben elfogadnak, sőt a média lelkesen terjeszti is őket? A fejlődéstudomány semmibevevése csak az egyik tényező. Az sem nyom túl sokat a latban, hogy előszeretettel fogadjuk el az egyszerű, gyorsan megérthető magyarázatokat, és még az sem, hogy szeretünk szinte mindenre közvetlen ok-okozati összefüggéseket keresni. Az élet csodálatos bonyolultsága azonban nem mindig fér össze ezekkel a könnyű redukciókkal.

Van egy olyan pszichológiai tényező, amely érzésem szerint erőteljesen a genetikai magyarázatok malmára hajtja a vizet. Mi, emberek nem szeretjük a felelősséget. Egyénként ódzkodunk felelősséget vállalni a tetteinkért, a gyermekeink problémáiért, közösségként pedig a társadalom rengeteg hibájáért. A genetika – ez a semleges, érzelemmentes és személytelen tudomány – leveszi a vállunkról a terhet, és megszabadít a bűntudat baljós árnyaitól. Ha a genetika határozza meg a sorsunkat, akkor semmiért sem kell szemrehányást tennünk magunknak és másoknak. A genetikai magyarázatok minden vitorIából kifogják a szelet. Még csak a lehetősége sem merülhet fel annak, hogy felelősséget kellene vállalnunk, vagy bűntudatot kellene éreznünk.
Ennél sokkal rosszabb, hogy a tudományos és társadalmi fejlődésben reménykedők előtt könnyű genetikai érvekkel igazolni azokat az egyenlőtlenségeket és igazságtalanságokat, amelyek egyébként nehezen védhetők. A mélyen konzervatív szemlélet szerint, ha az addikciót örökletes biológiai tényezők váltják ki, akkor már nem is kell foglalkozni a szociális környezet rendezésével, nem kell törődni a kisgyermekek szüleivel, a társadalmi megítéléssel, az előítéletekkel, a politikával. Elég, ha megalkotjuk azokat a szabályokat, amelyekkel elkülönítjük a lakosság meghatározott rétegét – és ezzel tovább növeljük fogékonyságukat az addikciók iránt.”

301. oldal

palastim>!

A függőség egy fekete lyuk. Minél jobban a hatalmába kerít, annál többet követel. A szenvedéllyel ellentétben nem hoz létre régi dologból új értéket, hanem mindent lealacsonyít, amivel csak kapcsolatba kerül, és mindent kevesebbé, értéktelenebbé tesz.

172. oldal

palastim>!

Végezetül, ha bármikor úgy éreztem, hogy az életem bensőséges pillanataihoz ügyetlenül álltam hozzá, vagy idegenkedtem az ilyen helyzetektől, akkor egyszerűen csak hagytam, hogy elégedetlennek érezzem magam. Nem ébredtem rá arra, hogy valójában én, a saját belsőm termelte ki ezt az elégtelenséget.

Úgy nem lehet továbblépni, hogy nem döntjük le a tagadás falát – vagy egy, az enyémhez hasonlóan megátalkodott és agyafúrt elme esetében a tagadás több falából összeálló masszív tornyot, amelynek a létét még én magam sem akarom elismerni.

478. oldal

palastim>!

A kábítószerfüggés fiziológiai értelmben azt jelenti, hogy valamilyen vegyület hatására rossz útra téved az agy biokémiája. Elmagyarázom majd, hogy ez már jóval a tudatmódosító szer használata előtt is bekövetkezhet. Ám az emberi lényeket nem redukálhatjuk az idegrendszerük kémiai folyamatainak a szintjére, de még ha megtehetnénk is, az agy fiziológiája akkor is az ember életének eseményeivel és érzéseivel összefüggésben formálódik. Ezt a függő személyek is érzik. Az egyik legkönnyebb megoldás lenne kémiai folyamatokra fogni az önpusztító szokásokat, és néhányan élnek is ezzel e lehetőséggel.

60. oldal

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Zacher Gábor – Karizs Tamás: A Zacher
James Frey: Millió apró darabban
Levendel László: Alkoholbetegek gyógykezelése és gondozása
Bágyoni Attila: Szenvedélyek rabságában
Pozsgai Anna: Szabadulásom az alkoholtól
Zuzana Brabcová: Gyöngyök éve
James Frey: A Million Little Pieces
Kisszékelyi Ödön: Kábulat minden áron?
Martha Tailor: Drogfüggők
Paul Martin: Szex, drogok és csokoládé