"Van nekem egy régi barátom, Máté Anginak hívják, még sohase láttam. Csak a hangját hallom ki mindig a betűk mögül. Most megjelenő meséinek kiváltképp örülök, mert végigujjonghattam születésüket, ahogy szépen, levelenként zizzentek be a postaládámba. Ezekben a történetekben vonatra száll a nyár, és őrölt kekszet eszeget málnaszörppel. A nap leszöszmögi bajszáról a pihepuhákat. Az almák gömbölyeket énekelnek. A sün muszog a ribiszkebogyós hátával. Fagylaltok gombóckodnak szép illatozással.
Máté Angiból ősi regemondók hangja szól, világa mégis friss és új nekünk. Nem csoda, hogy így csillog-villog, varázslat hívta létre! És a mesék terét tágítják Szulyovszky Sarolta tenger-lendülettel könyvlapra kicsapó illusztrációi."
Lackfi János
Volt egyszer egy 118 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2010
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Enciklopédia 2
Kedvencelte 22
Most olvassa 3
Várólistára tette 54
Kívánságlistára tette 68

Kiemelt értékelések


Az az igazság, hogy nem lehet ötnél kevesebb csillagot adni rá, de azt hiszem, még többször el kellene olvasnom. Igazából esténként olvastam a Picikémnek, aki most elsős, és olyan fáradt estére, hogy maximum egy bekezdést hallott mindegyik történetből, így az ő véleményét nem tudom, csak az enyémet. Nagyon sajátos a világa ennek a könyvnek. Meséknél sokszor érzem azt, hogy mielőtt elolvasnám, már tudom a folytatást. Hát, itt nem így van. Olyan fantáziával és szavakkal írta Máté Angi ezeket a meséket, sose az lesz, amit várnál. És a szavai… És a rajzok… Ez a könyv egy csoda!


Ez a Máté Angi biztosan valamiféle jóságos boszorkány lehet, mint pl. Mary Poppins, csak jobban lehet rá számítani, mert ő nem hagy itt minket, ha megfordul a szél, hanem meséivel, ritka szép szavaival varázsol és bűvöl el minket. Olvasva ezeket a történeteket még inkább emlékeztet engem az olaszok jóságos boszorkányára, Befánára, akit mindig megsajnálok, ha eszembe jut lyukas cipője, és emiatt örökké nedves harisnyája… valahogy ez a hangulat fogott el, amikor ezeket a meséket olvasgatom – már lassan másodjára, és még nem utoljára…
Varázslatosak és elbűvölőek a mesék, lelket simogatóak, szívet gyönyörködtetőek. És elbűvölőek és igézőek, lelket nyugtatóak a rajzok. Szeretném magamnak megjegyezni ennek a csodálatos kezű művésznek, Szulyovszky Saroltának a nevét.
Egyik sem enged el – mese, rajz bűvkörében tart.
És a fiamat is…
Szerettem ezeket a történeteket; olvasni, átélni, átérezni – amelyek között voltak, ahol a mozgás (alma, alagút, kemence) és itt-ott még a „zene” (=hangok, ritmus) is felbukkant (sósperec, béka); vagy épp a játékosság (pocsolya, város), békesség (kő, csend, tej) és óriási festőiség (sün, nyár, béka, sötétség, csend, köd).
Imádtam hogy mostantól olyan pici titkoknak vagyok tudója, hogy miről álmodozik pl. egy király a kalapboltban, vagy a tej, amikor alszik. És azt is érdekes és megnyugtató volt megtudni, hogy hol is lakik a sötétség, és ott mivel foglalkozik. Azt is megnyugtató és megkönnyebbült-mosolyt-fakasztó volt megtudni, hogy lába van a láznak, nem is kettő, hanem egyből három, de csak azért, hogy gyorsan elfuthasson a bodza elől, mert az megcibálja, ha eléri…
Nem hétköznapi mesék ezek, hétköznapjainkról, amelyek főszereplői mindennap előttünk álló, utunkba kerülő, vagy körülvevő dolgok, érzések, jelenségek.
Ha egyszer elolvastad, el nem engednek – mert amikor elolvastad, vagy a gyerekeknek felolvastad, elmesélted „Hallgatott minden és megnőtt a boldogság.”
Abszolút kedvencem a sün és az almafa, (meg a kő, a köd, a béka, a város, a kemence, és a sötétség, a láz, meg az autó… stb. stb.)
Jó lenne egy ilyen kötet nekünk is itthonra… mert ezt most vissza kell vinni az egri mozgókönyvtárba…
P.S: milyen gyönyörű egy szó az, hogy pilinkél!
(meg azt is megjegyezném, hogy lepallotta kezeit a hideg és azt is tudom már mi az, hogy kapuzábé: http://www.szekelykapuk.hu/zabe.html.)
_
Az alábbi eseményekre olvastam el:
1/ Egyszer egy
2/ Magyarok előnyben
3/ Olvassunk meséket!


Engemet a Máté Angi: Kapitány és Narancshal jobban megfogott, de nem bántam meg, hogy Szimirzára hallgatva hazajött végül velem ez a könyvecske is.
Már az előző kötetben is feltűnt, hogy akadnak furcsa szavai az írónőnek – talán hangutánzók? –, amik különösek / érdekesek, de abszolút illenek a történetekbe! Pl. csicsonka, pilinkált, muszogott, kalajmesz. Mosolyogtatók!
Ám eltér a másik könyvtől, mert itt minden oldalpáron más-más Volt egyszer egy… mese található, amiknek nincs közük egymáshoz. Más sztori, más szereplők, más helyszínek. Szerettem a Volt egyszer egy… sün, autó, csend, pocsolya, sötétség és hideg meséket.
Rajzilag már kevésbé tetszetős, bár gyönyörűek a tárgyak, a tájak, elég fura arcúak a dolgok (bár legalább egyediek, ezáltal tökéletesen kiegészítik a mini-meséket) – ugyanakkor a színek gyönyörűek: mélyek, árnyaltak, telítettek. Jó rájuk nézni.


Volt egyszer egy anyuka, aki esténként felolvasott ebből a könyvből a kisfiának, és a kisfiú apukájának…
Ez az anyuka bevallja, magának kölcsönözte ki a könyvet a könyvtárból, mert nem bízott abban, hogy a kisfiúnak tetszeni fognak ezek a mesék. Elvégre nincsenek benne sárkányok, királyfiak, se varázslók, hajmeresztő kalandok. Volt egyszer egy tej, egy pocsolya…?
Aztán az anyuka gondolt egy bátrat, mégis felolvasta az első mesét…és meglepődött. A kisfiú figyelő szuszogásából, az apuka mosolygásaiból kiderült, nagyon is működnek ezek a történetek, derű és nyugalom költözött a szobába, így jó elaludni: tudni, hogy a hétköznapi világ körülöttünk biztonságos és szeretetreméltó, még a sötétség is. A kisfiú a következő két hétben, hosszas tanulmányozás után – még fogkefével a szájában is kisurrant a fürdőszobából megkeresni a könyvet-, minden este kiválasztott két „voltegyszeregyet”; kedvence lett az almafa hernyója, a sün, a sósperec, a szülőké az alagút pókhálógyűjteménye, a sötétség mákgubója…
Az apuka azóta néha „voltegyszeregy” stílusban beszél, például szüret előtt a szőlőszemről, a megmaradt kiflicsücsökről, későn ébredéskor a gyorsan múló 6:40-ről…
Az anyuka annyit azért megjegyezne, szerénytelenül meg van róla győződve, hogy élvezetesen, élményszerűen tud felolvasni, de ebben az esetben a nem átlagos mondattagolás, központozás, szórend, szóhasználat miatt néha meg kellett torpannia, apuka kifogásolta is, hogy anyuka ügyetlensége akadályozza az élmény befogadásában. :) Ez persze nem a szöveg hibája, mert így különleges és élvezetes, de felolvasás előtt kicsit át kell futni.


A Leggazdagabb Fantáziával Rendelkező Szerző díját mindenképpen Máté Anginak adnám, sőt, Neki is adom! Csodálatosan jó mesék, káprázatos illusztrációk. Röviden; szeretem.


Amikor két hónapja olvastam Angitól a Mamót, már tudtam, hogy ezt a könyvét is akarom. Olyan jó érzés újra belefeledkezni Angi különleges világába. Mondjuk a családtagjaim azért csöppet meglepődtek, amikor beállítottam egy mesekönyvvel:) Az orruk alá dugtam, olvassanak csak bele és láttam, ahogy el-el mosolyogják magukat közben. Már ezért megérte. Én próbáltam lassan haladni, hogy minél tovább élvezhessem, ahogy piroskodnak a cseresznyék, gombóckodnak a fagylaltok, pocakos almák lakják a fákat, muszog a sün, világgá megy a morgás, fényes lesz a zöld, történik a jó .Élettel telik meg minden égen és földön… Imádatos, na…


Volt egyszer egy unatkozó kisleány…
***
…aki kissé toporzékolva üzent az internet csodaparipáival egy másik kisleánynak, hogy küldjön neki meséket, mert szeretné a napját 52 százalékkal jobbá tenni, és kevésbé unatkozni.
Nem vagyok nagy mesekönyvolvasó, az idei év valahogy mégis záporoztatja rám a mesekönyveket, valamelyik kedves, másik bájos, a harmadik vicces, de Máté Angi könyve elvarázsolósan rabulejtős. Tökéletes harmóniában fogja kézen egymást a szöveg és az illusztráció, a szóhasználat pazarul piroskodik és muszog az ember fülébe. Szégyen gyalázat, hogy véget érnek egyszer.


A kedvencem az alma legpocakabb része. :)
Olyan jók ezek a mesék, semmi gonoszság, remek képek, kifejezések. Pillanatok alatt az 5évesek tágszemű csodás a világ szemüvege került rám. Szeretném mesélni majd.
Remélem írsz még meséket, Angi, és továbbra is tartom, hogy neked kéne hangoskönyvet készíteni belőle. :)
2018:
Titával olvastuk, esti meseként. Ágyban, összebújva, rendesen. Többnyire nagyon erőteljesen magyarázta, hogy de hármat! meséljek. :D Bejött neki, pedig tuti, hogy a negyedét sem érti. De sebaj. Nekem is jó volt mesélni. :)


Ízlelgetve, lassan olvasós, szívet melengetős, mosolyogtatós, elvarázsolós másvilágbaröpítős, jajjönahernyós, tele csudálatos új szavakkal, mint a lappantott éjszaka, csicsonka, csiklincs, muszogás, leppentés, kapuzábé, összecsombolyodás, meg még a vacskolt, csepcselt is…de olvasás közben az ember tudja hogy ezek mit jelentenek, és mit jelent a többi gyönyörűen egymás mellé fűzött díszes szókapcsolat, hisz mindenki fúrta már fejét a párnába és süppedt bele a púposába..
Népszerű idézetek




Volt egyszer egy sün. Élt, ahogy a sünök szoktak élni. Nappal megállt benne a mozgás, leginkább gubbasztott, éjjel elindult benne a mozgás, leginkább muszogott.
Gubbasztott és muszogott.
10. oldal




Énekelt a csend, s énekére hullni kezdett valami puhaság az égből, pilinkélt, míg ujjnyi, majd két ujjnyi lett, végül térdig állt a világ benne.
32. oldal, Volt egyszer egy csend




Mentek, mendegéltek, három lépést, míg egy nagy postaláda elé érkeztek:nem volt levél náluk, sem képeslap nem volt, néztek egymásra – a galamb, a korona, a király és a ló – , s mindannyian azt érezték, jó lenne küldeni valamit, valamerre.
Akkor odaálltak a nagy piros láda nyílásához és sorban belemondtak egy egy fontos mondatot.
23. oldal




Hullott az ég cseppje, csöpörögve, le, le a földhöz. Mikor egymáshoz értek, az ég és a föld, az ég cseppjén keresztül, amit magába szívott a föld, csend lett, nagy álló csend. Hallgatott minden, és megnőtt a boldogság.
41. oldal, Volt egyszer egy ég




Volt egyszer egy köd.
Gyönyörű volt ez a köd, héthatárban nem volt párja, de még az is lehet, hogy nyolchatárban sem.
Mondjuk ki a legjobban: sehányhatárban nem volt párja.
Gyönyörű volt volt: habos és fodros szürkeség, mintha tajtékzó tengert költöztetett volna a szél az erdő fölé.




Akkor odaálltak a nagy piros láda nyílásához, és sorban belemondtak egy-egy fontos mondatot. Tudták, hogy ezeket a fontos mondatokat aztán a postások széthordják, oda hordják, ahová kellenek azok, mert vannak helyek a világban, ahol már évek óta, réges-régen ezekre a fontos mondatokra várnak.




Volt egyszer egy almafa.
Egészen nagy almafa: voltak pöffeszkedő almái, melyek ott piroskodtak a szélein, voltak szégyenlősebbek, melyek a sűrű levelek mögül pislogtak, hunyorogtak a napra, esőre, voltak feszülős héjúak, mások töpörödöttek, aprókák, s ezek a sokféle almák mind lakták a fát.




Dorka csak pirosodott, és még jobban pirosodott. Nagy, piros, forró, laposakat pillogó ház lett belőle. Gyengülő, lefekvő, alig muszogó. Rosszat tett neki a háromlábú, hasnélküli, pirosfejű láz. De ekkor a kamra polcáról előlépett a bodza. A szárított, a teának való, a lázcsillapító bodza. Megsuhogtatta ráncos rokolyáját, feltűrte cikk-cakk virágú ingecskéje ujját, csípőre tette vékonyka kezét, s ez már elég is volt ahhoz, hogy a háromlábú, hasnélküli, pirosfejű láz megijedjen. Hagyott csapot-papot, békaszemű koffert, s rohant, rohant a bodza elől, ki az ezidáig legmegfelelőbbnek talált lakásból.
37. oldal, Volt egyszer egy láz, Pagony, 2010.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bagossy László: A Sötétben Látó Tündér 83% ·
Összehasonlítás - Hervay Gizella: Kobak könyve 93% ·
Összehasonlítás - Simon Réka Zsuzsanna: Ahány király, annyi mese 95% ·
Összehasonlítás - Zágoni Olga: Kajtikó, a derék sárkányfiú 93% ·
Összehasonlítás - Simon Réka Zsuzsanna: Majdnem egy tucat királylány 93% ·
Összehasonlítás - Berszán István: A válogatott útibatyu ·
Összehasonlítás - Simon Réka Zsuzsanna: Pukka és az évszakok 91% ·
Összehasonlítás - Berszán István: Bundafüles Subanagy ·
Összehasonlítás - Berszán István: Angyalok meséi ·
Összehasonlítás - Lovász Andrea (szerk.): Elfelejtett lények boltja 80% ·
Összehasonlítás