Amikor ​ezt olvasod 76% 93 csillagozás

Azt hittem, hogy ebben a kötetben egy könnyed romantikus olvasmányhoz lesz majd részem, de nem így lett. E-mailekben történő kommunikációkat tartalmaz a kötet, hozzá kell szokni ehhez a stílushoz, de nálam ez hamar megtörtént és utána már csak úgy faltam a lapokat. spoiler
A cselekménye pörgős, gyorsan lehet benne haladni, a karakterek is jól kidolgozottak annak ellenére, hogy csak e-mailekből ismerhetjük meg őket, így sok mindent a saját képzeletünkre bíz az író. A kötet borítója pedig nagyon tetszik, legelőször az keltette fel a figyelmemet a könyv iránt.

Oké-oké, tudom, hogy még nem értem a végére, de úgy érzem, új kedvenc van születőben♥

~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~
A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2019/05/mary-adkins-ami…

„Nem hittem volna, hogy ez a történet ennyire belopja magát a szívembe, mégis, egyik pillanatról a másikra már csak végtelen szeretetet éreztem az irányába. Könnyed, édes kis regény, mely teljesen leköti az olvasó figyelmét, s feledteti a mindennapok problémáit. Egy komoly témára építő könyv, mely chick lit besorolással rendelkezik. Igaz, hogy a kiindulópont komor és szörnyűséges – hiszen a rák nem lehet másmilyen – mégis ez a regény nem arról szól, mit veszít el az ember, hanem arra, hogy akár ebben a percben is milyen csodákat találhat, ha megengedi önmagának, hogy észrevegye a pillanatokban rejtőző lehetőségeket. Mert az élet erről szól: adunk és kapunk. Nyerünk és veszítünk.
A megvalósítás pedig külön dicséretet érdemel. A szerző minden fontos dolgot képes volt még levélregényként is átadni, az olvasó nem érzi a hiányát a nagyobb leírásoknak, a részletekre kiterjedő esettanulmányoknak. Még az sem mondható el, hogy a karakterek személyiségét sem ismerhetjük meg, hiszen az írásstílusuk rengetek mindenről árulkodik. Pláne a privát levelezésük…
Csak ajánlani tudom ezt a történetet. Iris története megmelengette a szívemet, s megmutatta, hogy mindig a jelenben, az álmainknak kell élni. Nincsenek benne falakat ledöntő csavarok, mégis teljes értékű mű. Chick lit. Ezt nem szabad elfelejteni. ”

Nem volt ez olyan rossz könyv, mint amit a % mutat.
Könnyen, gyorsan olvasható, ha csak az e-mailek szövegét olvassuk .
Súlyos téma a betegség, könnyedebb stílusban tárul elénk.
Egy fiatalon, rákban elhunyt lány kéri meg főnökét, hogy adja ki a halála előtti 6 hónapjáról írt blogbejegyzéseit.
Hasonló könyvet olvastam, Daniel Glattauer tollából, annak vidámabb volt a témája.
Így nem volt idegen ez a módszer.
A borítója nagyon figyelemfelkeltő.

„Mary Adkins könyve egy érzelmi hullámvasút. Megnevettetett, elborzasztott, és voltak olyan részek is, ahol elmorzsoltam pár könnycseppet. Mivel még nem nagyon találkoztam levélregénnyel, így nagyon élvezetes volt belevetni magam ebbe a formába, és nyilván sokkal jobban tudtam haladni is vele.
A szereplők közül igazából mindenkit szerettem, hiszen teljesen hétköznapi emberek voltak hétköznapi helyzetekben. És habár Iris elment, akkor is hátrahagyta maga után a blogját, ami alapján hivatalosan is kedvenc karakteremnek választottam.
Teljesen igaz, hogy sok dolgot meg lehet tudni az emberekről csupán az e-mailjeik alapján, sőt! Az internet az egyik legnagyobb barátja a 21. századi embernek, de valójában sokaknak fogalma sincs arról, hogy hiába a tagadás és takargatás, elég egy pillantás a leveleinkbe, és azon nyomban rájöhet bárki az akár egészen mocskos titkainkra is.”

Bővebben…
https://fannislibrary.blogspot.com/2019/05/mary-adkins-…

Tragikus, megható, aranyos, néhol vicces és szívbe markoló történt.
Nekem nagyon tetszett!
A végen volt pár könny meg mosoly is.

Kedves, aranyos, humoros egy olvasmány. Ugyanakkor Iris helyzete igen szomorú – ilyen fiatalon. :(
Nagyon megtetszett a könyv szerkezete. Tényleg szuper volt ez az email-es megoldás.
Az eleje picit kuszának tűnt, túl sok volt a szereplő, az email. Először nehéz volt kibogozni a viszonyokat, a különböző oldalak email-jei… Amint értelmet nyert több dolog, határozottan jobban lehetett szórakozni, és élvezni amit ez a könyv nyújtott.
Biztos vagyok benne, hogy több hasonló felépítésű könyvet veszek még a kezembe.

Nem gyakran olvasok levélregényt, mert egy idő után mindegyik unalmas lesz. Na ez nem lett az! Smith az elhunyt Iris után írt emailjeiben teljesen látszódott, hogy mennyire jó kapcsolatot ápoltak ők ketten, mint kollégák és hogy tényleg hiányzik neki a halála után. Iris nővére, Jade néhol kicsit ellenszenves volt, folyamatosan visszautasította Smith segítségét. Megismerhettük Carlt, az új kollégát, aki eszméletlenül vicces, ugyanakkor csak a jó szándék vezérelte. Valamint pár email erejéig bemutatkozott Rich, Iris utolsó barátja, akit valóban megviselt a haláleset. Mindkét főszereplőnek, Smithnek és Jadenek is voltak problémát, kinek több, kinek kevesebb, de véleményem szerint ez egy nagyon jó levélregény, mert sokkal inkább a szeretett személy elvesztésének feldolgozásán van a hangsúly, mint a romantikus szálon. Iris blogbejegyzéseiből pedig egy nagyon jó képet kaphattam a főszereplőről, hogyan élte át a betegségét az utolsó pár hónapban. Egy keserédes, de ugyanakkor remek kötet.

A 33 évesen rákbetegségben meghalt Iris Massey az íróasztala fiókjában hagyott üzenetben kéri meg főnökét, Smith-tet, hogy halála után adja ki a könyv formájában a halála előtt hat hónapon át írt blog bejegyzései. Ehhez szüksége van Iris nővérének, Jade-nek a jóváhagyására. A könyv érdekes, levélregény felépítésű. Iris írásai őszinték, fájdalmasak és humorosak egyszerre, elgondolkodtató így szembe nézni ezzel a betegséggel. Jade és Smith levelezései szintén egyszerre humorosak és fájdalmasak, mindkettejüket sok csalódás érte már és mindketten szenvednek Iris elvesztésétől. Egy másfajta nézőpontból közelíti meg a könyv a betegség és a halál témáját, tetszett.

Glattauer regényére emlékeztet, bár annál változatosabb a felépítése: nemcsak e-mailek, hanem blogposztok és sms üzenetek is helyet kapnak, ráadásul több karakter szemszögéből követhetjük az eseményeket. A halál és gyász, illetve a „hogyan tovább” nehéz témája ellenére is könnyed, szórakoztató olvasmány, humoros és megható egyszerre, élveztem az olvasást.

Lehetett volna ez egy jó könyv, de annyira nulla érzelmet váltott ki belőlem, hogy magam is meglepődtem – pedig volt itt minden: rák, halál, szerencsejáték függőség, sanyarú gyerekkor, válás, szerelem, még egy vicces kölyök is akadt, aki mindenbe belekotnyeleskedik.
Talán éppen ezért nem volt meg köztünk a kémia. Túl sokat akart a könyv, mégsem hozta meg a várt a hatást.