A ​dachaui varrónő 118 csillagozás

Mary Chamberlain: A dachaui varrónő

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

London, ​1939. A tizennyolc esztendős csinos és ambiciózus Ada Vaughan varrónőként dolgozik a Dover Street-i nőiruha-szalonban. Divattervező pályáról álmodik – megvan hozzá a tehetsége és a tudása –, de ehhez ki kellene törnie a lambethi sivár családi környezetből.
Ada egy véletlen találkozás során megismerkedik a titokzatos Stanislaus von Liebennel, és ez a kapcsolat a szerelem és a csillogás világába repíti. Amikor a férfi felajánlja, hogy elviszi Párizsba, Ada úgy érzi, itt a nagy alkalom, és meg sem hallja a figyelmeztetést, hogy a közelgő háború miatt veszélyes a kontinensre utazni.
A jóslat beteljesül, kitör a háború, ők pedig Franciaországban rekednek. A német megszállás után Stanislaus elhagyja a lányt, de az utolsó éjszakán még kezeskedik arról, hogy Ada sose felejthesse el.
Ada fogságba kerül, és annak köszönhetően éli túl a háborút, amihez ért: ruhákat varr. Jelenlegi megrendelői is előkelőségek, csak éppen német előkelőségek. Ada nem is sejti,… (tovább)

Eredeti mű: Mary Chamberlain: The Dressmaker of Dachau

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Maxim, Szeged, 2015
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632616247 · Fordította: Margitta Nóra

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Ada Vaughan · Herr Professor Dieter Weiss · Stanley Lovekin (Stanislaus von Lieben)

Helyszínek népszerűség szerint

koncentrációs tábor


Kedvencelte 11

Most olvassa 5

Várólistára tette 146

Kívánságlistára tette 141

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
_Eriii
Mary Chamberlain: A dachaui varrónő

Én teljesen kiakadtam ezen a történeten. Egyszerűen nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek dühömben, mert ahogy becsuktam a könyvet nem hittem a szememnek. Azt hittem ez valami vicc a végén, de sajnos nem. Teljesen rendbe volt a könyv eleje, közepe. Kapunk egy 18 eves naiv lányt, épp, hogy elkezdődik a második világháború. Nincs is ezzel semmi baj, mert abban az időben szerintem is naivabbak voltak a lányok. Azzal sincs semmi, hogy beleszeret egy pasiba. Még a legjobbakkal is megesik ez. Az meg, hogy túlélte a második világháborút Dachauba, ami elég szörnyű koncentrációs tábor volt hát le a kalappal.
Azzal sincs semmi, hogy egy kis plusz jövedelmet keresett, sőt le a kalappal előtte újból csak.
De…….
Mi a rohadt életért nem tudott tanulni az első hibájából?Mi a rohadt életben nem volt annyi bátorsága, hogy félre álljon?
Hogy a rohadt életben gondolta azt amit tett?
Túlélni Dachaut, hogy ez legyen?
Ezért egyszerűen képtelen vagyok másra csak röhögök hisztérikusan…..
Sajnos nincs több mit mondhatnék…

3 hozzászólás
>!
kellyolvas P
Mary Chamberlain: A dachaui varrónő

Furcsa kettősség volt bennem a történet olvasása során. Egyrészt imádtam Ada Vaughan megszállottságnak nevezhető hozzáállását a munkája iránt, másrészt ugyanilyen szinten viszolyogtam a háború borzalmaitól. Volt egy olvasási időszakom, amikor egy rakás háborús könyvet elolvastam, aztán le is zártam magamban, kész, ennyi elég volt. Azóta csak ritkán nyúlok a témához, mert rendkívüli módon kikészít az emberek elleni erőszak, a megkülönböztetés, a rasszizmus. Ebben a könyvben valahogy mégis úgy éreztem, a háború borzalmai és a ruhakészítés, mint művészet között remekül egyensúlyoz a szerző.
Ada 18 éves korára megtanult mindent, amit a ruhakészítésről és az anyagokról tudni érdemes. Ügyesen dolgozik, a maradék anyagokból csinos ruhákat készít magának, csak úgy forognak utána a férfiak, amikor végigmegy London utcáin. Minden vágya, hogy divattervező legyen, saját szalonnal, ehhez kétségtelenül megvan a tehetsége, csak a pénz hiányzik. Egy véletlen utcai találkozás alkalmával ismerkedik meg Stanislaus-al, aki osztrák-magyar arisztokratának mondja magát. Apró figyelmességekkel halmozza el a lányt, akinek ő az első udvarlója, persze, hogy beleszeret. Amikor megemlíti, hogy elviszi pár napra Párizsba, Ada attól a pillanattól se lát, se hall, sem a szülei, sem a munkaadója nem tudja lebeszélni az utazásról, pedig nagyon komoly a háború kirobbanásának esélye. A pár Párizsban ragad, majd a németek bevonulásakor megszöknek és Namur városában elszakadnak egymástól. Ada a totális káosz közepette az apácáknál keres menedéket, majd mikor azokat is elfogják egy öregotthonba kerül. Az egyik ápolt révén elviszik egy német családhoz, akiknél embertelen körülmények között, de újra varrhat, alkothat.
Ada karakterét teljesen valóságosnak éreztem. Egyrészt teljesen átlagos naiv lány, pont olyan, amilyen a 18 évesek tudtak lenni a múlt század ezen időszakában, akiknek az első udvarlótól megszédül a fejük, mert tulajdonképpen nem a pasiba, hanem a szerelem idoljába szerelmesek. Másrészt a szerző remekül ábrázolta Ada ambiciózus jellemét, folyamatosan éreztette, hogy Ada gondolatait a hivatása irányítja, a megfelelni vágyás és a feljebb jutás a szakmai életben. Ha nem lett volna a háború, Ada London egyik vezető divattervezője lett volna, ez kétségtelen, egyszerűen a szerző nem hagyja az olvasót máshogy vélekedni. A megszállás azonban mindent megváltoztatott. Adából túlélőt kreált a háború, aki sodródni kényszerült az árral. Ha életben akart maradni, el kellett végeznie a kiszabott parancsokat. A háború után számtalan nőt vontak felelősségre, amiért akármit is elvégzett/segített a németeknek. Inkább a halált kellett volna választaniuk – ez volt a köz véleménye. Szerintem meg nem. A hazaárulás más, az természetesen halálos bűn, de ha valaki varrással tud életben maradni, akkor varrjon. De ez csak egy adalék, valójában nem ezért vonták felelősségre, hanem egy olyan tettéért, amit nagyon szerencsétlenül követett el. Bosszút állt. Nekem az a véleményem, hogy szemet szemért, tehát a helyzettől függően inkább hajlok a bosszúállásra, mint a dobj vissza kenyérrel típusú megoldásra. Ada helyében én is bosszút álltam volna, de másképp.
Mindenképp ki kell térnem a szerző kutatómunkájára. A történelmi háttér is hiteles és pontos, de igazából az anyagok és a szabásvonalak említése az, ami igazán megérintett. Imádtam olvasni a hozzáértő megjegyzéseket, itt redőzzük az anyagot, ott beveszünk pár centit… Egy fiatalkori varrótanfolyammal a hátam mögött sem ismerem az említett varázslatos anyagokat, pláne a bonyolult szabásmintákat. Komolyan kedvem lett valamit alkotni, valami szépet.
A könyv befejező része tartogat meglepetéseket, és külön megérne egy értékelést írni Ada peréről, a tanukról, a vádakról, az egész társadalmi elvárásról, mennyit ér az igaz szó? Mennyit ér egy NŐ igaz szava?
Olyan felnőtteknek ajánlom a könyvet, akik tudnak erőt meríteni a történelem egyik legsötétebb időszakában küzdő Ada megrázó történetéből, nekem meghatározó élmény volt.

5 hozzászólás
>!
Csoszi P
Mary Chamberlain: A dachaui varrónő

Idén ez már a sokadik olvasmányom, ami valamilyen módon kapcsolódik a világháborúhoz. Amikor tavaly megláttam a könyvet itt a molyon, egyből megtetszett a borító és a fülszöveg is felkeltette az érdeklődésemet. Sajnos egy picit csalódást jelentett.
Kifejezetten irritált a főhősnő, Ada butasága, naivitása, persze ez magyarázható azzal is, hogy a történet kezdetén még szinte gyerek, tizennyolc éves volt. A lány legfőbb „bűne”, hogy beleszeretett egy olyan aljas gazemberbe, mint Stanislaus, aki csak kihasználta. Miatta járta meg a poklot Münchenben, majd Dachauban. Voltak homályos pontok, amiket nem sikerült tisztáznom spoiler, voltak olyan részek, amelyeket én inkább kihagytam volna a történetből spoiler, vagy teljesen másképp alakítottam volna a cselekményt.
Számomra a dachaui rész volt a legmegrázóbb. A tárgyalás pedig egyszerűen felháborított, hogy úgy csűrték-csavarták a dolgokat, mintha a lány önszántából szolgálta volna ki a nácikat, és nem akarták megérteni, hogy milyen nehéz volt ott az élete. Bíztam benne, szerettem volna, ha jól alakul Ada sorsa és sikerül neki megvalósítani az álmát, hogy sikeres divattervező legyen. El sem tudom mondani, mennyire elszomorított ez a könyv.

>!
Sippancs P
Mary Chamberlain: A dachaui varrónő

…és eljött az a pillanat, amikor letettem a könyvet, és képtelen vagyok szóhoz jutni.

Lenyűgöző, darabokra törő, nyomasztó történet, ami – főleg a spoiler miatt – mély nyomot hagy az olvasó lelkében.
Egyértelműen a kedvencek között a helye! (Ennek ellenére biztos, hogy nem mostanában fogom újraolvasni.)

>!
mazsof
Mary Chamberlain: A dachaui varrónő

Internálás, rabszolgaság, bántalmazás, családi tragédiák, háború, pusztítás, szegénység, prostitúció, gyilkosság, igazságtalanság…

Ez a történet összetör, a lehető leggonoszabb módon, apró darabokra. A történet kezdetén megismerhetünk egy igencsak naiv, álmodozó, de ambiciózus és tehetséges fiatal lányt. Beleesik abba a csapdába, amibe sokan mások is beleesnének, ezért Párizsba utazik egy idegen alakkal. Ez az időszak épp egybe esik a német megszállással, ezért menekülniük kell, de Ada végül egyedül marad. Innentől nincs megállás, csak a szenvedés… Mindazok után, amit ki kell állni a német fogság alatt, hazatérhet. De kérdem én, hogy minek? Az angolok legalább ugyanolyan borzalmasan bánnak vele (ha nem is ugyanabban az értelemben), mint a nácik. Teljesen új megvilágításra került így a II. világháború. Sok könyvet olvashatunk a zsidók szenvedéseiről, de ez a könyv rávilágít arra is, hogy nem csak ők szenvedtek ebben az időszakban, hanem sok más, hozzájuk hasonlóan ártatlan ember is. Ada sokkal jobb sorsot és véget érdemelt volna, mit amit kapott. Mindazok ellenére, amit tett, én csodálom a tehetségét, bátorságát, keménységét és élni akarását, kevesen bírták volna ezeket a megpróbáltatásokat. Ne várjátok a boldog befejezést, különben még jobban a mélybe taszít ez a történet.

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Mary Chamberlain: A dachaui varrónő

Csodáltam ezt a nőt.
Mindig azt mondják, hogy mi nők, védtelenek és gyengék vagyunk.
Mert nem ismerik az erősségeinket.
Nézzék meg például a varrónőt, aki nem egyszer, nem kétszer teremtette újjá önmagát a semmiből.
Erején, bátorságán felül.
Mindig elgondolkodom, hogy én vajon hasonló helyzetben mennyire tudta volna erős lenni.
A könyv nagyon szépen példázza a szenvedést, az élni akarást, azt, hogy össze kell szedni magunkat, és mindig, minden körülmények között menteni a menthetőt.
Könyvtári könyv volt.

3 hozzászólás
>!
Kókuszka
Mary Chamberlain: A dachaui varrónő

Ada Vaughan karaktere megérintett. Át tudtam érezni naivitását, kiszolgáltatottságát, ahogy megpróbál a borzalmak között is valami kapaszkodót keresni. Ő csak egy összezavarodott lány volt, aki vágyott volna a szépre, a jóra, a szeretetre. Az átélt borzalmak után anyja ölelése, támogatása sem jutott neki. Testvérei sem keresték. „Annyira katolikusok akartak lenni, hogy nem futotta a keresztényi szeretetre.”
„Egy nő volt, kinek fájdalma átjárta az egész világot, kinek sikolya elérte a horizontot, amit aztán senki sem hallott meg.”

>!
tmezo P
Mary Chamberlain: A dachaui varrónő

Csalódás. :( Nem érintett meg, nem jött át Ada szenvedése, csak az eltúlzott butasága és naivsága. Rettentően idegesítő karakter.
A háborús részek, a Dachauban töltött évek sem voltak olyan kimagaslóak, viszont az abszolút pozitív volt, hogy nem táborban helyezte el őt az írónő. A táborparancsnok házában fogolyként dolgozni sem lehet üdítő dolog, de ezek a megpróbáltatások nem érződtek olyan erősen. Számomra csak az jött át, hogy Ada mindenhol csak varr és varr, és minden emberen először a ruháját nézi meg és kielemzi milyen anyagból, milyen varrással készült. Ez már-már sok volt.
Tényleg küzd az álmaiért, pontosabban csak ez lebeg a szeme előtt, és emiatt hibát hibára halmoz és dühítő volt olvasni a butaságait. Lehetetlen személyiség, aki hagyta magát többszörösen is kihasználni.

2 hozzászólás
>!
boszii I
Mary Chamberlain: A dachaui varrónő

„Amit tudni kell róla, hogy ne ítélje el senki, miután elolvasta: az írónő is bevallotta a történet végén, hogy maga az esemény megtörtént, de a szereplők, és a cselekmény mind kitalált. Ezt azért szögezem le így az elején, mert vannak, akik elítélik azt, ha valaki nem a saját élményei alapján ír erről az eseményről. Szerintem viszont ez egyáltalán nem baj, ha az illető őszinte, és nem a "túlélő vagyok” kijelentésen akar kaszálni."

Bővebben: http://olvassvelemolvassunkegyutt.blogspot.hu/2017/10/a…


Népszerű idézetek

>!
Mpattus P

Csomagold össze minden bánatod egy nagy zsákba, és mosolyogj, mosolyogj, mosolyogj!

209. oldal, Második rész - London, 1945. július (Maxim, 2015)

2 hozzászólás
>!
Ancsa07

– A háború – folytatta – összevisszaság. Zűrzavar. A háború alatt abban sem hiszünk, hogy túléljük azt a napot. A háborúban nincs holnap.

317. oldal, Harmadik rész - London, 1947. november (Maxim, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Ada Vaughan
>!
Sippancs P

– Háború volt. Felfordulás. Rettenet. Az emberek mindent megtettek, hogy életben maradjanak. Ezért senkit sem lehet elítélni.
– Azt mondta, hogy maguk a háború felett álltak.
– Maga meg kiforgatja a szavaimat. Én azt mondtam, hogy az öregség az, ami a háború felett áll.

290. oldal

Kapcsolódó szócikkek: háború
>!
tmezo P

– A világ senkinek sem tartozik szívességgel, Ava, kedves. Ha nincs pénzed, vagy nem vagy leleményes, akkor mért várod el másoktól, hogy segítsenek? Mindenki magáért felel, ez az én jelszavam.

267-268. oldal, Második rész - London, 1945. július (Maxim, 2015)

>!
R_Kingaa

Az élet nem mulatság.

220. oldal, Második rész - London, 1945. július (Maxim, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Ada Vaughan
>!
tmezo P

– A német ember olyan, mint egy fa – folytatta Herr Weiss –, melyet meg kell szabadítani a parazitáktól és a betegektől. A beteg újszülöttektől. A betegeskedő öregektől. A hitvány söpredéktől, mely csak elszívja az erőt.

117. oldal, Első rész - London, 1939. január (Maxim, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Herr Professor Dieter Weiss
>!
Sippancs P

– Tizenkilenc-húsz éves voltam. Szinte még gyerek. Nem szavazhattam, és nem házasodhattam. De fogoly az lehettem, alhattam a hullák bűzében, álmodhattam a rothadó és oszlásnak indult testekről. – Ada keresgélte a szavakat. – Volt valaha ilyenben részük? A halál árnyékának völgyében? Na persze, biztosan álltak már a sír szélén, biztonságban, fent, a csuhás pap mellett.
Az egyik férfi bólogatott a zsoltáridézet hallatán, egyenesen Ada szemébe nézett, ő pedig elkapta a tekintetét. A férfi balján ülő esküdthöz fordult, és neki beszélt.
– A halál bennem lakozott és körülöttem. Átéltem és belélegeztem, magammal hurcoltam, mint egy mészáros a zsákjában a csontokat. A halál velem volt.

302-303. oldal

>!
tmezo P

Ada nem tudta, mi köze lehet a táborhoz a fekete füstnek, amelyet a budira menet szokott látni, de olyan szagot árasztottak a kémények, mint otthon a vágóhídnak az az épülete, ahol a zsírt olvasztották.

145. oldal, Első rész - London, 1939. január (Maxim, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Dachau KZ
>!
ZsuZsanna5

A nő ott állt, meztelen válla elefántcsontszínét kiemelte az ébenfekete selyem, a nyakánál lévő rózsa pedig olyan volt, mint egy buja, vörös pillanat.

Első rész

>!
Diana_L IP

Senki sem ígérte, hogy a házasság egyszerű dolog.

57. oldal, Első rész - London, 1939. január (Maxim, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Ada Vaughan · házasság

Hasonló könyvek címkék alapján

Tracy Chevalier: A hölgy és az egyszarvú
Kristin Hannah: Fülemüle
Markus Zusak: A könyvtolvaj
Alex Rosenberg: A krakkói lány
Ken Follett: A tűzoszlop
Clive Irving: A tengely
Lion Feuchtwanger: Az Oppermann testvérek
Victor Hugo: A nyomorultak
Murányi-Kovács Endre: A barikádok fiai
Heinrich Mann: Egy király ifjúsága