Távol ​telt tőled tavaszom 100 csillagozás

Mary Westmacott: Távol telt tőled tavaszom Mary Westmacott: Távol telt tőled tavaszom Mary Westmacott: Távol telt tőled tavaszom

Agatha ​Christie olykor új vizekre evezett és Mary Westmacott álnéven finom rajzolatú, lélektani regényeket is papírra vetett. A titokzatosság homályából kibomló történetek főhősei látszólag hétköznapi emberek, ám mindegyikük életére elhallgatott igazságok terhe vet sötét árnyékot. Az izgalom lassú-lusta, majd egyre erőteljesebb fokozása nem kell, hogy gyilkosságig vigye a történetet; a krimi koronázatlan királynője hullák nélkül is sorsfordító konfliktus elé állít mindenkit.
Joan Scudamor Bagdadban élő lányától utazik haza Angliába. Ő az igazi angol hölgy, finom és előkelő, ugyanakkor minden megpróbáltatást rezzenetlenül tűr. De amikor már több napja kénytelen a vonatra várakozni egy sivatagi állomáson, egyetlen indiai panziótulajdonos társaságában, azon kapja magát, hogy gondolkozni kezd. A meditáció, a meleg, a világvége, a sivatag – vagy ez mind együtt különös látomásokra készteti. Kényszerű magányában leperegnek előtte élete képei, de nem olyan kivágatban, ahogy eddig.… (tovább)

Eredeti mű: Mary Westmacott: Absent in the Spring

Eredeti megjelenés éve: 1944

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mary Westmacott-regények

>!
Partvonal, Budapest, 2010
196 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639910386 · Fordította: Görög Lívia
>!
Partvonal, Budapest, 2005
196 oldal · ISBN: 9638678275 · Fordította: Görög Lívia
>!
Hungalibri, Budapest, 2000
224 oldal · ISBN: 9639021857 · Fordította: Görög Lívia

Enciklopédia 2


Kedvencelte 15

Várólistára tette 53

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Levandra P
Mary Westmacott: Távol telt tőled tavaszom

Először nem találok szavakat Agatha Christie valamelyik regényére. Mély, lélektani történet, lüktetése kissé monoton, de mégsem unalmas. Zseniálisan fokozza a feszültséget, ahogy a Joan egyre mélyebbre ás a múltjában és egyre több olyan szálat talál, ami más értelmezést nyer sivatagi magányában. Ezt a könyvet olvasni kell! Aztán egy kis időre elvonulni a gondolatainkkal.

>!
River_Song
Mary Westmacott: Távol telt tőled tavaszom

Imádom az olyan történeteket, ahol az emberek távol vannak a kis megszokott komfortzónájuktól, és egy olyan helyzethez próbálnak alkalmazkodni, ami ismeretlen a számukra.
Ebben a könyvben Joan, a tisztes, nagyonbrit, hűvös és tartózkodó hölgy igyekszik eltölteni pár napot vonatra várva, kényszerűségből, egy sivatagban. Se érdembeli társasága, se rádió, sem olvasni- vagy hímeznivaló. Élete első tétlenségre kárhoztatott napjai egyre kínosabbá válnak számára. Furcsa kérdések kúsznak fel a belsejéből, egészen mélyről, amikkel kénytelen ebben a világtól elzárt helyzetben szembenézni.

Izgalmas megfigyelni, Joan mihez kezd, miként próbál dűlőre jutni önmagával, eddigi életével és tapasztalataival, addig gondosan elföldelt érzéseivel, gondolataival. Hogyan, milyen elhatározásokkal száll vonatra, és miket oszt meg ismeretlen, olykor megbotránkoztató kijelentéseket tevő útitársnőjével, majd milyen szellemben érkezik haza.

A végén Agatha Christie -szokásához híven- nem felejt el bevinni egy gyomrost, hogy leckét adjon arról, milyen is az emberi természet.
Ajánlom a könyvet azoknak, akiket érdekel az ember- és önismeret.

4 hozzászólás
>!
clarisssa P
Mary Westmacott: Távol telt tőled tavaszom

Nos, aki ezután Agatha Christie-t a jelenlétemben hanyagul csak leponyvakirálynőjézi, azt én egész egyszerűen megharapom! Mert ez a könyv zseniális, íróját krimiíróként beskatulyázni pedig nagy-nagy oktondiság. Bölcs emberismeretre, igazi éleslátásra és hatalmas bátorságra vall az, ahogy a lélek legmélyebb bugyraiba vezet, szenvtelen, tárgyilagos utaskísérőként, olvasójára bízva az igazi munkát, Joan lassan kibontakozó történetében felismerni a különbséget valóság és hazugság között. Másképp birizgálja meg az olvasó idegrendszerét, mint egy krimi, de sokkal mélyebben érinti meg és olyan gondolatokat ébreszt benne, amikkel sosem kellemes szembenézni.
Mindig elképeszt, mi mindenre képes az ember… van, aki halála után sok évvel is képes felkavarni, szórakoztatni, érzelmeket kiváltani, önvizsgálatra és önmaga alaposabb megismerésére késztetni művein keresztül olvasóit, no meg ott van az a lehetőség is, amikor valami saját magunk vagy más által kreált képhez idomulni próbálva, önmagunknak is hazudva próbáljuk élni életünket.
Hú, hogy én milyen sok embert ismerek, akinek legszívesebben a kezébe nyomnám ezt a könyvet! De talán kötelező olvasmánnyá tenni sem volna butaság. Rég volt utoljára olyan mű a kezemben, ami ehhez a mostanihoz hasonló mértékű hatást tett volna rám.

>!
Partvonal, Budapest, 2010
196 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639910386 · Fordította: Görög Lívia
2 hozzászólás
>!
marcipáncica 
Mary Westmacott: Távol telt tőled tavaszom

Christie-t a ponyva királynőjének tartják (jogosan, mivel zsenialitása nem vitatható), de ez a könyv bebizonyította azt számomra, hogy sokkal több ő ennél, a lélekbemaró, önreflektáló szépirodalmi énregények mestere is.
A történet főszereplője, Joan a történet elején egy (végletesen ellenszenves), szemellenzős ostobaságába burkolózó, a korszellem tipikus alakját tűélesen megszemélyesítő hölgy, és mint ilyen, tökéletes alany a rá (és az olvasóra) váró magány és elzárkózottság által kiváltott önmegismerésre és elszámolásra. Ahogy Joanen úrrá lesz a kilátástalanság és félelem sötét ereje, egyre bukkannak elő múltjából azok a jelenetek, amik személyiségét ilyenné formálták, folyamatosan épített és erősített maga körül egy olyan burkot, ami nem csak őt tartotta távol a vélt gondoktól, hanem a szeretteit is tőle, bár ő ezt a tökéletesség álcája mögött nem akarta és tudta észrevenni.
Nagyon erősen építi fel Christie ezeket a visszatekintő epizódokat a könyvben, a könnyed, boldognak vélt emlékek egyre gyorsabb iramban váltanak át inkább rémképekbe, és tragédiákba, míg a sivatagban átélt végső számadás önnön belsőjével igazi katarzist jelent Joan számára. Persze több kell egyetlen ilyen élménynél ahhoz, hogy valaki sutba vágja addigi életét, személyiségét, a lelke lényegét, nincs pálfordulás és happy end, de a gondolat csírája már ott van, és mocorog.
A könyv elgondolkodtató, és lélekbemaró, nem lehet egyszerű megfigyelőként olvasni, hiszen az olvasó akaratlanul is egyre mélyebben elmerül nem csak Joan belső világában, hanem a sajátjában is, és felteszi magának ugyanazokat a kérdéseket, amiket főhősén keresztül Christie tesz fel.
Kiváló könyv az emberi természetről, arról, hogy mennyire is szeretünk saját magunknak hazudni, álomképeket kergetni, bebábozódni és a saját igazságunkhoz formálni a valóságot, de ez a törékeny kirakatélet csak addig áll meg, amíg nem kap pár kíméletlen pofont az élettől, márpedig azok a pofonok jönnek.

>!
Timberwolfes
Mary Westmacott: Távol telt tőled tavaszom

Első álneves történet a 6-ból. Feltehetőleg sosem olvastam volna ha nem az AC életmű része. Egy nő egy számára idegen környezetben ragad mikor épp hazafelé tart a lányától. Összefut egy volt iskolatársnőjével és ez a két esemény ara készteti hogy az addigi tökéletesnek gondolt életét újra gondolja. A felszínen tényleg minden tökéletesnek tűnik, vagy legalábbis azt hazudja még saját magának is. De ahogy egy kicsit is megkapargatja a felszínt ráébred hogy semmi sem tökéletes, de még távolról sem.
Akár lehetett volna érdekes is, de nekem inkább csak egy szenvedésnek tűnt. Nem tudott lekötni, hogy mi mindent rontott el az életében. Nem tudtam sajnálom a magyarázkodásaiért. Nem volt szimpatikus a főhősnő… Valahogy ez most nem …

>!
roganedina
Mary Westmacott: Távol telt tőled tavaszom

Nem is hittem igazán, hogy ez a könyv ennyire de ennyire jó lehet. Agatha Christie hihetetlenül jó emberismerő, nagyon képben van az emberi lélek rejtelmeivel. Úgy volt izgalmas a könyv, hogy közben egy csepp vér nem hullott, senki nem volt gyilkos, mégis akadtak súlyos bűnök… Kíváncsi vagyok a többi könyvre is „Mary Westmacott”-tól! :)
Bővebben: http://roganedina.blogspot.hu/2016/09/mary-westmacott-a…

>!
Droci P
Mary Westmacott: Távol telt tőled tavaszom

Nos lélektannal kapcsolatos könyvek ritkán akadnak a kezembe, pedig olykor, hogy jobban belelássunk egy-egy emberi sors miértjébe, kellen(én)ek az ilyen könyvek.
Persze, amikor valaki Agatha Christiet említi, az ember automatikusan a krimis könyveire gondol. Igen, valahogy kevésbé lehet őt elképzelni lélektan regény írójának, mint a „krimi királynőjének”.

A főszereplő egy középkorú éveiben járó, férjes asszony – Joan, aki egy váratlan helyzetben elegendő időt kap arra, hogy az eddigi életéről és cselekedetiről számot vessen önmagával. A történet fokról fokra épül fel, egyenként ismerhetjük meg az élete állomásait.
Az elején kicsit féltem attól, hogy egy túl száraz, szinte csak leírásról szóló könyv akadt a kezeim közé, de ezt méltán megcáfolta a történet.
El is gondolkoztam olvasás közben, hogy talán minden embernek kellene felállítani egy olyan szituációt, élethelyzetet, amikor napokig elzárva mindentől számot vethet azzal, hogy az eddigi életében hogyan cselekedett és talán min kellene változtatnia. Talán akkor sokan szembesülnének a valósággal, a miértekkel, hogy mit kellene másképp csinálni. Az is előfordulhat, hogy képet kapnának arról, ők miben hibásak és mi róható fel a másik személynek.
Ez a könyv is egy ilyen hasonló időutazás, és külön megörültem annak, hogy a cselekmény a 2. világháború előtti időszakban játszódik.
Az igazság az, hogy a főszereplő azért ellenszenves volt, sosem szerettem az olyan karaktereket – sőt még a való életben lévő emberekt sem-, akik azt hiszik, hogy minden úgy van jól, ahogy azt ők gondolják és kialakítják maguk körül. Aztán egyszercsak ez a fal mintha kezdene összeomlani, már-már szorítunk a főhősnőért, de aztán az írőnő mindent képes egyetlen mondattal porrá zúzni.
A cím egy kicsit megtévesző, ugyanakkor teljesen jó választás a cselekményhez, hiszen valójában erről szól, hogy a távolság mi mindent hoz ki az emberből idővel. Sokan élnek le úgy egy egész életet egymással, hogy inkább kerülik a konfliktusokat, kihúzzák magukat a problémák alól, holott idővel ez csak felemészti az embert. Teljes életet csak akkor élhetünk igazán, ha tisztában vagyunk az önnön értékeinkkel. Ha ezek nincsenek meg, akkor csak egy felszínes közeg, az általunk kialakított külcsín vesz körül, amiről azt gondoljuk, hogy jó, pedig egyáltalán nem biztos.

A borító kapcsán még annyit elmondanék, hogy szerintem nem feltétlenül jó választás a könyvhöz, habár tényleg csodaszép, de ebbe nem illeszkedik bele. Ez nem egy rózsaszínes, ködfátyolos, lilás, szirupos történet – szerintem talán a borító erre hajazott volna :)

Már azért megéri nekem ezt az értkelést megírni, ha csak páran elgondolkodnak az általam itt leírtakon vagy az értékelés hatására talán kézbe veszik a könyvet és elolvassák.
Jó volt ismét újraolvasni :)

>!
Lish 
Mary Westmacott: Távol telt tőled tavaszom

„Ha nem lenne más dolgod, mint magadról gondolkodni, mi olyat tudnál meg, amit eddig nem tudtál?”

Ez volt az első, amit Agatha Christie álnéven írt regényei közül elolvastam. Kicsit furcsa volt, hogy tudtam, hogy nem krimi lesz, viszont azt nem tudtam, mire számítsak. Ez egy lélektani regény, és bár nem sok hasonlót olvastam még, de szerintem igen jó könyv.
Az első fejezetek nem annyira tetszettek, túl felszínes gondolatok, túl semmilyen főszereplő. Aztán amint ott ragadt Joan a sivatagban, és kénytelen volt elkezdeni gondolkodni arról, hogy hogyan alakult az élete, milyen a családja, na innentől fogva lett nagyon érdekes. Jó volt látni, ahogy egyre jobban és jobban belemélyedt a múltjába, és felfedezi, hogy mi mindent nyomott el magában, és rájött, mennyire spoiler Így volt igazán ütős a vége is, természetesen értelmet nyert a könyv eleje is. Az utolsó fejezet, ami Rodney szemszögéből láttatta az eseményeket, és zárta a könyvet, különösen tetszett.

>!
Zseraldina
Mary Westmacott: Távol telt tőled tavaszom

Idáig csak krimi könyvet olvastam Agatha Christie- től, melyek mindig a kedvenceim voltak. Ez a könyv mélybe ható lélekkel ellátottnak mondtható. Egy ember gondolatait mutatja meg, ha egyedül marad a sivatagban, a közlekedés hiánya miatt, három idegen emberrel, akik a szálláshoz tartoznak. Rajta kívül egy vendég sincs. Nem volt nála elég könyv, amit olvashatott volna, venni sem tudott. Ilyenkor elgondolkozik az ember az életéről. Mit tett jól, mit kellett volna tennie, és milyen hibákat követett el. Nekem nagyon tetszett, és azt hiszem nem csak krimiket fogok tőle olvasni.

>!
Erzsébet_Szászi 
Mary Westmacott: Távol telt tőled tavaszom

Eddig még csak krimit olvastam Agatha Christie-től, de már azok alapján is látszott, hogy a hölgy tud valamit az emberi természetről. Ebben a könyvében bűntény nélkül merülhetünk el a lélek rejtelmeiben. Tanulhatunk önismeretről és a változás buktatóiról.


Népszerű idézetek

>!
Uzsonna 

Látja ez tipikusan angol dolog. Maga tolakodásnak érzi, hogy olyanokat kérdezek, ami szerintünk, oroszok szerint magától értetődő. Ha arról faggatnám, merre járt, milyen szállodákban szállt meg, milyen tájakat látott, vannak-e gyerekei, és azok mivel foglalkoznak, vajon sokat utazott-e életében, és tud-e Londonban egy jó fodrászt… erre készséggel válaszolna. De ha olyat találok kérdezni, mert az jut az eszembe: bánata van-e, hűséges-e a férje, sok férfival feküdt-e le már életében, mi volt a legszebb élménye, van-e tudomása Isten szeretetéről? Akkor sértődötten visszahúzódik, pedig ezek a kérdések sokkal érdekesebbek, mint az előzőek, nicht wahr?

170-171. oldal

>!
encus625 P

Hiába, ez már csak így megy a mi világunkban. Az ember távozik, amikor maradnia kéne, felveszi, amit jobb lenne otthagynia; az egyik pillanatban olyan szép az élet, hogy szinte nem is igaz, a következő percben pedig a nyomorúság és a szenvedés poklába zuhanunk. Amikor jól megy a dolgunk, azt hisszük, ez már örökké így lesz – pedig dehogy! S amikor a legmélyebbre jutunk, azt képzeljük, soha többé nem vergődünk a felszínre, nem jutunk levegőhöz. Ilyen az élet, nemde?

17. oldal (Partvonal, 2010)

>!
Jesper_Olsen 

az az ember, aki nem azt a munkát végzi, amit kíván, amire született, csak félember.

116. oldal

>!
meseanyu MP

– A házasság – folytatta Rodney – szerződés két fél között, akik mindketten felnőttek, szellemi képességeik csorbítatlan birtokában vannak, és pontosan tudják, mire vállalkoznak. Egy társas viszony pontos körülírása, ahol is mindkét fél arra kötelezi magát, hogy eleget tesz a szerződés kikötéseinek, azaz kitart a másik mellett minden körülmények között: betegségben és egészségben, gazdagságban és szegénységben, jóban, rosszban.

114. oldal

1 hozzászólás
>!
Virágszépe 

– És most egy utolsó, személyes megjegyzés! Ne légy lusta gondolkodni, Joan drágám! Ne a külső, felszínes látszat szerint ítéld meg a dolgokat, csak azért, mert nincs ennél könnyebb, és mert ezzel fáradságot takaríthatsz meg! Az életet élni kell, nem magyarázni. És ne légy túlságosan elégedett önmagaddal!

85. oldal (Partvonal, 2010)

>!
csillagka P

Apró igazságok, úgy bújnak elő, mint a gyíkok, és azt mondják:
– Itt vagyok, Te ismersz. Nagyon is jól ismersz. Ne merd azt állítani, hogy nem!

172. oldal

>!
Uzsonna 

– Rendes körülmények között nagyon tartózkodó vagyok.
Szása csendesen mosolygott.
– És erre nagyon büszke, mint minden angol. Furcsák maguk, angolok, nagyon furcsa népek. Irulnak-pirulnak, zavarba jönnek, ha az erényeik kerülnek szóba, hibáikat ellenben nemcsak készséggel beismerik, de büszkén vállalják.

174-175. oldal

>!
Csoszi

Mit is mondott Blanche? „Kérdés persze, hogyha napokon át nem lenne más dolgod, csak az, hogy önmagadról gondolkodjál, mire jutnál?”

172. oldal

>!
moni79 

Eddig sosem kerültem abba a helyzetbe, hogy ezen kelljen gondolkodnom. Gyerekjáték volt lényegtelen tennivalókkal úgy megtöltenem az életemet, hogy mellettük nem maradt időm önmagam megismerésére.

172. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Graham Greene: A félelem minisztériuma
Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről
J. Nozipo Maraire: Zenzele
Alice Feeney: Időnként hazudok
Judith Henry Wall: Anyaszív
Murakami Haruki: Norvég erdő
Oliver Friggieri: A jázminok mindig nyílnak
Magyar Imre: Az évszázad gyermeke
Yi Mun-yol: Torz hősünk
Italo Svevo: Zeno tudata