Lánykérés (Túlélők klubja 1.) 78% 57 csillagozás

Ez volt életem első Mary Balogh könyve, és ha őszinte akarok lenni magamhoz, nem igazán voltam elragadtatva tőle. Magával a stílussal és a sorozat alapötletével, a Túlélők klubjával nem volt semmi bajom, sőt, utóbbi kifejezetten tetszett, inkább a kivitelezés az, ami kevésbé fogott meg. Nekem ugyanis túl lassú és érzelemmentes volt a történet. Sokszor úgy éreztem, hogy csak úgy elvagyok vele, vagyis van valami a kezemben, amitől nem unom magam halálra például buszozás közben, de volt olyan is, hogy elolvastam 5-10 oldalt, és semmire nem emlékeztem belőle. A szereplők gyakorlatilag semmiféle reakciót nem váltottak ki belőlem, igen, tették a dolgukat, és igen, néha megjegyeztem magamban, hogy ejnyebejnye, de egyikük sem került igazán közel a szívemhez. Ami pedig a Hugo és a Gwen közötti kapcsolatot illeti, egyszerűen még most sem értem, hogy ezek ketten hogyan, mikor és mitől szerettek egymásba.
Ha lesznek további részek, valószínűleg teszek még egy próbát a sorozattal, csak könyörgöm: vigyünk már egy kis életet a cselekménybe!

Mikor elkezdtem a könyvet nem számítottam semmire. Számomra ismeretlen volt a könyv és az írónőt sem ismertem eddig. De őszintén nekem nem nagyon tetszett. Jó könyv, de a történet engem nem fogott meg. Miután elkezdtem olvasni azt vártam, hogy mikor fog meg és ragad magával Gwen és Hugo története, de ez sajnos nem történt meg. Idegesítő volt ez a macska egér játék. Idegesített Hugo viselkedése, hogy egyszer spoiler
Sajnálom, amiért nem ragadott magával a történet pedig nagyon, de nagyon vártam.

Többféle érzés vívódik bennem.
Nagyon kedveltem, ahogy indult, tökéletes alaptörténettel,… majd kissé kiszámítható volt. Olykor nagyon szerethető gondolatokat közölt, de alapból ez az évődés: ("Az asszony nem tartozott a kedvencei közé"; "mégsem fogok önnek udvarolni") Hugo és Gwen között, kissé visszavetette a történet hangulatát, kedvelhetőségét számomra. Néha párhuzamba vontam a Büszkeség és balítélet-tel, igaz ott nem gyorsítottak be így a szeretkezés jelenetbe. Szerintem sokkal nemesebb lett volna az erotikus jelenetek finomabb árnyalatával.
Vilma személye elég idegesítő volt: hencegő, fecsegő, fölösleges szócséplő.

Mikor megjelent a @General_Press_Könyvkiadó oldalán a könyv nagy várakozással telve vártam azt a pillanatot mikor megrendelhetövé válik, hogy olvashassam, mert a boritó szépsége teljesen megbabonázott, s a General Press garancia arra hogy egy jó romantikus jönyvet tartok a kezembe, ez most sem volt másként. Nem ismertem Mary Balogh munkásságát és stilúsát sem, de pár oldal útán megbarátkoztam vele, szó mi szó kicsit másképp fogalmaz és mesél mint Miss Quinn vagy Kleypass akik az útobbi napokban a kezeim közzé kerültek, de nem rossz söt más megvilágitás más nézöpont mindig jót tessz egy romantikus történetnek. Mivel annyi iró és annyi könyv látott már napvilágot eme kategoriában, hogy nehéz újjal elörukkolni, de Mrs Baloghnak sikerült. Miért is, hmmm mert nem egy szüz és egy nagy herceg románca ez, nem a bumm megismerkedünk kicsit civódunk s már is szerelmet valva egymás karjaiba omlunk. Ha valaki erre vár nem ez az a könyv ami számára orgazmusig kiváltó örömökbe repiti. Ez egy megfontolt, nyugodt felnött érett gondolkodású irónő érett, kiforrott regénye.
Nagyon jó könyv igy az aki elolvassa nem fog csalódni s kap egy édes történetet az elbaltázott lánykérések sorozatával humoros, érzéki, tanólságos, lelkizö hmmm kell e még több egy romantikus könyvhöz szerintem ne tehát kedvesim tessék olvasni de gyorsan ……….
http://pillangovirag-vilaga.blogspot.ro/2016/09/mary-ba…

Én szeretem a történelmi romantikusokat, de ezt most kicsit esetlennek éreztem. :S
Az eleje még tetszett, mert jól indult a könyv a két főszereplő véletlen, mégis szerencsés találkozásával. Sok-sok szerethető jelenet is volt benne, amiket nagyon jó volt olvasni, sőt igazán tetszett, hogy a fontosabb jeleneteket kis átfedéssel, mindkét szereplő szemszögéből is láttuk, egyből bele láttunk mindkettőjük fejébe.
Másrészt, kicsit lassú volt a történet. Hiányoltam több szenvedélyt Hugo és Gwen között. Igaz direkt így volt kialakítva, de az igazi vívódáshoz nekem szükségem lett volna rá. Hiába sablonos, nekem kellenek azok a jelenetek, ahol hiába tudják, hogy nem egymáshoz valóak, de a szenvedély mégis legyőzi a józan észt. Belegondolva, ez volt a legnagyobb bajom ezzel a könyvvel, ha ez jobban átjön, akkor sokkal jobban élveztem volna és könnyen kaphatott volna több csillagot is, hiszen a szereplőkkel amúgy nem volt semmi gondom. Sőt nagyon tetszik maga a Túlélők Klubja és érdekelhet, hogy a többi tag pontosan milyen sebeket hordoz magán vagy a lelkében.

„Mind túlélők voltak, de elég erősek ahhoz, hogy önálló életet éljenek.”

Kimódoltabb ütemű, kissé melankolikus hangulatú, elmélkedésekkel és vívódásokkal tarkított regényt kaptunk, ahol a főszereplő karakterek megformálásával, valamint kettejük egymásra találásának bemutatásával az írónő szerintem nagyszerű munkát végzet. Ráadásul ebben a történetben szó sincs arról, hogy a problémák és akadályok varázsütésre semmivé foszlanának. Nem, itt harcol egymással a szív és az ész, a hősnő és a főhős, a társadalmi berögződések és a szerelem. A szerelmespár igazán megismeri egymást, felmérik a döntésük következményeit, mielőtt házasságot kötnének. Így kevésbé tündérmesés, ez tagadhatatlan, de nekem tetszett.

Bővebben: http://angelikablogja.blogspot.hu/2016/08/mary-balogh-p…

Utazó könyvként került hozzám.
A 2 csillag azért jár, mert írással foglalkozik Mary Balogh. Viszont a könyvnek limonádé stílusa van, másrészt túl vontatott a történet, pedig akár jó is lehetne.Nem tudtam végig olvasni még becsületből sem, hiszen nem tudott visszarepíteni az adott korba. A régi nagy klasszikusoktól csent epizód ötletek sem dobták fel a történetet, sőt visszatetsző volt.
Talán a mérce túl magas nálam a Brontë nővérek és Jane Austen után , akik ebben a stílusban alkottak örökérvényű , maradandó , zseniális műveket.

A Lánykérés már-már ott volt a – számomra – kiváló történelmi romantikus küszöbén: az alaptörténet érdekes, a társadalmi rangok találkozása kérdéseket vethet fel, a párbeszédek kifejezetten szórakoztatóak, a szereplők kicsit semlegesek maradtak, de -sorozat lévén- ez talán elnézhető. Tetszett, hogy úgy éreztem, a szerző számomra új hangot üt meg ezzel a történettel a történelmi romantikusok berkein belül. Az elbeszélés mikéntje rántotta vissza az ajtóból a regényt. Szépséghiba, ami sajnos rányomta a bélyegét az élményre.

A teljes értékelés itt olvasható:
http://szembetuno.blogspot.hu/2016/08/lanykeres.html

Első könyvem Mary Baloghtól… amelynek a fülszövege alapján, azt hittem, hogy szeretni fogom majd. De, nem így történt.
Csalódtam ebben a könyvben… pedig egyébként nem lett volna rossz… maga az alaptörténete… de én kb a felétől, untam a könyvet.
Túlontúl udvariasak voltak egymással a két főszereplő… amivel még annyira nagy baj nem is lett volna, ha nem hiányoltam volna benne az izgalmat és a szenvedélyes pillanatokat, szikrákat – a két főszereplő között –, amelyeket a történelmi romantikus műfajú könyvekben vannak, s amiket én ismerek s szeretek is.
Szeretni akartam én ezt a könyvet, de nem tudtam. Ugyanígy szeretni, vagy akár kedvelni akartam a főszereplőket is, de nem tudtam… Annyira semmi mondóak voltak nekem, ahogyan maga a könyv is… hogy, tényleg csalódottan tettem le a könyvet. Még annyira az izgalom miatt nem is, de a második hiányérzet miatt, annál inkább… :/
Ezért adtam csak két csillagot erre a könyvre… de az is amolyan jóindulat gyanánt… :$

Az lehet, hogy ez volt az első könyvem az írónőtől… de nem határolódok el tőle, s mivel van még tőle könyvem, így még biztos, hogy teszek vele egy újabb próbát… hátha arról más lesz majd a véleményem…

Nem sok történelmi romantikus regényt olvastam, és a fülszöveg alapján ez sem emelkedett ki különösen a többi közül, de a borítója egyből megfogott, és kíváncsi lettem rá.
Nagyon tetszett a Túlélők klubja, maga ahogy ez a baráti társaság találkozott, összekovácsolódott, és évről-évre összegyűlnek egy kis időt együtt tölteni. Mindenki élete egyaránt érdekfeszítő lehet.
A két főhős életét is meghatározták a múltbéli események, és a váratlan találkozás után nem váratlanul szerelembe esnek. De az meglepett, hogy milyen gyorsan jutnak el a szexig.
Bár két eltérő társadalmi csoportból származnak, ami miatt megkérdőjelezik, hogy összeillenek-e, de az elejétől kezdve jól igazodnak a másikhoz.
A végén Hugo családi összejövetele pedig igazán felemelő, örömteli, boldog.
spoiler