Mamó 219 csillagozás

Máté Angi: Mamó

Máté Angi hőse árva kislány, aki zord nagyanyjával, Mamóval egy kidőlt-bedőlt, kék falú univerzum lakója. Mégsem afféle árvagyerekes-ríkatós lelki horrortörténet ez, sem puszta tudósítás a szeretetlenség poklából. Az elképesztően tömény kisprózákból nem holmi sivárság árad. A titok az író világ-újrateremtő nyelvezete, amely egyszerre egyedi és erdélyi, gyermeki és művészi, csodásan hajlékony és mulatságosan naiv. Mamó „korcbaszedett' arca felett lobogós hajon "csicsonkáznak” a „hajhuziga-bogarak”, a templomi szentek „mutatják a szomorút, ki magukból”, „Nemzetközi Nőnapkor ott állnak a legszebb anyákok, a legszebb fejükkel, ruháikkal”, temetőben pedig „járulnak a népek, mintha lerónivaló sajnáljaik lennének”. A túlélés eszközei a varázsigeként örvénylő szavak. Sok jó könyv jelenik meg manapság, ám ritka az olyan, amelynek a helye előre ott állna kitöltetlenül a magyar irodalom polcán. A Mamó ilyen szín a palettán. Csak most, hogy van, jövünk rá, mennyire hiányzott!
Lackfi János

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Koinónia, Kolozsvár, 2010
114 oldal · ISBN: 9789731650043 · Illusztrálta: Miklósi Dénes
>!
Koinónia, Kolozsvár, 2009
118 oldal · ISBN: 9789731650043 · Illusztrálta: Miklósi Dénes

Enciklopédia 1


Kedvencelte 49

Most olvassa 6

Várólistára tette 107

Kívánságlistára tette 96

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
sophie P
Máté Angi: Mamó

Jaaaj, ezt én így nagyon szerettem.
    Van néhány fekete-fehér fénykép. Kicsik, homályosak-kivehetetlenek. Kevés van belőlük, nem volt könnyű a fényképezkedés, a pénz sem arra volt. Néha előkerülnek kis tasakból, fiók mélyéről, és egész világokat idéznek fel. Szoktuk mesélgetni a képeinket, olyanokat is, amelyek még azelőtt készültek, hogy megszülettünk volna, de nincsenek olyan szép szavaink, meg mondataink hozzá.
    Máté Anginak is vannak képei, és nagyon jól tudja őket mesélni. Szépre tudja mesélni őket. Azokat a nagyon pici örömeket tudja mesélni, amik alig látszanának különben, de úgy meg tudnak nőni, hogy szép lesz tőle az egész, még a nehéz dolgok is, más valamiket pedig teljesen betakarnak, mintha nem is lennének. Remélem most rám ragadt ebből a tudományból legalább valami.

>!
Koinónia, Kolozsvár, 2010
114 oldal · ISBN: 9789731650043 · Illusztrálta: Miklósi Dénes
>!
blueisthenewpink SP
Máté Angi: Mamó

Vártam nagyon, de tartottam is ettől a könyvtől: a felnőtteknek író Máté Angitól. A mesekönyveit nagyon szeretem, féltem tőle, hogy itt hiányozni fog az az egyedi, mátéangis hang(ulat). A harmadik mondatnál megnyugodtam, az első oldal alján már elszorult a szívem, és úgy is maradt a végéig. Lehetne kötözködni, hogy volt olyan mondat, amelyben megszaladtak a tájszavak, de nem akarok. Nagyon nyomasztó volt: tiszta, egyszerű gyerekhangon szólt arról, ami nekünk elfogadhatatlan, neki a természetes, az egyetlen ismert valóság. Jól megírt rettenet.

Érdekesek voltak a képek is, mindig a hátulját láttuk először, kicsit átrajzolva. Aztán fény felé tartottam a lapot, hogy lássam úgy is, csak azután lapoztam a fényképre. (Most azt gondolom, valami ilyesmi működhet a főszereplőnél is: valamit lát a körvonalakból, aztán kicsit többet lát, teljes egészében azonban csak visszatekintve, miután lapozott.)

>!
eme P
Máté Angi: Mamó

Nem nagyon szoktam beleszerelmesedni a könyvek külsejébe. Ebbe azonnal. Az a bársonyosan simogató kinti kék (nem, nem a haragos benti kéket látom benne), az a szikrázóan patyolat hófehér, meg azok a gyöngeségükben is oly erős kis virágok.
És a könyv belseje? Maga a szép. A gyönyörű. A fájás. És a szeretés bentrekesztett virágainak bomlása. Világteremtés. Emlékidézés. Varázslat. Annyi minden, ami összeköt – gumellaíz a számban, kincsként őrzött Amo szappanok illata, az az ismerős kézirat a régi fényképeken, szalag a hajban, ribizlibokor, guruló sárga gomolyák… És annyi minden, ami elválaszt – főként a mamó. Az enyém csupa szeretés és ölelés volt, nekem nem kellett lyukas fazék-létre áhítoznom.
Hogy mi minden még ez a kis könyv, azt nem tudom elmesélni nektek. Inkább kézen fogom, hogy jobban megengedjem neki a vigyázást. Megszelidített. Kell ennél több?

>!
utazó
Máté Angi: Mamó

Ha soha nem fogok már értékes könyvet olvasni, már akkor is érdemes volt élnem! Hihetetlen, hogy valaki így tudjon írni, fogalmazni, átengedni érzéseket, élményeket.
Annyi tudatosan nem megélt, átélt pillanatot hozott felszínre bennem, ha másért nem, ezért újra fogom olvasni, pedig azt nem szoktam. Látom magam előtt, igaz csak buszból vagy autóból, Erdély mindegy melyik településén azt a pici kék házat. Látom magamat 4-5 évesen, amikor anyukám ráncigálja a két hosszú copfomat, ami miatt fél órával hamarabb kellett kelnem, mert egyébként lekésem a buszt. Látom az analfabéta dédnagyanyámat, aki nekem is kóró-szerű, szikár, kóc-hajú volt, s nem nagyon tudta, hogyan kellene kimutatni a szeretetét……… Látom, hallom a 80-as években megismert Nagyvárad közeli tanult, felvilágosult ismerősömet, aki elsuttogja nekem, felment a hegyekbe egy öregasszonyhoz, hogy vegye le róla a rontást, igaz, akkor hitetlenkedtem, hogy ilyen még van???
Ha valaha lesz saját példányom a könyvből, s remélem lesz majd, sőt dedikálva, akkor az 1979. nov. 9-én dedikált Kányádi Sándor : Fekete-piros versek c. kötet mellett lesz a helye.
Lelki füleim hallják, az elkövetkező prózamondó versenyeken e könyvből lesznek szemelvények…….. s mind több olvasója a Mamónak.

3 hozzászólás
>!
RandomSky
Máté Angi: Mamó

Jelen pillanatban nem tudom leírni, és különben sem lesz könnyű (majd ekultra), hogy ne ugyanazokat ismételjem, amiket mások is leírtak már. Meg talán túl személyes is lenne, amit még írnék. Nem ilyen volt a gyerekkorom, mégis benne látom ebben a könyvben, meg a szüleimét, a nagyszüleimét, de még leginkább talán a legtovább élt dédimamámét. Sőt, mellékesen benne van egy picit az egy szem erdélyi utazásom is. De különben leginkább nem is találok szavakat. Miközben olvasom, és így meg úgy felfogom, mi történik a kislánnyal, olyan erővel hozza elő a saját emlékeimet, hogy elakad a lélegzetem. Meg ilyen nagy szavak, hogy ez ám az igazi élet, meg ez ám az igazán kemény és súlyos – de ez mind-mind olyan mellékes, lényegtelen.
Legyen áldás Máté Angin, aki alighanem két lábon járó napsugár, megvilágít minden dolgokat, de úgy, ahogy még sosem láttuk, vagy csak túl régen.
Bővebben: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2011-05…

8 hozzászólás
>!
zsofigirl
Máté Angi: Mamó

Az úgy volt, hogy én Momot akartam, és valahogy Mamó került fel a várólistára. Aztán észrevettem, hogy ez nem az, de láttam, hogy jó, és maradt. Aztán találkoztunk a könyvesboltban és hazahoztam. Nem tudtam róla semmit, csak láttam a sok ötcsillagot itt. A fülszöveget sem olvastam. És azt hittem, hogy mamóval boldogan élnek a kék házikóban. De mamóval nem éltek boldogan a kék házikóban. És mégis.

Kis csoda ez a könyv. Többször elővevős lesz, annyira örülök, hogy van sajátom. Ennyire szépen játszani a szavakkal; ó, de szeretnék én is így beszélni!

>!
Erzsébeth P
Máté Angi: Mamó

„ – Mire neked az írás, Angi?
– Hogy olvassák. Szeressék, vagy ne szeressék. Csak moccantson bennük valamit.”
(Schäffer Erzsébet)

Moccantott. Kedvesen, erővel, odaadóan, tiszta szívvel, „cikkcakkosan”.
Mennyire hiányzott ez…

>!
cippo IP
Máté Angi: Mamó

Jött, csak jött a keserédes kifele, hogy belémgunnyadt a hang.

3 hozzászólás
>!
Juci P
Máté Angi: Mamó

Legalább kétszerolvasós, de akár többször is. Az első olvasás olyan, mint virágok nyílását nézni gyorsított felvételen: mellbe vág a tömény szépség, alig bírod követni, és mire magadhoz térnél, már vége is. A rövid kis részek falatják magukat. Másodszorra, lassabban már jobban megízlelgeted, ráérsz elidőzni egy-egy szókép fölött, megvárod, míg a szirom szép lassan kipöndörödik, egy bibe az ég felé emelkedik, és tátott szájjal csodálod. Varázslat ez, vagy teremtés: világot teremtő ige.

3 hozzászólás
>!
DTimi
Máté Angi: Mamó

Cirókahiány.
Szegény kis árva sólyom.
De szegény mamó. :(


Népszerű idézetek

>!
narziss

Volt úgy, hogy megfogtam a kezét, hogy jobban megengedjem neki a vigyázást.

103. oldal

>!
fülcimpa

Álmos voltam, álmos volt a fejemen a hajam, nem tudta könnyen odaadni a gubancokat az akarós nagyanyámnak.

89. oldal (Koinónia, 2009)

2 hozzászólás
>!
jazmin

Azt is tudtam, hogy tavasz van, az az idő, amikor mamó megöleli a lyukas fazekakat a fáradt virágokkal, s hordja őket, menti a kinti kékre a szoba benti, vastag feketéjéből. S ha akkor megkérdezi, mit szeretnék, azt mondtam volna, lyukas fazék szeretnék lenni.

40. oldal

6 hozzászólás
>!
narziss

Sokáig nem tudtam – talán most sem –, hogy hogy igazak a dolgok. De éreztem, hogy egyik is lehet igaz, meg a másik is, ha én akarom.

43. oldal

>!
egy_ember

Már nagy voltam, s fel nem foghattam, hogy az én morc nagyanyám, mint valami jótét lélek, üvegelte a nyögős embereket, nem fújtatott, nem mondta, hogy istenverése, mint nekem, ha én voltam beteg, olyankor az összes keze elindult fenyegetőzve, hogy: ugyemegmondtam, mit mondanak az emberek, hogy nem vigyázok rád. Attól félt a leginkább, hogy beteg leszek, meg attól, hogy megszeretek mást. Gyermeket vagy embert. Nem is jöhetett hozzánk senki, én sem senkihez.
Azért szerettem mindenkit, aki a kék ház körül járt: postás Feri bácsit, aki a nyugdíjat hozta, Fülöp bácsiékat, a csigabegyűjtő Gáborékat, ó, mindenkit és mindent. Tudtam szeretni a ribizlibokrot, a szánkót, bármilyen furcsa is.
Aztán megnőttem, s akkor az ovit, mindenestől.
Ott is utolért mindig mamónak a korcbaszedett arca: Nemzetközi Nőnapkor ott álltak a legszebb anyákok, a legszebb fejükkel, ruháikkal, nagy húsvétszag volt, habár nem volt húsvét. Mi álltunk, köszöntöttünk.
Ők ültek, könnyeztek, a szép fejüket rezegtették.
Nekem meg nagyanyám volt csak: a leghátsó sorban töpörgött, szigorú kendőjén húzott még egyet, nehogy mosolyra engedné a kendő a képét, mintha szégyellt volna minden kedvességet, amikor az egyetlen nagymamás verset hibátlanul elmondom.

24-27. oldal

>!
Leoni I

Jó ideig úgy hittem, vannak, akik nagyanyától születnek, vannak, akik anyától, innen vagy onnan.
Magamról azt, hogy nekem csak nagyanyám van, vele élek a kék házban, tőle nő a hajam és ő csinálja a tejet.

(első mondat)

>!
krlany I+SMP

A jók után vágytam: kellett mamónak az olyan teste, mi mellett nem jön a félés, az ő beszéde, az olyan, mi magyaráz, a puhasága, ami finom. Mindezeket attól az öregasszonytól óhajtottam, aki valami miatt nem akart engem. Sem ő, sem a szeretet, sem a tudás, sem az élet.
Akkor figyelni kezdtem ezeket, és mutattam magam nekik, mérgesen, hadd lássanak.

22. oldal

>!
egy_ember

Kicsi volt a kék ház, az udvar, kicsi volt körülöttem a megfogható, kevés volt a világ, amiben kicsi testem mozoghatott. Ezért kerestem mindig s leginkább magamon vagy a fejemben a dolgokat.

47. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

Tudtam valamiket a halálról, arról, hogy él-él valaki, aztán behunyja a szemét, és többet soha nem, nem tudja kinyitni, a halál miatt.

110. oldal

1 hozzászólás
>!
Maya

Tudod, mindenhez hozzá akartam érni, mindenhez akartam a közömet.

Tolakodtam az apró fejemmel be a világba, hadd tartozzam őhozzá. Mert egyedül voltam tulajdonképpen.

18. oldal Koinónia, 2009


Hasonló könyvek címkék alapján

Anne L. Green: Eltitkolt múlt
Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb
Anne L. Green: Törékeny vonzerő
James Patterson: Iskolaszünet örökre!
Hubertus Rufeldt – Thosten Kiecker: Na még egyszer, Robin!
Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?
Janikovszky Éva: Velem mindig történik valami
Rangáné Lovas Ágnes: Gyerekcipőben, avagy gyerekek mondták
Szilágyi László (szerk.): 400 eredeti gyerekcsíny, gyerekszáj, gyerekbáj
Dizseri Eszter: Gyerekek a Miatyánkról