Tolvajok ​esküje (Tolvajok tánca 2.) 94% 201 csillagozás

„Az utolsó szavakra sosincs idő.”

Eszméletlen fordulatos befejező rész. Ámultam és bámultam. Rettegtem, ami azt illeti.
Rendkívül sok az intrika és ármány benne, mikor már kapunk egy egy lélekmelengető jelenetet olyan jön utána, hogy attól rövidzárlatot kap az agyam.
Szerettem a küzdelmeiket és a félelmeiket. Sokkal megrázóbb volt ez a szerelem, mint azt valaha is sejtettem.
Továbbra is azt éreztem, hogy több ez egy sima YA fantasy-nál.
Nagyon sok mindent tanít, leginkább a holnap fontosságáról. Sosem szabad feladni!

Imádtam az esküjüket és a találós kérdéseket is. Az egyszerűségeit a megannyi bonyolultságával együtt. Duoloógia ez a javából ^^❤

Már jól ismerjük azokat a történeteket, ahol a törékeny lányból erős harcos lesz. De mi történik, ha ezt megfordítjuk? Beleszeretni egy fiúba és megszeretni a családját, a történelmét, az nem éppen a része egy rettegett harcos küldetésének. Ezt Kazi is tudja, mégis van, amit ő sem irányíthat.
Ismét egy hatalmas fordulattal indul be a történet, amit aztán rengeteg bonyodalom követ. A Ballengerek városát, illetve őket magukat már nem kell újra bemutatni, viszont akikről korábban kevés információt kaptunk, azokról ebben a részben bőven esik szó.
Kazi ismét bebizonyítja, mennyire elszánt és talpraesett. A nehéz helyzetekben is kitartó és leleményes. A döntései mindig logikusak, és persze ravaszak. Az elejétől egy kidolgozott, és kifejezetten megnyerő személyiség. Jase pedig továbbra is méltó párja. Ismét bizonyítja, hogy nem véletlenül választotta őt az apja utódjának. Montegue új, érdekes része a történetnek. Számos új fordulatot hoz a bonyolult, és eléggé tébolyult személyiségével, céljaival.
Ismét nagyszerű a történetvezetés. Rengeteg fordulatot tartogat, végig kiszámíthatatlan és izgalmas. Végül viszont minden szál összefut, minden bonyodalom jól kidolgozott befejezést kap. A borító gyönyörű, a stílus nagyon élvezhető, és a fordítás is jó. Nehéz erről a könyvről bármi rosszat is írni.
Lezárul a fennmaradottak történetének egy újabb fejezete, amelyben főhőseink örökre beírták magukat a történelmükbe, és persze a mi szívünkbe. Remélem, az írónő tartogat még hasonló kincseket a számunkra.

Tökéletes!❤
Szívesen olvasnék az írónőtől még vagy ezeregy hasonló történetet. Eszméletlen, hogy mennyire tudja csavargatni úgy a cselekményt, hogy mindig lélegzetvisszafoltva várjam, mi lesz a megkedvelt szereplőkkel. Az egész már az elejétől kezdve annyira izgalmas, hogy képtelenség letenni! Aludni sem akartam, csak megtudni, hogy mi lesz Kazi, Jase és a többiek sorsa. Természetesen főleg a két főszereplő érdekelt, akik között továbbra is csak úgy dúl a kémia és az érzelmek. Olvadoztam minden egyes szerelmes pillanatnál ^-^ Mary E. Pearson viszont alig adott nekik – és ezzel nekem is – nyugtot; egyik szörnyűség törtent a másik után. Akármennyire baljóslatúan is ért véget az első könyv, arra azért mégsem voltam felkészülve, ami ebben a részben várt.
Kazi előtt továbbra is le a kalappal. Imádom, az ízig-vérig harcias csajokat, akik tényleg nem omlaknak össze még akkor sem, amikor én a helyükbe már rég megtettem volna.
Jase dettó! Imádom, hogy tényleg nincs semmi, amit meg nem tenne, fel nem forgatna Kaziért♡ Tele volt sok fájdalmas pillanattal is, de mint Kazi, úgy Jase is tartotta magát és küzdött. A Ballenger család bizonyos tagjaira annyira dühös voltam egy bizonyos jelenetben, még ha meg is lehetett őket is érteni, de én akkor is sokkal többet vártam tőlük.
Szerencsére viszont a történet jóra fordult, és végül minden úgy alakult, ahogy vártam. Sok nehézség, szomorúság és veszteség árán, de így is egy boldogabb jövő kecsegtetésével zárult mindent.
Csak ajánlani tudom ezt a csodálatos duológiát minden romantikus fantasy kedvelőnek! Olvassátok! *-*

Nagyon szerettem és élveztem ezt a könyvet is. Akárcsak a Tolvajok táncát.
Ez az a fajta fantasy (mert sokéig azon tűnődtem, hogy ez mitől fantasy), amely nem csak rengeteg politikai intrikákat, illetve a királyságok védelméért bármit tipusú harcokat tartalmaz, de még fantasztikus karakterfejlődéseket is. Olyan Trónok harca YA változatban.
Összességében meglepő, látványos és izgalmas folytatása, egyben lezárása volt ez Kazi és Jase történetének. Öröm volt látni, hogyan fejlődött a kapcsolatuk, és milyen tökéletesen illeszkednek egymáshoz, miközben sosem tévesztették szem elől azt, hogy kik is ők valójában.
Jó kis történet volt ez a túlélésről és a népedért, a családodért való küzdelemről, azokért, akikhez tartozol.

Ez nagyon jó volt. Minden jó volt benne a borítójától a találós kérdéseken keresztül, a történet végéig. Az előttem értékelők már mindent leírtak és csak ajnározni tudnám a könyvet/sorozatot, talán van 1 hibája, de ez a legnagyobb, hogy nincs folytatása:))). Most több könyvet is olvasok egyszerre, így próbáltam ezt húzni, de mindog ez akadt a kezembe és sajnos a végére értem. Pedig még tudtam volna sokáig olvasni:). Ez a letehetetlen kategória.

Akárhányszor olvasok Mary E. Pearson-tól, mindig rácsodálkozom, hogy milyen nagyszerű mesélő és hogy a szavainak mily varázsa van. Nem volt ez másképp most sem, hiába folytatásról van szó. Kazi & Jase párosa ismét az első oldaltól kezdve rabul ejtett, hisz aligha lehetett számítani arra, ami Pokoltorkába visszatérve várta őket. Fordulat, fordulatot követve gördülékenyen tört előre a történetük, minek során kénytelenek nem egy próbát kiállni, és minden erejüket, fortélyukat bevetni, hogy kiderítsék ki melyik oldalon áll, ki mozgatja a szálakat, és hogy megmentsék magukat, a városukat és egymást. Ebben nem akármilyen mellékszereplők voltak segítségükre, akik szintén könnyűszerrel az ember szívéhez nőnek. Sajnálok megválni tőlük, ahogy A Fennmaradottak krónikától is anno, de bízom benne, hogy talán nem ez a végső búcsú és lesz még szerencsém a Bellengerekhez, ahogy itt egy pillanatig Kadenhez, Lia-hoz és Rafe-hez is a befejezésben.:)

Nekem ez a rész annyira nem tetszett, mint az első. Ennek elsődleges oka, hogy nagyon lassan haladt a cselekmény, a könyv kétharmadában alig jutottunk egyről a kettőre. Mondhatnám azt, hogy a könyv vége kárpótolt ezért, mert ott nagyon felpörögtek az események és végre visszakaptam azt a lendületet, ami az első rész jellemezte. Azonban most ez egy kicsit kevés volt. Érdekesen szövődött a cselekmény, fokozatosan derült ki, hogy ki kicsoda, ki mellett áll, mik a tervek. Az írónő nagyon jól ír, ahogy eddig is, lenyűgözött. A romantikus részeket is annyira finoman kerültek kibontásra, mint ahogy egy bimbó kinyílik. Szép történet volt, élveztem, csak számomra kicsit lassan került kibontásra a cselekmény.

Mary E. Pearson remekl ért, hogy fordulatos, romantikus fantasy-t írjon, ami egy pillanatig sem unalmas vagy sablonos, viszont eléri az olvasónál, hogy még akarjon olvasni az általa kigondolt világról. Ami viszont sajnos ebben a kötetben nem tágult tovább.

Az első kötet is a borítója miatt az egyik nagy kedvencem és ez a második esetében sincs máshogy.A két kötet közül mégis ez volt számomra a fordulatosabb, lendületesebb. Kifejezetten tetszik Pearson írásában, hogy a karaktereket off, nem rest kínozni és nem alkalmazza „a csodával határos módon máris jól van” elemeket. Viszont éppennek „hála”, azért akadt olyan karakter, akit bár szerettem, sajnáltam és olyan is akadt, akit gyűlöltem, de megszerettem a kötet végére. Ez a másik jó Mary írásaiban: szépen tud zsonglőrködni az olvasó karakterekhez fűződő érzelmeivel. És ez az érzelmi zsonglőrködés nem csak a karakterek kapcsán, de konkrétan a karakterek életében is nagyon szépen érződik és süt a lapokról a gyűlölet épp úgy, mint a békés szeretet. Mindeközben a történet nem laposodik el, nincs az az érzése az olvasónak, mintha oldalakon át csak a karakterek érzéseiről olvasna, miközben a cselekmény egy helyben tötyörög.

Az biztos, hogy előzmények nélkül is olvasható, de igazán kerek világot és élményt akkor ad ez a két rész, ha az előzményköteteket is elolvassa előtte az ember. Viszont akkor, ahogy kezdtem is, lehet, hogy még többet akarna belőle. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a könnyed, romantikus fantasy könyveket, amik azért még sem olyan felszínesek, mint amennyire sok esetben érződhetnek :)

Még mindig csodálatos! Nem tudnék választani a két könyv közül melyiket szeretem jobban, mert az első és a második rész is különleges helyet foglal el a szívemben.

A Kazi és Jase közötti kapcsolat ebben a részben is csak erősödött és még mindig csodálatos, ahogyan szeretik egymást! Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a rengeteg olyan jelenet, amikor a jelen borzalmait a közös emlékek felevenítésével próbáltak kibírni csakis a másikért. Az esküjüktől pedig minden alkalommal elérzékenyülök.♥

Nagyon tetszett, hogy az első részben szereplő sok csavar és fordulat értelmet nyert ebben részben és minden szál végül összeért. És bár ki nem állhatom a királyt, azt azért be kell látnom, hogy a terve valóban zseniális volt.

A mellékszereplőket még mindig imádom, bár a Ballanger család néhány tagjára azért nem mondom neheztelek, spoiler de Wrent, Synovét és a többieket mélyen a szívembe zártam. Különösen örültem, hogy újra találkozhattunk Liával, Raffel, Kadennel, Paulinenal és Ebennel és Natiyaval is. Jó volt látni, hogy mindenki megkapta a maga happy endjét! :)

Nagyon jólesett újra elmerülni ebben a fantasztikus világban, ilyen nagyszerű karakterekkel és szinte biztos vagyok benne, hogy még nagyon sokszor fogom újraolvasni Kazi és Jase történetét!

Mi lesz abból, ha a rathan és a Patrei összefog a királyság megmentéséért? Egy nagyon jó fantasy. A sorozat első része hatalmas kedvencem lett, ezért nem volt kérdés, hogy a folytatást is el fogom olvasni, amit egyáltalán nem bántam meg, bár maradt bennem egy lehelletnyi hiányérzet. Ennek oka az volt, hogy az előző részhez képest kevésbé volt pörgős a cselekmény (de a végső, mindent eldöntő csata kárpótolt mindenért), és a végkifejlet is egy picikét túl cuki lett, de ennél több hibát tényleg nem tudok felróni ennek a remek könyvnek. Az írónőnek nem volt könnyű dolga, magasra tette a lécet az első résszel, amit sikerült megugrania, ha a túlszárnyalnia nem is. Kár, hogy ezzel a kötettel lezárultak Kazi és Jase kalandjai, nagyon szívesen olvastam volna még róluk, a Ballengerekről, Tor Őrhelyéről, jó volt ebben a birodalomban kalandozni főhőseinkkel. Eléggé formabontó módon azzal kezdődik a regény, hogy a két szerelmes milyen boldog, túl szép, hogy igaz legyen, ezért naná, hogy viharos sebességgel úgy alakulnak az események, hogy el kell válniuk egymástól, és egymástól teljesen függetlenül kell mindent megtenniük azért, hogy immár közös otthonuk megmeneküljön a gonosz ellenféltől. A legyőzendő ellenség egy király, akit korábban mindenki lebecsült, azt hitték, hogy gyenge és nincsenek nagy ambíciói, ezért nem törődtek vele, ami lehetőséget adott neki arra, hogy évekig készüljön a hatalomátvételre, amelyet a Patrei távollétében azonnal meg valósított. A szerző írástudományát dicséri, hogy tökéletesen átlátjuk – ha nem is értjük meg – milyen motivációi és okai voltak Montegue-nak, és az utolsó csatáig fenn tudja tartani az olvasó érdeklődését. Tényleg kár, hogy a vége egy kicsit el lett nyújtva, de végül is érthető, hogy velünk együtt nehezen vesz búcsút a szereplőktől a szerző.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2021/05/26/konyvkritika_…