Míg ​a halál el nem választ 86% 29 csillagozás

Kicsit sántikáló regény ez a lelkileg szenvedő lady-ről, aki megijed a szerelemtől, miközben akkora önbizalommal rendelkezik, amitől egy hadsereg is falnak menne…
De végeredményben élvezhető. (Ha tudod, melyik polcra tegyed!)
Muszáj megosztanom veletek a kedvenc mondataimat e műből:
1. „szempilláin keresztül felnézett a férfira” – Kipróbáltam: Az ember nem tud keresztülnézni a saját szempilláin!
2. „éles, elemző tekintettel” -Na és az milyen? Honnan látod valaki tekintetén, hogy elemző???
3. „Egyedül Ízisz (a lady macskája) elégedetlenkedett: keserves nyávogásban tört ki, amikor Jocelyn elindult, minthogy a csomagok halmából nyilván kikövetkeztette, hogy úrnője hosszú útra készül.” -A macskazseni, aki megszámlálja a csomagokat és ha ez még nem elég, a számból következtetéseket von le az utazás hosszára vonatkozóan! Fantasztikus! (Én nem kedvelem a macskákat,de egy ilyet elfogadnék és mutogatnám is!)
Észrevételeimből kikövetkeztethető a regény abszolútértéke.

Nem volt annyira magával ragadó mint pl. A sors kereke. Valahogy sem Jocelyn sem David nem lopta be magát igazán a szívembe. Az mondjuk tetszett, hogy egyik sem volt tökéletes, ahogy a legtöbb romantikus regényben lenni szokott. Hugh és Marie karaktere viszont nagyon tetszett. Mindketten őszinték és szókimondóak, és végtelenül ragaszkodnak gazdáikhoz. Iannel már találkoztam egy másik könyvben, és örültem, hogy az ő története bekerült a regénybe. Candover herceg története viszont elkezdett érdekelni, úgyhogy hamarosan sort is kerítek rá.

Emlékszem, hogy amikor régebben olvastam, akkor nem tetszett annyira. Végig idegesített Jocelyn. Főleg a folyamatos Candoverezéssel. Most se lett a kedvencem, de valahogy most sokkal jobban átjött, hogy miért lett olyan, amilyen. Az előző olvasásnál szerintem csak felületesen olvastam el a beszélgetést. Így már jobb volt, viszont az emlékeimben nem pontosan volt meg a vége sem, ezért sokkal rosszabb jelenetet vártam a végén, amiért mégse volt annyira kellemes olvasni.
Ezek után most Richard Dalton könyvére újra kíváncsi vagyok, bár emlékeim szerint az se lett annyira jó.

Imádtam az egész könyvet. Előbb olvastam a Bukott Angyalok sorozatát az írónőnek, mint ezt, de már akkor érdekelt Jocelyn személyisége. Kimondottan tetszett, hogy az a jelenet is benne volt, mint ami a Szirmok a szélben című kötetben is lejátszódik. Nagyon szerettem ezt a párhuzamot. Az egész regény hangulata nagyon megfogott. A szerelemtől óvakodó nő, és a „halálra ítéltetett” katona sorsa, ahogy egybekapcsolódik, majd bonyolódik, nekem nagyon tetszett. David személyiségét kimondottan szerettem, míg Jocelyn-nel egy-egy résznél nem tudtam azonosulni. Mindent egybevetve, imádtam és a polcomon a helye (nem csak a molyos polcon :D )

Az írónőtől elvárható szokásos színvonal. Kedves kis könnyed olvasmány a romantikus regények kedvelői számára!

Történet valós beszámolókból merít. Rafe is újra feltűnik. Új szereplők közül Richard Daltonnak és Ian Kinlocknak lesz fontos szerepe a későbbiek folyamán. Megismerjük milyen volt ekkor az orvostudomány, jogrendszer. Cselekmény jól és érdekesen indult, de aztán ellaposodott.