Na szóval, sok itt a kibontanivaló, vágjunk bele! Először is ez egy ifjúsági/YA regény, ami nem éppen egy szívem-csücske kategória, ráadásul a könyvet egy youtuber írta. Amennyire én erre évekkel ezelőtt ráláttam, Marzia Bisognin / CutiePieMarzia / PewDiePie barátnője sztenderd divat-szépség-smink videós tartalmakat nyomott, és alapvetően egy kedves, helyes csajnak tűnt. A „nesze semmi delux papíron”, meg „ennyire szomorú voltam, mielőtt celeb lettem” YouTube-könyvek tengerében eleve üdítő egy regény, főleg, ha nem a szokásos „szürke kisegér az internet segítségével Valaki lesz” tinirománc sablont követi. Márpedig Marzia egy ifjúsági horrort írt, igaz, nem a hardcore fajtából.
A keletkezés körülményeiről nem sokat tudok, pl. hogy ez mennyire önálló szellemi termék (google szerint teljesen): korábban volt már szellemírós youtuber-botrány. Maga a könyv nem kifejezetten jó, kicsit ilyen amatőr fanfiction-jellege van, de nem is annyira rossz, mint amire a fent vázolt kontextus alapján számítottam – lehet ettől annyira alacsonyak lettek az elvárásaim, hogy néha szinte élveztem is. Olyan értelemben szépen van néhol megírva, hogy van benne néhány nagyon jól sikerült leírás, másrészt viszont kicsit körülményeskedő is és egy ponton túl rettentő fárasztó a jelen idejű, minden részletre kiterjedő E/1 narrálása a cselekménynek.
Persze hozzá kell tenni, hogy Marzia olasz, és – amennyire mások online értékeléséből összeraktam – angolul írta, szóval ezek egy része valószínűleg a nem-anyanyelvi szintnek köszönhető (de hogy azért valaki a kiadóban csak átnézte ezt publikálás előtt, nem?) Horror létére meglepően nincs atmoszférája, nem tud feszültséget teremteni (lehet emiatt kezdték páran átcímkézni fantasyra?), és ahhoz képest, hogy az egész sztorit a főszereplő fejében töltjük, a könyv túlnyomó részében nem értem, hogy mit miért tesz.
Úgy indul a dolog, hogy Amethyst (igen, tudom…) a viharból beinvitálva egy vadidegen házaspár otthonában tölti az estét, akik reggelre eltűnnek. Egy picit minden fura, mintha az idő is máshogy telne, aztán paranormális események sora veszi kezdetét, de ő egy kis ijedezés után ezen mind meglehetősen gyorsan túllendül, mert meg akarja várni a házigazdákat, hogy megköszönje nekik a vendéglátást. Amikor már 17. napja laksz két nyom nélkül felszívódott ember házában, ami néha rád támad, és az ő kajájukat eszed, akkor ezt nem igazán érzem elég indoknak, hogy őszinte legyek. Persze később végülis kiderül, hogy ennek lehet, hogy más oka is van, de amíg odáig jut az ember, addig frusztrálja ez az értelmetlenség. Néha az volt az érzésem, hogy ez lehet, hogy videójáték-forgatókönyvként tök jól működne, ahol nem kell a sztorit túldimenzionálni, leírás helyett meg lehet mutatni, és néhány jumpscare dobna az események amúgy nem túl hatásos leírásán.
Valószínűleg tizenpárévesen tetszett volna, hogy a korosztályomnak írták, női főszereplője van és még horror is, de most mindezt korlátozott mértékben tudtam csak értékelni, mert a megvalósítás hagyott bőven kívánnivalót maga után. Állítólag korábban voltak tényleg ijesztő rövid rémtörténetei, szóval lehet a formátum volt itt a baj, vagy hogy nagyon a célközönségére volt belőve és valami hardcore horror kevésbé lett volna eladható, nem tudom. Összességében nem érzem annyira reménytelennek a dolgot, szerintem hivatásos YA-írók produkáltak már ennél rosszabbat, szóval ha szeretne/hajlandó ezzel komolyabban foglalkozni, akkor el tudom képzelni, hogy valami egész jót is tudna írni. (Ha egyszer lesz elég időm, lehet újraolvasom így, a végecsavar ismeretében, abból eléggé kiderül, hogy mennyire van jól megírva.)
