The ​Guernsey Literary and Potato Peel Pie Society 89% 48 csillagozás

Mennyire örülök, hogy egy barátnőm kölcsön tudta adni! Alapjáraton pár hónapja szerettem volna elolvasni egy másik barátommal, de a könyvtárban sose értem el, szóval kezdtem lemondani róla, mondván, majd megnézem a filmet. Hála égnek, hogy nem így lett, mert akkor egy remek olvasási elménytől fosztottam volna meg magam. Igaz, amit mondanak, tényleg nincs olyan nagy szerepe a könyvtársaságnak, de bevallom, ez engem cseppet sem zavart. Élveztem a Guernsey-n lakó emberek történeteit a 2. világháború alatti mindennapokról.
Eleinte megkevert a levélregény mivolta, ugyanis rengeteg név van, és még a dátumokra is figyelnem kellett. Ebbe szerencsére hamar belerázódtam, és mindenki levelét érdeklődéssel olvastam.
Amióta kiolvastam, azóta szeretnék még több ilyen csodálatos történelmi regényt olvasni, teljesen meghozta hozzá a kedvem.

Két évvel korábban ismertem meg ezt a csodálatos könyvet. Akkor azonnal beleszerettem a történetbe és a szereplőket is a szívembe zártam. Úgy döntöttem, most eredeti nyelven is megpróbálom újra magamévá tenni az élményt. Persze egy teljesen más tapasztalás volt, és nyelvgyakorlásnak sem volt utolsó. A történet pedig ugyanaz a lenyűgöző iromány, amit már korábban megszerettem. A kis csoport, akik leveleiken keresztül mesélik el a háborús tapasztalataikat, és mindazt, amit személyesen átéltek. Továbbá megismerhetjük a szereplők irodalomhoz és könyvekhez fűződő viszonyát, és azt is, hogyan változtatta és (mentette) meg az irodalom iránti szeretet az életüket. A levelekből megismerhetjük egy háborús időszakban kibontakozó tiltott szerelem, és egy másik jelenkori szerelem születésének történetét is. Az olvasó a szereplőkkel együtt sír és együtt nevet, s a végén csak azt kívánja, bárcsak ő is részese lehetne egy ilyen fantasztikus történetnek.

Jajj, ezek a fránya elvárások. Annyira akartam szeretni, de nem ment. Azon gondolkoztam végig, hogy azért, mert nagyon sok figyeltem kedvencelte és ez magasra tette a lécet, vagy azért, mert a Levelek Skye szigetéről annyira elvarázsolt, hogy ennek a könyvnek nem maradt sok hely a szívemben. Itt nekem túl sok volt a szereplő és a közepén, amikor már mindenki levelet írt a kedvem is elment az olvasástól.
Összeségében ez egy bájos, szerethető, de nagyon kiszámítható történet és kategóriájában van ettől jobb.

Aranyos, kedves, szerethető… de nem is tudom…

Nem tudom, hogy ez a levélforma megoldás jó volt -e.. hisz mindegyik levélíró kb. ugyanolyan stílusban, hangnemben írt, alig tudtam megkülönböztetni őket, legyen az egy gazda egy kis szigetről, vagy egy londoni újságíró akár…

Néhol kicsit erőltetettek voltak a levelek – ugye, hogy az olvasó is értse miről van szó, sokszor nem életszerű válaszok születtek :) … de ez lehet, hogy szőrözés :D

Néha pedig a történet túl kedves, nyájas volt…

De rövid volt, gyorsan lehetett haladni…

Azt hittem, limonádé lesz. És hát igazából az is. De emellett humoros, kedves, a főhősnőben megvan az a fajta okos viccesség (witty), amit én úgy kedvelek bizonyos angoloknál Jane Austentól Terry Pratchettig. Nekem új információ volt a Csatorna-szigetek második világháborús megszállása, ennek még utána fogok olvasni (ahogy a főhős is). A forma (levélregény) szerintem kifejezetten hozzáadott a sztorihoz. Remélem, kiadják újra magyarul, mert meg akarom venni az anyukámnak.

A háborús történetek és Guernsey leírása nagyon jók voltak, a szerelmi történet közepes, az olvasókör révén megemlített könyvek és azok hatása a szereplők gondolkodására és életére viszont teljességgel valószerűtlen. Nem tudtam gyorsan kiolvasni, így a sok név megjegyzése és követése is gondot okozott. Kellemes nyári olvasmány, de semmi több.

Nem tudtam róla semmit, épp csak ismerős volt a címe, mikor megláttam leárazva az Amazonon (illetve van egy ismerősöm is, aki Guernseyn nőtt föl :-)).
Jólesett ilyen könnyed hangot olvasni a német megszállásról; és lenyűgözött a főhősnő stílusa. Az spoiler nekem is teljesen kilógott, ellettem volna nélküle, de egyébként élveztem elejétől végig.
És szerintem nem nagyon olvastam még olyan levélregényt, amiben ilyen kiterjedt lett volna a levelezés, ez is hozzáadott nekem.

Lényegében @egyperces leírta, amit gondolok róla: http://moly.hu/ertekelesek/1441280
Kedves meg aranyos, de mikor spoiler, besokalltam, és gyorsan be akartam végre fejezni. Addig egész jó volt, onnantól inkább olyan „nem volt több ötletem, de kellene még vagy ötven oldal”-ízű volt az egész.

Wow, an almost favourite book! It was just lovely, in a sit-by-the-fire-at-garandma's way. I cherished each page, reading a few letters every day.
I had to add the „almost” though, considering the romantic soul stayed hungry. AB says a lot of people complain why the book has ended – the real problem with the book was that the end is not long enough, it doesn't give us enough details on the feelings of Julie and the other guy. This could have been easily avoided by adding 3 more pages… I'm kind of sorry, as I loved this book from the bottom of my heart, although I do not seem to care for novels written in letters.

Nagyon megtetszett a könyv címe, és jó értékeléseket kapott itt és goodreadsen is, aztán láttam, hogy van már Netflixen film is, úgyhogy gondoltam, megnézem a trailert. Nagon megfogott a téma, úgyhogy nosza, bele is vágtam, és kibírtam, hogy ne nézzem meg közben a filmet. Az már más kérdés, hogy abban a pillanatban, hogy az utolsó oldalhoz jutottam, már indítottam is a lejátszást :D
Hát ez valami bűbájos egy könyv, én sem tudok róla mást, rosszat mondani, imádtam, faltam minden sorát, és most egy ürességet érzek, és hogy nincs kedvem mást olvasni, mert ehhez a könyvhöz úgysem lesz mérhető :) A könyvben volt egy ilyen idézet (nem fogom tudni pontosan idézni), hogy amint az ember elolvas egy jó könyvet, nőnek az elvárásai, és már nem elégszik meg az átlagos könyvekkel. Hát, teljesen ugyanezt érzem én is :)

Levelek formájában íródott az egész könyv,és a folyamatos levelezés nem rontott a minőségen, nem érződött erőltetettnek, bár talán egy kicsit hihetetlen volt, hogy 1946-ban ilyen gyorsan megérkezett a posta :)
Tudniiillik Guernsey egy angol sziget, amit a 2. vh alatt megszálltak a németek, így a világháborús résztől féltem kicsit, mert elég sokszor feldolgozták már, hol rózsaszín, romantikus köpenybe burkolva (szerelem, bajtársiasság, hősiesség), hol minden szörnyűségével együtt, realisztikusan bemutatva.
Engem viszont soha nem érintett meg még második világháborús történet annyira, mint ez, és nem volt még, hogy ennyire bele tudtam képzelni magam a szereplők helyzetébe, életébe.
Az egész könyv hangulata imádnivaló, izgalmas, régen éreztem már azt, hogy bármikor szívesen újraolvasnám egyből (és ez szerintem hamar be is fog következni :) )

P.S.: a film viszont számomra pont ezért csalódás volt, a felfokozott izgalmi állapotomban szomorúan konstatáltam, hogy nagyon sok izgalmas, fontos részt hagytak ki belőle, ami miatt az egész ilyen „se füle se farka” lett nekem :(