A ​dachaui varrónő 224 csillagozás

Mary Chamberlain: A dachaui varrónő

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

London, ​1939. A tizennyolc esztendős csinos és ambiciózus Ada Vaughan varrónőként dolgozik a Dover Street-i nőiruha-szalonban. Divattervező pályáról álmodik – megvan hozzá a tehetsége és a tudása –, de ehhez ki kellene törnie a lambethi sivár családi környezetből.
Ada egy véletlen találkozás során megismerkedik a titokzatos Stanislaus von Liebennel, és ez a kapcsolat a szerelem és a csillogás világába repíti. Amikor a férfi felajánlja, hogy elviszi Párizsba, Ada úgy érzi, itt a nagy alkalom, és meg sem hallja a figyelmeztetést, hogy a közelgő háború miatt veszélyes a kontinensre utazni.
A jóslat beteljesül, kitör a háború, ők pedig Franciaországban rekednek. A német megszállás után Stanislaus elhagyja a lányt, de az utolsó éjszakán még kezeskedik arról, hogy Ada sose felejthesse el.
Ada fogságba kerül, és annak köszönhetően éli túl a háborút, amihez ért: ruhákat varr. Jelenlegi megrendelői is előkelőségek, csak éppen német előkelőségek. Ada nem is sejti,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mont Blanc válogatás Maxim

>!
Maxim, Szeged, 2015
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632616247 · Fordította: Margitta Nóra

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Ada Vaughan · Herr Professor Dieter Weiss · Stanley Lovekin (Stanislaus von Lieben)

Helyszínek népszerűség szerint

koncentrációs tábor


Kedvencelte 15

Most olvassa 5

Várólistára tette 205

Kívánságlistára tette 153

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

_Eriii>!
Mary Chamberlain: A dachaui varrónő

Én teljesen kiakadtam ezen a történeten. Egyszerűen nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek dühömben, mert ahogy becsuktam a könyvet nem hittem a szememnek. Azt hittem ez valami vicc a végén, de sajnos nem. Teljesen rendbe volt a könyv eleje, közepe. Kapunk egy 18 eves naiv lányt, épp, hogy elkezdődik a második világháború. Nincs is ezzel semmi baj, mert abban az időben szerintem is naivabbak voltak a lányok. Azzal sincs semmi, hogy beleszeret egy pasiba. Még a legjobbakkal is megesik ez. Az meg, hogy túlélte a második világháborút Dachauba, ami elég szörnyű koncentrációs tábor volt hát le a kalappal.
Azzal sincs semmi, hogy egy kis plusz jövedelmet keresett, sőt le a kalappal előtte újból csak.
De…….
Mi a rohadt életért nem tudott tanulni az első hibájából?Mi a rohadt életben nem volt annyi bátorsága, hogy félre álljon?
Hogy a rohadt életben gondolta azt amit tett?
Túlélni Dachaut, hogy ez legyen?
Ezért egyszerűen képtelen vagyok másra csak röhögök hisztérikusan…..
Sajnos nincs több mit mondhatnék…

3 hozzászólás
kellyolvas P>!
Mary Chamberlain: A dachaui varrónő

Furcsa kettősség volt bennem a történet olvasása során. Egyrészt imádtam Ada Vaughan megszállottságnak nevezhető hozzáállását a munkája iránt, másrészt ugyanilyen szinten viszolyogtam a háború borzalmaitól. Volt egy olvasási időszakom, amikor egy rakás háborús könyvet elolvastam, aztán le is zártam magamban, kész, ennyi elég volt. Azóta csak ritkán nyúlok a témához, mert rendkívüli módon kikészít az emberek elleni erőszak, a megkülönböztetés, a rasszizmus. Ebben a könyvben valahogy mégis úgy éreztem, a háború borzalmai és a ruhakészítés, mint művészet között remekül egyensúlyoz a szerző.
Ada 18 éves korára megtanult mindent, amit a ruhakészítésről és az anyagokról tudni érdemes. Ügyesen dolgozik, a maradék anyagokból csinos ruhákat készít magának, csak úgy forognak utána a férfiak, amikor végigmegy London utcáin. Minden vágya, hogy divattervező legyen, saját szalonnal, ehhez kétségtelenül megvan a tehetsége, csak a pénz hiányzik. Egy véletlen utcai találkozás alkalmával ismerkedik meg Stanislaus-al, aki osztrák-magyar arisztokratának mondja magát. Apró figyelmességekkel halmozza el a lányt, akinek ő az első udvarlója, persze, hogy beleszeret. Amikor megemlíti, hogy elviszi pár napra Párizsba, Ada attól a pillanattól se lát, se hall, sem a szülei, sem a munkaadója nem tudja lebeszélni az utazásról, pedig nagyon komoly a háború kirobbanásának esélye. A pár Párizsban ragad, majd a németek bevonulásakor megszöknek és Namur városában elszakadnak egymástól. Ada a totális káosz közepette az apácáknál keres menedéket, majd mikor azokat is elfogják egy öregotthonba kerül. Az egyik ápolt révén elviszik egy német családhoz, akiknél embertelen körülmények között, de újra varrhat, alkothat.
Ada karakterét teljesen valóságosnak éreztem. Egyrészt teljesen átlagos naiv lány, pont olyan, amilyen a 18 évesek tudtak lenni a múlt század ezen időszakában, akiknek az első udvarlótól megszédül a fejük, mert tulajdonképpen nem a pasiba, hanem a szerelem idoljába szerelmesek. Másrészt a szerző remekül ábrázolta Ada ambiciózus jellemét, folyamatosan éreztette, hogy Ada gondolatait a hivatása irányítja, a megfelelni vágyás és a feljebb jutás a szakmai életben. Ha nem lett volna a háború, Ada London egyik vezető divattervezője lett volna, ez kétségtelen, egyszerűen a szerző nem hagyja az olvasót máshogy vélekedni. A megszállás azonban mindent megváltoztatott. Adából túlélőt kreált a háború, aki sodródni kényszerült az árral. Ha életben akart maradni, el kellett végeznie a kiszabott parancsokat. A háború után számtalan nőt vontak felelősségre, amiért akármit is elvégzett/segített a németeknek. Inkább a halált kellett volna választaniuk – ez volt a köz véleménye. Szerintem meg nem. A hazaárulás más, az természetesen halálos bűn, de ha valaki varrással tud életben maradni, akkor varrjon. De ez csak egy adalék, valójában nem ezért vonták felelősségre, hanem egy olyan tettéért, amit nagyon szerencsétlenül követett el. Bosszút állt. Nekem az a véleményem, hogy szemet szemért, tehát a helyzettől függően inkább hajlok a bosszúállásra, mint a dobj vissza kenyérrel típusú megoldásra. Ada helyében én is bosszút álltam volna, de másképp.
Mindenképp ki kell térnem a szerző kutatómunkájára. A történelmi háttér is hiteles és pontos, de igazából az anyagok és a szabásvonalak említése az, ami igazán megérintett. Imádtam olvasni a hozzáértő megjegyzéseket, itt redőzzük az anyagot, ott beveszünk pár centit… Egy fiatalkori varrótanfolyammal a hátam mögött sem ismerem az említett varázslatos anyagokat, pláne a bonyolult szabásmintákat. Komolyan kedvem lett valamit alkotni, valami szépet.
A könyv befejező része tartogat meglepetéseket, és külön megérne egy értékelést írni Ada peréről, a tanukról, a vádakról, az egész társadalmi elvárásról, mennyit ér az igaz szó? Mennyit ér egy NŐ igaz szava?
Olyan felnőtteknek ajánlom a könyvet, akik tudnak erőt meríteni a történelem egyik legsötétebb időszakában küzdő Ada megrázó történetéből, nekem meghatározó élmény volt.

6 hozzászólás
Cs_N_Kinga P>!
Mary Chamberlain: A dachaui varrónő

Ez a könyv hihetetlen volt. Kicsit más, mint a legtöbb második világháborús kötet ami az emlékeimben él. Nem a nácikról, nem az oroszokról, nem amerikaiakról szól, hanem egy angol lányról, aki csak szeretni vágyott és volt egy kis ambíciója, ki akart törni.
Először kicsit zavart ez a sok divattal meg anyagokkal kapcsolatos dolog, de aztán megszoktam, de sajnos nagyon nem az én világom ezért a „kis kényelmetlenségért” vontam le a félcsillagot, pedig még ezzel együtt is megértem. Hiszen Ada nem „csak” egy varrónő volt, hanem művész, legalábbis nekem már azzá vált. Hát baj, hogy a saját általa választott munkából, életéből szeretett volna többet? Kicsit magam is győzködöm, mert tényleg zavart, hogy sok volt benne a ruházat, de tényleg ez adta az élete értelmét. Ezzel élt túl mindent.
De a könyv azért többről szól persze. Arról, hogy egyetlen hiba amit elkövetett, hová tudott vezetni. Egyszerre félt és volt erős. Én sok dolgot amit Ő megtett biztos nem bírtam volna ki.
Az anyja ahogy hazaért és vele viselkedett meg ledöbbentett…… számomra az asszony nem volt anyja Adának, csak egy nő aki szült egy lányt (többek között)…
Ada szerelembe esett(legalábbis azt hitte), és a szeretett férfiért olyat is megtett, amit nem kellett volna… valljuk be nem egy romantikus történet kezdődik így. De ilyen árat a naivitásért hál istennek már nem kell fizessünk…. vagy ki tudja, hallani annyi mindent manapság is. Ő aki a divat imádója Párizsba kíséri a szeretett férfit, majd onnan Belgiumban lyukadunk ki, ahol is internálják a nácik, egészen Dachau-ig jutunk. Nem táborba kerül, de az élete majdnem olyan rossz, mint azoknak akik ott élik mindennapjaikat. Egy rabszolga lesz belőle.
A férfi még Belgiumban elhagyja és kiderül Ada terhes, de egy apáca ruha sokat tud takarni..
Elveszti mindenét, a megszokott életét, a családját, a szerelmét és még a gyermekét is…. egyszerűen összeroppan és még ezután jön Dachau…..
A háború után visszajutunk Londonba, ahol megpróbálja magát ismét felépíteni, de jön egy rég nem látott személy és ott a vég kezdete……
Ennyi mindent elviselni…. nem lehetett volna egyszerű én nagyon sajnáltam és végig szurkoltam érte a könyvbe, még akkor is ha nem szerettem meg, de megtanultam tisztelni!
Mert ennyi kitartás és akarat és …. igen jó szívű is volt, akinek tudott mindig kedveskedett is… jajj nagyon összetett ez a karakter…. vonzott és taszított, nem kedveltem de becsültem
Egy igazi vérbeli nő, aki még a végén is nő akar maradni.
Szerintem azon a bizonyos éjszakán, mikor a gyermekét megszülte, már meg volt írva a jövő….
A vége meg….. kis híjja volt, hogy megsirassam, de az biztos hogy nagyon sajnáltam, még akkor is ha nem is létezett……
https://www.youtube.com/live/KR5e5n7IdV4…

2 hozzászólás
Csoszi>!
Mary Chamberlain: A dachaui varrónő

Idén ez már a sokadik olvasmányom, ami valamilyen módon kapcsolódik a világháborúhoz. Amikor tavaly megláttam a könyvet itt a molyon, egyből megtetszett a borító és a fülszöveg is felkeltette az érdeklődésemet. Sajnos egy picit csalódást jelentett.
Kifejezetten irritált a főhősnő, Ada butasága, naivitása, persze ez magyarázható azzal is, hogy a történet kezdetén még szinte gyerek, tizennyolc éves volt. A lány legfőbb „bűne”, hogy beleszeretett egy olyan aljas gazemberbe, mint Stanislaus, aki csak kihasználta. Miatta járta meg a poklot Münchenben, majd Dachauban. Voltak homályos pontok, amiket nem sikerült tisztáznom spoiler, voltak olyan részek, amelyeket én inkább kihagytam volna a történetből spoiler, vagy teljesen másképp alakítottam volna a cselekményt.
Számomra a dachaui rész volt a legmegrázóbb. A tárgyalás pedig egyszerűen felháborított, hogy úgy csűrték-csavarták a dolgokat, mintha a lány önszántából szolgálta volna ki a nácikat, és nem akarták megérteni, hogy milyen nehéz volt ott az élete. Bíztam benne, szerettem volna, ha jól alakul Ada sorsa és sikerül neki megvalósítani az álmát, hogy sikeres divattervező legyen. El sem tudom mondani, mennyire elszomorított ez a könyv.

Sippancs P>!
Mary Chamberlain: A dachaui varrónő

…és eljött az a pillanat, amikor letettem a könyvet, és képtelen vagyok szóhoz jutni.

Lenyűgöző, darabokra törő, nyomasztó történet, ami – főleg a spoiler miatt – mély nyomot hagy az olvasó lelkében.
Egyértelműen a kedvencek között a helye! (Ennek ellenére biztos, hogy nem mostanában fogom újraolvasni.)

dagikám>!
Mary Chamberlain: A dachaui varrónő

Lassan haladtam a könyvvel,hol izgalmas volt,hol nagyon untatott. Fogtam a fejem a főszereplő,Ada naivitàsàn ès hiùsàgàn. Igazi àlomvilàgban èlt,nèha szìvesen megràztam volna,hogy kapjon màr a fejèhez. Egyèbkènt az egèszet összegezve tetszett,ahogy bemutatja,hogyan èli meg a mindennapokat varrònőkènt Ada,hogyan pròbàlja ùjjàèpìteni a vilàgàt a II.vilàghàborù utàn (persze nem hiszem,hogy ez volt az egyetlen mòdja a zsebpènz keresèsère.) Nem gondoltam volna,hogy ilyen fordulatot vesz a vège.

Dawnofmyth>!
Mary Chamberlain: A dachaui varrónő

Nem volt rám olyan hatással, mint azt gondoltam, pedig elég nehéz a történet. Ada nem lett a kedvencem, talán a butasága, naivitása miatt. Igaz még fiatal és ártatlan, ugyanakkor ambiciózus, nagy álmokkal. A naivitása miatt az élete elég rossz mederbe terelődött. Egynémely döntésével nem értettem egyet, de ki tudja mire nem vetemednék hasonló körülmények között. Nem éreztem rajta, hogy fejlődne, ugyanolyan maradt végig, pedig nehéz élete volt, mindig csak kihasználták. Nem tanult a hibáiból. Volt, hogy megsajnáltam, hisz voltak álmai, mégsem volt számomra olyan megrázó a vége.

mazsof>!
Mary Chamberlain: A dachaui varrónő

Internálás, rabszolgaság, bántalmazás, családi tragédiák, háború, pusztítás, szegénység, prostitúció, gyilkosság, igazságtalanság…

Ez a történet összetör, a lehető leggonoszabb módon, apró darabokra. A történet kezdetén megismerhetünk egy igencsak naiv, álmodozó, de ambiciózus és tehetséges fiatal lányt. Beleesik abba a csapdába, amibe sokan mások is beleesnének, ezért Párizsba utazik egy idegen alakkal. Ez az időszak épp egybe esik a német megszállással, ezért menekülniük kell, de Ada végül egyedül marad. Innentől nincs megállás, csak a szenvedés… Mindazok után, amit ki kell állni a német fogság alatt, hazatérhet. De kérdem én, hogy minek? Az angolok legalább ugyanolyan borzalmasan bánnak vele (ha nem is ugyanabban az értelemben), mint a nácik. Teljesen új megvilágításra került így a II. világháború. Sok könyvet olvashatunk a zsidók szenvedéseiről, de ez a könyv rávilágít arra is, hogy nem csak ők szenvedtek ebben az időszakban, hanem sok más, hozzájuk hasonlóan ártatlan ember is. Ada sokkal jobb sorsot és véget érdemelt volna, mit amit kapott. Mindazok ellenére, amit tett, én csodálom a tehetségét, bátorságát, keménységét és élni akarását, kevesen bírták volna ezeket a megpróbáltatásokat. Ne várjátok a boldog befejezést, különben még jobban a mélybe taszít ez a történet.

KBCsilla P>!
Mary Chamberlain: A dachaui varrónő

Csodáltam ezt a nőt.
Mindig azt mondják, hogy mi nők, védtelenek és gyengék vagyunk.
Mert nem ismerik az erősségeinket.
Nézzék meg például a varrónőt, aki nem egyszer, nem kétszer teremtette újjá önmagát a semmiből.
Erején, bátorságán felül.
Mindig elgondolkodom, hogy én vajon hasonló helyzetben mennyire tudta volna erős lenni.
A könyv nagyon szépen példázza a szenvedést, az élni akarást, azt, hogy össze kell szedni magunkat, és mindig, minden körülmények között menteni a menthetőt.
Könyvtári könyv volt.

3 hozzászólás
Kókuszka>!
Mary Chamberlain: A dachaui varrónő

Ada Vaughan karaktere megérintett. Át tudtam érezni naivitását, kiszolgáltatottságát, ahogy megpróbál a borzalmak között is valami kapaszkodót keresni. Ő csak egy összezavarodott lány volt, aki vágyott volna a szépre, a jóra, a szeretetre. Az átélt borzalmak után anyja ölelése, támogatása sem jutott neki. Testvérei sem keresték. „Annyira katolikusok akartak lenni, hogy nem futotta a keresztényi szeretetre.”
„Egy nő volt, kinek fájdalma átjárta az egész világot, kinek sikolya elérte a horizontot, amit aztán senki sem hallott meg.”


Népszerű idézetek

Mpattus P>!

Csomagold össze minden bánatod egy nagy zsákba, és mosolyogj, mosolyogj, mosolyogj!

209. oldal, Második rész - London, 1945. július (Maxim, 2015)

7 hozzászólás
Ancsa07>!

– A háború – folytatta – összevisszaság. Zűrzavar. A háború alatt abban sem hiszünk, hogy túléljük azt a napot. A háborúban nincs holnap.

317. oldal, Harmadik rész - London, 1947. november (Maxim, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Ada Vaughan
Sippancs P>!

– Háború volt. Felfordulás. Rettenet. Az emberek mindent megtettek, hogy életben maradjanak. Ezért senkit sem lehet elítélni.
– Azt mondta, hogy maguk a háború felett álltak.
– Maga meg kiforgatja a szavaimat. Én azt mondtam, hogy az öregség az, ami a háború felett áll.

290. oldal

Kapcsolódó szócikkek: háború
tmezo P>!

– A világ senkinek sem tartozik szívességgel, Ava, kedves. Ha nincs pénzed, vagy nem vagy leleményes, akkor mért várod el másoktól, hogy segítsenek? Mindenki magáért felel, ez az én jelszavam.

267-268. oldal, Második rész - London, 1945. július (Maxim, 2015)

_Katie_ P>!

[…] idônként szükség van a kegyes hazugságokra.

R_Kingaa>!

Az élet nem mulatság.

220. oldal, Második rész - London, 1945. július (Maxim, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Ada Vaughan
ZsuZsanna5>!

A nő ott állt, meztelen válla elefántcsontszínét kiemelte az ébenfekete selyem, a nyakánál lévő rózsa pedig olyan volt, mint egy buja, vörös pillanat.

Első rész


Hasonló könyvek címkék alapján

Kristin Hannah: Fülemüle
Ellie Midwood: A lelkem Auschwitzban maradt
Belinda Alexandra: Zafír égbolt
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Isabel Wolff: Mesés ruhák kalandjai
Marius Gabriel: A divatdiktátor
Jeffrey Archer: Apám bűne
Amy Harmon: Homokból és hamuból
Kate Morton: Titkok őrzője
Janet Skeslien Charles: A párizsi könyvtár