Fekete ​özvegy (Elveszett lordok 7.) 84% 36 csillagozás

Khm nem volt rossz, de valamiért nem az igazi. Az az érzésem volt egész végig. hogy az írónő elvesztette a szenvedélyét az irás iránt, mert ez a történet is a bukott angyalok sorozat egyik történetének átdolgozása.
Amúgy élvezetes volt jól szorakoztam rajta, a szereplök szerethetök, nem hétköznapiak. nekem különös kedvenc volt Daniel mert hisz én is orvos vagyok s a hivatásom az életem, igy öt én teljes mértékben megértettem és együtt tudtam vele érezni.
Nagyon izgalmasra sikeredett a végkifejlet ugyanis az írónő vitt még be az utólsó 20 oldalra még pár csavart amire nam igazán számitottam.
Minen kedves romantikusnak ajanlom, s jó olvasást kivánok hozzá.

Nagyon tetszett ez a rész is. Egy kicsit soknak tartom viszont a csavarokat a végén. Pár olyan egyszerûen lett elvarva, h visszatekintve már-már nem is tekinthetôk csavarnak, ezért nem adtam rá kevesebb csillagot. (Itt a férj, hol a férj, meghalt a férj, nem halt meg a férj)
Szóval; mikor fogom megtudni, mi lesz Gordonnal?

Fordulatokban, izgalmakban a legkevésbé sem szenved hiányt a sztori, egyre-másra fedi fel az újabb és újabb titkokat, ezáltal válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy tulajdonképpen mitől is fekete özvegy a mi fekete özvegyünk. A szerző a végletekig feszíti a húrt, és még oda is bepakol egy kis fordulatot, ahol az olvasó már egyáltalán nem számít rá. Persze, mindenre magyarázatot találhatunk a regény végi jegyzetben: „Nagyon jó móka a feje tetejére állítani a férfiak hierarchiájára épülő társadalmat!” – s az az igazság, hogy Mary Jo Putney ezt egészen kiválóan bizonyította is a Fekete özvegyben.

Bővebben:
http://szembetuno.blogspot.hu/2016/04/fekete-ozvegy.html

Annyi előnye volt, hogy gyorsan lehetett vele haladni :(
Életszerűtlen, lapos párbeszédek, semmi érzés, szenvedély.

A legjobb könyv amit az írónőtől olvastam! Fülszöveghez képest teljesen más történetet kaptam.
Danielt már korábban is kedveltem, de most teljesen beleszerettem!
Jessie csomagja már nagyobb nem is lehetne, de erős, s megpróbálja a legjobbat kihozni rémálomszerű életéből.
Gordon felkeltette érdeklődésem, remélem neki is lesz saját kötete.

Romantikus regénynek nagyon jó. Nemcsak érdekes és izgalmas, hanem a kor szokásait is visszaadja, az 1800-as évek elején létező Angliát. Nem kell sokat várni arra, hogy a történet beinduljon, mert szinte belecsöppenünk az eseményekbe. Ezek ellenére lassan haladtam vele és az elején nehezemre esett belerázódnom és nem tudtam ki-kicsoda. Főként a Daniel Herbert névváltozása zavart meg és a történet további részeiben csak mint Lord Romayne szerepel. Egyébként minden romantika kedvelőnek ajánlom!

Annyi halottnak hitt rokon bukkan fel a történet során, és annyi a szappanoperába illő fordulat, hogy a végére már komikussá válik a dolog, és ez még a szereplőknek is szemet szúr. Remélem, a következő rész jobb lesz.

Nagyon ritkán kerül olyan történelmi romantikus könyv a kezembe, amiben aztán csalódom. Mindegyik teljesen magába szokott szippantani, és nem akarom letenni a kezemből.
Sajnos ezzel a könyvvel most nem így volt. Az elején pedig úgy gondoltam, hogy igenis ez jó könyv lesz, benne azokkal a tulajdonságokkal amiket már megszoktam az írónőtől. De ahogy haladt előre a történet rá kellett jönnöm, híg, ez nem lesz meg. Az alaptörténet egyébként nem volt rossz, de a szereplőket most valahogy nem tudtam megkedvelni annyira. Nem volt meg köztük az a kémia, ami az ilyen könyvek főszereplőit jellemzi. Végig kímértek és távolságtartóak voltak egymással.
A könyv elején pörögtek az események, aztán a közepén eléggé ellaposodott, majd a végére ismét lett egy kis izgalom.
Sajnálom, hogy ez most nem lett olyan jó, mint a korábbi részek.

Zsinórban, másfél hét alatt olvastam el a sorozat eddigi köteteit, s bátran kijelenthetem, valamit csak tud Putney asszony, hiszen egyáltalán nem untam meg a történeteket, sőt hajtott a kíváncsiság. Ez a rész is igencsak olvasmányosra sikeredett, tetszett bizony. Miért is? Hm, főhőseink egyike, Daniel, egy feddhetetlennek gondolt szent (hm, vagy nem mindig egy szent?) meglehetősen összetett figura: elhivatott orvos, felszentelt lelkész, újsütetű főnemes s nem utolsósorban egy megsebzett lelkű férfi. Másik hősünk, Jessie, egy egyesek szerint bűnös titkokat rejtegető, de minden bizonnyal sok megpróbáltatáson átesett, áldozatból igazi túlélővé vált hölgy. Egymás ellentétei: a szent és a bűnös? Vagy éppen hasonszőrűek? Vagy…? Hát nem izgalmasan rejtélyes alap ez egy jó regényhez? Lehetetlen el nem olvasni. Ne hagyjátok ki.
Viszont nem nevezném szimplán könnyed olvasmánynak, mert elég ütős témára hívja fel figyelmet, de pont ezt szeretem az írónő könyveiben, hogy hajlamos a sorok közé becsempészni némi komolyabb mondanivalót is.

Nagyon tetszett. Sok volt a megoldandó probléma, de ezek sem kiszámíthatóan oldódtak meg. Volt néhány meglepetés. A páros pedig jól illik egymáshoz. Az orvoslás volt az egyik fő vonal a könyvben. Szerethető karakterek, régi ismerősök is felbukkantak.
Külön tetszett Jessie levelezése kislányával. Az én édesanyám is írt nekünk rajzos leveleket gyerekkorunkban, amiket nagyon élveztünk az öcsémmel. A megfejtése kisebb krimiélménnyel ért fel! :-D
A birtokon álló kastély pedig, főleg a kilátással! Kibírnák egy nyaralást egy ilyen helyen! :-))