Éhség ​és bőség 10 csillagozás

A táplálkozás európai kultúrtörténete
Massimo Montanari: Éhség és bőség

Homérosz kenyérevőnek nevezi az embert. Pithagorasz úgy véli, a világmindenség a kenyérrel kezdődik, s a rómaiak éppúgy barbárként vetették meg a bort nem ismerő tejivókat, ahogyan a Gilgames eposz szerint is a bor és a kenyér teszi emberré a vadakat.
A nappal megfőzött, estére újra egészbe nőtt gigantikus vadkan mítosza, vagy az Edda tehene, melynek tőgyéből négy tejfolyam ered – a germánok másfajta szájaízét jelzi.
Lucullus lakomáitól a kannibalizmusig, s a polgári asztal örömeiig – egyedülálló kultúrhistóriát szolgál fel Montanari professzor.

Eredeti cím: La fame e l'abbondanza – Storia dell'alimentazione in Europa

Eredeti megjelenés éve: 1993

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa születése Atlantisz

>!
Atlantisz, Budapest, 1999
212 oldal · ISBN: 963797881X · Fordította: Kövendy Katalin
>!
Atlantisz, Budapest, 1996
212 oldal · ISBN: 963797881X · Fordította: Kövendy Katalin

Enciklopédia 2


Kedvencelte 2

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

ddani>!
Massimo Montanari: Éhség és bőség

Massimo Montanari: Éhség és bőség A táplálkozás európai kultúrtörténete

Olasz és francia (szakirodalmi) fókuszú európai táplálkozás-monográfia, ami végigkíséri az őskortól a XX. századig az élelmiszer kultúrájának változásait. És erről, bár mintha körülöttem sok mindenkinek lenne közeli téma a más korbeli élelem, annak tápanyagtartalma vagy gyógyító alkalmazása, újrafelfedezései, magam (bár cukorbetegként és hobbiszakácsként is foglalkozom táplálék-kérdésekkel) viszonylag kevés hiteles értesülést őrzök az élelmezés történelméből, ilyen szempontból is hiánypótló volt ez a könyv – persze nem mintha most már mindent megtudtam volna, épp ellenkezőleg: a szerző nem csak lábjegyzetekben és hivatkozásokban, de úgy általában alapkiindulásból is kifejezi, hogy itt még átrághatná magát az ember pár folyóméternyi anyagon. (Inkább örülök neki, hogy azt azért most nem kellett.)
Régi régi diskurzus ez, a hogyan és mit és miért egyenek, és kik, erről minden korban voltak váltakozóan uralkodó és forradalmi nézetek. Vagyis az emberek mindig is ettek, általában nagyon éles határok voltak a bőségben élők és a természet (illetve a bőségben élők alkotta törvények, a világgazdaság stb) szeszélyeinek kiszolgáltatott pórnép táplálkozása között, egyáltalán, csak mostanában állt elő az az élelmiszeripar, ami ezt a nekünk megszokott fogyasztói környezetet termeli.
Hogy mi minden volt azelőtt, azon lehet csodálkozni, vagy ha az már nem megy akkor mindentudóan bólogatni, de mindenképp érdekes, hogy milyen hatások érik az európai ember étkezését, és életét. Az is tett rám egy benyomást, hogy van egy ilyen európai étkezési kultúránk (nem pedig mindenféle nemzeti konyhák) amiről többes szám első személyben is lehet néha beszélni.
Jól megírt, és remek fordításban olvasható könyv egy érdekes, és mai vonatkozásaiban is jelentős témáról.


Népszerű idézetek

ddani>!

Európán kívül főképp az Egyesült Államok […] piacaik számára minden erőforrást kiaknáznak, nemritkán a helyi lakosság érdekeinek rovására. A kereskedelmi elosztóhálózat világméretű kiterjeszkedése és tökéletesedése megszüntette az éhezést az iparosodott országokban, de ezzel gyakran tovább rontotta más országok lakosságának életkörülményeit.

187. oldal

Massimo Montanari: Éhség és bőség A táplálkozás európai kultúrtörténete

ddani>!

A fényűző fogyasztási cikkek és a védett piac miatt irigykedő parasztok és a kiváltságaikat féltékenyen őrző városlakók ellentéte ma már ismeretlen gazdasági, társadalmi és lélektani jelenség. Inkább ennek az ellenkezője tapasztalható manapság: az egységesebbé, egysíkúbbá váló, a földtől bizonyos fokig elszakadó táplálkozási rendszer által (számos felbecsülhetetlen előnye mellett) keltett elégedetlenség a „falusi nosztalgia” teljesen új keletű formáinak megjelenéséhez vezet – ennek a kulturális toposznak mellesleg az európai történelem más időszakaiban is könnyűszerrel a nyomára akadhatunk –, aminek a következménye a falusi világ átértékelődése, talán új öntudatra ébredése is. De mégiscsak városi eszmények ezek: a vidéket a városiak tartják „boldognak”, s ezzel a falusiak csak bizonyos mértékig értenek egyet (és csakis akkor, ha városias kultúrában élnek.) Kevés városiasabb jelenséget képzelhetnénk el a gyengébb minőségű gabonafélék és a fekete kenyér manapság hódító divatjánál. Csak a nagyon gazdag társadalom engedheti meg magának, hogy nagyra értékelje a szegénységet.

189. oldal

Massimo Montanari: Éhség és bőség A táplálkozás európai kultúrtörténete

Kemese_Fanni_ IP>!

Ízlés dolga, mondhatnánk; de az antropológiai kutatások rávilágítottak, hogy a tűznél, nyílt láng fölött megsütött ételhez egészen más kultúrális képzetek – erőszakosság, féktelenség, harciasság, a „vad” természet világa – társulnak„ mint a vízzel teli lábosban főtt húshoz.

38

Massimo Montanari: Éhség és bőség A táplálkozás európai kultúrtörténete

ddani>!

Minden attól függött csak, milyen értelmet adnak ennek a végtelenül egyszerű, mégis homályos jelentésű szónak: minőség. A XIV-XVI. századi Európa uralkodó osztályainak nincsenek kétségei afelől, hogy a minőség a hatalommal jelent egyet. Ily módon a kérdés lényegesen leegyszerűsödik, hiszen a társadalmi helyzet és az étkezési szokások egymásra kölcsönösen, egyértelműen és közvetlenül utalnak. Az előkelőek gyomrának értékes, nagy műgonddal és hozzáértéssel elkészített ételek valók (s hatalmuknak és gazdagságuknak köszönhetően éppen ilyen ételeket ehetnek és kínálhatnak vendégeiknek nap mint nap); a szegényeknek pedig a közönséges és egyszerű ételek. A szegények – a legszegényebbek, a társadalom peremére szorulók növekvő tömege – pedig beérik a hulladékkal: III. Aragóniai Péter idézett Ordinacions-ja elrendeli, hogy a megecetesedett bort, a penészes kenyeret, a rothadt gyümölcsöt, a megsavanyodott sajtokat és minden hasonló romlott ételt tegyenek félre, hogy a szokásos alamizsnaosztás alkalmával a szegényeknek adják oda.

104. oldal Mindenkinek a magáét / A minőség kérdése

Massimo Montanari: Éhség és bőség A táplálkozás európai kultúrtörténete

Kapcsolódó szócikkek: hulladék · szegénység
ddani>!

az élelem és és a terület közötti gazdasági és kulturális kapcsolatokat fellazító „delokalizációs” folyamat egységesebbé tette a fejlett világ táplálkozási rendszerét és modelljét, amihez nagyban hozzájárultak a nagy termelők érdekei és a reklámok sugalmazásai.

Massimo Montanari: Éhség és bőség A táplálkozás európai kultúrtörténete


Hasonló könyvek címkék alapján

Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete
Ráth-Végh István: Két évezred babonái
Georges Minois: A pokol története
Féner Tamás – Vince Mátyás (szerk.): Kor-képek 1948–1955
Féner Tamás – Vince Mátyás (szerk.): Kor-képek 1957–1967
Michel Le Duc – Nathalie Tordjman: A pénz és az euró lépésről lépésre
Szécsey István: Ganz
József Róbert: A pénz története
Gazdag László: A fejlődés természete
Daron Acemoglu – James A. Robinson: Miért buknak el nemzetek?