Az ​utolsó hazugság 61% 15 csillagozás

Igazán érdekes a gyász lélektana. Megszüntetheti-e a házasság a magánélethez való jogunkat? Kubica gyanútlanul becsalt, és azt hittem, egy jó kis őszi, „összebújós” krimit olvasok majd, amely a – „Ki a tettes? – Ő a tettes?”- jól ismert kérdéskörét boncolgatja majd, és ha minden jól megy, akkor valamilyen izgi válasszal áll elő. Haha, szegény én. Azon kívül ugyanis, hogy alacsony fokozaton pislákoló „valami”, inkább a házasság minden negatív elemeit boncolgatja, annak minden betegségét, azokat a mérgeket, melyek ebben a cinikus, teljesítmény-központú világban hatványozott hatásfokon fertőzhetnek meg bármely tökéletesnek tűnő kapcsolatot. Mert a könyv közel sem krimi, inkább egy szenvedő anyának fikciós meséje. Vagy mondhatnám úgy is: Clara Solberg dögunalmas világa. A férje, Nick figurája (halála) leginkább azt szolgálja, hogy különböző reakciókat provokáljon ki a nőből, aki így több árnyalatát mutatja meg nekünk. Kubica könyve vérszegényen szemlélteti, hogyan spoiler tudja feldolgozni (legalább valamilyen szinten) ezt a tragédiát, és az a helyzet, hogy ennél unalmasabban nem lehetett volna mindezt papírra álmodni. Aztán egy-két csavar ide meg oda, néhány meglepő – és még a regény közegén belül is nehezen hihető – jelenség és fordulat, és a krimi szintjén meg van oldva a történet (nagyjából). A többi meg amúgy is megoldhatatlan.

Egy történet, ahol az a csattanó, spoiler.
A könyv egyetlen érdekessége az volt, ahogy bemutatta, hogyan élt ez a házaspár valójában.
A férj spoiler a feleség meg spoiler
Aki izgalmakra vágyik, annak nem tudom ajánlani. Sőt, igazából senkinek sem.

Nem állnak közel hozzám azok a könyvet, amelyek középpontjában a gyász szerepel, őszintén szólva inkább azt gondoltam, hogy egy jó kis krimit fogok olvasni, de most kicsit tanácstalan vagyok, hogy pontosan mi is volt ez.
Alapból nagyon szeretem Mary Kubica könyveit, azok is tetszeni szoktak, ahol alacsonyan áll a százalék, de ez itt most nem történt meg.
Az tetszett, hogy Nick szemszögéből olvashattam az előzményeket, Clara szemszögéből pedig a baleset utáni történteket, de emellett nem sok pozitívum jut most eszembe.
A szereplők nem voltak kicsit sem szimpatikusak, illetve minden abból indult, hogy menyire nem volt őszinte a házasságuk.
Szépen lassan csöpögtek ezek a hazugságok és mindegyik csak egyre jobban idegesített.
A befejezésnél meg konkrétan azt éreztem, hogy ennek az egésznek nem volt semmi értelme.
Sajnálom, remélem, hogy ennek ellenére a további könyvei tetszeni fognak.

Nem kellett volna a gyász feldolgozásából thrillert fabrikálni. nem is sikerült igazán. Clara állandóan feltett kérdései – ki gyilkolta meg, később váltakozva a szeretett-nem szeretettel – egyre unalmasabbak lesznek. A Nick fejezetek alcíme (Előtte) teljesen értelmetlen, hiszen nem követhette Nick részéről egy Utána. Egy jó thrillerhez több kell, a fekete autó nem elég.