Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Méregnaplók (Méregnaplók 1.) 271 csillagozás
A 18. század végén járunk: Jessamine Luxton a Hulne Apátság romjai között él édesapjával, a köztiszteletben álló gyógyszerésszel, akinek élete célja, hogy minél többet megtudjon a gyógyhatású növényekről. Ennek érdekében a világ minden tájáról igyekszik beszerezni a különlegesnél különlegesebb egyedeket, melyek közül a legveszélyesebbeket egy zárt méregkertben tartja.
Egy napon különös fiú érkezik a Hulne kunyhóba: a neve Gyom és a jelek szerint rendkívüli kapcsolat van közte és a növények között. Kicsoda Gyom Mi lehet a titka? És mi készül a méregkert falai mögött?
A gótikus elemekkel átszőtt, izgalmas és romantikát sem nélkülözi regény a méregkert különös világába kalauzolja az olvasót, ahol sosem szabad elfelejtenünk, hogy a megfelelő dózisban minden méreg: még a szerelem is.
Eredeti megjelenés éve: 2010
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Enciklopédia 16
Szereplők népszerűség szerint
Gyom · Oleander, a Mérgek hercege · Jessamine Luxton
Kedvencelte 30
Most olvassa 5
Várólistára tette 138
Kívánságlistára tette 112
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Merőben új élmény volt számomra ez a könyv és egyszerűen imádtam! Magába szippantott a számomra meghökkentő fordulataival, sötétségével, titkaival. Fantasztikus leírások, magával ragadtak a világba, benne éltem, láttam magam előtt a Hulne apátságot, a vad romantikáját, a felfedezésre váró apró információ morzsákat. Régen láttam ennyire élő karaktereket. Jessamine egyszerre volt ijesztő és szeretni való. Szerettem volna megvédeni. És Gyom – mennyire haragudtam ezért az idétlen névért! Imádtam mindkét karakter botlásait, gyarlóságát és fájt a szívem értük. A történet pedig… *-*
Nem bánom, hogy egy kihívás miatt vettem kézbe, mint kiderült, tévesen. A kígyófű vezetett meg, pontosabban, hogy azt hittem, itt népi névként fordul elő, és a kálmosra értik, közben meg nem. Ehh.
Kellemes kis könyv, gyorsan olvasható. Én a sok növény miatt kedveltem meg, és hogy őszinte legyek, a „sok” ember csak rontotta az összhatást. :-)) A naplóregeny megoldás nagyon tetszett, bár a vége felé a hangok keveredése kicsit zavart. A történet csavara viszont nem tetszett egyáltalán, és bár érzem, el kellene olvasni a többi kötetet is a tisztánlátás érdekében, nem sietek ezzel.
Öt csillag a megszólaló Mérgekért jár, no meg a mondanivalójukért. :-)
Méregnaplók 1
Eredeti és érdekes történet volt, nagyon tetszett, egy hajszál választotta el, hogy kedvenc legyen. Ez a hajszál a könyv első felének kissé vontatottsága miatt volt. A második felében már pörgősebb volt a könyv.
Nagyon érdekes gondolatokat és érzéseket dolgoz fel szerelemről, hűségről, önfeláldozásról, árulásról, remek karakter ábrázolással és mindezt a 18. századi Angliában helyezi el az írónő.
A főhős fiúnak, Gyomnak nagyon eredeti és érdekes képessége van, személyes kapcsolata van a növényekkel, ilyet még soha nem olvastam. Annyira élénken lett leírva, hogy szinte elhittem, hogy lehetséges a valóságban is megérteni a növényeket.
Mintha én is ott lehetnék abban a varázslatos és veszélyes kertben.
Nagyon kíváncsi vagyok mi lesz a 2. részben.
Az elején azt gondoltam, hogy azt fogom írni, hogy ez egy aranyos, kedves kis könyv. Ami részben igaz is. De erre nem számítottam! Ilyet! És hogy van vége?! És nincs meg a következő rész!! Tudnom kell, akarom a folytatást!
Meztelen lelkedre puhán és nesztelen tekerednek sorai…
Hűvösen cseppen beléd minden szava…
Izgatott félelme óvatosan oldódik fel a véredben…
De csak a végén lobbant lángra és emészt el a gonoszság mérgének fájdalma…
Metsző kiáltásod elnyeli a homályba vesző sűrűség…
Tehetetlenül remegve, bosszúd és vágyad beléd fojtódik a következő könyv erejéig…
Biztosan engedsz a csábító suttogásnak? Biztosan ki akarod nyitni a történet kapuját? Ha egyszer belépsz oda, nincs menekvés, soha többé nem térsz vissza…
Nem igazán értem ennek a könyvnek a százalékát. Ez egy nagyon jó kis könyv. A története alapjából egyszerű és valóban inkább a vége felé történnek dolgok. De ugyanakkor újszerű és friss is. Egész végig azt hittem Gyom nem ember hanem valami ufo vagy valami varázserejű izé…. de igazából spoiler. Nekem tetszett a könyv; elfogom olvasni a következő részét is.
Már régen kinéztem ezt a könyvet, és azt hittem hogy soha nem sikerül elolvasnom. De most végre megtört a jég. És azt kell hogy mondjam, hogy még tetszett. Egyedi kis könyv, alig tudtam letenni. A borító meg nagyon szép.:D A téma nagyon érdekes ahogy a növények vannak a központban.
A szereplőkkel nem tudtam azonosulni. Az apját már az elején nem bírtam, így nem volt nagyon meglepő a tette. Remélem sikerül Gyomnak és Jessamine-nak újból egymásra találni. Na és ez a vég…oh.
Nagyon jó hangulatú kis könyv. Szó szerint KIS könyv. Lehetett volna hosszabb is.
Nem olvastam még ilyen formában a növényekről, új világ, új nézőpont – nagyon tetszett.
A rövidsége, és az érzelmi szál kevéssé árnyalt kibontása miatt a minusz fél csillag – de mindjárt kezdem is az Éjmélyt :)
Bővebben majd a blogon,
Részben azért, mert rövid, részben viszont azért, mert érdekes, hamar sikerült elolvasni. (Nálam a 3 nap rövid időnek számít, és ezalatt kétszer sikerült az ihletésére álmodnom.) A vége felé egy kicsit furcsa érzésem volt, nem mindent értettem egészen, de megkapja az öt pontot, mert megérdemli. Nehezen tudom elképzelni, hogy fogják ezt folytatni, de hát én itt se találtam ki a végkifejletet se.
Népszerű idézetek
Tudod, Jessamine, a szerelem is egyfajta méreg; az egyik kedvencem, ha már itt tartunk. Megfertőzi a vért; átveszi az uralmat az elme felett; eluralkodik a testen.
179. oldal
Ti, emberi lények, annyira bele vagytok bolondulva a jóságba, azonban semmilyen más életforma nem képes ilyen kegyetlenségre. Csak meg kell győznötök magatokat, hogy a kihágásaitoknak van valami „célja”. Még ha csak a kapzsiság is az, vagy a vágy, vagy a puszta hatalomvágy is az, ami vezet benneteket. Kiontjátok a tieitek vérét, bemocskoljátok magát a földet, felfordulást rendeztek, és elmondhatatlan fájdalmat okoztok – és minden bűn igazolást nyer, amennyiben a ti drága, igazságos „célotok” szolgálatában áll.
207. oldal
Kiskoromban ezeken a fényösvényeken ugróiskoláztam.
– Ha át tudom ugrani a fényt, anélkül, hogy belelépnék, Mama élni fog – fogadkoztam. – De ha a lábam érinti a fényt, meg fog halni.
A lábam soha, de soha nem ért bele a fénybe, erre a mai napig esküszöm – de Mama akkor is meghalt.
15. oldal
– Nem kell bezárnod a gyógyszerkertet, Apa – próbáltam hízelegni. – Ha azt mondod, ne menjek be, akkor biztosan nem is fogok bemenni.
– Ha biztosan nem fogsz bemenni – válaszolt Apám mosolyogva –, akkor a lakat létezése a legkevésbé sem kell, hogy zavarjon téged.
10. oldal
A növények a természet részei, se nem jók, se nem rosszak. […] Rajtunk múlik, hogy jóra, vagy rosszra használjuk őket.
9. oldal
Semmit sem tudtam a szerelemről, mielőtt Jessamine-nal találkoztam, és most itt állok egyedül, és azon töprengek: vajon így működik? Egy könnycseppnyi boldogság, feloldva a veszteség óceánjában?
A sorozat következő kötete
Méregnaplók sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Julie Kagawa: A halhatatlanság ellenszere 93% ·
Összehasonlítás - Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna 85% ·
Összehasonlítás - Amy Tintera: Reboot – Lázadók hajnala 83% ·
Összehasonlítás - Carlos Ruiz Zafón: Szeptemberi fények 90% ·
Összehasonlítás - Isaac Marion: Eleven testek 86% ·
Összehasonlítás - Lori Handeland: Shakespeare, a halhatatlan 75% ·
Összehasonlítás - Josh Malerman: Ház a tó mélyén 74% ·
Összehasonlítás - Mary E. Pearson: Az árulás szíve 93% ·
Összehasonlítás - Soman Chainani: A király esztelen 93% ·
Összehasonlítás - Stephanie Garber: Volt egyszer egy összetört szív 91% ·
Összehasonlítás