Álmodj ​szépeket 28 csillagozás

Massimo Gramellini: Álmodj szépeket

Az ​intuíciónk folyamatosan tudatja velünk, kik vagyunk. De nem halljuk meg az istenek hangját, mert gondolataink kattogása, érzelmeink dübörgése elnyomja. Inkább nem veszünk tudomást az igazságról. Hogy ne szenvedjünk. Hogy ne gyógyuljunk meg. Mert különben olyanná válnánk, amilyenek félünk lenni. Minden porcikánkban elevenné.

Az Álmodj szépeket megindító történet egy kilencéves kisfiúról, akinek szilveszter éjjelén váratlanul eltűnik az édesanyja. Jó ideig nem merik neki megmondani, hogy meghalt, amikor pedig kiderül az igazság, nem tudja elfogadni. Először önmagát vádolja, aztán számtalan formában visszavárja, újraalkotja magában, végül beletörődik, de feldolgozni felnőtt fejjel sem tudja. Egész élete a hiány jegyében telik, meghatározza fiatal-, majd érett felnőtt korát, félresiklott kapcsolatait, megvalósulatlan terveit, szűnni nem akaró erőfeszítéseit, hogy felfedezze önmagát, hogy megfejtse, mi állhatott édesanyja szeretetlenségének hátterében. Miért vagyunk itt, kik… (tovább)

Eredeti mű: Massimo Gramellini: Fai bei sogni

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Park, Budapest, 2014
ISBN: 9789633550885 · Fordította: Matolcsi Balázs
>!
Park, Budapest, 2014
224 oldal · ISBN: 9789633550311 · Fordította: Matolcsi Balázs

Enciklopédia 6


Kedvencelte 3

Most olvassa 4

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Massimo Gramellini: Álmodj szépeket

Fájdalmasan szép.
Elgondolkodtatott, megríkatott, ugyanakkor elandalított.
Egy anyát elveszíteni úgy gondolom felnőtt korban sem lehet könnyű, de gyerekkorban egyszerűen feldolgozhatatlan, és örökké megnyomorítja az embergyerek lelkét. Főleg ha egy szerető és szeretett anyáról van szó.
Én meg csak sírok és sírok.
Mert eszembe jut, aminek nem lenne szabad eszembe jutnia.
Nagyon szép könyv.
Már amennyire lehet az ilyenre azt mondani, hogy szép.

>!
Hiranneth
Massimo Gramellini: Álmodj szépeket

Na, ilyen sem volt még, hogy egy könyvet én értékelek először O.o :).
Az első gondolatom a könyv befejeztével az volt, miért nem tartott tovább? Az író nagyon jól szövi a mondandóját, még ebben a kissé kényes talajon is biztos kézzel vezeti az olvasót. Tisztelem, mert képes volt ilyen szintig betekintést nyújtani az életébe, gondolataiba.
Sajnáltam, mert lássuk be, nem lehet egyszerű 9 évesen feldolgozni azt, hogy elveszítjük az édesanyánkat (igen, szerintem később sem könnyebb a dolog). Az elkövetkező évek nem voltak egyszerűek, néhol úgy éreztem saját magát hajszolja egyre beljebb és beljebb a bánatba, és nem megfelelő helyzetekbe. Ami furcsa volt, méghozzá pozitív módon, ha mondhatok ilyet, hogy nem utáltam meg a főszereplőt. Sokszor fordul elő, hogy egy idő után a sok elkövetett ballépés után, bekapcsol nálam egy amolyan „megérdemelte, miért nem kapott észbe/ miért nem változtatott” érzés, és onnantól kezdve idegenkedve figyelem a szenvedését. Ez itt most elmaradt. Talán mert jobban megragadta az emberi gyengeséget. Vagy azért, mert tudta, hogy változtatni kellene, és hogy min is, néha meg is próbálta aztán nem sikerült. Egyszerűen emberi volt, minden jó és gyarló tulajdonságával együtt. Reméltem, hogy a történet végére megleli a nyugalmat.
Mindeközben rengeteg kérdés, és gondolat vetődött fel bennem, így duplán megérte elolvasni a történetet.

2 hozzászólás
>!
Amapola P
Massimo Gramellini: Álmodj szépeket

Laza, gördülékeny, gyorsan olvasható könyv lenne, ha nem állítana meg minduntalan egy-egy mondat. Jó, de sokszor bizony kellemetlen olvasmány, ugyanis kellemetlenül sokszor ismertem magamra.

>!
dianna76 P
Massimo Gramellini: Álmodj szépeket

A fájdalmassága ellenére könnyen, és hamar kiolvasható könyv. Ez nyilván nem a tartalmának, hanem a szellősségének köszönhető.
Fájdalmas regény, egy feldolgozatlan gyászról, egy örökös Miért? kérdésről, megfűszerezve sok-sok ha-val. Fájdalmas, mert nem fikció, hanem tényleg megtörtént. Fájdalmas, mert egy anya elvesztése áll a középpontban, és annak hosszútávú, egy életre kiható következményei. Nem csupán egy anya elvesztéséről szól, hanem általa olyan érzelmek elvesztéséről, hiányáról, melyeket csak egy anya adhat és válthat ki a gyermekéből. Ezen felül szól szeretetről, és megbocsájtásról.
A gyermekkori visszaemlékezések jobban lekötöttek. Szívfájdító volt azt olvasni, hogy keresett egy elanyátlanodó kisfiú pótmamát, valakit, aki pótolja az anyai szeretetet, akinél menedéket lel. S mily keserű volt olvasni a rideg nevelőnő elutasítását. Teljesen megrökönyödtem. Lehet bármilyen rideg valaki, egy hozzábújó, elárvult gyermek meg kell nyisson benne bizonyos érzelmeket. Ahogy Massimo felnőtté vált, s mind a munkában, mind a magánéletben kereste a helyét, kicsit laposabbnak éreztem a történetet. De maga a lelki része, az anya elvesztése, és az ő szeretete fölötti őrlődés érdekelt. Aztán egy ponton túl már nem tudtam szabadulni a könyvtől, hiszen közelgett az igazság órája. A történet vége pedig… Ismét a már sokszor használt jelzővel illetem Fájdalmas! Meglepő, és fájdalmas. S bizony itt marad a kérdés, megválaszolatlanul: miért? S igen, néha jobb nem megtudni az igazat.
Sok szépen kifejezett, és elgondolkodtató mondattal találkoztam olvasás közben, lehetett volna szemezgetni, idézgetni, de úgyis megtették már előttem mások.

>!
Park, Budapest, 2014
224 oldal · ISBN: 9789633550311 · Fordította: Matolcsi Balázs
>!
Dömdödöm
Massimo Gramellini: Álmodj szépeket

Nekem tetszett, egyrészt (tudom, hogy nem ez a lényeg, de akkor is) gyönyörű a borítója a könyvnek, nagyon szép kék alján a kisfiúval, fent a piros lufi :)))…
Másrészt pedig egy olyan önvallomás volt, ami nagyon meghatott, olvasmányos, időnként megmosolyogtató és sokszor elgondolkodtató.
És nagyon olasz <3

>!
utazó
Massimo Gramellini: Álmodj szépeket

Kívül-belül gyönyörű, fájdalmas és nagyon olasz!

>!
lizke
Massimo Gramellini: Álmodj szépeket

Lehet-e hazugságban élni? Lehet-e önmagunkat becsapva, inkább kihátrálni feladatok elől? Lehet-e szeretni? Mit jelent szeretni? Mit jelent jónak – apának, anyának, férjnek, feleségnek, családnak – lenni? Jobb az, ha nem vagyunk hajlandóak tudomást venni az igazságról és ezzel nem csak magunkat, hanem másokat is büntetni? Mit teszünk akkor, mikor hosszú évek után megtudunk valamit, amiről egészen addig azt hittünk csak mítosz, kitaláció, elképzelés? Megbocsátunk annak, akit addig ellenségünknek hittünk és azt gondoltuk, nem szeret minket? És a hőn szeretettről, bálványról pedig kiderül, hogy a könnyebb utat és a menekülést választotta eldobva magától minket? Hogyan tekintünk vissza eddigi 40 évünkre, hogyan nézünk a jövőbe? Lehet, hogy magunk sem azok vagyunk akinek hittük önön magunkat? A léggömb tele van álmokkal.

>!
Kókuszka
Massimo Gramellini: Álmodj szépeket

Szomorkás hangvételű lelki utazás. A regény az író számára is egy terápia, így próbál szembenézni saját démonjaival. Egy anya elvesztése tragédia, még inkább azzá válik, ha mindez gyermekkorban történik, szerető ölelések, anyai terelgetések hiányát semmi sem pótolja. Gramellini nagyszerűen ábrázolja, ahogy a kilencéves kisfiú szörnyeivel küzd, nem részvétre, hanem szeretetre vágyik. Képzeletbeli birodalmába menekül, szerepjátékokat talál ki, maga módján jellemzi a körülötte lévő embereket: szappanallergiás konyhás néni, Halálfej atya….
Anyai útmutatás nélkül nehéz a felnőtté válás, különösen akkor, ha őszintén nem beszélgetnek el vele a történtekről, bizonytalanságban él.
Mindezt az író nagy-nagy szeretettel járja körül. Követni kell az álmainkat, nem félni tőle, akkor sem, ha az álmokkal teli léggömb néha kidurran.

>!
kerekesjani
Massimo Gramellini: Álmodj szépeket

Rég volt, mikor egy éjszaka alatt kiolvastam egy könyvet. Csodálatosan szép, őszinte, szomorú, de egyben humorral megírt regény.

>!
adrika0924
Massimo Gramellini: Álmodj szépeket

Mindenek előtt szeretném megköszönni Tominak a könyvet, aki azzal a jelmondattal ajándékozta nekem, hogy „te jutottál eszembe róla”. Fogalmam sincs, hogy direkt vagy véletlenül választotta-e nekem éppen ezt a regényt egy ismerős, akivel sosem álltunk túl közel egymáshoz – már azon is ledöbbentem, hogy gondolt rám –, mindenesetre nagyon beletrafált. Így lett az apróságból életre szóló emlék, és így került a kezembe az egyik, ha nem a legjobb írás, amit valaha olvastam.

Merthogy ez a történet egyszerre emelt fel és rántott a mélybe, fakasztott mosolyra és ríkatott meg, simogatta és facsarta ki a lelkem. Fájdalmasan csodálatos utazást tettem egy 9 éves kisfiúból meglett férfivá érő ember életében, úgy, hogy közben a magaménak is éreztem azt, noha nekem szerencsére nem kellett megküzdenem ezzel a fájdalommal. A gyász és az árvaság ingoványos talaján szorosan fogtam a kezét, és mikor azt éreztem, hogy hamarosan elnyeli, próbáltam kirángatni a süllyesztőből, de mindhiába. Beletelt egy kis időbe, amíg megértettem, hogy én csak támasz lehetek, akibe kapaszkodhat, de nem mehetek elöl és vezethetem egy olyan úton, ahol addig magam sem jártam. Bíztam benne, hogy a végén nyugalomra lel, és rátalál a szeretet ösvényére, mert nagyon megérdemli, hogy valaki magához ölelje, és emlékeztesse, minden ember méltó valakinek a szeretetére.

Ő például a papírra vetett gondolataival ad olyan értékeket, amelyektől máris gazdagabbnak érzem magam, és legszívesebben bátorítóan megölelném, hogy tudja, ő is egy szeretni való kincs. Fantasztikus nyelvezetet használ, és olyan kifinomult humorral nyúl ehhez a kényes témához, ami óriási bátorságra és nagyszerű személyiségre vall. Kivételesen őszinte vallomásának minden betűjét imádtam. Bárcsak mindenkinek ott lapulna a polcán ez a kék borítóba bújtatott papírköteg!


Népszerű idézetek

>!
Ciccnyog ISMP

És lépre csalt a szerelem. Tábortüzek és gitárszó mellett, a tengerparton, egy hálózsákban. Mert mindannyiunknak joga van hinni, egyszer az életben, hogy a nyári slágereket direkt nekünk írták.

123. oldal

>!
Ciccnyog ISMP

– (…) Ha a halál utazás, az élet lehet a jegy ára.

164. oldal

>!
Ciccnyog ISMP

Nem tudom, igaz-e, hogy a szerelemben az nyer, aki elmegy, de aki veszít, az egész biztosan marad, ahol van: mozdulni se bír.

107. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
>!
Ciccnyog ISMP

A szív szörnyetegeit a tétlenség ápolja. Nem a kudarcok erősítik őket, hanem a lemondás.

111. oldal

>!
Ciccnyog ISMP

Ha van egy álom, amiért a világra jöttél, hiába rejted egy életen át a szkepticizmus leple alá, úgysem szabadulsz tőle. Lankadatlanul küldeni fogja a kétségbeesett jeleket, csömör vagy közöny formájában, mert bízik benne, hogy előbb-utóbb fellázadsz.

120. oldal

Kapcsolódó szócikkek: álom
>!
torbet

A gyerekkori érzések kitörölhetetlenül vésődnek a szívbe. Ha halottnak tűnnek is, csupán aléltak. Nem kell hozzá sok, hogy feléledjenek.

175. oldal

>!
Ciccnyog ISMP

Az őszinte érzelmek méltósága nem engedi, hogy nevetségessé váljanak.

134. oldal

1 hozzászólás
>!
Leonine

– A ha a vesztesek védjegye. A nagyoké a habár.

99. oldal

>!
Kókuszka

– Te nyilván sosem szenvedtél annyira, hogy meg akarj halni. Iszonyatos lelkierő kell a puszta létezéshez, ha minden reggel úgy ébredsz, hogy az élet próbatétel, meg kell birkóznod vele, akkor is, ha úgy érzed, szörnyű igazságtalanság történt, és rettegsz, hogy nem sikerül.

217. oldal, XXXIII. fejezet


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Kuki Gallmann: Álom Afrikáról
Andrea Bocelli: A csend zenéje
Margaret Mazzantini: Újjászületés
Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot
Donato Carrisi: Démoni suttogás
Luca Di Fulvio: Álmok bandája
Alessandro Baricco: Mr. Gwyn
Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget
Niccolò Ammaniti: Én nem félek