Én, ​Sándor Erik 37 csillagozás

Egy pszichopata emlékiratai
Mártonffy András: Én, Sándor Erik

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Sándor ​Erik már gyerekként is tudta, hogy nagy dolgokra hivatott
Építs szektát!
Gyűjts híveket!
Légy isten!
A számára nyűgös családi kötelékeket megszakítva Erik egy szoftvergyártó nagyvállaltnál helyezkedik el, ahol az útjában állók könyörtelen kiiktatásával hamarosan vezető pozícióhoz jut. Vonzó külsejével és sima modorával könnyen magához édesgeti a kollégáit. Kifigyeli a gyengeségeiket, oltalmat és megértést ígér, majd a megfelelő pillanatban sarokba szorítja áldozatát. Zsarol, hazudik és csal. Ahogy a gyámoltalanok feletti befolyása egyre nő, úgy egyre megszállottabban akarja a hatalmat, mígnem egy nap Szellemhitűek Egyetemes Megvilágosodottjai néven szektát alapít. A saját maga által kreált vallás prófétájaként gyűjt híveket, akiket anyagilag, lelkileg és szexuálisan is kihasznál. Vagyona óriásira nő, a szekta női tagjaiból háremet tart fenn, de elszámolja magát, és a gondosan felépített kártyavár lassan maga alá temeti
Mártonffy András első… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Libri Insomnia

>!
Libri, Budapest, 2016
410 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633108703
>!
Libri, Budapest, 2016
410 oldal · ISBN: 9789634330714

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Sándor Erik


Kedvencelte 12

Most olvassa 4

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 41

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Cicu
Mártonffy András: Én, Sándor Erik

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

„Senki ne higgye, hogy vannak határai az emberek manipulálásának! Mindent meg lehet velük csinálni. Mindent!”

Hát ez nagyon ott volt! Egyszerűen zseniális!
Szókimondó, nyers.
„Mese” az emberi befolyásolhatóságról, az emberek hinni akarásáról és hiszékenységéről. (Akár tankönyv is lehetne)
Sándor Erik nagy forma, igazi okos, intelligens pasi, aki kihasználja az emberi butaságot, és saját külső adottságait.
Mártonffy András tud írni, nem kicsit, nagyon!
Imádtam! ❤
Imádtam a történetet, és imádom magát a könyvet is, mert nagyon igényes, keményfedeles kiadás.

Ui: Csak nekem ugrott be a könyv olvasása közben, Sándor atya és a Vidám vasárnap? :D Na jó attól eltekintve, hogy Sándor nem az a jóképű görög isten, mint Erik :D

>!
Bea_Könyvutca P
Mártonffy András: Én, Sándor Erik

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

Nagyon olvasmányos volt a történet, ha hagyom magam, engem is le tudott volna nyűgözni Sándor Erik, mert hihetetlen volt amit végrehajtott, létrehozott, ugyanakkor taszított az állandó és hatalmas egoizmusa, a folytonos gúnyolódása a gyenge és kiszolgáltatott emberek irányában, a kegyetlenkedése, szenvtelensége. A történet azonban igazán kemény, hatásos és még azt is ki merem jelenteni, hogy tanulságos volt.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2016/10/martonffy-andras-e…

>!
Bleeding_Bride ISP
Mártonffy András: Én, Sándor Erik

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

Mennyire érdekes- izgalmas téma – emberi naivság, butaság kihasználása, tömegek manipulálása, személyi kultusz felépítése, egy szekta elindítása, kordában tartása. Mindez az alapító, a beteg zseni szemszögéből.
Sajnos a szerzőnek nem sikerült megugrania a szintet és elhitetnie velem, hogy ez a férfi egy zseni. Inkább csak egy faék egyszerűségű arrogáns majom. Hiába voltak benne leecsetelve a módszerei és a tervei, a karakter maga képtelen lett volna mindezt kivitelezni és így. Túl piti bosszúkba ment bele gyermetegen, messzi volt a manipulatív mestertől. Vártam a végén a poént, hogy a csávó valójában sima zsebtolvajlás miatt van sitten, de unalmában nagyon élénk a fantáziája…

3 hozzászólás
>!
CaptainV P
Mártonffy András: Én, Sándor Erik

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

Nagyon hatásos regény. Olyan egyszerű az egész, mint a faék, nincs semmi sallang, minden letisztult és praktikus, pont olyan, mint a főszereplő gondolkodásmódja. Nem csak arról szól, hogy az emberünk, Sándor Erik milyen utat taposott ki magának – a szemén keresztül látunk egy-két apró társadalomkritikai morzsát is, mert hát mondhatunk akármit a pszichopatákra, és joggal démonizálhatjuk őket, de a világos gondolkodás és a tiszta látás hiányával nem lehet őket vádolni.
Én nagyon szeretem az olyan műveket, amik úgy tolják a súlyos igazságokat az arcomba, hogy utána legszívesebben egy kádnyi Cifben fürdenék meg, és ez is ilyen. Ezzel nem azt mondom, hogy hű, de rohadtul igaza van annak, aki ennyire szarba se nézi az embertársait. Én azt mondom, hogy amit a hierarchiáról ír, arról, mennyire bedarálja és olykor megalázza a modern életmód az embereket, hogy mennyire könnyen kiszolgáltatjuk magunkat másoknak, és mennyire minden szinte csak kommunikáció és pszichológia kérdése, az igaz, és ennek a felismeréséhez nem kell semmiféle személyiségzavar.
Szinte a könyv végéig nem is esett le, mekkora ötlet volt pont egy szektaalapításon keresztül megírni ezt a sztorit, hiszen így a szerzőnek volt lehetősége minden gátlástalanságot megmutatni, ami egy ilyen fazon fejében megfogalmazódik, majd el is követ. Mint mondtam, hatásos, annak, aki eklődik az ilyesmi iránt, bátran ajánlom.

>!
Lulma
Mártonffy András: Én, Sándor Erik

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

Letaglózott, erős kezdés így első regényként. Letehetetlen, beszippantott a könyv, mint a hiszékeny tömeget Erik szektája. Félelmetes, hogy egy ilyen önimádó ember egy ekkora, több ezres szervezetet létre tud hozni a semmiből, a mézesmázos dumájával becsalogatja az egyszerű, hányattatott sorsú embereket. Emellett bármihez hozzányúl, az pénzzé válik. Hihetetlen ez a mű, még nagyon sokáig fogok rajta kattogni. Teljesen beleillik a mai kor játszmáiba, Mártonffy András nagyon eltalálta.
Bővebben: http://lulmakonyv.blog.hu/2016/09/25/martonffy_andras_e…

>!
Mpattus P
Mártonffy András: Én, Sándor Erik

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

Az Én, Sándor Erik nem ok nélkül csak felnőttek számára ajánlott olvasmány. A történet egészen sötét helyekre kalauzolja az olvasót, ahol fura egyének bábként mozgatják a hiszékenyeket. A kötet szerkezete, a nyelvezete és maga a történet ötlete is zseniális. A történet lezárása szintén tetszett, hihetetlen, hogy Sándor Erik még azokban a pillanatokban is mennyire önmaga maradt, ugyanaz a lesajnáló stílus, a betonbiztos ego.

A teljes értékelés itt olvasható:
http://szembetuno.blogspot.hu/2016/10/en-sandor-erik.html

>!
Fairymysz
Mártonffy András: Én, Sándor Erik

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

Fantasztikusan jó könyv volt. És nem azért, mert a főszereplő egy hős, hanem mert egyszerűen lenyűgöző volt, ahogy Erik végigmanipulált mindenkit a gyerekkorától kezdve a végéig.
Lenyűgöző volt annak ellenére, hogy mellette undorító, arrogáns és megvetendő volt. Mondhatnám, hogy hihetetlen volt, hogy egyetlen ember több ezer embert képes volt manipulálni, fanatikussá alakítani, mindezt úgy, hogy egyetlen nővel kezdte. Gátlástalanul átgázolt mindenkin: ha kellett zsarolással, ha kellett trükkökkel, ha kellett hízelgéssel.
Azonban mégsem hihetetlen, hiszen a történelem már bebizonyította mindazt, amit Erik is többször elmondott: az embereket nagyon könnyű befolyásolni. Főleg azokat az embereket, akiknek amúgy sem könnyű az életük és akiket két dologgal lehet megfogni: vagy reményt nyújtasz nekik vagy ráveszed őket, hogy gyűlöljenek valakit. Sándor Erik reményt nyújtott, persze mindezt nem szívjóságból tette. Folyton csak az volt a szeme előtt, hogy minél több és több pénze legyen.
És bár az első soroktól tudjuk, hogy nem úszta meg a dolgot, mégis kíváncsian olvastam és olvastam, hogy megtudjam, mi mindent sikerült elérnie ennek az embernek és végül mi okozta a bukását.
Gratulálok Mártonffy Andrásnak, lenyűgöző bemutatkozás. Remélem, lesz még szerencsém egyéb könyvéhez is.

>!
Risus P
Mártonffy András: Én, Sándor Erik

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

Kicsi félve kezdtem bele az olvasáshoz: az egyik nagyon érdekelt témámról szól; a molyok dicshimnuszától, hogy milyen szuper; mennyire lesz valóságos a jellemrajz és a stílus, amiben íródott. Ettől mind féltem és ezáltal nehezen szántam el magam az olvasásra.
Aki egy picit végigkövette az eddigi olvasásaimat, annak nem hiszem, hogy meglepő, hogy ezt a könyvet is elolvastam, hiszem nagyon érdekel a kriminálpszichológia, különösen a pszichopaták. Néhány könyvet elolvastam amiben részletesen vagy említés szinten megjelentek a pszichopaták, számos dokumentumfilmet és cikket elolvastam, így valamennyi információm van a témával kapcsolatban. Talán pont ez miatt féltem az elolvasásától, hiszen nem ez lenne az első eset, hogy nem hűen ábrázolnak egy pszichopatát.
De most maradok a könyvnél, bevallom talán ez volt az első könyv, ahol legalább 4-5 értékelést elolvastam. Nem igazán olvasok értékelés, max ha időm engedi vagy tényleg kíváncsi vagyok egy adott könyvre. Megvásárlás után olvastam el és pont az értékelés miatt raktam félre egy kis ideig, ugyanis mindenki dicsérte, de majdnem mindenkinél a nyers kifejezést olvastam. És itt megszólalt a vészjelzőm, hogy előbb el kell felejtenem az értékeléseket és utána olvassam el. Nem azért, mert pillangólelkű vagyok és esténként a macimat ölelem, hanem arra gondoltam, hogy vagy keveset olvastak és tudtak erről a témáról vagy nem hűen ábrázolja az író a pszichopatákat.
De most, hogy elolvastam tudom, hogy amit mások nyersnek gondoltak, az a való világ. Nem nagyon tudom, hogy ki, mit gondolt a nyers kifejezés alatt, de én semmi hasonlót nem fedeztem fel.
Erik karaktere szinte tökélesen jól és aprólékosan lett felépítve, gyakorlatilag minden tulajdonságot bele tudott az író zsúfolni Erik karakterébe, mi a pszichopatákat jellemzi. De amitől igazán tetszett, hogy ez a kőkemény lelketlen és hidegvérű logikus gondolkodás nem csak Erikre, de a világunkról alkotott képekben is fellelhető.
Gondoljunk csak bele, minden kényes témát belecsempészett a könyvben. Az emberi lustaságot, gyarlóságot, tudatlanságot. Az üzleti életből a marketinget, a politikát, de még merészebb lett és íme a vallás.
Bizony ám, és pont ez miatt nekem a könyvről valamilyen oknál fogva Chuck Palahniuknak a Halálkultusz könyve jutott eszembe, ahol szintén az emberi tudatlanságot egy valláson keresztül mutatta be.
Merészen zseniális és hű ez a könyv.
Rengeteg mindent tudnék erről könyvről írni, gyakorlatilag fejezetenként találtam egy-egy mondatot, ami iszonyatosan elgondolkoztatott. De bármennyi gondolat is van a fejemben, olyan kényes témákat érintenék, ami miatt szinte biztos, hogy törölnék ezt az értékelésemet vagy tiltanának, így csak annyit írhatok utolsó szó jogán, hogy napi 7 ilyen pszichopata mellet sétálunk el, úgyhogy néha nem árt használni az agyunkat.

>!
Near
Mártonffy András: Én, Sándor Erik

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

Most először történt meg velem, hogy egy könyv után nem tudtam élvezni, amit következőleg olvasni szerettem volna. Minden gagyinak, unalmasnak, klisésnek, idegesítőnek tűnik. Minden rossznak tűnik ez a könyv után.

Nem tudom, mire számítottam pontosan, de annyi biztos, hogy nem erre. Nagy lelkesedéssel, hirtelen fellángolásból megvettem a könyvet, majd jó pár nappal később lapoztam már bele, olvasás előtt. Mit láttam? Piszok sok szöveget. Úgy értem, tömör szöveget, elmélkedést, amit nagy ritkán szakítanak meg párbeszédek. Máris húztam a számat, miszerint az ilyen tömör könyv csak nehéz és száraz lehet. Túlírt, unalmas. Három oldal kellett, hogy rájöjjek, ez valami zseniális! Fel sem tűnt, hogy ennyire „zsúfolt”, mert az egész stílus úgy elvitte a hátán, ahogy azt kell.
Maga a történet pedig? Szókimondó ez tény, nem finomkodik… és ez tetszik benne. Volt, ahol lényegében én is szapulva lettem, mégsem sértődtem meg, hanem kénytelen voltam egyetérteni vele. Igen, tényleg így van, így viselkedek, ilyen vagyok, mint a „többi”. Aztán egyre tágult a világ, egyre messzebbre mentünk. Szekták, amik közöttünk is működnek napról napra. Csak ilyen-olyan kisebb vallásnak hívják őket. MLM a piramisjátékaival, ami szintén gyakran szembejön velünk. …és tudjátok mit? Mindenről igaza van Eriknek! Minden egyes szó, ami elhangzik nála akár csak gondolatban is… a lecsupaszított valóság, amiről nem szeretünk tudomást venni.
Az egyetlen, amibe olvasás közben úgy éreztem, hogy bele tudnék kötni a nagy „csajozásai”. Mikor minden második oldalon meg van említve, hogy igen, még kölyök volt a nő idősebb és neki megvolt. Meg ez is megvolt neki. Meg az is. Meg amaz is. Kicsit soknak éreztem, de így utólag belegondolva… talán kellett az. Mert Erik ilyen. De azért nem bántam volna, ha akkor sem lenne ennyire sokszor kihangsúlyozva.

Azt hiszem Mártonffy Andrásnak köszönhető, hogy újabb lépcsőfokot léptem előre afelé, hogyha magyar író könyvét veszem a kezeim közé ne legyenek bennem előítéletek. Köszönöm!

>!
Dettuskaa 
Mártonffy András: Én, Sándor Erik

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

Én nagyon élveztem az elejétől a végéig, bár néha zavart Erikünk egoizmusa és az, hogy mindenkit lenézett…bár lássuk be, jól megcsinálta :D Elgondolkodtató és szórakoztató egyben. Elgondolkodtató, hogy mennyire naivak, hiszékenyek az emberek, mert lássuk be, ha kis túlzásokkal is, de eléggé életszagú kis történet. Szórakoztató pedig a hangnem miatt, hogy végig Erik szemén keresztül látjuk a dolgokat. Lássuk be például Magdika szemszögéből nem lett volna ennyire megmosolyogtató egy-egy jelenet. :D
Alapvetően én bírtam a főhősünket, bár tényleg volt amikor már idegesített, hogy ő aztán mindenkinél jobb. A befejezés meg aztán nagyon ott van.. igazából el is vártam tőle, hogy valami ilyesmi legyen…de nem akarok spoilerezni, szóval nem is mondok többet.
Én csak ajánlani tudom, mert remek kis társadalomkritika, olvastatja magát, csakis gratulálni tudok az írónak!


Népszerű idézetek

>!
Cicu

(…) aki prédaként viselkedik, azt le is vadásszák.

123. oldal

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

>!
Cicu

Az ember ne vegyen a nyakába fölösleges felelősséget!

92. oldal

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

1 hozzászólás
>!
Cicu

Két titka van az életnek, feleim, ezt jól jegyezzétek meg:
1. Mindig ismerd fel a helyzetedet, és ne hazudj magadnak!
2. A megfelelő következtetést vond le, és aszerint cselekedj, akármilyen kellemetlen!

Aki ennyit nem tud megtenni, az magára vessen, ne sírjon, ne panaszkodjon, ne hibáztasson másokat! Nem sajnálom én, és nem fogja sajnálni más sem.

329. oldal

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

1 hozzászólás
>!
Cicu

Meg akarom mutatni mindenkinek, hogy nem kötelező tehetetlen áldozatként, tétlenül nyavalyogva leélni egy életet. Én meghoztam azt a döntést, amit nagyon kevesen képesek meghozni: mindenáron a győztes oldalra kerülni, és ezért semmi erőfeszítést nem sajnálni.

8. oldal

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

Kapcsolódó szócikkek: Sándor Erik
>!
Cicu

Amit nem kaparsz ki magadnak, azt nem kapod meg, ez a keserű igazság.

60. oldal

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

>!
Cicu

Elképesztő, hogy mennyi mindent meg lehet tudni bárkiről már az első néhány pillantással.

166. oldal

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

>!
Cicu

Miről ismerhető föl az intelligens ember? Hát arról, hogy gyorsan kapcsol, átlátja az adott élethelyzeteket, alkalmazkodik hozzájuk, és kreatív módon a maga hasznára kombinálja a különböző tényezőket.

202. oldal

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

>!
Risus P

Ebben a nagyok a magyarok: behúzni a fülüket-farkukat, aztán majd máskor eldöntik

72. oldal; 7. fejezet (Libri, 2016)

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

>!
Cicu

Senki ne higgye, hogy vannak határai az emberek manipulálásának! Mindent meg lehet velük csinálni. Mindent!

257. oldal

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

>!
Cicu

Végül is az a lényeg, hogy a saját életünket éljük, meg hogy mi döntsünk a saját sorsunkról, ne mások.

297. oldal

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai


Hasonló könyvek címkék alapján

Pete Polgár Máté: A lelkész lánya
Evelyn Marsh: A máltai orvos
Baráth Katalin: A türkizkék hegedű
Páskándi Géza: Beavatkozás
Aleatha Romig: Kiút a sötétből
Margit Sandemo: Remény nélkül
Licia Troisi: Az új birodalom
Kathy Reichs: Minden napra egy halott
K. Jules: Terrorszekta avagy Nabin megígérte
Nick Cutter: A szekta