Az ​elsőszülött 23 csillagozás

Martti Larni: Az elsőszülött

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A híres finn humorista ezúttal egy pszichológust tűzött tolla hegyére, aki – agglegénységét feladva – családot alapít, és elsőszülött fiát kísérleti alanynak tekinti. Ennek következményeként a fiúgyermek már hároméves kora előtt megismeri a biológiai rejtelmeit, és a maga módján értelmezi is őket. A pszichológust sorozatosan érik ezután a csapások, és mindez kitűnő alkalmat nyújt Martti Larninak arra, hogy kigúnyolja a könyvek útmutatásai alapján gyermekeket nevelő apát és – persze – magát a pszichológiát is; mindazt, ami a csodálatos és a lélektant körülveszi, mindezzel együtt pedig a mai finn társadalom visszáságait. Larni görbe tükre nem kegyetlen, az általa ábrázolt világ nem kiúttalan. Az elsőszülött okozta kellemetlenségek gyógyszerét, gyógymódját is közli az olvasóval, miközben sokszor és szívből meg is nevetteti – hiszen voltaképpen ez a humorista kötelessége és művészete.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vidám Könyvek Európa

>!
Európa, Budapest, 1977
172 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630712806 · Fordította: Gombár Endre · Illusztrálta: Gyulai Líviusz

Enciklopédia 3


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Martti Larni: Az elsőszülött

Vigyázat, most kiváltképp szubjektív leszek! Szóval: ha egy vicces könyvnek az a mércéje, hogy egy tüszős mandulagyulladásból tud vidám tüszős mandulagyulladást csinálni, akkor – klinikailag tesztelve! – ez nem vicces könyv. Mondjuk érzem én, hogy régen rossz, ha az irodalmat a bacilusokkal versenyeztetjük, de hát most mit csináljunk, az ember csak akkor tud egy könyvet olvasni, amikor olvassa.

Akkor most az előző bekezdést ellensúlyozzuk kicsit némi objektivitással: a történettel. Hiszen mi objektívebb az irodalomban a tartalomismertetésnél? Egyáltalán: mi más objektív benne? (Sőt, van úgy, hogy az se.) Aatos Näveri igen habókos fazon, és egyben pszichológus. (Hogy a két adat összefügg-e, az már kívül esik az objektivitás hatósugarán.) Vele történnek mindenféle kalamajkák, leginkább az, hogy megházasodik, majd lesz egy gyereke, akit aztán a maga habókos módján próbál felnevelni*. Ebből aztán mindenféle mókák keletkeznek, amin időnként el lehet mosolyodni.

És most egy baljós kanyarral vissza a szubjektivitásba: a magam részéről különösen Larni figuráit tartottam sokra, groteszk jellemei valóban szórakoztatóak tudnak lenni. Nagyon el tudtam képzelni őket mondjuk a Katona színpadán egy-egy potens színészünk megformálásában. Aztán valóban vannak vicces viccek meg beszólások benne, de némelyiket mintha már hallottam volna – feltételezzük a legjobbat: ebből a könyvből szűrődtek ki a köztudatba. Ami nem annyira tetszett, az az, hogy Larni szereplői mintha nem cselekednének mindig következetesen, úgy, ahogy azt jellemük megkívánja – inkább csak írói utasításokat teljesítenek. Nem élnek, na. Nem valódiak. Ebből fakad, hogy Az elsőszülött-et végig olyan szövegnek érzékeltem, amivel elbíbelődhet ugyan az ember, sőt: somolyoghat is rajta párat, de összességében nem áll össze organikus egésszé, így feledhető marad.

* Mondjuk számomra az se szimpatikusabb, ahogy asszonya viselkedik a kissráccal, de ezt ne is feszegessük. Mert ha feszegetjük, még kilyukadok oda, hogy szerintem mit akar üzenni Larni ezzel a könyvvel, és az nem tetszik.

3 hozzászólás
regulat>!
Martti Larni: Az elsőszülött

Sokat vacilláltam a három és a négy csillag között.
Megint a „humorista” probléma… szegény Kishont Ferenccel is így vagyok, hogy kis dózisban szeretem, de könyv méretben gyorsan eltelít, hacsak nem hangoskönyvben kapom, mert értő előadó tolmácsolásában végig élvezetes marad.
Nem is humorista probléma ez, hanem a hang hiánya. Amelyik szöveg a fejemben audióvá tud válni, azon tudok ráunás nélkül nevetni.

Holott a történet jó, a szereplők jók. A poénok ügyesen vannak adagolva… A történet ugye a pszichológus házassági és gyermeknevelési gondja, mert a világ nem úgy működik, ahogy a könyveiben van, és ez, persze, számára furcsa helyzeteket teremt, amin természetesen röhögni lehet. Nem váratlan poénokkal operál, nem hökkent meg, kiszámítható rövid humoros történeteket fűz össze, húz rá a főszereplőre, a feleségére, és a fiára…
…és ezért kéne a hang.
Mert nem mindegy, hogy száz éves vicceket ki meséli.. attól függ, hogy az ember röhög rajtuk, vagy csak legyint.

Nekem most a legyintés volt túlsúlyban.
De azt nem mondanám, hogy nem vicces…

>!
Európa, Budapest, 1977
172 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630712806 · Fordította: Gombár Endre · Illusztrálta: Gyulai Líviusz
Gáborr_Nagy>!
Martti Larni: Az elsőszülött

Bíztatónak ígérkezett, és az első pár fejezet működött is, de utána idegesítő lett. Egy elfuserált, szakbarbár pszichológus, a józan észnek teljesen híján levő főhős házasságkötése és gyermekének születése a téma. De sajnos annyi bosszantó, erőltetett és veszélyes helyzet jött egymás után, hogy kezdett egyre kevéssé szórakoztatni, inkább dühített. Az állandó mindent megmagyarázás és bőbeszédűség is eléggé idegesített. Oké, vicces volt, de milyen áron?!

Hoacin>!
Martti Larni: Az elsőszülött

Néhol kuncogtam, de a mókából sokat elvett, hogy a főhőst válogatott okoknál fogva szerettem volna jól megrázni (úgy átlag másfél oldalanként). Adott egy pszichológus pasas, aki mindent szétanalizál, és történjen bármi, ő azonnal előadást kezd tartani az emberi agy működéséről, meg a viselkedésformák hátteréről. Ennélfogva természetesen borzalmasan neveli a gyerekét, vagyis inkább nem neveli sehogy: hadd doboljon a srác az éjszaka közepén (szomszédok nagy örömére), az ételét a földre is öntheti (majd felmos anya, azért van), semmiben sem szabad szabályozni, hisz így fejlődik a személyisége! Igen, az egész könyv egy paródia, meg kifigurázás. A végén pedig – természetesen – jóra fordul minden. Szóval összességében tetszhetett volna, de engem olyan szinten idegesített a főhős, hogy nem tudtam poénra venni.

Tercia>!
Martti Larni: Az elsőszülött

Egyszerűen zseniális. Ahogy egy pszichológus gyereket nevel, avagy a suszter gyerekei lyukas cipőben járnak…
Ne korlátozzuk a gyereket, hiszen az ártalmas a személyiségfejlődésnek.
Több mozzanat, valamint hasznos tanács eszembe jutott belőle, amikor végre hozzájutottam egy saját gyártású kísérleti alanyhoz.

Elsőre vonaton olvastam, nagyon kínos volt hangosan vihogni.
Mert pl. ennek előtte fogalmam sem volt, hogy a zebukisbabák igaziból miből jutnak táplálékhoz.

barburu>!
Martti Larni: Az elsőszülött

Túlzott az okostojás pszichológus karaktere, de valahogy mégis egész hihető, ha csak a viselkedését és nem a beszédét nézzük. Inkább vicceskedő, mint vicces történet, egy-két sikerültebb poénnal. Egyszer olvasható.

ppeva P>!
Martti Larni: Az elsőszülött

Vannak benne humoros részek, az egész ötlet is jó. De összességében nem tetszett különösebben.

Orsi_Nagy_9>!
Martti Larni: Az elsőszülött

A pszichológus karaktere azért nem kutya :) egynek jó, kissé limonádés.


Népszerű idézetek

regulat>!

Boldogok az ejtőernyősök. Sohasem panaszkodnak, hogy nem nyílt ki az ejtőernyőjük.

168. oldal (Európa, 1977)

regulat>!

Ha pedig az üzleti világ nem fedezte volna fel a részletfizetési rendszert, sok állat maga hordhatta volna a bundáját.

158. oldal (Európa, 1977)

regulat>!

Nézze, kedves uram. A dolog úgy áll – ezt én húsz éves tapasztalatból mondom –, hogy ez első gyerek születése természetes módon történik: a feleség szül, a férj szenved. De a következő szülés már sokkal könnyebb lesz önnek.

38. oldal (Európa, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: szülés
2 hozzászólás
regulat>!

Az asszony szokta mondani: a mai fiatal nemzedék a saját lábán áll, de a szülei nyakán él.

112. oldal (Európa, 1977)

5 hozzászólás
regulat>!

Mutikanen hallgatott, mert tapasztalatból tudta, hogy a veszekedések nagy része abból adódik, hogy az emberek olyankor is beszélnek, amikor hallgatniuk kellene. Sajnos, a száj mindig aktívabb, mint fül.

57. oldal (Európa, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: veszekedés
regulat>!

A házasság gyakran nyilvánvaló félreértések eredménye csupán.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: házasság
regulat>!

A gondok és az ételek átformálják az embert. Egyesek megőszülnek, mások meghíznak.

135. oldal (Európa, 1977)


Hasonló könyvek címkék alapján

Arto Paasilinna: A nyúl éve
Maiju Lassila: A kölcsönkért gyufa
Daniel Katz: Mikko Papiross csodálkozik
James Herriot: Minden élő az ég alatt
Békés Pál: Csikágó
James Herriot: A repülő állatorvos
Rejtő Jenő (P. Howard): Vesztegzár a Grand Hotelben / A szőke ciklon
Hans Hellmut Kirst: Farkasok
Wass Albert: Elvásik a veres csillag
Bohumil Hrabal: Díszgyász