Krumplihéjpite ​Irodalmi Társaság 387 csillagozás

Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1946 ​januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a Csatorna-szigeteki Guernsey-ről. A levél írója elmeséli, miért alakították meg a második világháború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a festői Guernsey-n élők humorral átszőtt, embert próbáló története.

„A szerzőpáros magával ragadó, ugyanakkor szívbe markoló könyvet írt – Jane Austen-i hangulatú, történelmi tanmesét. A leveleket nem az olvasónak címezték, mégis neki szólnak.”
Sarah Addison Allen

„Soha nem akartam annyira egy könyvklubhoz tartozni, mint a Krumplihéjpite olvasása közben. A regény minden lapjáról sugárzik a szeretet.”
The Christian Science Monitor

„Hihetetlen szerelmi történet, mely egyben a túlélésről és a… (tovább)

Eredeti mű: Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: The Guernsey Literary and Potato Peel Pie Society

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Park, Budapest, 2018
376 oldal · ISBN: 9789633555224 · Fordította: Szántó Judit
>!
Park, Budapest, 2018
372 oldal · ISBN: 9789633554470 · Fordította: Szántó Judit
>!
Park, Budapest, 2010
290 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635308859 · Fordította: Szántó Judit

Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Juliet Ashton


Kedvencelte 105

Most olvassa 30

Várólistára tette 414

Kívánságlistára tette 348

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Klodette
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Még most is a hatása alatt vagyok és nem is tudom, hogy mit írjak róla, mert annyira tetszett, így félek, hogy túlontúl lelkes igyekezetemben, hogy az egekig magasztaljam, inkább csak sületlenségeket fogok összehordani.
Megpróbálom megemberelni magam és összeszedni a gondolataimat.
Ez a könyv számomra az a bizonyos, nagybetűs KÖNYV. Gyógyír és balzsam a léleknek.
A két írónő egy rettentő nehéz témát, a II. világháború és a német megszállás borzalmait dolgozza fel, mégis, a könyv könnyed, teljes kikapcsolódást nyújt, úgy, hogy közben megannyi történelmileg hű részlet és esemény tárul a szemünk elé.
Azt is bevallom, hogy eddig nem igazán olvastam ilyen témában, méghozzá azért, mert egyszerűen nem veszi be a gyomrom. Ez lehet, hogy az én szegénységi bizonyítványom, de lelkileg nem igazán vagyok erős és az akkoriban történt szörnyűségek, a holokauszt, a katonai megszállás és az a sok-sok értelmetlen halál és kín egyszerűen nem nekem való.
Persze ezekből itt mind-mind kaptunk bőven, néhol részletes leírásokkal, mégis helyén tudtam kezelni a dolgokat, mert a szerzők, egyszerűen finom érzékenységgel és szédületes fogalmazásmóddal álltak neki a dolgokhoz.
A lapokról sütött a könyvek és az olvasás iránti megingathatatlan hűség.
Miközben haladtam előre a történetben, azon kaptam magam, hogy mosolygok és ez egyszerűen így volt jól. Teljesen magával ragadott és kellett is, hiszen ha emlékeztek, akkor ellőtte pár nappal, az Egy kis szívesség című thrillert olvastam és jól esett, hogy vannak még a világon ilyen megkapó és ámulatba ejtő történetek.
A szereplőket egyszerűen imádtam.
Julietet végig Lily James-ként láttam magam előtt, hiszen a filmben ő alakítja Ashton kisasszonyt. Annyira drukkoltam, hogy végül kerekedjen fel és látogasson el a szigetre. Reméltem, hogy észhez tér és nem adja meg magát az elvárt társadalmi normáknak. Kiváló és végtelenül szimpatikus hősnőt ismertem meg benne, akire bármikor szívesen fogok visszagondolni.
Aztán persze még ott volt az egész Irodalmi Társaság.
A csendes, mélabús Dawsey, akinek úgy drukkoltam, aztán a szertelen, kissé kelekótya Isola, akit régen látott húgomként üdvözöltem, na meg persze a mindenki által egekig magasztalt és sokat szeretett Elizabeth, akiről később kiderült, hogy még Julietnél is nagyobb hős volt.
Persze mindenki mást a szívembe zártam, róluk is ódákat zenghetnék még, de őket négyüket különösen megszerettem.
Teljesen meglepett, hogy egy levélregényben lehet szerelmi háromszög, de ebben bizony volt, ráadásul nem abból a megterhelő, a hajamat tépem fajtából, hanem abból a szívmelengető, én akkor is a magányos, szótlan, de csupa szív férfinek drukkolok típusból.
Akadtak még szépséges tájleírások is, melyek hatására úgy éreztem, hogy rögtön hajóra kell szállnom és a Csatorna – szigetek felé kell vennem az irányt.
Egy részét, szombaton, kora este, a városunk parkjában ülve, egy padon olvastam és még az sem zavart, hogy közben jól összecsipkedtek azok a vérszívó szúnyogok…

Ennél is több dicséret: https://klodettevilaga.blogspot.com/2018/09/konyvkritik…

2 hozzászólás
>!
tonks
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Nagyon remélem, hogy a könyv elolvasása egyben azt is jelenti, hogy tiszteletbeli tagja lettem a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságnak, mert azt nem fogadom el, hogy nem.

Imádtam az összes levelet (mivelhogy levélregény), az összes szereplőt, azt, hogy sokszor hangosan felnevettem és azt is, hogy néha könnyeket csalt a szemembe. (Kevés könyv nyúl ilyen ügyesen a II. vh témához, tele lélekkel, bármilyen ripacskodás nélkül.) Egész bekezdéseket olvastam fel hangosan a barátaimnak, hogy ők is érezhessék a zsenialitását. Akik bár becsületesen végighallgattak, szigorúan megtiltották, hogy frenológiai vizsgálatokat végezzek rajtuk, helyette kérték, hogy inkább keverjem ki a muffintésztát, vagy nem lesz desszert. Végezetül megígértették velem, hogy nem fogok disznópásztorokat könyvekkel dobálva kergetni, pedig Isten lássa lelkem, volna kedvem hozzá.

Már csak egy kérdés maradt: Mikor lesz időm újraolvasni?

u.i.: jelenleg gyűlölöm ezt a kort, amikor már nem divat a levélírás és cseszd meg facebook.

Új fejlemény:
2015. december 5.
Bele szerethetünk-e újra valamibe, amiről amúgy tudjuk, hogy szeretjük? Mikor rájöttem, hogy pont 1 éve olvastam a könyvet, szörnyen vágyakozni kezdtem utána, de kicsit féltem, hogy nem lesz akkora élmény, de mintha rég látott jó barátokkal találkoztam volna újra.

14 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Ez már nem is kabátkönyv, hanem egy igazi nagy paplan, amibe bele tudod csavarni a lelkedet, ha egy kis melegségre van szükséged.

A Krumplihéjpitét az egyik leghidegebb januári hétvégén vettem elő, és jobb döntést nem is hozhattam volna. Amúgy is nagyon szeretem a levélregény formátumot, ennek a könyvnek pedig kimondottan jót is tesz. Sokkal jobban megismerjük így a szereplőinket, kicsit magunk is úgy érezzük, mintha mi is részesei lennénk az eseményeknek.

Szeretem, mikor a háború borzalmait nem a vérben gázolással mutatják be, hanem az egyszerű, hétköznapi emberek sorsán keresztül. Hogy bár élhetsz te egy olyan szigeten, ahol nem dúlnak harcok és ahova azt hinnéd, nem érhet el a háború keze, de egyszer csak mégis betoppanhatnak a katonák és az akkor is megváltoztatja a sorsod, hogyha te magad nem harcolsz.

És bár a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság csak egy kitalált könyvklub, végig úgy éreztem, hogy akár igaz is lehetne. Az embereknek mindig szükségük volt és szükségük lesz arra, hogy összefogjanak és segítsék egymást. Ebben az irodalom egy mankó, ami segít az egymásra találásban, de az csak a kiinduló, hogy aztán igazi mély kapcsolatok alakulhassanak ki.

Ha eleged van a hidegből, a világ rossz híreiből, úgy érzed, elborít az embertelenség, akkor bátran merem ajánlani, hogy vedd elő ezt a könyvet. Képes visszaadni a hitedet az emberekben.

4 hozzászólás
>!
AniTiger MP
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Az elejétől a végéig imádom ezt a könyvet, szinte faltam Juliet, Sidney, Dawsey, Eben, Will, John, Isola és a többiek leveleit. Őszintén megértem a nőt, hogy majd megőrült azért, hogy velük lehessen Guernsey-n, mert nekem is oda húz a szívem! Annyira sokrétű, annyira tele van élettel az egész, hogy nehéz szörnyülködés vagy mosolygás nélkül olvasni a levelezéseket! Belátom, sima regényként egyáltalán nem ütött volna, de így – levélregényként – számomra maga volt a tökély!

Mindenképpen „a polcomon van a helye” -típusú, újraolvasós könyv.

A legnagyobb különbség a könyv és a film között az általuk kiváltott hatásban van, ugyanis míg olvasás közben folyamatosan Guernsey-re vágytam (és vágyok még mindig), addig a film nem hozott ilyen szempontból lázba… Önmagában aranyos, érdekes film lett, de adaptációnak gyenge volt.

A könyvről és a filmről bővebben:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2018/08/krumplihe…

>!
Park, Budapest, 2018
372 oldal · ISBN: 9789633554470 · Fordította: Szántó Judit
>!
Tóth_Orsolya_3 P
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Megtaláltam a legjobb könyvet, amit 2018-ban olvastam. Ezt már semmilyen könyv nem múlhatja felül ebben az évben.
És nem lehetek eléggé hálás, hogy a Park kiadó újra kiadta, így nekem is van egy példányom belőle. Örök helye lett a szívemben.

6 hozzászólás
>!
GytAnett P
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

A holokauszt témára találta ezt a könyvet egy molytársam, akivel együtt olvastuk el. Korábban soha nem is hallottam még erről a műről, de a címe nagyon tetszett, illetve a témájához képest egy könnyedebb könyvnek ígérkezett. Ez az utóbbi valóban így is volt. Ennek ellenére nem igazán bírt magával rántani a könyv, nem tudom, hogy ennek az volt az oka, hogy éppen nem jókor olvastam, vagy a levélregénnyel volt gondom. Passz.
Az elején rettentően zavart, hogy nem tudtam, hogy ki kicsoda, kivel milyen kapcsolatban áll. Tény, egy normál regény esetében is idő, amíg ezek kiderülnek, de itt valahogy frusztrált.
A történet nagyon lassan csordogált. Műfajából kiindulva kevés volt benne a párbeszéd, ami szintén hiányzott számomra. 30-40 oldalnál többet nem bírtam elolvasni, mert elvesztettem mindig az érdeklődésem. Az utolsó kb. 100 oldal volt az, amire már azt mondtam, hogy tényleg érdekel.
Mindezek ellenére megadom neki a 4 csillagot, mert a maga nemében szerintem ez egy páratlan mű. Nagyon meglepődtem, hogy a II. világháborúról ilyen könnyeden is lehet mesélni. Nem estem tőle depresszióba, sőt, időnként mosolyogtam a társaság esetlenségén vagy éppen vakmerőségén. :) Néhol eléggé hihetetlen volt, de valahogy mégis így volt jó. :)

3 hozzászólás
>!
gab001 P
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Nagyon régen halogattam ezt az olvasást. Igazából nem tudtam, miről szól, csak a szépséges borítónak és a felettébb érdekes címnek nem tudtam ellenállni. Meglepett, hogy a holokausztos emlékolvasáshoz megfelel, mivel egyszerűen rettegek ezektől a könyvektől. Végre azonban eljött a várva várt alkalom. Már az első lapon tudtam, hogy nem csalódhatom. Annyira szerettem Juliet stílusát, irónikus hangvételét. Nekem kicsit a korai Jane Austent juttatta eszembe. Ha a kezembe akad egy levélregény, mindig meglep, hogy miért nem olvasok többet ebből a műfajból. Annyira szeretem, ahogy kibontakozik a történet, ahogy a részinformációkból összerakom magamnak. Leginkább az tetszik, hogy semmi sem biztos, hiszen nem mindig az igazat írják az emberek, sokszor csak azt, amit igaznak hisznek. Mindemelett a téma is nagyon érdekes, a Csatorna-szigetekről tudhatunk meg többet. A német megszállás okozta szörnyűségekre emlékeznek a szereplők. Mindezt könnyed stílusban, ami mégsem szentségtörés. Nem vesznek el a hangsúlyok, elborzasztanak az események, de maga az olvasás mégis kellemes élmény marad. Ráadásul nem érződik, hogy a könyv többszerzős. Bármikor újraolvasnám.

>!
Park, Budapest, 2010
290 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635308859 · Fordította: Szántó Judit
2 hozzászólás
>!
Sippancs P
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Ismeritek azt a hihetetlenül mámorító érzést, amikor az utolsó oldal után becsukjátok a könyvet, és legszívesebben táncra perdülnétek örömötökben, vagy kezetekben a könyvvel minden közelben lévő embert felkeresnétek, és büszkén mutogatnátok, hogy ti olvastátok és megéltétek ezt a fantasztikus történetet? Ugye, hogy ismeritek?! Na, kérem szépen, ez a 290 oldalnyi levélrengeteg ilyen hatással volt rám. Annyira beszippantott és magával ragadott, annyira megríkatott és megnevetett, hogy ha most valaki azt mondaná, hogy fussak le egy maratont, vagy készítsek el egy 5 fogásos vacsorát 15 perc alatt, minden szó nélkül tenném a dolgomat.
Hatalmas kedvenc lett!

13 hozzászólás
>!
Izolda +SP
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Szellemes, gördülékeny, humoros és végtelenül kedves. A legjobb talán az volt benne, hogy a világháborúnak egy olyan szeletét mutatta be, ami többnyire kimarad(t nekem): a hétköznapokat.
Tökéletes könyv egy ágybanfekvős napra. :)

(És megnéztem, lesz belőle film 2013-ban valamikor, Kate Winslettel. Kíváncsian várom, bűn lenne nem megfilmesíteni ezt.)

34 hozzászólás
>!
mate55 
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Őszinte, varázslatos és vicces levélregény. Az életet, a szeretetet, a kitartást és mindenekelőtt az olvasás és írás iránti szeretetet ünnepli, de sohasem tagadja a II. világháború borzalmait. Lenyűgöző erő van ezekben a megállíthatatlanul hömpölygő kitárulkozásokban, amelyek megmutatják, a II. világháború borzalmait, milyen mély módon lehet számot adni a bensőséges levelezés örök titkában bízva. Egy kicsit olyan, mint mikor egy nagyszülő mesél a háborús emlékeiről. Egy komplex üdítő mese, ami sok apróságot alakít át és valósít meg, ami által az összkép csodálatos lesz.


Népszerű idézetek

>!
Connie

Ezért imádok úgy olvasni. Az ember érdeklődését felkelti egy icipici részlet, amelynek nyomán eljut egy újabb könyvhöz, és onnan egy apróság révén egy harmadikhoz. Mint egy mértani haladvány, amely soha nem ér véget, és az ember merő gyönyörűségből foglalkozik vele.

18. oldal

>!
szibolya

Én nem akarok férjhez menni csak ezért, hogy férjnél legyek. El sem tudok képzelni fájdalmasabb magányt, mint hogy életem hátralévő részét olyasvalakivel töltsem, akivel nem lehet beszélgetni, vagy ami még rosszabb: akivel nem lehet hallgatni.

14. oldal

>!
hársvirág

Ha az ember jó könyveket olvas, a gyomra már nem veszi be a rosszakat.

61. oldal (Isola Julietnek)

>!
Xavér

Évek óta járok hozzájuk, és mindig megtaláltam azt a könyvet, amelyik éppen kellett – és még további hármat, amelyekről nem tudtam, hogy kellenek.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
>!
Sonnenschein

(…) a humor a legjobb szer, hogy az elviselhetetlent elviselhetővé tegye.

41. oldal

Kapcsolódó szócikkek: humor
3 hozzászólás
>!
Fainthoar

A férfiak a könyvekben érdekesebbek, mint a való életben.

60. oldal (Isola levele Julietnek)

>!
szibolya

A könyvesbolti eladók, komolyan mondom, egy külön kaszt. Nincs épeszű ember, aki ezért a fizetésért beállna dolgozni egy könyvesboltba, de épeszű ember tulajdonos se akarna lenni – túl csekély a haszon. Az ilyenekben tehát csakis az olvasók és az olvasás iránti szeretet munkálhat – no meg, hogy az új könyveket először lestoppolhatják maguknak.

22. oldal

>!
Sonnenschein

(…) az olvasás akadályozza meg, hogy az ember bedilizzen.

39. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
>!
SophieOswald

„A könnyű bánat sokat fecseg, de a nagy bánat néma.”

161. oldal (Park, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: bánat
2 hozzászólás
>!
patricia

Van valami udvarlófélém, de még nem szoktam hozzá. Igazán nagyon kellemes férfi, és pazar lakomákkal halmoz el, de néha elfog az érzés, hogy a könyvekben megírt udvarlók jobban érdekelnek, mint aki épp velem szemben ül. Micsoda gyáva, elmaradott, elferdült gondolkodású némber lesz belőlem, ha ez igaznak bizonyul!

130. oldal

3 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Gárdos Péter: Hajnali láz
Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről
Mika Waltari: Az ország titka
Umberto Eco: Mutatványszám
John Boyne: A csíkos pizsamás fiú
Mary Chamberlain: A dachaui varrónő
Robert Merle: Mesterségem a halál
Markus Zusak: A könyvtolvaj
Monica Hesse: A kék kabátos lány
Ram Oren: Gertruda esküje