Máté Angi hőse árva kislány, aki zord nagyanyjával, Mamóval egy kidőlt-bedőlt, kék falú univerzum lakója. Mégsem afféle árvagyerekes-ríkatós lelki horrortörténet ez, sem puszta tudósítás a szeretetlenség poklából. Az elképesztően tömény kisprózákból nem holmi sivárság árad. A titok az író világ-újrateremtő nyelvezete, amely egyszerre egyedi és erdélyi, gyermeki és művészi, csodásan hajlékony és mulatságosan naiv. Mamó „korcbaszedett' arca felett lobogós hajon "csicsonkáznak” a „hajhuziga-bogarak”, a templomi szentek „mutatják a szomorút, ki magukból”, „Nemzetközi Nőnapkor ott állnak a legszebb anyákok, a legszebb fejükkel, ruháikkal”, temetőben pedig „járulnak a népek, mintha lerónivaló sajnáljaik lennének”. A túlélés eszközei a varázsigeként örvénylő szavak. Sok jó könyv jelenik meg manapság, ám ritka az olyan, amelynek a helye előre ott állna kitöltetlenül a magyar irodalom polcán. A Mamó ilyen szín a palettán. Csak most, hogy van, jövünk rá, mennyire hiányzott!
Lackfi János
Mamó 250 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2009
Enciklopédia 2
Kedvencelte 62
Most olvassa 9
Várólistára tette 126
Kívánságlistára tette 118
Kölcsönkérné 4

Kiemelt értékelések


Máté Angi: Mamó 93%
Jaaaj, ezt én így nagyon szerettem.
Van néhány fekete-fehér fénykép. Kicsik, homályosak-kivehetetlenek. Kevés van belőlük, nem volt könnyű a fényképezkedés, a pénz sem arra volt. Néha előkerülnek kis tasakból, fiók mélyéről, és egész világokat idéznek fel. Szoktuk mesélgetni a képeinket, olyanokat is, amelyek még azelőtt készültek, hogy megszülettünk volna, de nincsenek olyan szép szavaink, meg mondataink hozzá.
Máté Anginak is vannak képei, és nagyon jól tudja őket mesélni. Szépre tudja mesélni őket. Azokat a nagyon pici örömeket tudja mesélni, amik alig látszanának különben, de úgy meg tudnak nőni, hogy szép lesz tőle az egész, még a nehéz dolgok is, más valamiket pedig teljesen betakarnak, mintha nem is lennének. Remélem most rám ragadt ebből a tudományból legalább valami.


Máté Angi: Mamó 93%
Ha soha nem fogok már értékes könyvet olvasni, már akkor is érdemes volt élnem! Hihetetlen, hogy valaki így tudjon írni, fogalmazni, átengedni érzéseket, élményeket.
Annyi tudatosan nem megélt, átélt pillanatot hozott felszínre bennem, ha másért nem, ezért újra fogom olvasni, pedig azt nem szoktam. Látom magam előtt, igaz csak buszból vagy autóból, Erdély mindegy melyik településén azt a pici kék házat. Látom magamat 4-5 évesen, amikor anyukám ráncigálja a két hosszú copfomat, ami miatt fél órával hamarabb kellett kelnem, mert egyébként lekésem a buszt. Látom az analfabéta dédnagyanyámat, aki nekem is kóró-szerű, szikár, kóc-hajú volt, s nem nagyon tudta, hogyan kellene kimutatni a szeretetét……… Látom, hallom a 80-as években megismert Nagyvárad közeli tanult, felvilágosult ismerősömet, aki elsuttogja nekem, felment a hegyekbe egy öregasszonyhoz, hogy vegye le róla a rontást, igaz, akkor hitetlenkedtem, hogy ilyen még van???
Ha valaha lesz saját példányom a könyvből, s remélem lesz majd, sőt dedikálva, akkor az 1979. nov. 9-én dedikált Kányádi Sándor : Fekete-piros versek c. kötet mellett lesz a helye.
Lelki füleim hallják, az elkövetkező prózamondó versenyeken e könyvből lesznek szemelvények…….. s mind több olvasója a Mamónak.


Máté Angi: Mamó 93%
Nem nagyon szoktam beleszerelmesedni a könyvek külsejébe. Ebbe azonnal. Az a bársonyosan simogató kinti kék (nem, nem a haragos benti kéket látom benne), az a szikrázóan patyolat hófehér, meg azok a gyöngeségükben is oly erős kis virágok.
És a könyv belseje? Maga a szép. A gyönyörű. A fájás. És a szeretés bentrekesztett virágainak bomlása. Világteremtés. Emlékidézés. Varázslat. Annyi minden, ami összeköt – gumellaíz a számban, kincsként őrzött Amo szappanok illata, az az ismerős kézirat a régi fényképeken, szalag a hajban, ribizlibokor, guruló sárga gomolyák… És annyi minden, ami elválaszt – főként a mamó. Az enyém csupa szeretés és ölelés volt, nekem nem kellett lyukas fazék-létre áhítoznom.
Hogy mi minden még ez a kis könyv, azt nem tudom elmesélni nektek. Inkább kézen fogom, hogy jobban megengedjem neki a vigyázást. Megszelidített. Kell ennél több?


Máté Angi: Mamó 93%
Jelen pillanatban nem tudom leírni, és különben sem lesz könnyű (majd ekultra), hogy ne ugyanazokat ismételjem, amiket mások is leírtak már. Meg talán túl személyes is lenne, amit még írnék. Nem ilyen volt a gyerekkorom, mégis benne látom ebben a könyvben, meg a szüleimét, a nagyszüleimét, de még leginkább talán a legtovább élt dédimamámét. Sőt, mellékesen benne van egy picit az egy szem erdélyi utazásom is. De különben leginkább nem is találok szavakat. Miközben olvasom, és így meg úgy felfogom, mi történik a kislánnyal, olyan erővel hozza elő a saját emlékeimet, hogy elakad a lélegzetem. Meg ilyen nagy szavak, hogy ez ám az igazi élet, meg ez ám az igazán kemény és súlyos – de ez mind-mind olyan mellékes, lényegtelen.
Legyen áldás Máté Angin, aki alighanem két lábon járó napsugár, megvilágít minden dolgokat, de úgy, ahogy még sosem láttuk, vagy csak túl régen.
Bővebben: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2011-05…


Máté Angi: Mamó 93%
Az úgy volt, hogy én Momot akartam, és valahogy Mamó került fel a várólistára. Aztán észrevettem, hogy ez nem az, de láttam, hogy jó, és maradt. Aztán találkoztunk a könyvesboltban és hazahoztam. Nem tudtam róla semmit, csak láttam a sok ötcsillagot itt. A fülszöveget sem olvastam. És azt hittem, hogy mamóval boldogan élnek a kék házikóban. De mamóval nem éltek boldogan a kék házikóban. És mégis.
Kis csoda ez a könyv. Többször elővevős lesz, annyira örülök, hogy van sajátom. Ennyire szépen játszani a szavakkal; ó, de szeretnék én is így beszélni!


Máté Angi: Mamó 93%
„ – Mire neked az írás, Angi?
– Hogy olvassák. Szeressék, vagy ne szeressék. Csak moccantson bennük valamit.”
(Schäffer Erzsébet)
Moccantott. Kedvesen, erővel, odaadóan, tiszta szívvel, „cikkcakkosan”.
Mennyire hiányzott ez…


Máté Angi: Mamó 93%
Legalább kétszerolvasós, de akár többször is. Az első olvasás olyan, mint virágok nyílását nézni gyorsított felvételen: mellbe vág a tömény szépség, alig bírod követni, és mire magadhoz térnél, már vége is. A rövid kis részek falatják magukat. Másodszorra, lassabban már jobban megízlelgeted, ráérsz elidőzni egy-egy szókép fölött, megvárod, míg a szirom szép lassan kipöndörödik, egy bibe az ég felé emelkedik, és tátott szájjal csodálod. Varázslat ez, vagy teremtés: világot teremtő ige.


Máté Angi: Mamó 93%
Máté Angi nem használja a szavakat, hanem éli és teremti őket. És ebből a teremtésből egy csoda lett.
Apránként szippantgattam ezt a csodát. Szippantgattam, és megtapadt a szájpadlásomon, a torkomban, simogatott a szemem mögött és összegyűlt a gyomromban.
Apránként szippantgattam a csodát, mert nem akartam a belekontárkodásommal, az olvasásommal elrontani, nem akartam, hogy vége legyen. Aztán amikor vége lett rájöttem, hogy még sincs vége, hogy ott van megtapadva a szájpadlásomon, a torkomban, simogat a szemem mögött és összegyűlt a gyomromban. Mert Angi ezt a csodát mindannyiuknak teremtette, és nem múlik el.
Köszönöm @mate_angi!


Máté Angi: Mamó 93%
Mamószagú és gyermekkorillatú kis könyv. Közbe pedig begurulásznak a kacagások és a sírások is, mert van szeretés és sok nem szeretés. És vannak nyarak, mikor bejön a homok a szandálba és vannak tavaszok, amikor a kiskacsák jöttek és gurult szét a sok kis sárga gomolya és vannak telek, amikor havak vannak lent és havak vannak fent. És jön az emlékezés egy másik télre, egy másik tavaszra, egy másik nyárra, egy másik mamóra, de mégis ugyanarra. Hogy a könnyek miatt a betűket és sorokat még érdekesebbnek lássam. Egy órányi kincs.
Népszerű idézetek




Volt úgy, hogy megfogtam a kezét, hogy jobban megengedjem neki a vigyázást.
103. oldal
Máté Angi: Mamó 93%




Álmos voltam, álmos volt a fejemen a hajam, nem tudta könnyen odaadni a gubancokat az akarós nagyanyámnak.
89. oldal (Koinónia, 2009)
Máté Angi: Mamó 93%




Azt is tudtam, hogy tavasz van, az az idő, amikor mamó megöleli a lyukas fazekakat a fáradt virágokkal, s hordja őket, menti a kinti kékre a szoba benti, vastag feketéjéből. S ha akkor megkérdezi, mit szeretnék, azt mondtam volna, lyukas fazék szeretnék lenni.
40. oldal
Máté Angi: Mamó 93%




Sokáig nem tudtam – talán most sem –, hogy hogy igazak a dolgok. De éreztem, hogy egyik is lehet igaz, meg a másik is, ha én akarom.
43. oldal
Máté Angi: Mamó 93%




Már nagy voltam, s fel nem foghattam, hogy az én morc nagyanyám, mint valami jótét lélek, üvegelte a nyögős embereket, nem fújtatott, nem mondta, hogy istenverése, mint nekem, ha én voltam beteg, olyankor az összes keze elindult fenyegetőzve, hogy: ugyemegmondtam, mit mondanak az emberek, hogy nem vigyázok rád. Attól félt a leginkább, hogy beteg leszek, meg attól, hogy megszeretek mást. Gyermeket vagy embert. Nem is jöhetett hozzánk senki, én sem senkihez.
Azért szerettem mindenkit, aki a kék ház körül járt: postás Feri bácsit, aki a nyugdíjat hozta, Fülöp bácsiékat, a csigabegyűjtő Gáborékat, ó, mindenkit és mindent. Tudtam szeretni a ribizlibokrot, a szánkót, bármilyen furcsa is.
Aztán megnőttem, s akkor az ovit, mindenestől.
Ott is utolért mindig mamónak a korcbaszedett arca: Nemzetközi Nőnapkor ott álltak a legszebb anyákok, a legszebb fejükkel, ruháikkal, nagy húsvétszag volt, habár nem volt húsvét. Mi álltunk, köszöntöttünk.
Ők ültek, könnyeztek, a szép fejüket rezegtették.
Nekem meg nagyanyám volt csak: a leghátsó sorban töpörgött, szigorú kendőjén húzott még egyet, nehogy mosolyra engedné a kendő a képét, mintha szégyellt volna minden kedvességet, amikor az egyetlen nagymamás verset hibátlanul elmondom.
24-27. oldal
Máté Angi: Mamó 93%




A jók után vágytam: kellett mamónak az olyan teste, mi mellett nem jön a félés, az ő beszéde, az olyan, mi magyaráz, a puhasága, ami finom. Mindezeket attól az öregasszonytól óhajtottam, aki valami miatt nem akart engem. Sem ő, sem a szeretet, sem a tudás, sem az élet.
Akkor figyelni kezdtem ezeket, és mutattam magam nekik, mérgesen, hadd lássanak.
22. oldal
Máté Angi: Mamó 93%




Jó ideig úgy hittem, vannak, akik nagyanyától születnek, vannak, akik anyától, innen vagy onnan.
Magamról azt, hogy nekem csak nagyanyám van, vele élek a kék házban, tőle nő a hajam és ő csinálja a tejet.
(első mondat)
Máté Angi: Mamó 93%




Kicsi volt a kék ház, az udvar, kicsi volt körülöttem a megfogható, kevés volt a világ, amiben kicsi testem mozoghatott. Ezért kerestem mindig s leginkább magamon vagy a fejemben a dolgokat.
47. oldal
Máté Angi: Mamó 93%




Tudtam valamiket a halálról, arról, hogy él-él valaki, aztán behunyja a szemét, és többet soha nem, nem tudja kinyitni, a halál miatt.
110. oldal
Máté Angi: Mamó 93%




Tudod, mindenhez hozzá akartam érni, mindenhez akartam a közömet.
Tolakodtam az apró fejemmel be a világba, hadd tartozzam őhozzá. Mert egyedül voltam tulajdonképpen.
18. oldal Koinónia, 2009
Máté Angi: Mamó 93%
Hasonló könyvek címkék alapján
- Dragomán György: Máglya 90% ·
Összehasonlítás - Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér / Engedjétek hozzám jönni a szavakat ·
Összehasonlítás - Kozma Mária: Régiségek Csíkországból ·
Összehasonlítás - Tóth Ágnes: Pokol az emeleten
·
Összehasonlítás - Láng Zsolt: Bestiárium Transylvaniae – A tűz és a víz állatai ·
Összehasonlítás - Ecsédi Orsolya: Nyanyacraft 97% ·
Összehasonlítás - Sienna Cole: Elmejáték 95% ·
Összehasonlítás - Bartis Attila: A vége 93% ·
Összehasonlítás - Vida Gábor: Egy dadogás története 93% ·
Összehasonlítás - Tóth Olga: Csupasz nyulak 92% ·
Összehasonlítás