Távol ​telt tőled tavaszom 186 csillagozás

Mary Westmacott: Távol telt tőled tavaszom Mary Westmacott: Távol telt tőled tavaszom Mary Westmacott: Távol telt tőled tavaszom

Agatha ​Christie olykor új vizekre evezett és Mary Westmacott álnéven finom rajzolatú, lélektani regényeket is papírra vetett. A titokzatosság homályából kibomló történetek főhősei látszólag hétköznapi emberek, ám mindegyikük életére elhallgatott igazságok terhe vet sötét árnyékot. Az izgalom lassú-lusta, majd egyre erőteljesebb fokozása nem kell, hogy gyilkosságig vigye a történetet; a krimi koronázatlan királynője hullák nélkül is sorsfordító konfliktus elé állít mindenkit.
Joan Scudamor Bagdadban élő lányától utazik haza Angliába. Ő az igazi angol hölgy, finom és előkelő, ugyanakkor minden megpróbáltatást rezzenetlenül tűr. De amikor már több napja kénytelen a vonatra várakozni egy sivatagi állomáson, egyetlen indiai panziótulajdonos társaságában, azon kapja magát, hogy gondolkozni kezd. A meditáció, a meleg, a világvége, a sivatag – vagy ez mind együtt különös látomásokra készteti. Kényszerű magányában leperegnek előtte élete képei, de nem olyan kivágatban, ahogy eddig.… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1944

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mary Westmacott-regények Partvonal, Hungalibri

>!
Partvonal, Budapest, 2010
196 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639910386 · Fordította: Görög Lívia
>!
Partvonal, 2005
196 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638678275
>!
Partvonal, Budapest, 2005
196 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638678275 · Fordította: Görög Lívia

2 további kiadás


Enciklopédia 3


Kedvencelte 16

Most olvassa 1

Várólistára tette 97

Kívánságlistára tette 82

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Levandra>!
Mary Westmacott: Távol telt tőled tavaszom

Először nem találok szavakat Agatha Christie valamelyik regényére. Mély, lélektani történet, lüktetése kissé monoton, de mégsem unalmas. Zseniálisan fokozza a feszültséget, ahogy a Joan egyre mélyebbre ás a múltjában és egyre több olyan szálat talál, ami más értelmezést nyer sivatagi magányában. Ezt a könyvet olvasni kell! Aztán egy kis időre elvonulni a gondolatainkkal.

River_Song>!
Mary Westmacott: Távol telt tőled tavaszom

Imádom az olyan történeteket, ahol az emberek távol vannak a kis megszokott komfortzónájuktól, és egy olyan helyzethez próbálnak alkalmazkodni, ami ismeretlen a számukra.
Ebben a könyvben Joan, a tisztes, nagyonbrit, hűvös és tartózkodó hölgy igyekszik eltölteni pár napot vonatra várva, kényszerűségből, egy sivatagban. Se érdembeli társasága, se rádió, sem olvasni- vagy hímeznivaló. Élete első tétlenségre kárhoztatott napjai egyre kínosabbá válnak számára. Furcsa kérdések kúsznak fel a belsejéből, egészen mélyről, amikkel kénytelen ebben a világtól elzárt helyzetben szembenézni.

Izgalmas megfigyelni, Joan mihez kezd, miként próbál dűlőre jutni önmagával, eddigi életével és tapasztalataival, addig gondosan elföldelt érzéseivel, gondolataival. Hogyan, milyen elhatározásokkal száll vonatra, és miket oszt meg ismeretlen, olykor megbotránkoztató kijelentéseket tevő útitársnőjével, majd milyen szellemben érkezik haza.

A végén Agatha Christie -szokásához híven- nem felejt el bevinni egy gyomrost, hogy leckét adjon arról, milyen is az emberi természet.
Ajánlom a könyvet azoknak, akiket érdekel az ember- és önismeret.

3 hozzászólás
tgagnes>!
Mary Westmacott: Távol telt tőled tavaszom

Engem nagyon megfogott ez a könyv. Igaz, nem vagyok annyi idős, mint Joan, nem ugyanabban a szakaszban tart az életünk, mégis azonosulni tudtam a gondolataival. Pedig valamilyen szinten egy negatív szereplő, mégis annyira valós kérdésekkel és problémákkal foglalkozik. A vége pedig fantasztikus.
A Mary Westmacott regények közül eddig ez a kedvencem. :)

3 hozzászólás
altagi P>!
Mary Westmacott: Távol telt tőled tavaszom

Fun fact: Agatha Christie „romantikus” könyvei nem is romatikusak. :)))
Ez például teljes egészében egy lélektani regény (itt szeretném megjegyezni, hogy végre teljesen passzentos fülszöveget kapott egy könyv), aminek ellenére cseppet sem unalmas. Még az sem, amikor a sivatagban bóklászik és egyedül a gondolatait részletezi több oldalon át. Engem nagyon megfogott a mondanivalója is, egy kicsit mindannyian Joanok vagyunk, ha beismerjük, ha nem (akkor meg még inkább).
Egyetlen hibája, hogy a barátnő személyisége annyira ki van hegyezve arra, hogy az ellentéte legyen a főszereplőének, hogy az már néhol kissé erőltetett.
A befejezés ellenben parádés, nem is vártam mást AC-től. (De, egy kicsit igen, és ettől volt igazán jó a vége.)

Nyctea P>!
Mary Westmacott: Távol telt tőled tavaszom

Félelmetes dolog, mikor valaki nem tudja lefoglalni az agyát tennivalókkal, olvasnivalóval, beszélgetéssel, mert akkor esetleg gondolkodni kezd. Gondolkodni pedig veszélyes. Az ember megtudhat valamit magáról, amit nem szeretne; rájöhet dolgokra, amik felforgathatják a kényelmes kis világát. A kérdés már csak az, mit lehet kezdeni az így nyert tudással?

Remek lélektani regény. Hogy ez az Agatha Christie ilyet is tudott!

5 hozzászólás
clarisssa P>!
Mary Westmacott: Távol telt tőled tavaszom

Nos, aki ezután Agatha Christie-t a jelenlétemben hanyagul csak leponyvakirálynőjézi, azt én egész egyszerűen megharapom! Mert ez a könyv zseniális, íróját krimiíróként beskatulyázni pedig nagy-nagy oktondiság. Bölcs emberismeretre, igazi éleslátásra és hatalmas bátorságra vall az, ahogy a lélek legmélyebb bugyraiba vezet, szenvtelen, tárgyilagos utaskísérőként, olvasójára bízva az igazi munkát, Joan lassan kibontakozó történetében felismerni a különbséget valóság és hazugság között. Másképp birizgálja meg az olvasó idegrendszerét, mint egy krimi, de sokkal mélyebben érinti meg és olyan gondolatokat ébreszt benne, amikkel sosem kellemes szembenézni.
Mindig elképeszt, mi mindenre képes az ember… van, aki halála után sok évvel is képes felkavarni, szórakoztatni, érzelmeket kiváltani, önvizsgálatra és önmaga alaposabb megismerésére késztetni művein keresztül olvasóit, no meg ott van az a lehetőség is, amikor valami saját magunk vagy más által kreált képhez idomulni próbálva, önmagunknak is hazudva próbáljuk élni életünket.
Hú, hogy én milyen sok embert ismerek, akinek legszívesebben a kezébe nyomnám ezt a könyvet! De talán kötelező olvasmánnyá tenni sem volna butaság. Rég volt utoljára olyan mű a kezemben, ami ehhez a mostanihoz hasonló mértékű hatást tett volna rám.

>!
Partvonal, Budapest, 2010
196 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639910386 · Fordította: Görög Lívia
2 hozzászólás
theodora P>!
Mary Westmacott: Távol telt tőled tavaszom

Az élet súlya után már neki is álltam a következő Mary Westmacott regénynek, ami ráadásul a várólista csökkentős könyvem – egy kicsit legalább haladok ezzel is :D
Ismét egy női sorsot ismerhetünk meg a gyorsan olvasható regényben, a főszereplő kénytelen lesz szembenézni saját magával, élethazugságaival.
Egy kicsit kevésbé tetszett, mint Az élet súlya, de érdekes bepillantást kaptam egy 20. század eleji-közepi jó módú család életébe.

marcipáncica>!
Mary Westmacott: Távol telt tőled tavaszom

Christie-t a ponyva királynőjének tartják (jogosan, mivel zsenialitása nem vitatható), de ez a könyv bebizonyította azt számomra, hogy sokkal több ő ennél, a lélekbemaró, önreflektáló szépirodalmi énregények mestere is.
A történet főszereplője, Joan a történet elején egy (végletesen ellenszenves), szemellenzős ostobaságába burkolózó, a korszellem tipikus alakját tűélesen megszemélyesítő hölgy, és mint ilyen, tökéletes alany a rá (és az olvasóra) váró magány és elzárkózottság által kiváltott önmegismerésre és elszámolásra. Ahogy Joanen úrrá lesz a kilátástalanság és félelem sötét ereje, egyre bukkannak elő múltjából azok a jelenetek, amik személyiségét ilyenné formálták, folyamatosan épített és erősített maga körül egy olyan burkot, ami nem csak őt tartotta távol a vélt gondoktól, hanem a szeretteit is tőle, bár ő ezt a tökéletesség álcája mögött nem akarta és tudta észrevenni.
Nagyon erősen építi fel Christie ezeket a visszatekintő epizódokat a könyvben, a könnyed, boldognak vélt emlékek egyre gyorsabb iramban váltanak át inkább rémképekbe, és tragédiákba, míg a sivatagban átélt végső számadás önnön belsőjével igazi katarzist jelent Joan számára. Persze több kell egyetlen ilyen élménynél ahhoz, hogy valaki sutba vágja addigi életét, személyiségét, a lelke lényegét, nincs pálfordulás és happy end, de a gondolat csírája már ott van, és mocorog.
A könyv elgondolkodtató, és lélekbemaró, nem lehet egyszerű megfigyelőként olvasni, hiszen az olvasó akaratlanul is egyre mélyebben elmerül nem csak Joan belső világában, hanem a sajátjában is, és felteszi magának ugyanazokat a kérdéseket, amiket főhősén keresztül Christie tesz fel.
Kiváló könyv az emberi természetről, arról, hogy mennyire is szeretünk saját magunknak hazudni, álomképeket kergetni, bebábozódni és a saját igazságunkhoz formálni a valóságot, de ez a törékeny kirakatélet csak addig áll meg, amíg nem kap pár kíméletlen pofont az élettől, márpedig azok a pofonok jönnek.

szucsiani P>!
Mary Westmacott: Távol telt tőled tavaszom

Ha nem lenne semmi más dolgod, mint magadról gondolkodni, mi olyat tudnál meg, amit eddig nem tudtál?
Mi történik ha valaki egyedül marad egy isten háta mögötti helyen, ahol nem lehet mást csinálni, csak gondolkodni? Joan (és az olvasó is) erre kényszerül.
Ahogy egyre több epizód jut eszébe tökéletesnek gondolt életéből, rádöbben talán csak homokba dugta a fejét. Csak rajta múlik mire megy a felismeréssel. Meg tud változni, vagy kényelmesebb visszatérni a megszokott viselkedéshez?
Zseniálisan megírt lélektani regény. Újabb öt csillag Agatha Cristine-nek.

Iustitia>!
Mary Westmacott: Távol telt tőled tavaszom

Évek óta már csak 1-1 könyvvel haladok az életműben, régen és több soron túl vagyok Agatha Christie bűnügyi művein, és most apránként pótlom a többit: önéletrajzot, vallásos verseket és novellákat. Ezzel az olvasással megkezdtem az álnéven kiadott hat könyvével való ismerkedést is, így az öt másikat leszámítva már csak egy memoárja van hátra.

Korábban hallottam/láttam valahol, hogy a Mary Westmacott néven megjelent könyvek romantikus regények, ezért tartottam tőlük, nem tudtam elképzelni, hogy Christie szikár stílusával mi sülhet ki belőlük, de jelenleg könnyelmű és elhamarkodott kijelentésnek érzem ezt, legalábbis a Távol telt tőled tavaszom esetében mindenképp. Ez a könyv mély lélektani munka.

A már-már kiábrándítóan angol, kiváló nevelésű, jóhírű leányiskolában csiszolt Joan Scudamore tekint vissza kényszerűségből saját életére három gyermeke kirepülése után. A történet elején még bosszantóan meggyőzödött arról, hogy a lehető legtökéletesebb döntéseket hozta egész életében és önzetlenül volt a családja segítségére, akik tisztelik és szeretik őt. Ám egy bagdadi utazásról hazatérőben napokra a sivatag kellős közepén reked, olvasnivalóját hamar kivégzi, beszélgetőtársa sem akad, így kénytelen megállni és önmagával múlatni az időt, ami közel sem olyan felhőtlenül zajlik, mint azt az ember egy pihenőtől várná.

Telnek a napok, egyre több súlyos, korábban elfojtott emlék tör felszínre, amelyek saját hibátlanságának és szemléletének vonalán bemetszést ejtenek, majd ahogy egyre mélyebbre merül önmaga nyomasztó társaságába, úgy válik a kis résből repedés. Nincs hova menekülnie, sem fizikailag, sem szimbolikusan, nem tudja lekötni magát, a gondolatai mindenütt hozzátapadnak és a repedés szakadékká szélesedik.

Joan nem odázhatja el a döntést, megérkezik a vonat, neki pedig muszáj hazamennie, és választania kell, hogy a kétségeit és egy alternatív valóságot hajít el magától, amit talán eddig túl elfoglalt és vak volt észrevenni, esetleg eddigi életét kell megcáfolnia és a hosszú évek alatt tanúsított magatartása fölött kell pálcát törnie, neki, a feddhetetlennek, aki mindig mindenkit a saját intaktságához mért. Egyáltalán van-e bátorsága bármelyik útra lépni?


Népszerű idézetek

Uzsonna>!

Látja ez tipikusan angol dolog. Maga tolakodásnak érzi, hogy olyanokat kérdezek, ami szerintünk, oroszok szerint magától értetődő. Ha arról faggatnám, merre járt, milyen szállodákban szállt meg, milyen tájakat látott, vannak-e gyerekei, és azok mivel foglalkoznak, vajon sokat utazott-e életében, és tud-e Londonban egy jó fodrászt… erre készséggel válaszolna. De ha olyat találok kérdezni, mert az jut az eszembe: bánata van-e, hűséges-e a férje, sok férfival feküdt-e le már életében, mi volt a legszebb élménye, van-e tudomása Isten szeretetéről? Akkor sértődötten visszahúzódik, pedig ezek a kérdések sokkal érdekesebbek, mint az előzőek, nicht wahr?

170-171. oldal

encus625 P>!

Hiába, ez már csak így megy a mi világunkban. Az ember távozik, amikor maradnia kéne, felveszi, amit jobb lenne otthagynia; az egyik pillanatban olyan szép az élet, hogy szinte nem is igaz, a következő percben pedig a nyomorúság és a szenvedés poklába zuhanunk. Amikor jól megy a dolgunk, azt hisszük, ez már örökké így lesz – pedig dehogy! S amikor a legmélyebbre jutunk, azt képzeljük, soha többé nem vergődünk a felszínre, nem jutunk levegőhöz. Ilyen az élet, nemde?

17. oldal (Partvonal, 2010)

Jesper_Olsen>!

az az ember, aki nem azt a munkát végzi, amit kíván, amire született, csak félember.

116. oldal

Virágszépe>!

– És most egy utolsó, személyes megjegyzés! Ne légy lusta gondolkodni, Joan drágám! Ne a külső, felszínes látszat szerint ítéld meg a dolgokat, csak azért, mert nincs ennél könnyebb, és mert ezzel fáradságot takaríthatsz meg! Az életet élni kell, nem magyarázni. És ne légy túlságosan elégedett önmagaddal!

85. oldal (Partvonal, 2010)

csillagka>!

Apró igazságok, úgy bújnak elő, mint a gyíkok, és azt mondják:
– Itt vagyok, Te ismersz. Nagyon is jól ismersz. Ne merd azt állítani, hogy nem!

172. oldal

meseanyu P>!

– A házasság – folytatta Rodney – szerződés két fél között, akik mindketten felnőttek, szellemi képességeik csorbítatlan birtokában vannak, és pontosan tudják, mire vállalkoznak. Egy társas viszony pontos körülírása, ahol is mindkét fél arra kötelezi magát, hogy eleget tesz a szerződés kikötéseinek, azaz kitart a másik mellett minden körülmények között: betegségben és egészségben, gazdagságban és szegénységben, jóban, rosszban.

114. oldal

1 hozzászólás
Szelén>!

Mit is mondott Blanche? „Kérdés persze, hogyha napokon át nem lenne más dolgod, csak az, hogy önmagadról gondolkodjál, mire jutnál?”

172. oldal

Uzsonna>!

– Rendes körülmények között nagyon tartózkodó vagyok.
Szása csendesen mosolygott.
– És erre nagyon büszke, mint minden angol. Furcsák maguk, angolok, nagyon furcsa népek. Irulnak-pirulnak, zavarba jönnek, ha az erényeik kerülnek szóba, hibáikat ellenben nemcsak készséggel beismerik, de büszkén vállalják.

174-175. oldal

encus625 P>!

Ha nem lenne semmi más dolgod, mint magadról gondolkodni, mi olyat tudnál meg, amit eddig nem tudtál?

139. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Miranda Cowley Heller: Papírpalota
Kazuo Ishiguro: A dombok halvány képe
Alice Feeney: Időnként hazudok
Khaled Hosseini: Egyezer tündöklő nap
Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap
Valérie Perrin: Másodvirágzás
Lontai Léna: Könnyező liliomok
Jane Austen: Büszkeség és balítélet
Kristin Hannah: Szentjánosbogár lányok
Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről