Folyó ​a sötétben 125 csillagozás

A férfi, aki megszökött Észak-Koreából
Masaji Ishikawa: Folyó a sötétben

Szívbe markoló igaz történet egy férfiról, aki megszökött Észak-Koreából, hogy hazatérhessen.

Félig koreai, félig japán emberként Isikava Maszadzsi egész életében úgy érezte, egyik országhoz sem tartozik. Ez az érzés akkor mélyült el benne igazán, mikor egy megtévesztés hatására a családja Japánból Észak-Koreába költözött, és az akkor tizenhárom éves Isikava a legalsó társadalmi kaszt tagjaként találta magát.

Ebben az életrajzi könyvben őszintén beszámol viharos gyermekkoráról, az elnyomó, totalitárius rezsimben eltöltött harminchat kegyetlen évről és arról, milyen nehézségekkel kellett szembenéznie, hogy visszatérhessen szülőhazájába, Japánba, miután sikerült megszöknie Észak-Koreából.

A Folyó a sötétben nemcsak az országban zajló élet részletes rajza, hanem az emberi lélek megingathatatlanságának és a méltóság megőrzésének testamentuma is.

Ismerd meg egy zárt világ titkait!

Eredeti megjelenés éve: 2000

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sötét örvény Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
184 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634578086 · Fordította: Nagy Boldizsár
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
184 oldal · ISBN: 9789635614356 · Fordította: Nagy Boldizsár
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
184 oldal · ISBN: 9789635614363 · Fordította: Nagy Boldizsár

Kedvencelte 12

Most olvassa 3

Várólistára tette 140

Kívánságlistára tette 127

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kabódi_Ella P>!
Masaji Ishikawa: Folyó a sötétben

Masaji Ishikawa: Folyó a sötétben A férfi, aki megszökött Észak-Koreából

„Az aratást „őszi csatának” nevezték. Nem tudom, kinek a fejéből pattant ki ez a kifejezés, de teljesen lefedte, milyen volt Kim Ir Szen stílusa. Minden „csata” volt, vagy „menetelés” és „háború”. Ilyen szavakkal igyekezték bátorítani az embereket, hogy még jobban küzdjenek. És mindig olyan hanglejtéssel ejtették ezeket a kifejezéseket, hogy az egyszerre hangzott nevetségesnek és zavarosnak.”

Ez volt az én karácsonyi olvasmányom. Fura választás igaz? Ajándékba kaptam, és nagyon kíváncsi voltam rá. Azt hittem, az ünnepekig befejezem, de egyrészt rengeteg dolgom volt, másrészt ez a történet a végletekig megterhelő a léleknek. Azután rádöbbentem saját önzésemre, és elszégyelltem magam. Mert egy könyvet elolvasni valójában nem nehéz. Így élni, ahogy az író él, az a nehéz!

Szavakba önthetetlen, mi megy abban az országban. Észak-Korea. Mondhatnám, mintha egy másik bolygó lenne, de nem az. Csak az ember képes ilyen iszonyatra. Groteszk volna bevallanom, hogy mindamellett, hogy folyamatosan elszorította a torkomat a düh és a sírás olvasás közben, mindvégig hálás is voltam a sorsomnak? Mert mécsesek égtek a meleg szobában, a karácsonyfa fényei lágyították a hangulatot, és sült csirke meg sütemény illata szállt. Miközben valahol a világban milliók eladnák akár a lelküket is egy tál rizsért, és keserű füveket, gyökereket főznek, hogy valahogy túléljék az adott napot, éjszakát.

Aki ezeket a sorokat írta, pontról pontra átélte a borzalmakat. Az éhezést, a rettegést, az értelmetlen robotot végkimerülésig. A halált. Szerettei halálát. Hogy saját két kezével kaparta el őket a hegyoldal sarában. Mindazokat, akiket szeretett. S egyre csak küszködött, soha fel nem adva.

Borzalmasan szomorú Ishikawa Masaji élete. Ő maga megmenekült ugyan, de a családján már nem tudott segíteni, ő pedig mintha megszűnt volna létezni. Senki sem akar tudomást venni róla, senki sem akar felé fordulni. Döbbenetes, hogy tudjuk jól, mi folyik Észak-Koreában, de senkit sem érdekel igazán. Engedjük, hogy megtörténjen. „Jó helyen vagy, legyen elég ez.” – mondják Ishikawának, amikor tenni próbál valamit a hátrahagyott szeretteiért. De valóban elég ez? Egy értelmes, teljes élethez, ami minden egyes embernek járna ezen a sárgolyón? Elég a puszta lét?

Érzékletes, kemény, dühítő, elkeserítő írás. Tömör és lényegretörő, de kendőzetlen.

„Azt mondják: „nincsen öröm bánat nélkül”. Az, akinek életében egyforma mértékben van jelen bánat és öröm, azt hiszem, áldott ember. Vannak olyanok, akiknek nem jár más, csak szenvedés. Én már csak tudom.”

*(Az öt csillag a mélységes tiszteletem jele Ishikawa Masaji felé.)

Laszdo IP>!
Masaji Ishikawa: Folyó a sötétben

Masaji Ishikawa: Folyó a sötétben A férfi, aki megszökött Észak-Koreából

A pokol legsötétebb tárnái léteznek, és itt vannak a Földön. Észak-Koreában.
Ez az életrajzi regény végigvezeti az olvasót egy ember fizikai és lelki megsemmisítésének több évtizedes történetén. Sok millió ember osztozik ebben a sorsban napjainkban is. Durva horror ez, hiszen minden sora a valóságról szól, és különösen fájdalmas volt felismerni azokat a lidérces párhuzamokat, amelyek szűkebb környezetünkben is felsejlenek. A rák degeneratív, mindegy, milyen a stádium.
Könnyű olvasmány, mert egyszerű nyelvezeten szól, és rövid terjedelmű, ugyanakkor roppant megterhelő is egy egész nemzet értelmetlen szenvedését látni torz és hazug eszmék nevében.
Ha teheted, olvasd el, legalább annyival tartozunk ennek a népnek, hogy megismerjük felfoghatatlan megnyomorítását.

Ibanez P>!
Masaji Ishikawa: Folyó a sötétben

Masaji Ishikawa: Folyó a sötétben A férfi, aki megszökött Észak-Koreából

„Több mint harminc évet töltöttem „a földi paradicsomban”, amit Kim Ir Szen teremtett: szinte úgy bántak velem, mint egy haszonállattal, és a társadalom legalján épphogy sikerült életben maradnom. Volt, hogy öngyilkosságot kíséreltem meg, annyira szerettem volna megszabadulni ebből a nyomorult világból.”

Több Észak-Koreáról szóló könyvet olvastam már, ez viszont kiemelkedik közülük. Furcsamód nem is hosszú, talán feleannyi sincs, mint a többi kötet volt, mégis jobban üt, mint azok. Kezdve azzal, hogy a főszereplő félig japán, félig koreai gyerekkorában kerül át családjával Észak-Koreába – bizonyára manapság mindenki felhördül, hogy ki a fene akarna oda menni, de bizony azokban az években nagyon szépen kidolgozott propaganda és jóféle csábítási módszerek voltak arra, hogy az emberek hazatérjenek – bár igazából nem látom, ez miért volt jó Észak-Korea számára – újabb emberek, akik éhen halhattak…

„A tanárainkhoz hasonlóan mi is szegénységben éltünk. Minden szalmaszálba belekapaszkodtunk volna. És ott volt az az ország, az „ígéret földje”, a „földi paradicsom”, a „tejjel és mézzel folyó” vidék. Kétségbeesett oktatóink bedőltek az ígéreteknek – és továbbadták nekünk is a hazugságokat.”

Elszomorító volt olvasni, hogy egyes koreai családok gyakorlatilag minden csomag nélkül tértek vissza hazájukba, hiszen ott „mindent megkapnak a visszatérők”. Aztán már a kikötőben egyesek ráébrednek, hogy valami nagyon, de nagyon félrecsúszott. Furcsállottam, hogy nem próbáltak már ott tenni valamit, még a hajón, bár valószínűleg nem sikerült volna semmit intézniük. Ami pedig ott várta őket: még nagyobb nyomor és ráadásként a kitaszítottság, a megvetettség, a legnyomorultabb kasztba való besorolás volt.

„Kim Ir Szen kijelentése után a Japánban Élő Koreaiak Általános Szervezete humanitárius tevékenységnek álcázva hatalmas méretű visszahonosítási kampányba fogott. A következő évben, 1959-ben a japán vöröskereszt és a koreai vöröskereszt titkos megállapodást kötött Kalkuttában. Négy hónappal később a japán kikötőváros, Niiga-ta partjáról elindultak az első hajók, visszatelepülőkkel megrakodva. Nem sokkal ezután az emberek lassan megszokták, hogy a Cshongr-jon emberei megjelennek a lakásaikban és győzködni kezdik őket, hogy induljanak ők is útnak. Ennek hatására aztán tömegeket sikerült meggyőzni.
Vajon a Nemzetközi Vöröskereszt tudott bármit arról, mi folyik valójában? Vagy az Egyesült Államok? Az ENSZ? Igen, igen és igen. És mit tettek, hogy megakadályozzák a folyamatot? Semmit.”

Szörnyű dolog, ami az íróval és családjával történt, a folyamatos elszegényedés (az elején még a japánból hozott és eladható dolgoknak hála elevickélnek valahogy), az édesanyja folyamatos leépülése, aztán folyamatosan a többiek… még az volt a furcsa, hogy ilyen környezetben – vagy talán pont ezért, a kilátástalanság miatt? – szerelembe esnek, házasodnak és gyereket vállalnak! (ezt mondjuk sosem fogom tudni megérteni, hogy ha tudják, hogy esélyes, hogy éhen hal az a gyerek és ezt végig is kell nézzék, akkor bocsánat, van mód, hogy ne legyen gyerek… csak ki lehet bírni a cél érdekében!).

„Ilyen dolgok történnek a nyelvvel az Észak-Koreához hasonló országokban. A totalitárius diktatúrát „demokratikus köztársaságnak” nevezik, a rabszolgaságot pedig „felszabadulásnak”.”

    
„A dzsucse „filozófia” szerint „az emberi lények a föld urai, így nekik kell dönteniük mindenről”. Azt sugallta, hogy újjászervezhetjük a világot, alakíthatjuk a saját életpályánkat és rendelkezhetünk a saját sorsunk felett. Ez természetesen nevetséges volt, de a totalitárius rendszerek mind így működnek. A nyelv ilyenkor a feje tetejére áll. A rabszolgaságot szabadságnak nevezik. Az elnyomást felszabadításnak. A rendőrállam demokratikus köztársaság. És mi „rendelkezhettünk a saját sorsunk felett”. Aki pedig ennek ellenállt, azt megölik. Bár az emberek elképesztő nehézségekkel néztek szembe és fizikailag valamint mentálisan is elszegényedtek, minden lehetséges értelemben nélkülöztek, mégsem gondolhattak önmagukra, és eszükbe sem juthatott, hogy saját kezükbe veszik az életük irányítását. A gondolkodásért halálbüntetés járt. Sosem fogom megbocsátani Kim Ir Szennek, hogy elvette az emberektől a gondolkodáshoz való jogukat.”

A legszomorúbb jelenet számomra az édesanyja halála volt, szerencsétlen nő, miért nem próbáltak meg előbb átszökni? Az édesapját is sajnáltam, micsoda érzés lehetett, hogy jobbat akart a családjának és ilyen nyomorúságba és ilyen helyre és életre ítélte őket. Harminc év. Rettenetesen sok idő lehet egy ilyen országban, beleborzong az ember. Ráadásul elszökni úgy, hogy nem tudhatod, mikor és hogyan tudsz segíteni a hátrahagyottakon… mint ahogy az írónak sem sikerült, noha neki tényleg óriási szerencséje volt, hogy a kínai oldalon is egy rendes emberre talált és a későbbiekben is segítették őt. Furcsa, hogy egy ország (esetünkben Japán) képtelen megvédeni az állampolgárait és milyen politikai viszonyokra hivatkozva csukják be a szemüket és füleiket, s közben odaát gyerekek halnak nap mint nap éhen… :-( Szomorú könyv, nagyon szívbe markoló, olvassátok!

„Azért imádkoztam, hogy ne érjen engem több tragédia. Azért, hogy a fiam egészséges legyen. Hogy a szerencsém megforduljon. Minden egyes nap imádkoztam. És Isten odafigyelt rám. Öt éven át. Öt éven keresztül semmi rossz nem történt velem. Akkor lettem harmincegy éves. És akkor Isten elunta magát.”
    
„Sokszor belegondolok, mi lett volna, ha ott maradok Észak-Koreában. Valószínűleg én is éhen haltam volna. De legalább valaki olyan karjában, aki szeret, a családom körében. El tudtunk volna búcsúzni egymástól. Nem tudom, mennyi esélyünk van még erre.”

wzsuzsanna P>!
Masaji Ishikawa: Folyó a sötétben

Masaji Ishikawa: Folyó a sötétben A férfi, aki megszökött Észak-Koreából

Viszonylag következetesen el szoktam olvasni a kezem ügyébe kerülő, Észak-Koreával kapcsolatos könyveket, így nem volt kérdés, hogy elolvassam a Folyó a sötétben című regényt. Arra viszont magam sem számítottam, hogy az egyik leghatásosabb és leginformatívabb, a témában készült szubjektív beszámolót olvashatom majd, ami rövid terjedelme ellenére teljesen beszippantja az olvasót, és fájdalmasan hitelesen adja át az ebben az országban megélt szenvedéseket. Masaji Ishikawa életrajzi alapú regénye rendkívül megindító, és amellett, hogy bemutatja ennek a nagyon zárt világnak a működését több évtized viszonylatában, egyben egy nagyon erős személyes és családi történet is.
A történet elbeszélője és egyben főhőse a félig koreai, félig japán származású Maszadzsi, aki szüleivel és három kishúgával él Japánban gyerekkorában. Az édesapjuk rendkívül erőszakos, iszákos alak, aki koreaiként nem találja a helyét ebben az országban, így különösen könnyen lehet manipulálni azzal a propagandával, miszerint az Észak-Koreába visszatelepülő honfitársak számára Kim Ir Szen tejjel-mézzel folyó Kánaánt, modern egészségügyi ellátást, lakhatást és ingyenes oktatást fog biztosítani. Az apa döntésére a család a hatvanas évek elején belevág a nagy utazásba, és bár sem az édesanya, sem a gyerekek nem lelkesednek a gondolatért, mégis megérkeznek Észak-Koreába. Csakhogy ami ott fogadja őket, az köszönő viszonyban sincs a korábban felvázolt álomképpel, a családnak pedig szembe kell néznie azzal, hogy az eddigi szerény életkörülményeiket a totális szegénységre cserélték le. (…)
(…) Ami számomra nagyon erős vonal volt a könyvben, az Maszadzsi folyamatos önreflexiója. A visszaemlékezéseiből kiderül, hogy egész életében próbált valamiféle értelmet találni az őt ért szörnyűségekben. Tudatosan és érzékenyen gondolkodik például apja erőszakos természetéről, próbálja megfejteni, hogy vajon mik lehettek azok a hatások és mérföldkövek, amelyek ilyen irányba torzították el a személyiségét. Emellett pedig szívszaggató volt folyamatosan arról olvasni – különösen, amikor már Maszadzsi is felnőtt és a saját gyerekeiről kellene gondoskodnia –, hogy milyen kétségbeejtő és elkeserítő napról napra úgy élni, hogy az ember, a családfenntartó képtelen megadni szeretteinek a minimális feltételeket is a túléléshez, még akkor is, ha látástól vakulásig dolgozik. Ez a fajta kilátástalanság, bár földrajzilag és időben távol van tőlünk, számunkra is aktuális és létező probléma, és szerintem nagyon fontos felhívni a figyelmet arra, hogy mit él meg egy olyan család, akiknek minden nap ilyen problémákkal kell szembenézniük. (…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2020/10/folyo-sotetben-…

2 hozzászólás
OctoberRain>!
Masaji Ishikawa: Folyó a sötétben

Masaji Ishikawa: Folyó a sötétben A férfi, aki megszökött Észak-Koreából

Szívszorító, dühítő, borzasztó az az emberi sors, ami e rövid könyvben le van írva…Már nem emlékszem, hányszor sírtam el magam olvasás közben.
Csak annyit mondok, remélem soha nem kell ilyen dolgokat megtapasztalnunk, amiket az írónak át kellett élnie..

Babó_Buca P>!
Masaji Ishikawa: Folyó a sötétben

Masaji Ishikawa: Folyó a sötétben A férfi, aki megszökött Észak-Koreából

Kemény és hatásos mű. Nem hibáztat senkit, hanem igyekszik visszaadni az akkori érzéseket, hisz nem láthatta senki sem előre, hogy mi vár rájuk Észak-Koreába visszatelepülve.

Ez egy észak-koreai történet, melyben a szökés csak mint megoldás szerepel, és ami miatt mi ezt a történetet olvashattuk. Nagyon örültem és evvel párhuzamosan szomorú is voltam azért, hogy ezt a történetet olvashattam. Ez egy ablak egy számunkra tiltott helyre, amilyen körülményeknek nem szabadna léteznie.

Mindenképp olvasd el, ha érdekelnek a diktatúrák, Észak-Korea vagy csak a történelem. Ez egy erős korrajz mind az országról, mind a kisebbségek helyzetéről.

Bővebben: https://egy-lany-blogja.blogspot.com/2021/09/japankent-…

2 hozzászólás
szabinakorga P>!
Masaji Ishikawa: Folyó a sötétben

Masaji Ishikawa: Folyó a sötétben A férfi, aki megszökött Észak-Koreából

Nem találok szavakat erre a történetre. Tipikusan olyan, amit mindenkinek olvasnia kéne, de nagyon kevesen bírnák lelkileg. Ugyanis nehéz szembenézni azzal a nyers, sajnos ma is létező valósággal, amiről egyszerűen néha csak könnyebb nem tudomást venni vagy szimplán nem elhinni, hogy létezik. Minden egyes bekezdésnél azt gondoltam, hogy ennél rosszabb nem lehet. Innen már csak felfelé van út. De mindig kiderült, hogy a gödör igenis lehet mélyebb, a valóság még a képzeleten is túl tud mutatni. És a legrosszabb? Nem vár megváltás és megnyugvás az út végén. A könyvtől két dolgot kaphatsz, álmatlan éjszakát vagy őrült nagy hálaérzetet, amiért jó helyre születtél, és tudsz mindennap enni. Olvastam már az Észak-Koreai helyzetről és körülményekről, de ez a történet arcon csapott és szerintem mindenki így érzi majd aki a kezébe veszi.

Zanit>!
Masaji Ishikawa: Folyó a sötétben

Masaji Ishikawa: Folyó a sötétben A férfi, aki megszökött Észak-Koreából

Nehéz szavakba önteni… Nem az első olvasmányom olyan személyről, aki Észak-Koreából menekült. spoiler
Számomra még mindig elképesztő, hogy mi folyik ott…
Nem eresztem bő lére, el KELL olvasni.

mokus33>!
Masaji Ishikawa: Folyó a sötétben

Masaji Ishikawa: Folyó a sötétben A férfi, aki megszökött Észak-Koreából

Olvastam már pár könyvet Észak-Koreából szökött emberek visszaemlékezéseiből, de messze ez volt a legmegrázóbb történet ezek közül. Ilyenkor mélyen elgondolkodom, hogy hogyan lehet ezeket a brutális dolgokat másokkal megtenni, és hogyan lehet ezeket a brutális dolgokat túlélni… Egyszerű emberek sorsán keresztül mutatja be a szerző, hogyan épül fel ez a zárt rendszer, hogyan alakítja, mossa át az emberek gondolkodását a hatalom, miért nem lázadnak fel az embertelen elnyomás ellen. A könyv azt az időszakot mutatja be, ami talán a legsötétebb időszak volt Észak-Koreában, igaz, az információhiány miatt nem tudhatjuk, hogy ennek vége vagy ez a nagyon sötét időszak még most is tart? Valószínűleg ebben a pillanatban is sok ember fakérget és füvet eszik Észak-Koreában, vagy éhen hal, hiszen a csepegtetett információk most is éhínségről szólnak.
Nem tudom, hogy van-e kiút egy ennyire mélyen gyökerező és terrorra épülő ideológiából? Én csak azt tudom, hogy ha nem lenne hataloméhség az emberben, sokkal jobb hely lenne ez a világ.

2 hozzászólás
Fire_bird>!
Masaji Ishikawa: Folyó a sötétben

Masaji Ishikawa: Folyó a sötétben A férfi, aki megszökött Észak-Koreából

Megrendítő, szívszorító, felkavaró, kegyetlen, fájdalmas. Ennyi szenvedésről olvasni is nehéz volt, nem még átélni. Hihetetlen számomra, hogy létezett és a mai napig létezik egy ilyen világ.
De beszéljenek helyettem Maszadzsi szavai:

„Ha egy olyan őrült rendszerben találja magát az ember, amit egy veszélyes elmebeteg álmodott meg, akkor azt csinálja, amit mondanak neki.”

„Hamar megtudtam, hogy Észak-Koreában nem szabad gondolkodni sem. Ha kiderül, hogy valaki szabadon gondolkodik, azt meg is ölhetik.”

„Azt mondják: „nincsen öröm bánat nélkül”. Az, akinek életében egyforma mértékben van jelen bánat és öröm, azt hiszem, áldott ember. Vannak olyanok, akiknek nem jár más, csak szenvedés. Én már csak tudom.”

A befejezés sem adja meg nekünk a várva várt elegtételt, vigaszt, megnyugvást. spoiler.

Az időrendben néha volt egy kis zavar, vagy évszámelírás, de ettől függetlenül tökéletesen követhető és érthető volt a történet.

Brutálisan őszinte írás, ami mély nyomot hagyott bennem és sokáig velem fog maradni.


Népszerű idézetek

Könyvmolyképző KU>!

Szinte soha nem voltunk tanúi igazi emberségnek vagy melegségnek, a mindennapokban nem tapasztaltunk ilyesmit. Mindig mindenki magára gondolt – hogyan haladjon a saját útján, hogyan tegyen úgy, mintha érdekelné a párt, vigyázzon, hogy el ne csípjék valami miatt, nézze, honnan tudna valami élelmet szerezni meg cigarettát és alkoholt, amivel meg lehetett vesztegetni a hatalmon levő embereket.
Ahogy az anyám törékeny testére néztem, elfacsarodott a szívem a rongyos, lyukacsos nadrágja láttán. Annyira sajnáltam. Azt, hogy abban a kifakult, csúnya nadrágban kellett meghalnia. Nem tudtam elviselni a látványt.

Masaji Ishikawa: Folyó a sötétben A férfi, aki megszökött Észak-Koreából

Könyvmolyképző KU>!

Sokszor belegondolok, mi lett volna, ha ott maradok Észak-Koreában. Valószínűleg én is éhen haltam volna. De legalább valaki olyan karjában, aki szeret, a családom körében. El tudtunk volna búcsúzni egymástól. Nem tudom, mennyi esélyünk van még erre.

Masaji Ishikawa: Folyó a sötétben A férfi, aki megszökött Észak-Koreából

Sadie>!

Nem te döntesz arról, meg akarsz-e születni. Egyszerűen csak megjelensz. És a születéseddel el is dől a sorsod, mondják az emberek. A fenéket dől el. Én már csak tudom. Én nem egyszer, hanem ötször születtem meg. És mind az öt alkalommal ugyanazt a leckét kaptam. Nevezetesen azt, hogy az embernek néha torkon kell ragadnia az úgynevezett sorsát, és jól meg kell szorongatnia a nyakát.

9. oldal

Masaji Ishikawa: Folyó a sötétben A férfi, aki megszökött Észak-Koreából

Sadie>!

Azt mondják: „nincsen öröm bánat nélkül”. Az, akinek életében egyforma mértékben van jelen bánat és öröm, azt hiszem, áldott ember. Vannak olyanok, akiknek nem jár más, csak szenvedés. Én már csak tudom.

67. oldal

Masaji Ishikawa: Folyó a sötétben A férfi, aki megszökött Észak-Koreából

Babó_Buca P>!

Ha az ember hosszú ideje szenved, az a végén már szinte viccessé válik: mi is azon kaptuk magunkat néha, hogy a legnagyobb kínok közt már csak nevetni tudunk. Azt hiszem, ez a hisztéria egyik megnyilvánulási formája.

70. oldal

Masaji Ishikawa: Folyó a sötétben A férfi, aki megszökött Észak-Koreából

Szelén>!

És valóban teljesen agymosottak voltak: hogy ezt megértsük, tudnunk kell, hogy Észak-Koreában soha nem tapasztalták meg,mit jelent a liberális demokrácia. Elképzelni sem tudták, mi lehet az, vagy hogy mit jelent.

50. oldal

Masaji Ishikawa: Folyó a sötétben A férfi, aki megszökött Észak-Koreából

Szelén>!

A gyerekek ilyenek: egy mosolyukkal képesek összetörni a szívedet.

102. oldal

Masaji Ishikawa: Folyó a sötétben A férfi, aki megszökött Észak-Koreából

Babó_Buca P>!

Ha egy olyan őrült rendszerben találja magát az ember, amit egy veszélyes elmebeteg álmodott meg, akkor azt csinálja, amit mondanak neki.

44. oldal

Masaji Ishikawa: Folyó a sötétben A férfi, aki megszökött Észak-Koreából

Szelén>!

És rájöttem, hogy nem számít, milyen kemény a valóság, akkor sem hagyhatom, hogy megtörjenek.

76. oldal

Masaji Ishikawa: Folyó a sötétben A férfi, aki megszökött Észak-Koreából

Szelén>!

– Ide figyelj! Erős vagy és bátor! Meg kell tanulnod, hogy vívd meg a saját csatáidat, hogy életben maradj – mondtam neki.

122. oldal

Masaji Ishikawa: Folyó a sötétben A férfi, aki megszökött Észak-Koreából


Hasonló könyvek címkék alapján

Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány
Immaculée Ilibagiza: Megmaradtam hírmondónak
Paul Fischer: Kim Dzsongil bemutatja
Juan Pablo Escobar: Mr. Escobar
Csoma Mózes: Sövény Aladár, a hazai koreanisztika úttörője
Renée Méndez Capote: Kubai kislány a századelőn
Eddie Jaku: A világ legboldogabb embere
Fekete István: Csend
Matt Allen – Steven Knight: Birmingham Bandája
Françoise Giroud: Egy tiszteletre méltó asszony