Frankenstein ​/ Válogatott versek 9 csillagozás

Mary Shelley – Percy Bysshe Shelley: Frankenstein / Válogatott versek

Mary Shelley és Percy Bysshe Shelley ritka pár az irodalomban. Mind a feleség, mind a férj maradandót alkotott. Maryt Frankensteine tette híressé, férjét pedig feledhetetlen versei, melyek sugárzó fantáziával szárnyalnak Pegazussal…

Eredeti megjelenés éve: 1950

Tartalomjegyzék


Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Ákos_Tóth I
Mary Shelley – Percy Bysshe Shelley: Frankenstein / Válogatott versek

Ha a Frankenstein név tényleg annyira általános – volt valaha – a német nyelvterületen, akkor alighanem névváltoztatások és identitásválságok ezrei száradnak Mary Shelley lelkén. Bár mélyen elgondolkodtató a popkultúra káros tevékenysége is, hiszen a többség nem Viktor Frankenstein alakjára gondol a név hallatán, hanem a Boris Karloff által világhírűvé és ikonikussá tett szörnyetegére. Az mindenesetre biztos, hogy a Frankensteinnél baljósabban talán csak egyetlen német név cseng, ám azt sem az irodalom, hanem a történelem színezte át – és ez akár egy hódoló bók is lehet Mary Shelley szelleme előtt.

Hajlonghatunk is szorgosan, ugyanis a Frankenstein, avagy a modern Prométheusz a klasszikussá érett XIX. századi rémtörténetek között kimagaslóan összetett és érett háttértartalommal rendelkezik, talán az első olyan művek egyike ő, amelynél az alkotó azért nyúl fantasztikus eszközökhöz, mert a normál világ keretei között nem tudja kifejteni amúgy nagyon is valid, jövőbe mutató kérdéseit és konfliktusait. Ilyen értelemben a történet talán a modern sci-fi egy előképe is lehetne, ha lenne benne bármiféle tudományosság – de az sajnos(?) nincs.
Frankenstein és az ő szörnye szédítő páros táncot jár el előttünk: a nagy elme isteni feladatkört magára véve teremtővé válik, ám teremtménye pusztán létezésével mély agóniába dönti az alkotót, majd önképző entitásként ráismer az emberi lét és erkölcs szépségére, nagyszerűségére, és szükségszerűen az élet másik, számára predesztináltan sötét oldalára. A történet három nagy szakaszában külön-külön is ezernyi kibontandó kérdés és témafelvetés jelenik meg, és bár ezeken nagyon élvezetes lenne elmerengeni, én inkább a sztori irodalmi értékére hívnám most fel a figyelmet. Shelley szövegét az idő bizony szépirodalommá érlelte, és ebben nagy szerepe van Göncz Árpád fordításának is. Az írás bájosan archaikus, nagy részében mélyen lélektani, tájleírásai és hangulatképei gyönyörűek, a német hegyvidék rideg és hideg szépségét, az ormok megnyugtatóan hűsítő kisugárzását lélegzetelállóan festi meg. A betétregénynek is felfogható középső szakasz, a szörny saját elbeszélése megható és szívszorító, az ennek szövetébe bevarrt kalandos história szinte ordít egy lelkes íróért, aki kerek egészében is megalkotná. Ezekhez társul még a kerettörténet saját drámája (az általában ötven oldal után elfelejtett Walton kapitány históriájával), és mindez együtt képes feledtetni az olvasóval, hogy az amúgy sodró lendületű központi cselekmény bizony hemzseg a logikai hibáktól, életszerűtlennek tetsző részletektől, és általában véve is teljesen kaotikus – érzésre azt mondanám, a nagyon fogós hangulat és a tét tartja össze, a feszültség, amit az kelt bennünk, hogy két szélsőséges nézőpont között ingadozva képtelenek vagyunk letenni a voksunkat bármelyik oldal mellett – igazságot ebben a sötét összecsapásban maga Isten sem tudna tenni.

Nagyon tetszett! Lenyűgöző olvasmány volt, nem is akarom szaporítani a szavakat. Beszélnünk kell még azonban a kiadványról, ami specifikus módon társítja Mrs.Shelley és Mr. Shelley műveit – annak dacára, hogy Percy Bysshe verseinek első blikkre a világon semmi köze sincs a Frankensteinhez. Mégis megéri őket összeboronálni! Én példának okáért a regény fejezetei között olvastam a verseket, ám ezek nem magát a történetet illusztrálták tovább, hanem az írónő körüli – nyilván a nagy művet is befolyásoló – világot, tényezőket, eszméket. Mr. Shelley amúgy remek költő, ha nem veti el éppen sulykot. Terjengős, hosszú és körülményes, antik utalásokkal teletűzdelt himnuszaitól a frász kerülgetett, politikai indíttatású művei azonban határozottan sikerültek lettek. A nagyobb volumenű alkotások közül a Julián és Maddalo volt az egyetlen, ami meg tudott fogni, az azonban nagyon. Nem csoda, hogy Mary ennyire összetett lélektani folyamatokat tudott alkotni a saját regényében, hiszen szerelme és annak szűk baráti/kulturális köre nagy hatással lehetett rá, mélyen inspirálhatták, gondolatokkal tölthették fel őt. Kettőjük történetét a felszínről kapargatva azt kell mondanom, az irodalomtörténet egyik legszebb párosát alkothatták.
Utolsó piros pont: Kuczka Péter információban gazdag, de a művet megfejteni és helyettünk értelmezni nem akaró utószava! Fogok belőle meríteni a kívánságlistám feltöltésekor!

7 hozzászólás
>!
Morn
Mary Shelley – Percy Bysshe Shelley: Frankenstein / Válogatott versek

A Penny Dreadful végignézése után gondoltam, ideje elolvasni Frankesteint könyvben is. Nem mondom, hogy a kedvenc szálam volt a sorozatban, mert nem, de bíztam benne, hogy valami hasonlót fogok kapni írva is. Meg eleve Frankestein története annyira sosem érdekelt, filmeket sem láttam, ideje volt, hogy ténylegesen megismerkedjem az eredeti történettel.
Lassan vánszorgott a történet, unatkoztam is néhányszor rajta. A doktor nyöglődése nem hatott meg, hiába mesélte el a történet, nem igazán tudtam sajnálni. Magának okozott mindent, törődjön bele. Nem nőtt fel a feladathoz, nem tudta, mit tesz, aztán gyávaként menekülve a saját nyakára hozta a gondot. A szörny szemszögét ilyen szempontból megértettem, de valahogy ő sem tudott túlságosan megragadni. Lehet, hogy rossz időben olvastam, vagy pedig maga a stílusa volt olyan, hogy nem bírtam rendesen elmerülni benne.
A verseket nem bírtam végigolvasni. Nem volt hozzá hangulatom, meg amúgy sem igazán érdekelt Shelley költészete, csak más formában nem jutottam hozzá a könyvhöz.

>!
BabusM
Mary Shelley – Percy Bysshe Shelley: Frankenstein / Válogatott versek

Nem tetszett. A regény és a válogatás sem. Nem igazán értem, miért kellett emelt szintű érettségi tételévé választani a regényt. Tudom, azt hisszük, hogy a horrorfilmek miatt a fiatalok ismerik ezt a témát, de ez korántsem általános, sőt ritka; így az az elképzelés, hogy a filmélmény miatt majd szívesen olvassák, már eleve lehetetlen. A regény menete lassú és részletező, gyakori belső történések, meg tájrezdülések, meg mi minden hosszas taglalásaival. Nem éppen ilyenekre vágynak még a faktos magyarosok sem. Ráadásul a tankönyvek sem tárgyalják, és higgyétek el, ez komoly gondokhoz és vitákhoz vezethet bizonyos közegekben. A versek pedig, amit a költő férjtől válogattak kifejezetten idegenek a középiskolás diákok lelkivilágától, gondolkodásától, érdeklődésétől (hosszú filozófiai költemények részletei !???). Nem értem, melyik szerkesztő gondolta, hogy diákkönyvtári kötetnek ez is megteszi.

>!
Panda
Mary Shelley – Percy Bysshe Shelley: Frankenstein / Válogatott versek

Teljesen elvesztem Frankenstein történetében. Nagyon lenyűgözött, még ha nagyon terjengős is volt néha. Sok Frankenstein filmet láttam és már épp ideje volt, hogy megismerkedjem az eredeti művel is. Megismerhettük a Teremtény érző oldalát is, azt meg ki-ki maga döntse el, hogy démonnak vagy egy nyomorultnak tartja inkább. Én együtt tudtam vele érezni, hiszen ártatlanul jött a világra, és az emberek tették őt olyanná, amilyen. Az meg, hogy teremtője is eltaszította magától, még inkább szomorúsággal és csalódottsággal töltötte el…

A versek annyira nem izgattak a kötet utolsó részében, néhányat elolvastam, nem voltak rosszak, csak nem érdekeltek.


Népszerű idézetek

>!
Heleny IP

Holnap

Hol vagy drága holnap? Ifjak,
vének, dúsak, koldusok,
azt keressük, búsak, vígak,
a te édes mosolyod.
S mit lelünk – óh, gaz világ! –
helyeden? A szörnyű Mát!

(Szabó Lőrinc fordítása)

355. oldal

>!
Heleny IP

Egy kritikusnak

Hernyótól mézet, sárga méhtől
selymet ki gyűjtöget?
Előbb nő télen fű a jégből,
mint bennem gyűlölet.

Gyűlöld a marakvót, képmutatót,
s ki hívő, mint magad:
viszonozni testvér-indulatot
ők nem pironganak.

Vagy imádd az arany s hatalom bigott
rabját, ki mint a jég:
őt így előbb meginditod,
mint engem rossz epéd.

Nem osztható az én dühöm:
benned a szeretet
s igazság híját gyűlölöm –
hát hogy gyűlöljelek?

(Eörsi István fordítása)

274. oldal

>!
Panda

Halál

Meghalnak – vissza egy se tér –, nyitott
sírnál névsort olvas a nyomorúság,
egy zavart szemü ősz ifjú motyog:
rokon, barát, szerető neve húz át
a sírkerten – csak holtak, mindenütt –,
e jólismert látvány, üres nevük,
kínom, s e sírok, jajszavak –
más semmi sem maradt.

Nyomoruság, te legdrágább barát,
ne sírj! Tudom, hogy úgy sincs vígaszod,
mert láttam: békés alkony parazsát
vigyáztad ajtódból velük, s lakod
éppoly ragyogó s békés volt, de röpke
reményed elszállt, fejed dér ütötte –
e látvány, kín, sír, jajszavak –
más semmi sem maradt.

(Eörsi István fordítása)

272-273. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál
>!
Panda

Alastor vagy a magányosság szelleme
(részlet)

(…)
Ment a víz füves
partján tovább, otthagyva óvatos
lába nyomát a félve reszkető,
forró léptektől égő, zöld mohán.
Úgy ment, akárha játszi őrület
űzné ki lázas ágyból – ám a sírt,
hová a gyarló mámor vesztekor
pihenni tér majd, nem feledte el.

(Fodor András fordítása)

271. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

John Ajvide Lindqvist: Hívj be!
Ania Ahlborn: Vértestvérek
Nick Cutter: A falka
Ania Ahlborn: És bebújt az ördög
Stephen King (Richard Bachman): Sorvadj el!
Chuck Wendig: Vészmadarak
Iain Banks: A darázsgyár
Bram Stoker: Drakula
M. R. Carey: Kiéhezettek
Dan Simmons: Terror