A ​rózsa és a tiszafa 68 csillagozás

Mary Westmacott: A rózsa és a tiszafa Mary Westmacott: A rózsa és a tiszafa Mary Westmacott: A rózsa és a tiszafa

Agatha ​Christie olykor új vizekre evezett és Mary Westmacott álnéven finom rajzolatú, lélektani regényeket is papírra vetett. A titokzatosság homályából kibomló történetek főhősei látszólag hétköznapi emberek, ám mindegyikük életére elhallgatott igazságok terhe vet sötét árnyékot. Az izgalom lassú-lusta, majd egyre erőteljesebb fokozása nem kell, hogy gyilkosságig vigye a történetet; a krimi koronázatlan királynője hullák nélkül is sorsfordító konfliktus elé állít mindenkit.
Hugh Norreys harmincnyolc évesen, életének legboldogabb napján autóbalesetet szenvedett. Örök életére tolókocsiba kényszerült. Ettől kezdve különös szerepet kap a sorstól. Miután sokkal élesebben és érzelemmentesebben tudja megítélni embertársai cselekedeteit, egyre többen avatják be őt titkolt terveikbe, tárják fel előtte őszintén érzelmeiket és szándékaikat Lassan rá kell ébrednie, ő bénán sem passzív részese csak az eseményeknek, hanem aktív formálója – másokon keresztül. Egy nap különös látogatója… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1948

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mary Westmacott-regények Partvonal, Hungalibri

>!
Partvonal, Budapest, 2010
248 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639910423 · Fordította: Vallasek Márta
>!
Partvonal, Budapest, 2005
248 oldal · ISBN: 9638678232 · Fordította: Vallasek Márta
>!
Hungalibri, Budapest, 1999
282 oldal · ISBN: 9639021881 · Fordította: Vallasek Márta

Kedvencelte 2

Most olvassa 5

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

christine>!
Mary Westmacott: A rózsa és a tiszafa

zt már az elején be kell vallanom, hogy nehezen kezdtem el az olvasást. Bármennyire is hajlok arra, hogy minél több komfortzónámon kívülre eső könyvet olvassak el az elkövetkezendőkben, minden egyes alkalommal úgy kezdek hozzá, mintha csak egy foghúzásról lenne szó, aztán ahogy belemélyedek a történetbe, úgy kezdem el szépen lassan megszeretni az alapot, az írásmódot, meg úgy mindent, és a történet így kerül át a komfortzónámon belülre. Ez történik általában. Itt is megvolt a kis folyamat háromnegyed része, de ez a történet valahogy mégsem került át a komfortzónámba.

Bővebben:
https://zivataroskonyvek.blogspot.com/2018/03/egymas-sz…

Levandra>!
Mary Westmacott: A rózsa és a tiszafa

A megszokottól kissé eltérő regény, de mégis tudtam élvezni. Izgalmas, érdekes történet. Emberek, sorsok, döntések, amikkel lehet azonosulni, lehet szorítani a szereplőknek, szeretni és kevésbé szeretni őket. Titkokra derül fény és megéri várni arra, hogy kibontakozzon az igazság a könyv lapjain. Csak ajánlani tudom az olvasóknak ,ezt a kirándulást Agatha egy másik fantáziavilágába, tanulságos történetek.

tgorsy>!
Mary Westmacott: A rózsa és a tiszafa

Kár volt megírni. De még nagyobb kár volt elolvasni. Nem is tudom miről szól. Amiről a fülszöveg, nos arról biztos nem.
Illetve nem biztos, mert nagyon sokszor elaludtam rajta.
Ki tudja??!

3 hozzászólás
Esmeralda P>!
Mary Westmacott: A rózsa és a tiszafa

Ó anyám. Ez az a regény, amit a fiókban kellett volna hagynia, majd meghagyni az utódoknak, hogy olvasatlanul égessék el…

9 hozzászólás
Virágszépe >!
Mary Westmacott: A rózsa és a tiszafa

Agatha Christie mindegy mit ír, a végeredmény egy valódi, igazi regény. Az egyik jobban tetszik, a másik kevésbé, de mindegyik zseniális. Ebben a könyvében a helyszín egy kis angol helység, St Loo, a II. világháború után. Választásra készülnek, a kommunisták és a republikánusok is igyekeznek megszerezni a politikai hatalmat. A helyzet nagyon alkalmas, hogy különböző egyéniségeket ismerhessünk meg, jó alaposan, ahogyan ezt már megszokhattuk az írónőtől. Viszont mindannyian mást és mást látunk, szeretünk, vagy nem szeretünk ugyanabban az emberben. Talán még magunkat is másképp ítéljük meg mint a környezetünk. Az emberi jellemekről íródott a regény. Megértem, átérzem a helyzeteket, hangulatokat, tetteket. Hogyan érhetik el a szereplők, hogy sikeresek legyenek, mi mindent hajlandók megtenni ezért, hány féle úton mehetnek végig, érhetik el, vagy bukhatnak bele. Sajnáltam, hogy egyik szereplőt sem tudtam megszeretni. Meglepődtem, hogy a könyvben egy olyan lenyűgöző, fantasztikusan jó Jago-jellemzést olvashattam, ami meglepett, de sok mindenre rávilágított, hogy miért ezek a szereplők jelennek meg a regényben. Végeredményben nem került közel hozzám egyik szereplő sem, de egy újabb zseniális könyvet olvashattam.

kormix>!
Mary Westmacott: A rózsa és a tiszafa

Megint csalódott vagyok kicsit, ugyanis ez egy újabb Westmacott regény volt, amiben az írónő szokásához híven brillírozott az emberi természet, az emberi lélek rejtelmeinek ismeretét illetően, de megint teljesen kedvelhetetlen szereplőkkel dolgozott, ráadásul ez a tömény politikai háttér is untatott.
A kezdés egyébként ígéretes volt: Hugh-t magához hívatja a haldokló John, akiről annyit tudunk, hogy Hugh szemében a gyűlölet tárgyát képezi. Christie esetében számítani lehet rá, hogy érdekes dolgok vannak a háttérben, emiatt kíváncsian kezdtem bele a múltban történtek olvasásába. Itt jött a „pofon”, mert ugyan Hugh-t megszoktam valamennyire, de a többi szereplő annyira lehetetlen volt.. Lady St. Loo és két társalkodónője nagyon egyhangúra sikeredtek, Isabella üresnek tűnő, John Gabriel pedig végtelenül dühítő karakterként szerepelt, kötődés nélkül pedig nehéz volt szeretnem lényegében az egész történetet.
Mégis, úgy érzem, megérdemli a négy csillagot, mert ami a lényeg volt – a szereplőkben zajló történet, a vívódások, a döntések –, az működött és ha fikarcnyit is érdekelne a politika, valószínűleg jobban lelkesedtem volna a kerettörténetért is.

beitghanima P>!
Mary Westmacott: A rózsa és a tiszafa

Hat, elso gondolatom a konyvrol: „hu de komoly!”. Maskepp nem is tudom jellemezni. Teljesen mas a megszokott Agatha Christie krimiktol. Az iro bebizonyitja , hogy neki ez is megy, es nincs leragadva egy mufajnal.
Igazabol nem csalodtam az iroban, mert ez egy nagyon jo konyv. De a kedvencem lett e?
Nem.
:)

Annamarie P>!
Mary Westmacott: A rózsa és a tiszafa

Nekem alapvetően tetszett ez a történet, de nem gondolnám, hogy olyan eget rengetően jól lett megírva. Talán ezért is lehet olyan sok negatív kritikát olvasni róla. Agatha helyében gatyába ráztam volna a rengeteg ún. politikai hátteret. Kár érte, mert nagyon érdekes karakterek voltak felvonultatva. Én például soha nem találkoztam egy ilyet Isabella minőségű nővel.

Kitti_19>!
Mary Westmacott: A rózsa és a tiszafa

A sok negatív kritikát olvasva sokkal rosszabbat vártam, de kellemesen csalódtam benne. Fontos, hogy ne azt várjuk tőle, mint a „szokásos” AC regényektől. Ez nem egy gyilkos felderítéséről szól, hanem a lelkekben játszódó drámákról. Hatalmas fordulatokra nem kell számítani, viszont nagyon élethű, remek jellemábrázolásokkal és lélektani mondanivalóval találkozhatunk. Nem lett a kedvenc könyvem, de egyáltalán nem rossz.
(A politikai csatározásos rész számomra is kissé sok volt, de túlélhető :))

KillerCat>!
Mary Westmacott: A rózsa és a tiszafa

Agatha Christie-n nőttem fel,így ez a könyv elég érdekes volt. Nyilván nem krimi,azt ne is keressük benne. Nagyobb baj volt,hogy nem tudtam megszeretni a szereplőket,néhol hiteltelenek voltak.


Népszerű idézetek

Annamarie P>!

– Mindig is gyanítottam, hogy ebben a civilizált világban a humorérzéket csak azért fejlesztettük ki magunkban, hogy megvédjen minket a csalódástól. Mindenáron mulatságosnak akarjuk tartani a dolgokat, hogy ne kelljen megvallanunk azt, hogy tulajdonképpen elégedetlenek vagyunk velük.

178. oldal

christine>!

– Nem találja borzasztónak, hogy meg kell halnunk?

82. oldal

Jesper_Olsen >!

Egyszerre világosan láttam, hogy mennyire felszínes volt egész addigi életem, és vágyni kezdtem valami igazi után. Azt hiszem, életünkben legalább egyszer valamennyien megtapasztaljuk ezt az érzést. Ki előbb, ki utóbb.

20. oldal

encus625 P>!

A gondolkodás, a töprengés egyáltalán nem természetes folyamat. Aggaszt minket az, ami tegnap történt, és azon rágódunk, hogy mi lesz ma és holnap. Pedig a tegnap, a ma és a holnap teljesen függetlenek attól, amit mi gondolunk. Tehetünk bármit, úgyis az fog történni, aminek történnie kell.

42. oldal (Partvonal)

Jesper_Olsen >!

Hát… ha nincs gonosz tündér, akkor nincs mese sem…

215. oldal

gybarbii P>!

– De ha az ember szeret valakit, akkor az az első gondolata, hogy boldoggá tegye!

133. oldal

tgorsy>!

– (…) az az irigység, amit egy másik ember gazdagsága kelt bennünk, távolról sem olyan érzés, mint az, amivel a lelki nagyságát irigyeljük. Az az igazi vitriol, szétmar, elégeti a belsődet, tönkretesz. Meglátni a magasztost, akaratunk ellenére is imádni és teljes szívünkből gyűlölni annyira, hogy nem nyugszunk, amíg össze nem törjük, amíg el nem tapossuk…

186. oldal

Jesper_Olsen >!

De valóban nagy jellemnek kell lennie annak az embernek, aki ki meri mondani, hogy rettenetesen nagy bolondot csinált magából, ezen még nevetni is tud, és van ereje belefogni valami másba.

207. oldal

Virágszépe >!

Nem azt irigyeljük igazán, akinek jobban megy a sora, mint nekünk, hanem azt, akiről tudjuk, hogy jobb, mint mi vagyunk. Aki a sárban fetreng, az irigyli a csillagokban járót, és le akarja cibálni maga mellé a mocsokba. Én mondom magának, van miért sajnálnia Jágót. Annak se lett volna semmi baja, ha nem találkozik Othellóval.

185. oldal (Partvonal, 2010)

Jesper_Olsen >!

Hiába vannak valakinek jó tulajdonságai, ha nem használja őket.

122. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

John Cowper Powys: Wolf Solent I-II.
Ruth Rendell: Sötéthez szokott szem
Kazuo Ishiguro: Napok romjai
Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Kate Morton: Titkok őrzője
Jojo Moyes: Tengernyi szerelem
Lesley Pearse: Titkok
Charles Dickens: Szép remények
Charles Dickens: Nagy várakozások