Krumplihéjpite ​Irodalmi Társaság 1120 csillagozás

Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1946 ​januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a Csatorna-szigeteki Guernsey-ről. A levél írója elmeséli, miért alakították meg a második világháború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a festői Guernsey-n élők humorral átszőtt, embert próbáló története.

„A szerzőpáros magával ragadó, ugyanakkor szívbe markoló könyvet írt – Jane Austen-i hangulatú, történelmi tanmesét. A leveleket nem az olvasónak címezték, mégis neki szólnak.”
Sarah Addison Allen

„Soha nem akartam annyira egy könyvklubhoz tartozni, mint a Krumplihéjpite olvasása közben. A regény minden lapjáról sugárzik a szeretet.”
The Christian Science Monitor

„Hihetetlen szerelmi történet, mely egyben a túlélésről és a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Park, Budapest, 2018
372 oldal · ISBN: 9789633555224 · Fordította: Szántó Judit
>!
Park, Budapest, 2018
372 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633554470 · Fordította: Szántó Judit
>!
Park, Budapest, 2010
290 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635308859 · Fordította: Szántó Judit

Enciklopédia 70

Szereplők népszerűség szerint

Juliet Ashton · Dawsey Adams · Isola Pribby · Oscar Wilde · Amelia Maugery · Eben Ramsey · Sidney Stark · John Booker · Adelaide Addison · Bella Taunton · Clara Saussey · Clovis Fossey · Markham Reynolds · Micah Daniels · Sally Ann Frobisher · Simon Simpless · Susan Scott · Will Thisbee

Helyszínek népszerűség szerint

Guernsey · koncentrációs tábor


Kedvencelte 275

Most olvassa 44

Várólistára tette 623

Kívánságlistára tette 553

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Ennek a könyvnek minden sorát, minden betűjét, minden szereplőjét imádtam.
Csodálatos dolog, hogy ennyi embert összehoz a könyvek és az olvasás szeretete, pláne úgy, hogy egy véletlenül megalakult társaságról van szó, és az emberek az olvasáson, a könyveken, a verseken keresztül nem csak egymást ismerik meg jobban, hanem önmagukat is.
A történet a háborút az otthon maradt hétköznapi emberek sorsán keresztül mutatja be, ami engem sokkal jobban megérint és mégis elviselhetőbb, mint amikor a borzalmakról olvasok egyenesen. Úgy mutatja be, hogy a megszálló német katonákat is láthatjuk emberként megnyilvánulni. A sziget lakóinak életéről olvashatunk, barátságok kialakulásáról, összetartásról, szeretetről.

Az olvasás szeretetéről és a könyvek varázserejéről is szól ez a könyv, ahogyan összehozta a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság ezeket az embereket, ahogyan barátsággá kovácsolta az ismeretséget, ahogyan összefogtak egymásért és megoldást próbáltak találni a nehézségekre, egy szeretettel teli történetté alakult, mindemellett még egy finom, ironikus humor jellemezte, ami nálam mindig nyerő. Kedvenceim közé is került. :)
Valaki látta már a filmet?
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2019/03/mary-ann-shaffer-…

6 hozzászólás
tonks>!
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Nagyon remélem, hogy a könyv elolvasása egyben azt is jelenti, hogy tiszteletbeli tagja lettem a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságnak, mert azt nem fogadom el, hogy nem.

Imádtam az összes levelet (mivelhogy levélregény), az összes szereplőt, azt, hogy sokszor hangosan felnevettem és azt is, hogy néha könnyeket csalt a szemembe. (Kevés könyv nyúl ilyen ügyesen a II. vh témához, tele lélekkel, bármilyen ripacskodás nélkül.) Egész bekezdéseket olvastam fel hangosan a barátaimnak, hogy ők is érezhessék a zsenialitását. Akik bár becsületesen végighallgattak, szigorúan megtiltották, hogy frenológiai vizsgálatokat végezzek rajtuk, helyette kérték, hogy inkább keverjem ki a muffintésztát, vagy nem lesz desszert. Végezetül megígértették velem, hogy nem fogok disznópásztorokat könyvekkel dobálva kergetni, pedig Isten lássa lelkem, volna kedvem hozzá.

Már csak egy kérdés maradt: Mikor lesz időm újraolvasni?*

u.i.: jelenleg gyűlölöm ezt a kort, amikor már nem divat a levélírás.

*
2015. december 5.
Bele szerethetünk-e újra valamibe, amiről amúgy tudjuk, hogy szeretjük? Mikor rájöttem, hogy pont 1 éve olvastam a könyvet, szörnyen vágyakozni kezdtem utána, de kicsit féltem, hogy nem lesz akkora élmény, de mintha rég látott jó barátokkal találkoztam volna újra.

**
2020. március 22.
Ha biztonságra, lélekmelengetésre vágyom, a könyveimhez menekülök, az Irodalmi Társaság pedig a mostani furcsán idegen mindennapokban sem hagyott cserben, leültettek maguk közé, kezembe nyomtak egy krumplihéjpitével teli tányért egy csésze teával együtt, a leveleik pedig továbbra is szépen érnek az idővel; jó volt újra olvasni azokat a sorokat, amik már évekkel ezelőtt is elvarázsoltak, és jó volt felfedezni olyan mondatokat, amik felett eddig elsiklott a figyelmem.

13 hozzászólás
Klodette P>!
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Még most is a hatása alatt vagyok és nem is tudom, hogy mit írjak róla, mert annyira tetszett, így félek, hogy túlontúl lelkes igyekezetemben, hogy az egekig magasztaljam, inkább csak sületlenségeket fogok összehordani.
Megpróbálom megemberelni magam és összeszedni a gondolataimat.
Ez a könyv számomra az a bizonyos, nagybetűs KÖNYV. Gyógyír és balzsam a léleknek.
A két írónő egy rettentő nehéz témát, a II. világháború és a német megszállás borzalmait dolgozza fel, mégis, a könyv könnyed, teljes kikapcsolódást nyújt, úgy, hogy közben megannyi történelmileg hű részlet és esemény tárul a szemünk elé.
Azt is bevallom, hogy eddig nem igazán olvastam ilyen témában, méghozzá azért, mert egyszerűen nem veszi be a gyomrom. Ez lehet, hogy az én szegénységi bizonyítványom, de lelkileg nem igazán vagyok erős és az akkoriban történt szörnyűségek, a holokauszt, a katonai megszállás és az a sok-sok értelmetlen halál és kín egyszerűen nem nekem való.
Persze ezekből itt mind-mind kaptunk bőven, néhol részletes leírásokkal, mégis helyén tudtam kezelni a dolgokat, mert a szerzők, egyszerűen finom érzékenységgel és szédületes fogalmazásmóddal álltak neki a dolgokhoz.
A lapokról sütött a könyvek és az olvasás iránti megingathatatlan hűség.
Miközben haladtam előre a történetben, azon kaptam magam, hogy mosolygok és ez egyszerűen így volt jól. Teljesen magával ragadott és kellett is, hiszen ha emlékeztek, akkor ellőtte pár nappal, az Egy kis szívesség című thrillert olvastam és jól esett, hogy vannak még a világon ilyen megkapó és ámulatba ejtő történetek.
A szereplőket egyszerűen imádtam.
Julietet végig Lily James-ként láttam magam előtt, hiszen a filmben ő alakítja Ashton kisasszonyt. Annyira drukkoltam, hogy végül kerekedjen fel és látogasson el a szigetre. Reméltem, hogy észhez tér és nem adja meg magát az elvárt társadalmi normáknak. Kiváló és végtelenül szimpatikus hősnőt ismertem meg benne, akire bármikor szívesen fogok visszagondolni.
Aztán persze még ott volt az egész Irodalmi Társaság.
A csendes, mélabús Dawsey, akinek úgy drukkoltam, aztán a szertelen, kissé kelekótya Isola, akit régen látott húgomként üdvözöltem, na meg persze a mindenki által egekig magasztalt és sokat szeretett Elizabeth, akiről később kiderült, hogy még Julietnél is nagyobb hős volt.
Persze mindenki mást a szívembe zártam, róluk is ódákat zenghetnék még, de őket négyüket különösen megszerettem.
Teljesen meglepett, hogy egy levélregényben lehet szerelmi háromszög, de ebben bizony volt, ráadásul nem abból a megterhelő, a hajamat tépem fajtából, hanem abból a szívmelengető, én akkor is a magányos, szótlan, de csupa szív férfinek drukkolok típusból.
Akadtak még szépséges tájleírások is, melyek hatására úgy éreztem, hogy rögtön hajóra kell szállnom és a Csatorna – szigetek felé kell vennem az irányt.
Egy részét, szombaton, kora este, a városunk parkjában ülve, egy padon olvastam és még az sem zavart, hogy közben jól összecsipkedtek azok a vérszívó szúnyogok…

Ennél is több dicséret: https://klodettevilaga.blogspot.com/2018/09/konyvkritik…

2 hozzászólás
MissFortune>!
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Az elején nehezen tudtam elmenni ezen a könyvön. Eleve elég rövidke levelek vannak az elején, illetve úgy éreztem, hirtelen túl sok nevet zúdítanak rám. Nehezen jegyeztem meg így sajna azt, hogy ki kicsoda.
Ahogy ezen túllendültem, lenyűgözött. A sok levél, amikből szépen összeáll a történet. Szerettem olvasni a szigetlakók rövid sorait, amikor a német megszállásról beszéltek. Rengeteg érzelem lett belesűrítve ebbe a könyvbe. Sírni nem sírtam, de volt , hogy könnybe lábadt a szemem.. hol a nevetéstől, hol a fájdalomtól.
Mindenkinek olvasnia kellene. Én is szeretnék tagja lenni ennek a társaságnak..:)

„Lehet, hogy a könyvekben valamilyen fészekrakó ösztön munkál, amely igazi olvasóikhoz vezérli őket. Milyen szép volna, ha ez igaz volna.”

Nita_Könyvgalaxis>!
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Ez már nem is kabátkönyv, hanem egy igazi nagy paplan, amibe bele tudod csavarni a lelkedet, ha egy kis melegségre van szükséged.

A Krumplihéjpitét az egyik leghidegebb januári hétvégén vettem elő, és jobb döntést nem is hozhattam volna. Amúgy is nagyon szeretem a levélregény formátumot, ennek a könyvnek pedig kimondottan jót is tesz. Sokkal jobban megismerjük így a szereplőinket, kicsit magunk is úgy érezzük, mintha mi is részesei lennénk az eseményeknek.

Szeretem, mikor a háború borzalmait nem a vérben gázolással mutatják be, hanem az egyszerű, hétköznapi emberek sorsán keresztül. Hogy bár élhetsz te egy olyan szigeten, ahol nem dúlnak harcok és ahova azt hinnéd, nem érhet el a háború keze, de egyszer csak mégis betoppanhatnak a katonák és az akkor is megváltoztatja a sorsod, hogyha te magad nem harcolsz.

És bár a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság csak egy kitalált könyvklub, végig úgy éreztem, hogy akár igaz is lehetne. Az embereknek mindig szükségük volt és szükségük lesz arra, hogy összefogjanak és segítsék egymást. Ebben az irodalom egy mankó, ami segít az egymásra találásban, de az csak a kiinduló, hogy aztán igazi mély kapcsolatok alakulhassanak ki.

Ha eleged van a hidegből, a világ rossz híreiből, úgy érzed, elborít az embertelenség, akkor bátran merem ajánlani, hogy vedd elő ezt a könyvet. Képes visszaadni a hitedet az emberekben.

4 hozzászólás
Málnika>!
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

„Ezért imádok úgy olvasni. Az ember érdeklődését felkelti egy icipici részlet, amelynek nyomán eljut egy újabb könyvhöz, és onnan egy apróság révén egy harmadikhoz. Mint egy mértani haladvány, amely soha nem ér véget, és az ember merő gyönyörűségből foglalkozik vele.”

Hihetetlenül bájos, szeretetteljes olvasmány, amely garantáltan megtalálja minden könyvmoly szívéhez vezető utat. A német megszállás alatt egy leleményes ötlet által létrehozott guernsey-i Krumplihéj Irodalmi Társaság megmutatja, hogy a legszörnyűbb időszakokban is igazi gyógyír lehet a könyvek szeretete és a minőségi társas kapcsolatok. Kifejezetten tetszett, hogy a tagok egyáltalán nem tetszelegnek mindentudó irodalmár szerepben, az is ugyanúgy része lehet a könyvklubnak, aki csak és kizárólag egy írótól olvas, illetve mindenki tiszteletben tartja a másik véleményét. Juliet-et is nagyon hamar befogadják, aki nemcsak érdeklődő íróként van jelen, hanem szerves részévé válik a kis közösségnek.

Az odavetett szavakat tartalmazó e-mailek és chatüzenetek korában pedig igazi csemege a humorral, szeretettel és érdekes történetekkel tarkított leveleket olvasni. A szívmelengető írás azonban kissé elnagyolt happy enddel zárul, illetve nagyon sajnáltam azt is, hogy egy újabb levél helyett Isola nyomozói feljegyzéseiből derül ki, megtalálja-e a szerelmet Juliet.

2 hozzászólás
Naiva P>!
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Évek óta kerülgetem ezt a könyvet. Tartva a cikornyás írásmódtól és a túlzó hype-tól úgy gondoltam, nem az én könyvem. Tévedtem. A nyelvezete szép volt, de könnyen olvasható. Imádtam a hangulatát, de rá kellett hangolódnom. Kezdetben zavaróan hatott a levélforma, és azt sem volt olyan egyszerű megállapítani, hogy akkor most, ki-kinek ír. Azt sem hittem el, hogy a háborús időkben a posta az elsőbbségi feladást megszégyenítő módon működött volna.
De ezek csak szőrszálhasogatások…mert egyszer elkaptam a fonalat, benne ragadtam a történetben, és le se tudtam tenni ezt a könyvet.
Varázslatos ki regény, amely a levélváltások során rajzolódott ki előttem, miközben humorral volt átszőve abban az emberpróbáló, nehéz és igazságtalan időszakban. Az a fajta könyv, amit szívesen újraolvasnék. A filmet is látnom kell!

3 hozzászólás
K_Kata99 P>!
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

„Igaz lehet a régi mondás: a humor a legjobb szer, hogy az elviselhetetlent elviselhetővé tegye.”

Csodálatos könyv! ♥
Oldalról – oldalra, sorról – sorra egyre jobban beloptátok magatokat a szívembe kedves Juliet, Dawsey, Isola, Amelia, Eben, Kit, de legfőképpen Te, drága Elizabeth! Ennyi szeretettel, bátorsággal és önfeláldozással kevés ember rendelkezik.
Embernek maradni, megőrizni a hitet, a reményt, hogy egy jobb nap kel fel, átérezni ezt a bizonytalanságot, kirekesztettséget csak azok tudják igazán, akik át is élték.
A bakancslistámra felkerült Guernsey is, a könyv pedig levélregényként igazán különleges élményt nyújt!

12 hozzászólás
Finn_Hudson P>!
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Már nagyon régen botlottam olyan könyvbe, melyhez keveseltem az 5 csillagot…

A könyv címe keltette fel az érdeklődésemet, és amint megtudtam, hogy a világháborúhoz kötődik, tudtam, hogy el kell olvasnom.
A történet lassan kezdett kibontakozni. Annyira jó volt belemerülni és minél többet megtudni az emberekről és a történetükről. Mindannyian megsínylették a háborút, mégis képesek voltak magukban tartani a lelket, hála a könyvklubnak. Megszerettem a szereplőket, mindannyian a szívemhez nőttek, a kis Kittől kezdve egészen a kissé szeleburdi Isoláig. Fájt a szívem Elizabethért, amennyi bátorság és becsület szorult belé, az lenyűgöző. Nem tudom máshogy megfogalmazni, minthogy imádtam az egészet. Végig azt éreztem, hogy márpedig én Guernseyre akarok költözni. Remélem egyszer megvalósul. :)
Szerintem még külön említést érdemel az igényes fordítói és kiadói munka is. Jó volt végre egy olyan regényt olvasni, ahol tényleg figyeltek, hogy minőségi olvasmányt kapjunk a kezünkbe. :)

Tóth_Orsolya_3 P>!
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Megtaláltam a legjobb könyvet, amit 2018-ban olvastam. Ezt már semmilyen könyv nem múlhatja felül ebben az évben.
És nem lehetek eléggé hálás, hogy a Park kiadó újra kiadta, így nekem is van egy példányom belőle. Örök helye lett a szívemben.

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

szibolya>!

Én nem akarok férjhez menni csak ezért, hogy férjnél legyek. El sem tudok képzelni fájdalmasabb magányt, mint hogy életem hátralévő részét olyasvalakivel töltsem, akivel nem lehet beszélgetni, vagy ami még rosszabb: akivel nem lehet hallgatni.

14. oldal

Kapcsolódó szócikkek: házasság · Juliet Ashton · magány · párkapcsolat
Connie>!

Ezért imádok úgy olvasni. Az ember érdeklődését felkelti egy icipici részlet, amelynek nyomán eljut egy újabb könyvhöz, és onnan egy apróság révén egy harmadikhoz. Mint egy mértani haladvány, amely soha nem ér véget, és az ember merő gyönyörűségből foglalkozik vele.

18. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Juliet Ashton · könyv · könyvmoly · olvasás
hársvirág>!

Ha az ember jó könyveket olvas, a gyomra már nem veszi be a rosszakat.

61. oldal (Isola Julietnek)

Kapcsolódó szócikkek: Isola Pribby
Szelén>!

Évek óta járok hozzájuk, és mindig megtaláltam azt a könyvet, amelyik éppen kellett – és még további hármat, amelyekről nem tudtam, hogy kellenek.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Juliet Ashton · könyv
Sonnenschein >!

Igaz lehet a régi mondás: a humor a legjobb szer, hogy az elviselhetetlent elviselhetővé tegye.

40-41. oldal

Kapcsolódó szócikkek: elviselhetetlen · humor · Juliet Ashton · nehézség · túlélés
3 hozzászólás
Fainthoar>!

A férfiak a könyvekben érdekesebbek, mint a való életben.

60. oldal (Isola levele Julietnek)

Kapcsolódó szócikkek: férfiak · Isola Pribby · könyv
SophieOswald>!

„A könnyű bánat sokat fecseg, de a nagy bánat néma.”

161. oldal (Park, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: bánat · John Booker · Seneca
10 hozzászólás
szibolya>!

A könyvesbolti eladók, komolyan mondom, egy külön kaszt. Nincs épeszű ember, aki ezért a fizetésért beállna dolgozni egy könyvesboltba, de épeszű ember tulajdonos se akarna lenni – túl csekély a haszon. Az ilyenekben tehát csakis az olvasók és az olvasás iránti szeretet munkálhat – no meg, hogy az új könyveket először lestoppolhatják maguknak.

22. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Juliet Ashton · könyvesbolt
Sonnenschein>!

(…) az olvasás akadályozza meg, hogy az ember bedilizzen.

39. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Juliet Ashton · olvasás
orvosi_székfű>!

Lehet, hogy a könyvekben valamilyen fészekrakó ösztön munkál, amely igazi olvasóikhoz vezérli őket.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Juliet Ashton · könyv

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Amy Harmon: Homokból és hamuból
Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről
Paullina Simons: A bronzlovas
Gárdos Péter: Hajnali láz
Kristin Hannah: Fülemüle
Mary Chamberlain: A dachaui varrónő
María Dueñas: Öltések közt az idő
Markus Zusak: A könyvtolvaj
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
John Steinbeck: Lement a Hold