Három ​klasszikus rémtörténet 26 csillagozás

Mary Shelley – Bram Stoker – Robert Louis Stevenson: Három klasszikus rémtörténet

E kötet lapjain a tizenkilencedik századi angol irodalom három legsötétebb alkotásával találkozhatnak; sokan azt is mondhatnák, a teljes angol és amerikai irodalom három legsötétebb művével… és nem is lennének nagy tévedésben…
E három lénynek, akit először mutatunk be együtt, sok közös vonása van azon képességén túlmenően is, hogy olvasók nemzedékeit rémisztgetik valószínűleg vég nélkül…
E három nagy szörnyeteg csodálatot és rémületet vált ki az olvasók elméjében. A leggyakrabban arról feledkezünk meg, hogy mindhárom könyvnek sikerül átugrani a valóságon és belépni a teljes fantasztikum birodalmába… de ugrás közben mi sem maradunk hátra, hanem valamiképp, bűvös és csodás módon, életünk nagy kalandját is megtapasztalhatjuk. És ez legalábbis több mint „jó”! Ez nagy siker.
(Stephen King)

Stephen King előszavával
A kötet az alábbi műveket tartalmazza: Mary Shelley: Frankenstein, Bram Stoker: Drakula gróf válogatott rémtettei és Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete

Tartalomjegyzék

>!
Glória, Budapest, 1985
406 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630281880 · Fordította: Göncz Árpád, Bartos Tibor, Benedek Marcell

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 34


Kiemelt értékelések

Noro >!
Mary Shelley – Bram Stoker – Robert Louis Stevenson: Három klasszikus rémtörténet

Márpedig én azt mondom, hogy a Frankensteint az 1931-es film tette valódi klasszikussá, Mary Shelley regényén ugyanis borzasztóan meglátszik a kora. Romantika és naiv szentimentalizmus hatja át minden oldalát, szereplői pedig egytől egyig a végletekig érzékeny lelkületű, gyenge idegzetű emberek, akiket már az is az idegösszeomlásba kerget, ha csúnyán néz rájuk valaki. Persze látom a műben a potenciált: a teremtő és a teremtmény viszonya, a feltaláló felelőssége alkotása iránt, a másféle lény emberek között is örök magányossága – ezek mind benne vannak a regényben, de számomra igen gyengén kidolgozva. Inspirációnak remek, nem csoda, hogy százféle fantasztikus művet is megihletett. De az eredeti bizony csalódás.

A Drakula (gróf válogatott rémtettei) esetében azt hiszem, hogy csak egy dologról érdemes megemlékezni, hiszen magát a történetet még az is ismeri, aki egy barlangban töltötte az elmúlt évszázadot. Ez pedig nem más, mint a regény szokatlan szerkezete, amely egyidejűleg nevezhető legfőbb erényének és legnagyobb hátrányának. A naplókból, levelekből, jegyzőkönyvekből és táviratokból összeállított történet egyfelől elég nehezen követhető (lenne, ha nem ismerné mindenki a sztorit), másfelől azonban a nézőpontok kaleidoszkóp-szerű váltakozása érdekes többlet-tartalommal ruházza fel a regényt. Sajnálatos módon ez itt a rövidített változat, amelynek mind tartalma, mind magyarítása körül vannak gubancok, így ebben a formában inkább csak ízelítőt ad az eredeti műből.

A Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete egyértelműen a válogatás fénypontja. A rövid – ámbár szintén kissé szokatlan szerkezetű – történet mai szemmel is izgalmas, de ami ennél talán fontosabb, metaforikus értelmezése az emberi lélekről sem veszítette el aktualitását. Még fantasztikus zsánerregényként is sokkal jobban megállja a helyét, mint elődei; Hyde eredetét, karakterének embertelen mivoltát ugyanis logikusan vezeti le a szerző, aki – Shelley-vel ellentétben – nem kever miszticizmust a tudományos kísérletbe.

Demonshadow>!
Mary Shelley – Bram Stoker – Robert Louis Stevenson: Három klasszikus rémtörténet

Mivel már két klasszikust, Bram Stoker Drakuláját, alamint Mary Shelley Franensteinjét olvastam, már csak Dr. Jekyll és Mr. Hyde története hiányzott az olvasmányaim közül. Mondhatni még szégyelltem is magam, amiért eddig nem olvastam, tekintve, hogy a horror kedvelőinek mondhatni alapműnek számít, ráadásul a kedvenc sorozatomban is helyet kap a koncepcióban, így már nem volt tovább menekvés.
Egy sokkal hosszabb történetet vártam, ezért az 50 oldal rögtön csalódással kezdődött. A negatív meglepetések listája azonban ennél a pontnál be is zárult, mert a történet hihetetlen mód magával ragadott. Nem tudom, hogy mindebbe belszámítható-e az, hogy rettentő rég olvastam csak a saját kedvemért, vagy mert tényleg így lett felépítve, de nem is érdekelt. Még a Jókainál olyannyira irritáló, néhol terjengős megfogalmazásmód is inkább gyönyörködtetett, mintsem bosszantott volna. Noha a csattanó valamiért már az elejétől kezdve nyilvánvaló vált a számomra, rendkívüli mód élveztem a katarzis felé való utat, majd a végkifejlet levezetését. Annak ellenére, hogy tulajdonképpen a mai értelemben vett horror elemei hiányoznak a történetekből, mégis ott volt a borzongás a rejtélyesség képében. A kevesebb pedig ezúttal mégis több.

GKlara>!
Mary Shelley – Bram Stoker – Robert Louis Stevenson: Három klasszikus rémtörténet

Stephen King ajánlása/előszava alapján azt vártam, hogy nagyot fog majd ütni mindhárom írás. Olvastam már a kötetet korábban is, de már nagyon régen – elfelejtettem az akkori benyomásaimat. Frankenstein története számomra unalmas volt, nehezen olvastam. A szereplők beszédstílusa teljesen egyforma volt, semmiféle változatosság nem színesítette a különböző karaktereket. Ezenkívül – nem találok jobb kifejezést – idegesített a két főszereplő önmarcangolása. Drakula története tetszett. Jó volt olvasni, nem volt zavaró a napló- és levélforma sem. Megmosolyogtatott Vámbéry Ármin nevének elferdítése. :-) Dr. Jekyll és Mr. Hyde. A stílus Dickensre emlékeztetett. Rövid történet, velős mondanivaló. Minden ember különféle személyiségek összetétele, és ez így van jól.


Népszerű idézetek

Belle_Maundrell>!

A bukott angyal gonosz ördöggé válik. De még az Isten és ember ellenségének is vannak barátai és társai a kétségbeesésben. Csak nekem nincs senkim.

178. oldal, Frankenstein

Deidra_Nicthea IP>!

Úgy tetszik, minél inkább a Kelet mélyébe hatolok, annál többet késnek a vonatok.

184. oldal (Drakula)

4 hozzászólás
Belle_Maundrell>!

Semmi sem fájdalmasabb az emberi léleknek, mint a tétlenség és bizonyosság halott nyugalma, mely egyaránt megfosztja a reménytől és a félelemtől azután, hogy az események gyors egymásutánja felzaklatta érzelmeit.

Frankenstein, 78. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tétlenség
Deidra_Nicthea IP>!

A Frankenstein, a három regény közül a legismertebb, talán a legrosszabbul is van megírva. Mary Wollestonecraft Shelley vetette papírra tizenkilenc éves korában, tele van egy fiatal leány tágra nyílt szemű bölcselkedésével és naivitásával; gyakori kitérőivel, melyekkel próbálja feltárni a Nagy Filozófiai Eszméket, inkább hasonlít valami kollégiumi hálóterem kanmuriján előadott meséhez, mint gótikus horrortörténethez.

10. oldal (Stephen King bevezetője)

Kapcsolódó szócikkek: Mary Shelley
6 hozzászólás
Deidra_Nicthea IP>!

A démon fenyegetése megülte gondolataimat, de eszembe sem jutott, hogy megfontolt cselekvéssel elháríthatnám.

139. oldal (Frankenstein)

1 hozzászólás
Belle_Maundrell>!

…nyugszunk. – Álmunk mérgezi éjjelünk.
Kelünk. – Egy eszme mérget olt a napba,
érzünk, értünk, érvelünk, nevetünk,
sírunk, kínlódunk, nincs gondunk a bajra;
Ez mind csak egy! – Legyen öröm vagy bánat,
szabad az út, melyen eltávozik,
a tegnapunk nem rokona a mának,
csak az nem múlik, ami változik!

84. oldal, Frankenstein (Percy Bysshe Shelley: Változékonyság)

Deidra_Nicthea IP>!

– Hallga – szólt a gróf, s szeme felragyogott –, az éjszaka gyermekei! Micsoda zene telik ezektől!

195. oldal (Drakula)

Deidra_Nicthea IP>!

Ha a Drakula úgy hat az emberre, mintha rádőlt volna egy tömör, négyszáz oldal vastag horrorfal, akkor a Dr. Jekyll és Mr. Hyde olyan, mint egy jégcsákány hirtelen, halálos csapása.

16. oldal (Stephen King bevezetője)

Belle_Maundrell>!

…A zengő vízesés
szenvedélyként zúgott át: a hegy, a
nagy szikla, a mély és sötét vadon
s színeik s formáik mind szinte étvágy
voltak nekem; mind érző szeretet volt,
mely nem kivánt távolabbi varázst,
gondolatit; se izgalmat, hacsaknem
amit a szem nyújt.

128. oldal, Frankenstein (Wordsworth: Sorok a tintemi apátság fölött)


Hasonló könyvek címkék alapján

John Ajvide Lindqvist: Hívj be!
Ania Ahlborn: Vértestvérek
Ania Ahlborn: És bebújt az ördög
E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép / A homokember / Scuderi kisasszony
Colin Wilson: Életerő
Guillermo del Toro – Chuck Hogan: A kór
Simon Hawke: Ragadozó 2.
Edgar Allan Poe: Elbeszélések
Kathleen Ryan: Setita
Edgar Allan Poe: Edgar Allan Poe legjobb elbeszélései