Én, ​Sándor Erik 55 csillagozás

Egy pszichopata emlékiratai
Mártonffy András: Én, Sándor Erik

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Sándor ​Erik már gyerekként is tudta, hogy nagy dolgokra hivatott
Építs szektát!
Gyűjts híveket!
Légy isten!
A számára nyűgös családi kötelékeket megszakítva Erik egy szoftvergyártó nagyvállaltnál helyezkedik el, ahol az útjában állók könyörtelen kiiktatásával hamarosan vezető pozícióhoz jut. Vonzó külsejével és sima modorával könnyen magához édesgeti a kollégáit. Kifigyeli a gyengeségeiket, oltalmat és megértést ígér, majd a megfelelő pillanatban sarokba szorítja áldozatát. Zsarol, hazudik és csal. Ahogy a gyámoltalanok feletti befolyása egyre nő, úgy egyre megszállottabban akarja a hatalmat, mígnem egy nap Szellemhitűek Egyetemes Megvilágosodottjai néven szektát alapít. A saját maga által kreált vallás prófétájaként gyűjt híveket, akiket anyagilag, lelkileg és szexuálisan is kihasznál. Vagyona óriásira nő, a szekta női tagjaiból háremet tart fenn, de elszámolja magát, és a gondosan felépített kártyavár lassan maga alá temeti
Mártonffy András első… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Libri Insomnia

>!
Libri, Budapest, 2016
410 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633108703
>!
Libri, Budapest, 2016
410 oldal · ISBN: 9789634330714

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Sándor Erik


Kedvencelte 11

Most olvassa 4

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 39

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Cicu>!
Mártonffy András: Én, Sándor Erik

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

„Senki ne higgye, hogy vannak határai az emberek manipulálásának! Mindent meg lehet velük csinálni. Mindent!”

Hát ez nagyon ott volt! Egyszerűen zseniális!
Szókimondó, nyers.
„Mese” az emberi befolyásolhatóságról, az emberek hinni akarásáról és hiszékenységéről. (Akár tankönyv is lehetne)
Sándor Erik nagy forma, igazi okos, intelligens pasi, aki kihasználja az emberi butaságot, és saját külső adottságait.
Mártonffy András tud írni, nem kicsit, nagyon!
Imádtam! ❤
Imádtam a történetet, és imádom magát a könyvet is, mert nagyon igényes, keményfedeles kiadás.

Ui: Csak nekem ugrott be a könyv olvasása közben, Sándor atya és a Vidám vasárnap? :D Na jó attól eltekintve, hogy Sándor nem az a jóképű görög isten, mint Erik :D

Bea_Könyvutca P>!
Mártonffy András: Én, Sándor Erik

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

Nagyon olvasmányos volt a történet, ha hagyom magam, engem is le tudott volna nyűgözni Sándor Erik, mert hihetetlen volt amit végrehajtott, létrehozott, ugyanakkor taszított az állandó és hatalmas egoizmusa, a folytonos gúnyolódása a gyenge és kiszolgáltatott emberek irányában, a kegyetlenkedése, szenvtelensége. A történet azonban igazán kemény, hatásos és még azt is ki merem jelenteni, hogy tanulságos volt.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2016/10/martonffy-andras-e…

Bleeding_Bride IP>!
Mártonffy András: Én, Sándor Erik

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

Mennyire érdekes- izgalmas téma – emberi naivság, butaság kihasználása, tömegek manipulálása, személyi kultusz felépítése, egy szekta elindítása, kordában tartása. Mindez az alapító, a beteg zseni szemszögéből.
Sajnos a szerzőnek nem sikerült megugrania a szintet és elhitetnie velem, hogy ez a férfi egy zseni. Inkább csak egy faék egyszerűségű arrogáns majom. Hiába voltak benne leecsetelve a módszerei és a tervei, a karakter maga képtelen lett volna mindezt kivitelezni és így. Túl piti bosszúkba ment bele gyermetegen, messzi volt a manipulatív mestertől. Vártam a végén a poént, hogy a csávó valójában sima zsebtolvajlás miatt van sitten, de unalmában nagyon élénk a fantáziája…

3 hozzászólás
Ivenn P>!
Mártonffy András: Én, Sándor Erik

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

Mennyire zseniális ötlet már, hogy egy pszichopata szemszögén keresztül mondasz társadalomkritikát az emberek manipulálhatóságáról és érzelmi kiszolgáltatottságáról?
Komolyan gratulálok Mártonffy Andrásnak, mert szerintem bravúros, amit véghez vitt ebben a kötetben és irtó jó az alapkoncepció. Így kell keményen és kíméletlenül az olvasó arcába vágni az igazságot, hogy az igazán üssön, de mégse legyen semmilyen nagyobb kockázata. Hisz egy pszichopatától már majdnem elvárod, hogy érzelmek nélkül lenézzen mindenkit és undorítóan viselkedjen embertársaival. Neki elnézed, hogy úgy bánik másokkal, mint a piszkos ronggyal, és még közben magadra sem veszed igazán, hisz ő csak egy pszichopata, nincs mit tenni, igaz?

Az egész kicsit akkor kezd fájni, amikor jobban elkezdesz gondolkozni a történeten, és egyre inkább ráismersz a környezetedre, és meglátod azokat a viselkedésmintákat, amelyeket a könyv is ábrázol. A munkahelyi hatalmi játszmákat, az alá-fölé rendeltségi viszonyokat, a XX. század teremtette klasszikus férfi-női altípusokat, amelyek még mindig dominálják (sajnos) kicsiny országunk legtöbb háztartását. Amikor belátod, hogy mennyire manipulálható mindenki, akár te is, és ehhez még csak egy pszichés betegséggel ellátott vezető sem kell. (Habár most már egészen biztos vagyok benne, hogy az ex-főnökasszonyom egy pszichopata volt. x'D Szóval köszönöm a megerősítést.)

Összességében Erik világa egy óriási görbe tükör a társadalmunkra, a tökéletes demotiváló délutáni olvasmány, ami lehoz az életről. A cselekmény ívét adó szektaépítés a történetben igazából csak ürügy, egy jó eszköz, amin keresztül a szerző széles skálán be tudja mutatni, hogy milyen módokon tudja egy Erik kaliberű figura manipulálni az embereket és kihasználni az elesettségüket, érzelmi kiszolgáltatottságukat.
Nekem őszintén szólva nagyon tetszett András kritikája, mert hiába provokatív és néhol már-már idegesítő módon kisarkított (mert azért ez a szektásdi kicsit nekem mese volt habbal), ettől függetlenül baromi sok minden van benne, ami igaz és amivel néha muszáj szembesülni.
Egy csillagot igazából azért vonok le az értékelésből, mert a történetből hiányoltam a tetőpontot, habár egy naplóregénynek talán még ez is megbocsátható. Ezt leszámítva mindenképp örülök, hogy megvettem és elolvastam ezt a könyvet, mert személy szerint szeretek lesüllyedni az emberi természet legmélyebb mocskába és elmerengeni azon, hogy milyen aljas is tud lenni a világunk. Nagyon remélem, hogy Mártonffy Andrástól olvashatok majd más könyveket is a jövőben!

Lulma>!
Mártonffy András: Én, Sándor Erik

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

Letaglózott, erős kezdés így első regényként. Letehetetlen, beszippantott a könyv, mint a hiszékeny tömeget Erik szektája. Félelmetes, hogy egy ilyen önimádó ember egy ekkora, több ezres szervezetet létre tud hozni a semmiből, a mézesmázos dumájával becsalogatja az egyszerű, hányattatott sorsú embereket. Emellett bármihez hozzányúl, az pénzzé válik. Hihetetlen ez a mű, még nagyon sokáig fogok rajta kattogni. Teljesen beleillik a mai kor játszmáiba, Mártonffy András nagyon eltalálta.
Bővebben: http://lulmakonyv.blog.hu/2016/09/25/martonffy_andras_e…

Mpattus P>!
Mártonffy András: Én, Sándor Erik

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

Az Én, Sándor Erik nem ok nélkül csak felnőttek számára ajánlott olvasmány. A történet egészen sötét helyekre kalauzolja az olvasót, ahol fura egyének bábként mozgatják a hiszékenyeket. A kötet szerkezete, a nyelvezete és maga a történet ötlete is zseniális. A történet lezárása szintén tetszett, hihetetlen, hogy Sándor Erik még azokban a pillanatokban is mennyire önmaga maradt, ugyanaz a lesajnáló stílus, a betonbiztos ego.

A teljes értékelés itt olvasható:
http://szembetuno.blogspot.hu/2016/10/en-sandor-erik.html

CaptainV IP>!
Mártonffy András: Én, Sándor Erik

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

Nagyon hatásos regény. Olyan egyszerű az egész, mint a faék, nincs semmi sallang, minden letisztult és praktikus, pont olyan, mint a főszereplő gondolkodásmódja. Nem csak arról szól, hogy az emberünk, Sándor Erik milyen utat taposott ki magának – a szemén keresztül látunk egy-két apró társadalomkritikai morzsát is, mert hát mondhatunk akármit a pszichopatákra, és joggal démonizálhatjuk őket, de a világos gondolkodás és a tiszta látás hiányával nem lehet őket vádolni.
Én nagyon szeretem az olyan műveket, amik úgy tolják a súlyos igazságokat az arcomba, hogy utána legszívesebben egy kádnyi Cifben fürdenék meg, és ez is ilyen. Ezzel nem azt mondom, hogy hű, de rohadtul igaza van annak, aki ennyire szarba se nézi az embertársait. Én azt mondom, hogy amit a hierarchiáról ír, arról, mennyire bedarálja és olykor megalázza a modern életmód az embereket, hogy mennyire könnyen kiszolgáltatjuk magunkat másoknak, és mennyire minden szinte csak kommunikáció és pszichológia kérdése, az igaz, és ennek a felismeréséhez nem kell semmiféle személyiségzavar.
Szinte a könyv végéig nem is esett le, mekkora ötlet volt pont egy szektaalapításon keresztül megírni ezt a sztorit, hiszen így a szerzőnek volt lehetősége minden gátlástalanságot megmutatni, ami egy ilyen fazon fejében megfogalmazódik, majd el is követ. Mint mondtam, hatásos, annak, aki eklődik az ilyesmi iránt, bátran ajánlom.

mohapapa I>!
Mártonffy András: Én, Sándor Erik

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

KI AZ A MÁRTONFFY ANDRÁS?
Tréfás! A Könyvudvarban láttam meg a könyvet, kézbe is vettem, bele is olvastam, de nem vettem meg. Könyvtárból vettem ki. De már ott, a Könyvudvarban sikerült asszociációs lánccal, figyelmetlenséggel, és felületes gondolkodással a szerző nevét duplán összemosnom másokéval. Éreztem, hogy van valami bibi, de rendre lesöpörtem az érzést, és ragaszkodtam magamban ahhoz, hogy Mártonffy András a KFT zenekar egyik tagja. Még elismerőn cöccögtem is neki, hogy milyen sokrétű egy ember.

A helyzet az, hogy a KFT-ben van egy Márton vezetéknevű András. És van egy Lengyel_ffy_, aki viszont Miklós. Tiszta? „Összeáll a kép, a játék véget ér…” – énekelte ugyebár az East. Ha már egy pszichopatáról olvasunk.

Akkor lássuk, ki ez a Mártonffy András! Ő ezt mondja a honlapján magáról:
Coach (kócs?), tréner, angolnyelv-tanár, és egy kicsit író is. Összességében legalább huszonöt éve nyomom a felnőtt- és nagygyerek-oktatást. Tanítok, trénerkedem, kócskodom azóta is sok helyen.
2016-ban megjelent egy regényem, a címe Én, Sándor Erik – Egy pszichopata emlékiratai. Elég ütős lett, itt lehet bővebben olvasni róla, itt pedig akár meg is lehet vásárolni.
A feleségemmel két fiúgyereket neveltünk föl a nullától – illetve a mínusz háromnegyedtől – úgy nagyjából a felnőtt korig. Ezen a vonalon is megesett egy s más.
Korábban dolgoztam a térképkereskedelemben és újságíróként is, elég sok mindenbe beleütöttem az orromat. Még korábban elvégeztem a bölcsészkart angolnyelv – és irodalomszakon, aztán humánpolitikát, sőt, egy bohó évem során még az újságíró-iskolát is.
1990-ben érettségiztem –a felnőttkorom szimbolikus értelemben a rendszerváltással egyidős. Előtte eltöltöttem tizennyolc évet a változatos megítélésű, úgynevezett előző rendszerben.
Csóró, Moszkva téri, városmajori gyerek voltam, és bizony sok szépsége volt annak is. Az István kórházban születtem, három kiló, öt dekagrammal.

Kell ennél több?

A PSZICHOPATÁK
állati érdekes figurák. Vagy állati figurák? Hm… Á, dehogy, nem feltétlenül azok. De a pszichopata szóról nagy valószínűséggel az emberek döntő többségének Hannibal Lecter jut eszébe, jobbára, amikor rendőr-áldozatának feltálalja a szeme előtt elkészített saját agyvelejét. Meg az Amerikai pszichó főszereplője, Pat Bateman. Pszichopata: vagyis beteg állat, aki kímélet nélkül, trancsírozva öl, olyan nyugodtan, ahogyan más a rét virágait gyűjti csokorba.

De ez csak a kép egyik, bár igaz oldala. Jobbára a sorozatgyilkosok pszichopaták. Azonban nem minden pszichopata sorozatgyilkos. Tudod, minden rovar bogár, de nem minden bogár rovar. Azért, mert valaki pszichopata, nem feltétlenül sorozatgyilkos. Nyilván vannak olyan vonásai, ami egy sorozatgyilkosnál is megtalálhatók, de ezek a vonások nem predesztinálják arra, hogy sorozatgyilkos legyen.

_(Itt az eredeti értékelésben van egy jó kis idézet. Ha ide kattintasz, el tudod olvasni:
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2020/01/22/martonffy_an… )_

A wmn.hu Kit nevezhetünk pszichopatának? című cikkében Szalánczi Krisztina a következőt írja.
_(Ezt ugyanott tudod elolvasni:
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2020/01/22/martonffy_an… )_

A pszichopatáknak és betegségüknek, agyi torzulásuknak tengernyi irodalma van. Ilyen például Robert D Hare Kímélet nélkül című könyve. Hare szinte kiabál az olvasóval, hogy amikor a pszichopatákról olvas, el ne kezdje keresni a környezetében a magáét, mert óhatatlanul megtalálja!

Kevin Button könyve már kíméletesebb címében és alcímében is: Sikeres és bölcs pszichopaták (Élettanulságok szentektől, kémektől és sorozatgyilkosoktól) Na, jó a végén kibújik a szög a zsákból, de ez a könyv azt mondja, hogy a pszichopata is lehet értékes, kreatív, bölcs, stb. ember, ne húzzuk le egyből a vécén. Vagy zárjuk el a társadalomtól.

Szóval van választék bőségesen, tulajdonságokban, módszerekben és lehet hozzáállásban is. Nem véletlen, hogy pszichopatáék olyan népszerűek művészet szerte. Hálás téma. Főleg mert félelmetes. És ami félelmetes, az valahogy vonz is egyben. Ha nem így lenne, éhen halnának a horror-gyártók és sokan mások.

A VALLÁS, A SZEKTÁK ÉS A DIKTATÚRA
Nos, ez sem hálátlan téma. Mert a ma emberének a fejében a vallásos emberekről kialakult sztereotípiákról egyből a következők jutnak eszébe: a bezártság, az elzárkózás, a pénzéhség, a bigottság, az ostobaság, a meggyőzhetetlenség, az elfojtások tömkelege, a műveltség és az információk hiánya, a szolgalelkűség, az elvakultság, a társadalmi alsóbbrendűséggel párosuló felekezeti gőg, az agymosás (kifulladtam, nem is sorolom tovább, pedig lenne még bőven ötletem). Aki egy vallásban felül van, az vagy hideg, számító gazember és visszaél mások jóhiszeműségével vagy maga is végtelenül korlátolt és ostoba. Aki pedig alul van, az minden a fenti felsorolásban van, és minden egyéb rossz, amit már nem győztem beleírni.

A sztereotípiák nem igazak, de nem is alaptalanok. Természetesen hihetetlen ostobaság lenne minden vallásra, közösségre, minden hívőre alkalmazni a jellemzőket. De sajnos voltak/vannak olyan egyházak, közösségek, amelyek több mint kimerítik a fenti jellemzőket. Nyilván elsőre mindenkinek Jim Jones Népek Temploma nevű öngyilkos vagy David Koresh háborús szektája jut eszébe. A maiak közül pedig úgy gondolom, az utca embere egyből a Vidám Vasárnapra asszociál. A második-harmadik befutónak pedig a szcientológiát és a Jehova Tanúit gondolom. Az utóbbi tök a dinnyeföldön, mert míg az előbbiek esetében mindig állt egy karizmatikus vezető a közösség élén, addig… hopp, voltaképpen a Tanúknál is volt egy Joseph Smith. Igaz, a XIX. század végén. Míg a többiek XX. századiak. (Ajánlott olvasmány a téma farvizén: Borovička – Sátáni istenek szektái.)

A fentiekhez hasonló vallásos jelenségekhez óhatatlanul kapcsolódik az agymosás fogalma. Ahogy a felsorolásba is beletettem.

Az agymosásról sokak és többek között Dominic Streafeild írt egy érdekes könyvet, nem meglepő módon Agymosás címmel (amiről viszont meglepő módon nem készítettem olvasónaplót). A másik könyv, amit a témában megemlítek Drábik János Tudatmódosítás című vaskos kötete.

A vallást azért is hálás dolog összekapcsolni az agymosással mert Bibliában vannak félreérthető és félremagyarázható szakaszok a hívő egyén és a családja kapcsolatáról. Vagyis ha egy vallásos közösséghez csatlakozó egyén életmódja, életformája vagy akár csak az életének egy apró szegmense gyökeresen megváltozik, a külvilág szemében máris szektás, agymosott, önmagát feladó személyiséggé változik. Ami egyfelől érthető. Másfelől könnyen lehet, hogy irdatlan butaság. Hogy csak ezt a hirtelen eszembe jutó, nem vallásos példát említsem: a kocsmai barátok körében mire számíthat az az ivócimbora, aki a mája kímélése, a családja és a munkája megőrzése végett teljesen leteszi a poharat? Vagy ha valaki a mindenevésből vegánná (semmiféle állati eredetű táplálékot nem fogyaszt) válik. Egy mai, átlagos, mindennapi ember számára a vallás értelmetlen zagyvaság, a papok és lelkészek pedig becstelen, pénzsóvár pedofilok, akik a saját céljaik érdekében agymossák a hívek elméjét. Ami lehet igaz is. Meg lehet bődületes butaság is.

Mert az, hogy vallásos közösség, nem automatikusan vonja magával mindezeket. Tudom, hogy van, akiknek dehogynem, de akkor sem. Tapasztalatból tudom.

Tizenhét évet töltöttem egy protestáns kisközösségben, most kiírom a nevüket, a Hetednapi Adventisták között. Soha nem volt kötelező együtt gondolkodni, soha nem volt semmi kötelező, lehetett szembe menni a tanokkkal, lehetett nem megfelelni bárminek. Lehetett gondolkodni, és soha, senki nem törekedett a személyiség megváltoztatására. Természetesen alapelv volt, hogy aki csatlakozni szeretne, taggá óhajt válni, az sajátítsa el a hitelveket, értsen egyet az alapvető tanításokkal, gyakorlatokkal: ez védte az egyént is és a gyülekezetet is. De ha valaki azt mondta, hogy ez vagy az marhaság, nem volt semmi gond, gyere máskor is, szívesen látunk, de a belépéseddel még várjunk.
A nagy számok törvénye alapján ott is voltak lelki sérültek, befolyásolhatók, bigottak, durvák, csőlátásúak, befolyásolhatók, ostobák, karrieristák, érdekemberek. Ahogyan bármelyik és minden emberi közösségben vannak. De az agymosás és a szektásodás negatív jellemzői a gyakorlatban hírből sem voltak jelen.

Vagyis valóban vannak/voltak pszichopaták által kitalált, irányított vallásos képződmények. Mártonffy András könyvében ez a kiinduló pont.

Meg az, hogy ezekben a szektákban véresen szigorú diktatúra van. Ami egy érdekes dolog. Mármint a diktatúra. Egyfelől mindenki utálja, mint a… Mert kötelező az egyen-gondolkodás, mert mindenki csak azt teheti, amit szabad, mert nincsen szólásszabadság, mert imádni kötelező a vezért, mert, mert, mert… Másfelől az emberek döntő többsége nem igazán tud élni a szabadsággal. Igénylik az útmutatást, az irányítást. a karizmatikus vezetőt, akire felnézhetnek, akit isteníthetnek. Figyeld csak a sztárokat, színészeket és főleg a rockzenészeket!

Ő, SÁNDOR ERIK
Mármint van egy nagyon okos, előrelátó, hidegen számító, a lelkében, szívében mindenkitől távol és felett álló, pszichopata főhőse, Sándor Erik. A neve két világhódító nevéből, Nagy Sándoréból és Vörös Erik nevéből áll össze. Vagy legalábbis így magyarázza a főhős. Egyes szám egyes személyben.

Görög származású, a görögségnek minden pozitív genetikai hozadékával, bár testalkatilag nem egy Adonisz. „Csak” nagyon vonzó arcberendezésű férfi. S ezzel már kamaszként is hódított, a nők minden generációjában, természetesen bizonyos életkori határokkal. Minden esetre az érett nőkkel való kapcsolat tapasztalatait bőven begyűjtötte. Ki is használta vastagon. (Vastagon… érted!)

Szóval Erik egy jóképű, minden porcikájában pszichopata fiatalember, aki az embereket semmiképpen sem embertársnak, hanem puszta eszköznek tekinti a céljai eléréshez. A célja pedig a hatalom, a sok pénz és az általa lenézett munkák megvetése. Lenézett munka: minden, amihez gürizni kell, amit becsületesen végezhet, amiben nincsen játszma és amihez minden reggel fel kell kelni és adott helyen adott időt el kell tölteni. Vagyis Erik sok pénzt akar, és mindent, ami azzal jár, nőket akar, ha lehet minél többet, minél változatosabban, és akkor dolgozni és azt, amikor és amit ő választ magának. Kizárólag jelentős pénzért.

Erik hamar rájön, hogy milyen könnyen, milyen egyszerű módszerekkel uralkodhat az emberek felett, hogy milyen hatékonyan képes kihasználni a gyengeségeiket, a gyarlóságaikat, a jellemhibáikat, a vágyaikat és az emberismereti hiányosságaikat.

Azt is hamar felismeri, mint a harcművészek, hogy mások befektetett energiáit milyen egyszerű ellenük fordítani vagy csak simán kihasználni. S mindebből nagyon hamar arra a felismerésre jut, hogy voltaképpen mindennek a legjobb keretet egy vallásos szekta biztosít.

Mivel szép is, meggyőző is, karizmatikus is, okos is, igen könnyen szerzi a híveket, és igen könnyen összedob egy nesze semmi fogd meg jól, de piszok jól hangzó tanítási rendszert is. Attól óvakodik, hogy a kereszténységbe belemásszon: túl nagynak tartja a konkurencia. A divatos áramlatokhoz fordul, a tanításának az alapja az Ősszellem lesz. Ehhez hozzátesz néhány divatos, spirituális, new age-körökben bevett fogalmat, és kialakítja a tanítását, a maga terminológiáját is. Miközben tiszteletre méltó rendszerességgel és libidóval teszi magáévá a szektája nőtagjait. És rakja szorgosan egymásra a befolyó, egyre vaskosabb bankjegy-kötegeket.

Hogy Erik gazdagodási stratégiája mennyire egyszerű, az tegnap bizonyosodott be. Tegnap a munkahelyemen libahús- és máj vásár volt. Ebédeltünk a kollégámmal, aki egyszer csak rám nézett és nevető szemmel ezt mondta:
– Mennyi pénz van nálad? Vegyünk negyven kiló májat, aztán munka után kivisszük a csarnokhoz, és kétszer annyiért eladjunk, mint amennyiért vettük.
Gyorsan a telefonom után kaptam, és számoltam. A negyven kiló májon negyvenezret oszthatunk fejenként.
– Adjuk ötezerért! Még mindig egy ezressel olcsóbb, mint a hivatalos ár.
A kollégám persze meg csak marháskodott.
Na, valahogy így kezdte Erik. Csak nem májjal.

A KÖNYV MINT REGÉNY
Mártonffy András jó könyvet írt. Több szempontból jót.
_(Hogy mennyire jót és miért, azt itt elolvashatod:
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2020/01/22/martonffy_an… )_

Fairymysz P>!
Mártonffy András: Én, Sándor Erik

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

Fantasztikusan jó könyv volt. És nem azért, mert a főszereplő egy hős, hanem mert egyszerűen lenyűgöző volt, ahogy Erik végigmanipulált mindenkit a gyerekkorától kezdve a végéig.
Lenyűgöző volt annak ellenére, hogy mellette undorító, arrogáns és megvetendő volt. Mondhatnám, hogy hihetetlen volt, hogy egyetlen ember több ezer embert képes volt manipulálni, fanatikussá alakítani, mindezt úgy, hogy egyetlen nővel kezdte. Gátlástalanul átgázolt mindenkin: ha kellett zsarolással, ha kellett trükkökkel, ha kellett hízelgéssel.
Azonban mégsem hihetetlen, hiszen a történelem már bebizonyította mindazt, amit Erik is többször elmondott: az embereket nagyon könnyű befolyásolni. Főleg azokat az embereket, akiknek amúgy sem könnyű az életük és akiket két dologgal lehet megfogni: vagy reményt nyújtasz nekik vagy ráveszed őket, hogy gyűlöljenek valakit. Sándor Erik reményt nyújtott, persze mindezt nem szívjóságból tette. Folyton csak az volt a szeme előtt, hogy minél több és több pénze legyen.
És bár az első soroktól tudjuk, hogy nem úszta meg a dolgot, mégis kíváncsian olvastam és olvastam, hogy megtudjam, mi mindent sikerült elérnie ennek az embernek és végül mi okozta a bukását.
Gratulálok Mártonffy Andrásnak, lenyűgöző bemutatkozás. Remélem, lesz még szerencsém egyéb könyvéhez is.


Népszerű idézetek

Cicu>!

(…) aki prédaként viselkedik, azt le is vadásszák.

123. oldal

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

Cicu>!

Két titka van az életnek, feleim, ezt jól jegyezzétek meg:
1. Mindig ismerd fel a helyzetedet, és ne hazudj magadnak!
2. A megfelelő következtetést vond le, és aszerint cselekedj, akármilyen kellemetlen!

Aki ennyit nem tud megtenni, az magára vessen, ne sírjon, ne panaszkodjon, ne hibáztasson másokat! Nem sajnálom én, és nem fogja sajnálni más sem.

329. oldal

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

1 hozzászólás
Cicu>!

Az ember ne vegyen a nyakába fölösleges felelősséget!

92. oldal

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

1 hozzászólás
Cicu>!

Meg akarom mutatni mindenkinek, hogy nem kötelező tehetetlen áldozatként, tétlenül nyavalyogva leélni egy életet. Én meghoztam azt a döntést, amit nagyon kevesen képesek meghozni: mindenáron a győztes oldalra kerülni, és ezért semmi erőfeszítést nem sajnálni.

8. oldal

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

Kapcsolódó szócikkek: Sándor Erik
Cicu>!

Amit nem kaparsz ki magadnak, azt nem kapod meg, ez a keserű igazság.

60. oldal

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

Cicu>!

Elképesztő, hogy mennyi mindent meg lehet tudni bárkiről már az első néhány pillantással.

166. oldal

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

Cicu>!

De hát ez van a nőkkel: aki ért hozzájuk, úgy hánthatja le róluk a realitásérzéket, mint a hentes a csirkéről a bőrt. Ha egyszer odaadják magukat, akkor nagyon odaadják, és egyenesen a szívükbe lehet szúrni.

56. oldal

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

8 hozzászólás
Cicu>!

Senki ne higgye, hogy vannak határai az emberek manipulálásának! Mindent meg lehet velük csinálni. Mindent!

257. oldal

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

Cicu>!

Mit is mondott Mussolini? Valami olyasmit, hogy az öntudatlan tömeg az a massza, amivel ő mint szobrász dolgozik.

144. oldal

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai

Cicu>!

Végül is az a lényeg, hogy a saját életünket éljük, meg hogy mi döntsünk a saját sorsunkról, ne mások.

297. oldal

Mártonffy András: Én, Sándor Erik Egy pszichopata emlékiratai


Hasonló könyvek címkék alapján

Pete Polgár Máté: A lelkész lánya
Evelyn Marsh: A máltai orvos
Baráth Katalin: A türkizkék hegedű
Páskándi Géza: Beavatkozás
Aleatha Romig: Kiút a sötétből
Margit Sandemo: Remény nélkül
Licia Troisi: Az új birodalom
Kathy Reichs: Minden napra egy halott
K. Jules: Terrorszekta avagy Nabin megígérte
Nick Cutter: A szekta