Verebecske (Verebecske 1.) 54 csillagozás

Mary Doria Russell: Verebecske

„Briliáns. ​Egy idegen kultúra és Isten természetének meghökkentő portréja. A történeten érezhető Wells, Ursula K. LeGuin, Arthur C. Clarke és Edgar Rice Burroughs hatása, ennek ellenére bámulatosan eredeti.” – Kirkus Reviews

2019 – A Jézus Társasága missziót indít az Énekesek bolygójára. Néhány év elteltével a csapat jelenti, hogy sikerült kapcsolatba lépniük a Rakhat lakóival, ám a híradások egy idő után váratlanul megszakadnak.

2060 – Egyedül az eredeti misszió értelmi szerzője, Emilio Sandoz atya tér vissza a Földre, ahol a felkutatásukra kiküldött mentőexpedíció jelentései alapján „gyermekgyilkos és hímringyó”-ként híresült el. Az alig néhány (földi) évet öregedett, de testileg-lelkileg meggyötört jezsuita pap hosszas lábadozása alatt az ügyben vizsgálódó rendtársainak bőven van idejük elgondolkozni azon, mi történt, mi történhetett. Ki akarta, hogy így legyen?

„Döbbenetesen jó, egyszerre gondolatébresztő és izgalmas regény, amely bebizonyítja: a sci-fi… (tovább)

Eredeti mű: Mary Doria Russell: The Sparrow

Eredeti megjelenés éve: 1996

>!
I.P.C., Budapest, 2013
560 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636354596 · Fordította: Szántai Zsolt

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Emilio Sandoz SJ


Kedvencelte 10

Most olvassa 3

Várólistára tette 68

Kívánságlistára tette 40

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
kvzs P
Mary Doria Russell: Verebecske

Ez a könyv felemel, és mélybe taszít. Megnevettet és gyomorgörcsöt okoz. Megmutatja, hogy a fény csak a sötétség mellett létezhet.
A két idősíkon játszódó történet miatt az egyik szál végeredménye ismert, viszont a miért és a hogyan végig ott van. Mindkét idősík érdekes és izgalmas és elgondolkodtató, mégis a múlt az, ami torokszorító. Tudható, hogy a tragédia elkerülhetetlen, mégis, amikor megtörténik, akkor sokkoló.
A szereplők mindkét szálon nagyon emberiek, és nagyon különbözőek. Az egyéni történeteik és tragédiáik lassan bontakoznak ki, ezért az olvasó kénytelen sok mindent újraértékelni olvasás közben.
A vallási vonulata nagyon hangsúlyos a könyvnek, de nem erőltetett, vagy bigott értelemben, hanem nagyon emberközelien, befogadhatóan. Bepillantást enged a jezsuiták szervezetébe, és a papok lelkébe és egyéni kétségeikbe is.
Az egész történet az idősíkokkal, a vallással, a kultúrák találkozásával, az emberi lét alapvetéseit boncolgató kérdéseivel annyira sokrétűen és mégis harmonikusan van megszerkesztve, hogy első olvasásra hatalmas élmény, de valószínűleg sokadjára is élvezetes és elgondolkodtató. Mindenképpen újraolvasós könyv lett.

>!
Dominik_Blasir
Mary Doria Russell: Verebecske

Mondjuk úgy, hogy darabokra tépett. Aztán meg összerakott. Nagyjából.
A vallási témák mindig is közel álltak hozzám, s hogy ráadásul mindez (látszólag) egy sci-fi köntöse alatt történt, különösen nagy pozitívum számomra. Az persze más kérdés, hogy (szerencsére) Mary Doria Russell nem a tudománnyal foglalkozik – hanem az emberrel, és az ő Istenhez fűződő kapcsolatával.
Teszi mindezt remek humorral, ügyes írói eszköztárral, s valami belülről fakadó késztetéssel, ami minden oldalán érződik. Nagyon szerettem, ahogyan a vallásról, s annak megtapasztalásáról beszél, még ha nem is értettem egyet minden szavával (a legtöbbel azért igen). Persze már az is egészen döbbenetes, hogy a két szálon futó cselekményen mindkét idősíkban jól szórakoztam, s a bőséges szereplőtábort gyakorlatilag rögtön megkedveltem, de mégis Emilio személyes drámája visz mindent: legfőképpen engem, el, valahova, ahol még nem jártam. Hogy emellett science ügyileg és gondolkodásmódilag (ilyen tekintetben zavarba ejtően régimódinak érződik) meglehetősen gyengén teljesít, engem nem különösebben érdekel.
Sokszor szeretném még újraolvasni a Verebecskét (ami így olvasás után nem is tűnik rossz címnek), mert érzem, hogy még sokat tartogatnak számomra a szavai.

>!
Bíró_Júlia P
Mary Doria Russell: Verebecske

„Briliáns. Egy idegen kultúra és Isten természetének meghökkentő portréja. A történeten érezhető Wells, Ursula LeGuin, Arthur c. Clarke és Edgar Rice Burroughs hatása, ennek ellenére bámulatosan eredeti.” – Kirkus Reviews

„Ms Russell kitépte a szívem, érdeklődve megnézegette minden oldalról, aztán kicsit ugrált rajta még.” – BJ INFOrmal

Húgom kezdte el olvasni, mikor elhoztam a könyvtárból, de mivel nehezményezte, hogy „még mindig nem szálltak fel” a 170. oldalon, visszavehettem azzal a kitétellel, hogy meséljem, mi történik. Ebből kifolyólag kétszer szakadt meg a szívem minden új adalék és következtetés felbukkanásakor, egyszer a gondosan körüljárt, meleg-otthonos fejezeteket olvasva mert mi már tudjuk, hányan és miként térnek vissza erről a @#&§€ misszióról, de ne már, nemakaromlátni, minden fejezet végén, ahol hiánytalanul megvolt még a csapat, lehetett félni, hogy ha még mindig semmi, mekkora krízis lesz még itt? (Nagy.) Aztán még egyszer, mikor félpercekben összefoglaltam a történéseket az érdeklődő közönségnek. Volt honnan lemérnem, hogy az „ifjúsági rövidített” verzió is üt.

Ahogy sorra beléptek a történetbe a karakterek, azzal is remekül ellettem volna, ha még 200 oldalon át lenn maradnak a Földön, csak beszélgessenek. Egy csapatra való intelligens, kiforrott, pofátlanul pontos világlátással rendelkező ember -bár mint @Noro már említette, idegenfajjalkapcsolatfelvenni és vészhelyzeteseténbetörni annyira nem tudnak, de sebaj, véhéhégülis el lehet fogadni az indokokat – akkor is remek szórakozás, amikor még nem sok minden történik. Akkor meg végképp, ha valójában de, épp most ágyaz meg Russell egy, kettő, nagyon sok karakterdrámának és szívenütésnek. Vagy mondjuk egy idegen világ működőképes, de horrorisztikus összképének, esetleg Isten működőképes, nem horrorisztikus, de Emilio szemszögéből mélységesen elszomorító portréjának.
De a vallásos vonulatról már nem lehet spoiler nélkül írni.

Nemcsak hívő/vallásos egyedeknek ajánlom; bőven van kivel azonosulni a többieknek is, és nagyon úgy tűnik, hogy elég komplex és árnyalt történet ez ahhoz, hogy majd' mindenkinek tartogasson valamit. Végső esetben egy csomó éles, humoros, szájsarkábamosolytgörbítős társalgást olyan emberek közt, akikkel szívesen töltene együtt egy délutánt.

>!
RandomSky
Mary Doria Russell: Verebecske

Még az is lehet, hogy az egyik legjobb sci-fi, amit valaha olvastam. A borítón is olvasható a Kirkus kritikusának véleménye, miszerint „A történeten érezhető Wells, Ursula K. LeGuin, Arthur C. Clarke és Edgar Rice Burroughs hatása, ennek ellenére bámulatosan eredeti.” Ez totál így van, és még hozzátenném Bradburyt is az embersége miatt.
Két idősíkon zajlanak az események, és az ember talán kitalálja előre, hogy mi történt, de hogy miért… Ahogy el is hangzik, Isten a miértekben lakozik. A végét kétszer kellett elolvasnom, hogy be tudjam fogadni, és… hát, itt nem csak a könyvre vonatkozó véleményem totál szubjektív, de a témára vonatkozó is. Hitről és vallásról van szó, én meg, azt hiszem, sok mindent nagyon máshogy szemlélek (emiatt lehetett némi hiányérzetem, amit nem tudok megfogalmazni), ennek ellenére nem csak nagyot ütött, de érzem, hogy maradandó is, amit kaptam tőle. Szeretnék emlékezni erre, amikor épp nehéz idők járnak rám.
Bár a sztorira nagyon oda kell figyelni (a két idősíkon belül is sok az ide-oda utalgatás), a mondanivaló pedig… mi a jó szó? Kijózanító? Kemény? Nem is tudom, hiszen ad is, nem csak elvesz (illúziókat). Mindenesetre az írónő gyönyörűen ellensúlyozza mindezt a szerethető szereplőkkel, a sok, jól adagolt humorral. Jó volt olvasni.
Bővebben: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2013-10…

3 hozzászólás
>!
nrb
Mary Doria Russell: Verebecske

Annak ellenére, hogy ez a könyv egy sci-fi, én úgy éreztem, hogy inkább az emberekről, az érzésekről és Istennel való kapcsolatról szól, és a sci-fi csupán díszítő kellék, amely megteremti a környezetet azokhoz a kérésekhez, amelyek a szereplőkben (s bennünk) megfogalmazódnak.
Ez egy tipikusan olyan történet, melynek minden egyes betűjét élvezet volt olvasni számomra. A lassan hömpölygő történet, az ötletes párbeszédek, a szereplők egymáshoz való kapcsolata, érzelmi világuk és az örök kérdések mind, mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez egy nagyon ütős történet legyen.
Ennek a könyvnek több rétege van, amit csak újraolvasással lehet lefejteni. Minden réteg más és más mondanivalót tartalmaz majd, és szerintem ezek az igazán remek könyvek. Abszolút kedvenc.

>!
Noro 
Mary Doria Russell: Verebecske

Kétségkívül szokatlan hangvételű sci-fi, különleges nézőpontokból előadva. Ennyire nem sztereotipikus papi karaktereket ritkán látni, mi több, a szerző igen gyakran él a profanizálás eszközével. De csak azért, hogy a következő körben újra a főhősök mélyebb gondolataiba merüljön. Ezzel együtt is úgy vélem, nem kellett volna ilyen hosszan alapozni a karaktereket: az első 200 oldalból jócskán lehetett volna húzni, például néhány céltalan poénkodást.
A történetnek feltűnő eleme az enyhe naivitás és az egész expedíció amatőr mivolta: néha egészen úgy tűnik, mintha egy családi kirándulást kísérnénk figyelemmel. Ez azonban nem hiba, sőt, szerintem az egész könyv legfontosabb eleme. A könyv szereplői nem profik: lelkesek, érdeklődők, jószándékúak, de alapvetően műkedvelő felfedezők. A Verebecske elolvasása után azt hiszem, egészen másképp fogok gondolni a „kapcsolatfelvételi protokollok” régi SF kliséire. Az idegen kultúra egyébként zseniális ötletre épül, de ez is csak a könyv vége felé derül ki (véletlenül se olvassuk el előre a kötet végén található interjút!) Felmerül a kérdés, vajon két kultúra találkozásánál nem törvényszerű-e, hogy minden jószándék ellenére is katasztrofálisan félreértsük egymást?
Az istenkeresés motívuma engem kevésbé fogott meg, valószínűleg azért, mert a feltett kérdéseket én nem ebben a formában, nem ebből a szemszögből tenném fel. Így csak néha találtam meg a közös nézőpontot a könyvvel (pl. itt: http://moly.hu/idezetek/314600). Meglepett, hogy „külső” vallási konfliktus nincs a könyvben – amennyire tudjuk, az idegeneknek nem is volt vallása! – csupán az egyes szereplők belsőjében. De ebben is csupán egy dologra mondhatom, hogy nem tetszett: a történet első felében zajló szerencsesorozatra, majd a végén következő katasztrófák sorozatára szerintem erőltetett bármiféle teológiát vagy metafizikát építeni.

>!
Andrea_Pusztai IP
Mary Doria Russell: Verebecske

Ez egy nagyon különleges történet. Hit, idegenség, felfedezés, megrázó és felkavaró. Egyszerre kaland, de lassan csepegő szépirodalom is, noha találtam benne durva logikai bakit, de az addig terjedt, hogy egy szék volt-nincs a szobában, szóval némi nyelvi bökkenőnél messzebb nem nyúlt, és nem ölte meg a szélesebb értelemben felépített tartalmat. Félelmetes, megrázó és gyönyörű. Ha valaki erős, lassú folyású történetre vágyik, annak szívből ajánlom, mert megéri elolvasni.

>!
pat P
Mary Doria Russell: Verebecske

Nagyon megfogott engem ez a könyv. És nem azért, mert egy haj, de nagyon jó sci-fi (annak picit egyszerűcske és naiv), vagy mert egy csodásan megírt szöveg (mert nem az). Viszont van benne valami nagyon őszinte humanizmus, türelmes, megértő és megbocsátó szeretet, ami miatt nagyon jó, puha-meleg érzés elmerülni a finoman derűs világában. Jaj, mennyire szerettem volna néhol beköltözni a könyvbe, és együtt lenni Emilio Sandozzal, Anne Edwards-szal, meg a többi szereplővel! És nagyon sérelmeztem, hogy nem maradhattunk ebben a kellemes kis fészekben örökké. Bár tudom, hogy kell valami drámai feszültség és mondanivaló is a könyvbe, mégis nagyon rosszulesett a vége. Miket ki nem talált ez a drágaszép írónő a mondanivalója közvetítésére, ad majorem Dei gloriam…
Tapasztalatom szerint határozottan alkalmas a lelki nyugalom megzavarására. Legalábbis nekem elég mély és váratlan élmény volt – na persze nem lettem egy csapásra hívő katolikus, de mintha a formalizált vallások iránti reflexes ellenérzéseim oldódtak volna cseppet.
@Juci, jó ajánlás volt, köszönöm. :)

1 hozzászólás
>!
Sai_home P
Mary Doria Russell: Verebecske

Ha valaki még kételkedne abban, hogy sci-fi háttérrel lehet-e komoly mondanivalója egy könyvnek, ami a ma élő emberiségre is érvényes, akkor egyszerűen nyomjuk a kezébe ezt a könyvet.
Nagyon jól működik a felépítés, két „irányból” közelítjük meg az eseményeket, először is van egy karakterépítő fázis a valódi történések előttről, valamint egy utólagos visszaemlékezési fázis, ami helyére tesz néhány dolgot és felvillantja a végkifejletet. Ennek ellenére végig fenn tudja tartani a feszültséget, hiába ismerjük a történet legvégét. Amikor már azt gondolnánk, hogy sejtjük a történet folyását, akkor jön a 2060-as évben lévő Sandoz atya és egy mondatával eléri, hogy átértékeljünk mindent.
A könyv első felében a sci-fi inkább csak egy olyan hátteret ad, ami nincs is jól kihasználva, „akár a Földön is játszódhatna pár évszázaddal korábban”, gondoltam, viszont a második felében ráébredünk, hogy ez bizony tényleg sci-fi és nem is lehetne másként megoldani. Bár annak tűnhet, de nem hard sci-fi, a fizikai rész sajnos nagyon el van rontva, de ezen lendüljünk túl gyorsan, valahogy lehetőve kellett tenni az utazást :)
A történet középpontjában egy kis csoport áll, legfőképp az egyik tagja, egy pap, aki olyamit él át, amit mások talán soha nem fognak, a regény arról szól, hogy hogyan tudja ezt összekapcsolni a hitével. Mindig félve veszek a kezmbe vallásos témájú könyveket, mert nagyon távol áll tőlem a gondolkodásuk, illetve félek, hogy nem értem a bibliai utalásokat (ez így is volt), de ennél a könyvnél ez is pozitív, nem próbál „megtéríteni”, csak annyit szerepelteti a témát, amennyit kell. Sok helyen fel is lehet fedezni a vallásokra jellemző logikai hibákat, önellentmondásokat, az agnosztikus és ateista szereplők néha ezekre még fel is hívják a figyelmünket, ami nekem kifejezetten tetszett :) Pár alkalommal még be is dobják a jolly jokert, ha már nem tudnak megmagyarázni valamit ("Azért, mert Isten így akarja").
Nagyon érdekes és elgondolkodtató könyv.

>!
jezsek P
Mary Doria Russell: Verebecske

Megint sci-fi, vallás és én. Létezik az a metszet, mely e két (nagyon nagy) halmaz közös elemeit tartalmazza, és abban én aprócska pontként ott vagyok, és most éppen ezen a könyvön gondolkodom.
És megint elő a Biblia – keresés – miért verebecske? (Válasz a Hozzászólásokban, ha valaki csak a könyv elolvasása után akarja maga megkeresni). Emilio Sandoz karaktere, gondolatai és hite miatt a távolabbi jövőben újabb olvasás lesz szükséges, amikor a történetének ismeretében már nem a Stella Maris legénységéért aggódom és nem az Alpha Centauri bolygójának ravaszul bemutatott világa foglal le, vagy a jezsuita papok személyisége, és hajt előre a kíváncsiság, és döbbent meg a vége, ami egyben a jelenbeli szál kezdete… Hanem lesz idő végiggondolni a rengeteg kérdést, amit felvetett, kimondott vagy csak sejtetett, hogy is van ezzel a dologgal, miért engedi Isten a rosszat?

(Az eleje kicsit túl részletes volt és lassú, de azért az 5 csillag, mert még most is motoszkál)

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
RandomSky

A jelek szerint (az emberek), ha szembesülniük kellett Istennel, a banalitásokban kerestek menedéket; sok esetben úgy viselkedtek, mintha egy kozmikus tesztet kellett volna kitölteniük:
Ön mit tesz, ha egy égő csipkebokrot lát?
a.) hívja a tűzoltókat,
b.) előkészül a szalonnasütéshez,
c.) felismeri Isten munkálkodását.
A gondot az jelentette, hogy az emberek szinte minden esetben a helytelen választ jelölték be. Anne már évekkel korábban megállapította, csak nagyon kevesen képesek felismerni Isten munkálkodását vagy jelenlétét, és közöttük is csak elvétve vannak azok, akik nem azért fogják fel így a dolgokat, mert aznap elfelejtették bevenni a hallucináció elleni gyógyszerüket.

140. oldal

4 hozzászólás
>!
jezsek P

Istenem – gondolta Giuliani –, a zsenialitásnak megvannak a maga határai, de a butaságot nem fenyegeti ez a veszély.

527. oldal

>!
Noro 

– A zsidó bölcsek szerint Isten táncol, amikor a gyermekei legyőzik őt egy vitában, amikor a saját lábukra állnak, és használják az agyukat.

19. fejezet, 275. oldal

>!
RandomSky

Az illúziókkal az a baj (…), hogy az ember csak akkor veszi észre őket, amikor megfosztják tőlük.

318. oldal

>!
winrudi

Nem igazán tetszik az az elképzelés, amely szerint egy ember csak akkor lehet jó és erkölcsös, ha vallásos. Én a magam részéről élek, ahogy élek és kész! (…) Teszem, amit teszek, és közben nem reménykedem jutalomban, nem rettegek semmiféle büntetéstől. Nincs szükségem arra, hogy a mennyország vagy a pokol megvesztegessen vagy megfélemlítsen, hogy ilyen módon kényszerítsen rá arra, hogy „jól” viselkedjem. Köszönöm szépen, ebből nem kérek!

153. oldal, 13. fejezet (I.P.C. Könyvek, 2013)

>!
RandomSky

Sofia fél szemmel a fiatalembert figyelte, és azon tűnődött, vajon a férfiak tisztában lesznek-e valaha is azzal, hogy sokkal vonzóbbak, amikor a munkájukkal foglalkoznak, mint amikor a nőket próbálják becserkészni.

116. oldal

>!
Noro 

Utólag világosan látszott: előre látható volt.

(első mondat)

>!
winrudi

Ó, hány, de hány olyan ember van, aki a testébe rejti a lelke fájdalmát!

230. oldal, 17. fejezet (I.P.C. Könyvek, 2013)

>!
RandomSky

A vitorlázás az öregedés tökéletes ellenszere, Reyes. Egy ilyen hajón mindent lassan, megfontoltan kell csinálni. Vitorlázás közben egy öreg test is képes a szükséges műveletek elvégzésére. Ha a tenger úgy dönt, hogy megleckézteti az embert, nem számít, hogy ki hány éves, milyen erős a teste. Ilyenkor csupán a tapasztalatoknak van némi jelentőségük. Annak, hogy ki hogyan áll hozzá a problémákhoz.

277. oldal

>!
cirmilla

Ön mit tesz ha egy égő csipkebokrot lát?
a.) hívja a tűzoltókat
b.) előkészül a szalonnasütésre
c.) felismeri Isten munkálkodását
A gondot az jelentette, hogy az emberek szinte minden esetben a helytelen választ jelölték be.


Hasonló könyvek címkék alapján

Ann Leckie: Mellékes igazság
Geoff Ryman: Levegő
Philip K. Dick: Kamera által homályosan
Ian McDonald: A dervisház
Iain M. Banks: Holtpont
Iain M. Banks: Félemmetes géjpezet
Ian McDonald: Brasyl
Dan Simmons: Hyperion bukása
Ted Chiang: Kilégzés és más novellák
Arthur C. Clarke: Randevú a Rámával