Az ​öröm ujjhegyén Csukás Istvánnal 5 csillagozás

Marton Mária: Az öröm ujjhegyén Csukás Istvánnal

„Csodagyereknek indult, későn érő költő lett.” (Réz Pál)

„Csukás belül született azokon a falakon, amiket mások bevehetetlen erődként rohamoznak ifjúkorukban.” (Vargha Balázs)

„Egyszóval Csukás bevonult az irodalomba, feje felett glóriával, amit Kodály tűzött oda…” (Pomogáts Béla)

„Ezért fordultam Weöres Sándorékhoz szövegekért, mint akik már több gyűjteményben megmutatták, hogy tudnak a gyerekek nyelvén, selypítés nélkül…
A fiatalok közül Csukás István hajlamos ilyenekre.” (Kodály Zoltán)

„S máris azt forgatom a fejemben, hogy könnyíthetném meg tehetséged útját, mivel lehetnék segítségedre abban, amit el akarsz érni… Örülök, hogy ilyen életkorral, ilyen múlttal ennyire vitted.” (Illyés Gyula)

Eredeti megjelenés éve: 2009

Róla szól: Csukás István

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Aranytoll Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2009
202 oldal · ISBN: 9789632452197

Enciklopédia 10


Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

bonnie9 P>!
Marton Mária: Az öröm ujjhegyén Csukás Istvánnal

Régóta szerettem volna többet tudni mosolygószemű Csukás Pista bácsiról annál, mint amit a neten fellelhetek róla. Szerettem volna megismerni azt az embert, aki végigkísérte a gyerekkoromat, most pedig a saját gyerekeimét is. Kisebbik törpe könyvtárlátogatás során átnyargalt a gyermekkönyvtárból a szakirodalmi részlegbe, és levette ezt a könyvet a polcról. Nem hiszek a véletlenekben…
Maga a könyv interjúkötet, de amolyan családi, baráti stílusban. Nem véletlen, hiszen kérdező és felelő kapcsolata is régmúltra nyúlik vissza. Ezért is lepett meg egy-két téves információra alapozott kérdés. Kerek élettörténet születésétől napjainkig, kalandos, néha szomorú, néha mosolyt fakasztó anekdotákkal.
Több helyen is elhangzik a beszélgetés során, Petőfit verseit Csukás úgy olvasta, mint a mesét. Én ezzel a könyvvel jártam így.
Mese a kovács fiáról, aki elment szerencsét próbálni.
Történt egyszer ugyanis, hogy a jász kovács hitveséül egy kun leányt választott, majd két csodálatos gyermeknek adtak életet. Közülük a nagyobbik, akit Pistának kereszteltek, mikor legénykorúvá cseperedett, vándorútra indult. Bejárta az iciri-piciri országot, kalandjai során magáénak tudhatott sok neves barátot. Kitanulta a zene és az írás művészetét, majd két gyönyörű királylány szerelme után végül Tündérszép Máriát vette feleségül. Saját gyermekük nem lévén egy ország gyermekeit fogadta palotájába, ahol még ma is mesékkel tölti ki szívüket…
Örülök, hogy a kezembe akadt ez a kötet. Csillagszemű Pista bácsit remélem nem haragszik meg a megszólításért pontosan olyannak ismertem meg belőle, amilyennek gyerekkorom óta képzeltem a meséi által. Most pedig felnőve szeretném elolvasni Csukás István költő műveit, mert a kötet végén ízelítőül megjelent versek és a sok-sok figyelemfelkeltő utalás mély benyomást tett rám.

LeZsu>!
Marton Mária: Az öröm ujjhegyén Csukás Istvánnal

Gyermekkorom legmeghatározóbb szerzője Csukás István volt. Rajongtam Pom Pom meséiért, Süsüért, a Nagy ho-ho-ho-horgászért és Sebaj Tóbiásért. Lenyűgözött mindig a szerző fantáziája, az a kedvesség és szívjóság, ami a meséiből átjön. Tetszett, hogy a mesékben nincsenek ízzig-vérig gonosz karakterek, mindenkiről kiderül előbb vagy utóbb, hogy esendő és szerethető karakterek. Felnőttként leesett az állam, amikor megláttam a Hová tűnt húsz kiló Csukás István című verset [https://pim.hu/hu/media/hova-tunt-husz-kilo], amit sok vers követett. A verseiből is árad a tehetség, a szorgalom, az alázat és a határtalan fantázia, ami maga Csukás István.

Ez az interjúkötet bemutatja az örökké mosolygós szemű írót, költőt. Ebből az élettörténetből is kiderült, hogy a mosoly mögött sokszor van nehéz sors. A gyerekkorától majdnem a haláláig mesél a szerző az életéről. Az irányított kérdések is jók, a szerző nem vitte el a fókuszt a költőről. A kötet bepillantást enged egy kicsit az írók életébe, egy hajszálnyit a korábbi világba is. Ami azonban egyenesen kivilágít a kötetből az az, ahogyan Csukás István minősítés, lehúzás, agresszió legcsekélyebb megnyilvánulása vagy önsajnálat nélkül beszél a visszamelékezéseiben, a nehezebb és a boldogabb időszakokról. Igazi példakép. Isten nyugosztalja békében Csukás Istvánt.

2 hozzászólás
Morn>!
Marton Mária: Az öröm ujjhegyén Csukás Istvánnal

Csuki bá örök.
Pom Pom meséin, Oriza Triznyákon nevelkedtem, másodkézből, más családtól kapott hol szebb, hol rongyosabb (Orizának az utolsó, hiányzó oldalának létezését csak felnőtt koromban fedeztem fel) példányaival, saját kis könyvtáram induló darabjaival kezdtem az ismerkedést Csukás bácsi világával. Aztán persze jött az olvasóverseny A téli tücsökkel, melyet sokáig vadásztam, hogy melyik műve is lehetett, annyira régen voltam már alsós… Majd egy hirtelen ötlet, mikor egy barátosnémmal felfedeztük, hogy mindketten nagyon szeretjük Csuki bát, felnőttként, saját fizetésből már a könyveit is megvehetjük, sőt, a ritkán látogatott Budapestre is felmehetnénk úgy igazán, megnézni magunknak a kedves öregurat, aki ennyi örömet csempészett fiatalságunkba, sőt, még későbben is, hiszen mindig ilyen jó elővenni egy-egy történetet vagy idézni belőle… Mert hát ez a kedves bácsi holmi könyvheteken meg könyvfesztiválokon dedikálni szokott, vigyük már el a régi, már a mi születésünk előtt jóval kiadott könyvecskéinket és lessük meg magunknak!
Csuki bá egy angyal. Mindenki nagypapája. Olyan kitartóan várta sorban az embereket, minden generációt, aki csak arra várt, hogy vele találkozhasson, hogy beírja a nevét a könyvébe, hogy közös fotót lőhessen vele, mert hát Csuki bá egy legenda! Aki nem ismeri a nevét, annak nem is volt gyerekkora! Minket is olyan kedvesen, olyan szépen fogadott, lehetetett tőle kérdezni Gombóc Artúr származásáról, a hogylétéről, hiába szabadkozni a rongyos könyveken, sőt, még jobban is örült azoknak, lehetett neki plüsst ajándékozni a kedvenc általa kreált mesefiguránkból kézzel, otthon, szeretettel megvarrva, annyi szeretettel, amennyivel ő írta nekünk sorait.
Hiába viszont a nagy rajongás Csuki bá iránt, az embert mégsem ismertük, azt, aki a művek mögött állt, az angyal múltját, hogy ki ő, hogyan jutott idáig? A gyermekirodalmon túl felfedeztük magunknak a verseit is, hogy no hát, ő költő is, nem is akármilyen! Aztán ez a kötet is az ember kezébe került. A sorok olvasása közben úgy éreztem, mintha én is ott lennék, hallgatnám a mesét és álmuldoznék, hogy tényleg, ez mind megtörtént veled? Hogy találkoztál ezzel meg azzal a személlyel? Hogy ilyen fiatalon felfedeztek? Kicsit bántott is a gondolat, hogy szegényt ennyire beskatulyáztam, de azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül, az irodalom, legalábbis az olvasóközönség nagyja őt nagy meseíróként, gyerekek barátjaként tartja számon és keveset tud az ő felnőtt, lírikus oldaláról.
Jól esett megismerni őt, közelebb érzem magamhoz. Furcsa is, hogy az ember ennyire közelinek érezhet valakit, akivel csak évi kétszer találkozott elveszve a többi lelkes rajongó között, olvasgatva, szeretgetve a műveit, mégis a halálának híre annyira szíven ütötte, hogy bizony, nem egy könnyet hullajtott is iránta és megállt a világ egy pillanatra… Bánom, hogy ez a kötet későn került hozzám, olvasni is csak azután sikerült, hogy ő távozott erről a világról, hogy akkor jött a gondolat, hogy nem is ismerem őt igazán, illene már elolvasni ezt a kötetet, gyászolni, már ha szabad gyászolni egy ismeretlent, akit ennyire – joggal – felmagasztalsz.
Az utolsó találkozásokkor már azt mondta nekünk, hogy no hát, itt vannak a legnagyobb rajongóim! Bízom benne, szeretném hinni, hogy tényleg felismert minket, hogy emlékezett a két lányra, akik kitartó lelkesedéssel mindig csak miatta mentek el ezekre az eseményekre, sorban álltak, könyveket vittek és csodálták. Szerették. Szeretjük ma is. Mert tényleg a legnagyobb rajongói vagyunk.
Csuki bá örök.

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2009
202 oldal · ISBN: 9789632452197
1 hozzászólás

Népszerű idézetek

bonnie9 P>!

Az életet két helyről lehet áttekinteni, vagy nagyon magasról, vagy nagyon alulról.

144. oldal

bonnie9 P>!

Elmesélek egy Kormos-anekdotát. Annak idején a gyerekverseket sorra fizették, ez volt a sordíj. Kormos a következő verses meséjét írta, így szólt:
    „Volt
            egyszer
                    egy
                            kiskakas,
                                    tarka
                                            tollas,
                                                    tarajas.”
Kormos bevitte a szerkesztőhöz. A szerkesztő kérdezte: „Ez milyen versforma?” Azt mondta Kormos, akkor 7,50-et adtak egy versért: „Ősi magyar hétötvenes vers.”

78. oldal

Cukormalac>!

A zene egy őrület, a zene a lelkedbe vájó hatalmas katarzis.

19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: zene
Cukormalac>!

A legcsodálatosabb dolog, ha az ember képes megfogalmazni, rímbe szedni a szerelmet, a barátságot, a hazaszeretet, a vágyódást, a világot, s ami azon túl van.

163. oldal

bonnie9 P>!

Egy Csokonai-idézetet hurcoltam sokáig a fejemben, most ismét előbukkan. Ő írta valahol, hogy a legkeményebb diktatúrában is vígan tud élni, mert az ő fejében szabadság van. Írja az aranyos, tündéri Csokonai. Neki van igaza, örömmel tudok vele azonosulni.

165. oldal

bonnie9 P>!

Szabó Lőrinc megtanulta a gyorsírást. Ez azért tragikus, mert senki nem tudja megfejteni az utána maradt gyorsírását.

79. oldal

bonnie9 P>!

ISTENKE, VEDD TÉRDEDRE
ÉDESANYÁMAT

Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyönge hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e föld alatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt s a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat!

201. oldal

Kapcsolódó szócikkek: anya · Isten
2 hozzászólás
>!

Az olvasás és az átélt élmények együtt tettek gondolkodó emberré. A koraérettségemet pozitívumként mesélem. Hétéves korom óta mániákusan olvasok.

16. oldal

Cukormalac>!

Nincs olyan művész, nincs olyan költő, aki a kollegát ne olvasná. Ha olvasol egy jó verset, egyrészt örülsz neki, másrészt meg a guta kerülget, hogy te miért nem tudsz ilyen jót írni. A gutaütés maga az inspiráció.

55. oldal

Cukormalac>!

Amikor írsz, felfokozott állapotba kerülsz, van egy határ, amikor már tudatosan nem is tudsz írni, hanem mész a saját fejed után. Amikor egy nap múlva elolvasod, amit írtál, akkor elámulsz, hogy mi jutott eszedbe. Nem azt mondom, hogy öntudatlan állapot, de mégis a kontrollon picit túleső állapot.

67. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lévai Balázs: Bestseller – A világ nyitott könyv
Bohumil Hrabal – Szigeti László: Zsebcselek
Lázár Ervin: A mese szeretet
Bertha Bulcsu: Írók, színészek, börtönök
Marianna D. Birnbaum: Esterházy, Konrád, Spiró Jeruzsálemben
Bíró Szabolcs – Szénégető Richárd: Az akadályzabáló
Ferdinandy György: Robinson úr töprengései
Alföldi Jenő – Bereti Gábor – Bistey András – Czipott György – Gyimesi László – Mátó Gyula: Közelfény
Kertész Imre: A megfogalmazás kalandja
Köves Gábor: Mi az, hogy nagymenők?