Az ​új Tini Titánok: A Júdás szerződés 78% 43 csillagozás

Mondjuk úgy, hogy Wolfmantól a Végtelen Világok Krízise tétnélkülisége után nem vártam olyan sokat, főleg, hogy még mindig a nyolcvanas évek közepén járunk, főleg, hogy a főszerepben tinédzserek vannak, akikről mindig nehezebb elképzelnem, hogy jó képregényt kapnak (no persze az Eaglemoss-sorozat annyi ponton cáfolta már meg az elvárásaimat, hogy ilyenekre kár is gondolnom).
Ehhez képest kifejezetten örömteli meglepetésként ért, hogy A Júdás szerződés közel sem olyan kellemetlen, mint amitől féltem (vagy ez már a kiújuló Stockholm-szindróma). Mi több: van értelmes íve és kerete, aktívan akar foglalkozni a karaktereivel (még ha kicsit sok is van belőlük, ezért nem sikerül olyan mélyen), a cselekményben van legalább egy olyan pont, amire nem számítottam – szóval még egészen élveztem is az olvasását.
Wolfman koncepciója a felnövő, mentoruk árnyékából kikerült, de lélekben még mindig elég fiatal hősökről határozottan ígéretesnek indult, amihez Terra sajátos jelleme izgalmas párosítás. Ráadásul Wolfman ezúttal sem fukarkodik az oldalszámmal, aminek köszönhetően van idő végigjárni mindenkin, bemutatni a csapatot és működését, civil személyiségüket és végül maga a nagy csata sem annyira vészes. Néha megbicsaklik, van pár kellemetlen momentuma (a humor tekintetében a magyar fordítás szerintem csak rontott), és hát a teljesen nyolcvanas évekbeli rajzokat is nagyon meg kell szokni, de összességében mégis van ereje a naiv ártatlanságból feleszmélő tiniknek köszönhetően.
Rakoncátlan ráják!, azért a retrósztoriért most sem lelkesedtem.

Lehet, hogy az olvasási időből nem ez jön le, de egész jó volt ez. Nyilván a Júdás szerződés magán viseli kora minden jellegzetességét, és ez most nem feltétlen negatívum.
Amiért szerintem érdemes ezt a kötetet elolvasni, az egyrészt Dick Grayson átalakulása, hiszen a Júdás szerződés lapjain hagyja maga mögött a Robin nevet (és mindent, amit a Robinság – de szép szó :D – jelent), és lesz belőle Nightwing, azaz Éjszárny. Itt sajnos közel sem annyira érezhető Dick vívódása ezzel kapcsolatban, mint pl. amilyen mesterien ábrázolták azt a Titans című sorozatban. A másik, amely miatt érdeklődésre tarthat számot, az Deathstroke háttérsztorija. De egyébként ennyi. Kellemes, olvasható darab, azonban semmi kiemelkedőre nem kell számítani.

A sorozat és az animációs adaptációja után nem gondoltam, hogy a sztori meg fog lepni, de rá kellett jönnöm, hogy nem emlékszem már a történetre xD például az, hogy Dick itt lett Nightwing az teljesen kiesett
Mindig is a fiatal hősöket imádtam, és ebből a szempontból nem csalódtam. És örülök, hogy a gyerekek tényleg gyerekek, de csak annyira, amennyire kell. Annyit csesztetik egymást, hogy ez már külön műfaj, élvezet volt olvasni :'D

Ahhoz képest, hogy hányszor feldolgozták ezt a történetet, nem is olyan nagy durranás! Az eleje iszonyatosan unalmas, amíg a Vér testvéres szál le nem fut, addig szenvedés. Szerencsére, mikor áttérünk a júdás szerződésre, onnantól felpörögnek az események. A Tini Titánok közül Csodalány emelkedik ki, Ő a legérdekesebb közöttük. A többiekkel sincs gond, de igazából csak úgy ott vannak. Kivétel Gézengúz, aki marha idegesítő! Vicces akar lenni, de inkább ne akarna! Én Terrának drukkoltam, hogy intézze már el! A történet legjobbja Deathstroke. Megismerhetjük az eredettörténetét, ami a képregény legérdekesebb része. Az is tetszett, hogy nem is volt igazából gonosz. Terra is szórakoztató volt, aranyosan nézett ki a nyuszi fogaival a kis kurva. XD Most már tudom, hogy a rosszlányok erősen sminkelnek és dohányoznak! :D A rajzok bejöttek, bár ezek a régi karakterdizájnok furák voltak. Egyszer el lehet olvasni, de eléggé jellegtelen történet. Bár az is igaz, hogy nagyok voltak az elvárásaim. Ja és itt lesz Nightwing Robinból.

Nem sok újat tudott mutatni, hisz anno láttam a hozzá kapcsolódó Tini Titánok epizódókat, illetve a tényleges animációs adaptációt is, de még így is akadt pár különbség itt-ott. Deathstroke mindig is a kedvenc DC 'gonoszaim' közé tartozott, így miatta mindenképp megérte elolvasni, illetve érdekes, hogy Grayson itt veszi fel a Nightwing nevet is. Rajtuk kívül Jericho-t is értékeltem, hisz vele legutóbb Slade szóló kötetében találkoztam. Terra amúgy itt is irritált, ráadásul gőzöm sincs, hogy miért ábrázolták ilyen kapa fogakkal, plusz miért nézett ki úgy sminkkel, mint egy lerobbant 40-es. spoiler
A rajzolását tekintve vérbeli 80-as évek, erős kontúrokkal, meg ősrégi karakter designokkal, melyek azóta már vagy 5x megváltoztak, de mégis vicces őket visszanézni.
Nem rossz kötet amúgy, Tini Titánok kedvelőknek egyértelműen alapmű, de ennek ellenére nem öregedett túl jól és a magyar fordításokba is bele tudtam volna kötni egy pár helyen.

Az elején nehezen indultak be az események de utána már alig tudtam letenni és vártam mi lesz a vége. Sajnálom, hogy Kölyök Flash kiszállt mert ő az egyik kedvenc szereplőm.
Terra karaktere jól volt megírva de a halála megmagyarázhatatlansága nem tetszett. Jericho belépése tetszett,kíváncsi vagyok látjuk-e még másik kötetben.
A ráadás retro rész nagyon tetszett. Mr. Twister tipikus béna gonosz :D
Összességében annak ajánlom,aki már ismeri a szereplőket legalább névről vagy a sorozatból.