Éhség ​és bőség 92% 10 csillagozás

Európán kívül főképp az Egyesült Államok […] piacaik számára minden erőforrást kiaknáznak, nemritkán a helyi lakosság érdekeinek rovására. A kereskedelmi elosztóhálózat világméretű kiterjeszkedése és tökéletesedése megszüntette az éhezést az iparosodott országokban, de ezzel gyakran tovább rontotta más országok lakosságának életkörülményeit.

187. oldal

A fényűző fogyasztási cikkek és a védett piac miatt irigykedő parasztok és a kiváltságaikat féltékenyen őrző városlakók ellentéte ma már ismeretlen gazdasági, társadalmi és lélektani jelenség. Inkább ennek az ellenkezője tapasztalható manapság: az egységesebbé, egysíkúbbá váló, a földtől bizonyos fokig elszakadó táplálkozási rendszer által (számos felbecsülhetetlen előnye mellett) keltett elégedetlenség a „falusi nosztalgia” teljesen új keletű formáinak megjelenéséhez vezet – ennek a kulturális toposznak mellesleg az európai történelem más időszakaiban is könnyűszerrel a nyomára akadhatunk –, aminek a következménye a falusi világ átértékelődése, talán új öntudatra ébredése is. De mégiscsak városi eszmények ezek: a vidéket a városiak tartják „boldognak”, s ezzel a falusiak csak bizonyos mértékig értenek egyet (és csakis akkor, ha városias kultúrában élnek.) Kevés városiasabb jelenséget képzelhetnénk el a gyengébb minőségű gabonafélék és a fekete kenyér manapság hódító divatjánál. Csak a nagyon gazdag társadalom engedheti meg magának, hogy nagyra értékelje a szegénységet.

189. oldal

Ízlés dolga, mondhatnánk; de az antropológiai kutatások rávilágítottak, hogy a tűznél, nyílt láng fölött megsütött ételhez egészen más kultúrális képzetek – erőszakosság, féktelenség, harciasság, a „vad” természet világa – társulnak„ mint a vízzel teli lábosban főtt húshoz.

38

Minden attól függött csak, milyen értelmet adnak ennek a végtelenül egyszerű, mégis homályos jelentésű szónak: minőség. A XIV-XVI. századi Európa uralkodó osztályainak nincsenek kétségei afelől, hogy a minőség a hatalommal jelent egyet. Ily módon a kérdés lényegesen leegyszerűsödik, hiszen a társadalmi helyzet és az étkezési szokások egymásra kölcsönösen, egyértelműen és közvetlenül utalnak. Az előkelőek gyomrának értékes, nagy műgonddal és hozzáértéssel elkészített ételek valók (s hatalmuknak és gazdagságuknak köszönhetően éppen ilyen ételeket ehetnek és kínálhatnak vendégeiknek nap mint nap); a szegényeknek pedig a közönséges és egyszerű ételek. A szegények – a legszegényebbek, a társadalom peremére szorulók növekvő tömege – pedig beérik a hulladékkal: III. Aragóniai Péter idézett Ordinacions-ja elrendeli, hogy a megecetesedett bort, a penészes kenyeret, a rothadt gyümölcsöt, a megsavanyodott sajtokat és minden hasonló romlott ételt tegyenek félre, hogy a szokásos alamizsnaosztás alkalmával a szegényeknek adják oda.

104. oldal Mindenkinek a magáét / A minőség kérdése

az élelem és és a terület közötti gazdasági és kulturális kapcsolatokat fellazító „delokalizációs” folyamat egységesebbé tette a fejlett világ táplálkozási rendszerét és modelljét, amihez nagyban hozzájárultak a nagy termelők érdekei és a reklámok sugalmazásai.