A ​mi kis köztársaságunk 9 csillagozás

Márton László: A mi kis köztársaságunk

Márton László új regénye, A mi kis köztársaságunk a tökéletes állam megalapításának groteszk-tragikus kísérletét jeleníti meg. 1944 végén, amikor a felszabadító és egyben megszálló szovjet csapatok megérkeztek a Viharsarokba, az ott élő agrárproletárok létrehozták a saját kis köztársaságukat. A regényben a történelmi tények és az írói képzelet történetei keverednek, a keserű szatírában tegnapi-mai önmagunkra ismerhetünk és saját kisszerűségünkön nevethetünk.

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
392 oldal · ISBN: 9786155454400

Enciklopédia 3


Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

balagesh IP>!
Márton László: A mi kis köztársaságunk

1944 zavarosságában a szovjet csapatok háta mögött néhány helyi vezető aktivizálja magát, majd hübrisze miatt nem hajt fejet időben az emelkedő rend nagyjai előtt. Ezek a kommunista sejtek (a mű alapjául szolgáló Vésztő is) a kommunista berendezkedés karikatúrájaként tekinthetők. Márton László ezt a történelmi karikatúrát rajzolja meg nyelvi eszközökkel. A karikatúra azonban már csak olyan, hogy részleteiben elnagyolt, időnként bántóan túlzó, másutt pedig felületes. Keveredik benne a jó megfigyelőkészség a látszólagos nemtörődömséggel; a bravúrokra képes kézügyesség az idegesítő elrajzolásokkal. A karikatúra nem elmélyedésre, nem hosszan tartó élvezet kiváltására született: gyors, tovasuhanó tekintetnek való, hirtelen jövő és már múló kacagás a célja – könyvnyi mérettel szembesülve azonban az olvasóban gyűlik a feszültség, légszomj fogja el, zavara egyre nagyobb, míg végül ráébred, az irodalom kínzószékébe ültették be. A karikatúra jellegű történetek nem véletlenül max háromkockásak, úgyhogy kéretik beosztással fogyasztani!

Goofry>!
Márton László: A mi kis köztársaságunk

Se kiköpni, se lenyelni nem tudjuk. Mert nem ezt érdemeltük – nagy garral replikáz obligát mód szubjektív horkantásunk…
Ha tárgyilagos visszacsatolást szeretnénk erről, akkor ezt az értékelést olvassuk: http://moly.hu/ertekelesek/1649695

8 hozzászólás

Népszerű idézetek

ppeva P>!

Búslakodik Polkovnyik ezredes, nem tudja, mitévő legyen. Forog saját keserű levében, mint a tormába esett féreg. Kaparja a falat, mint a vakolatba kevert kőműves kutyája. Mert a kígyó és az ürge még csak előbújhatott valahonnét, de honnan bújjon elő az a parlagi sas, akinek ő megkímélte az életét?
Hát, amint így tépelődik, egyszerre csak egy kis hussanást hall, aztán halk, súrlódó neszt. Odanéz, és látja, hogy a villanykörte, amely éjjel-nappal vakító fénnyel ég,most hunyorogni kezd, és így szól hozzá: „Egyet se búsulj, Polkovnyik ezredes! Nagy bajban vagy, de én segítek rajtad. Adok neked két kis tollpihét, azokat dugd fel a seggedbe, de jól. Majd ők elvisznek Háromszínű Nagyapádihoz, aki biztosan megmondja neked, hol az a sárkány!”
Így is lett: Polkovnyik ezredes feldugja a tollpihéket a seggébe, és hipp-hopp, máris ott találja magát Háromszínű Nagyapádinál, aki alul zöld, mint a fű, középen fehér, mint a hó, és felül piros, mint a vér, a három együtt meg olyan, mint a magyar zászló. Igen ám, de amint jobban szemügyre veszi a Magyarországról ismerős színeket, látja, hogy a zöld igazán zöld, a fehér is igazán fehér, de a piros nem igazán piros, inkább csak halványrózsaszín.
„Ez már baj”, gondolja, „sehogyan sem lesz ez így jó!”
Hogy, hogy nem: talál a zsebében egy apró üvegszilánkot, azzal megvágja a karját, és Nagyapádi felső harmadát bemázolja a saját vérével. Most már csakugyan piros, mint a vér! Mondja is neki Nagyapádi: „Derék gyerek vagy, kisunokám! Hadd halljam, mit akarsz tőlem!” Mire Polkovnyik ezredes: „Mondd meg nekem, főméltóságú Háromszínű: hol az a sárkány, aki elrabolta Szvetlána elvtársnőt?” Mire Nagyapádi: „Jaj, kisunokám, nehéz dolgod lesz, ha őt keresed. Szvetlána elvtársnő nincs a földön, nincs a tengerben, és nincs a levegőben. Ezért is nem láthatja őt Sztálin elvtárs a Kreml mindent látó bűvös ablakából. Én viszont látom az elvtársnőt, mert én vagyok Vak Pali, Vak Pali, Mindent Lát. Világszép Szvetlána jelenleg a Holdon tartózkodik, annak is a túlsó oldalán, amely a Földről nem látható. Ott őrzi őt a tüzes sárkány!” Mire Polkovnyik ezredes: „No és megengeded, hogy odamenjek, és kiszabadítsam?” Mire Nagyapádi: „Kemény fába vágod a fejszédet, kisunokám! A Holdra csak a halottak juthatnak fel, te pedig, ha jól veszem észre, még élsz!”
Búslakodik Polkovnyik ezredes, nem tudja, mitévő legyen. Miért is tartozik ő még az élők közé? Egyfelől tudja, hogy a halottaknak jobb soruk van, mint az élőknek. Másfelől meg azt is tudja, hogy szovjet tudósaink a háború után úgyis konstruálnak egy űrhajót, amely hamarosan felrepül a Holdra, de mikor lesz már az a hamarosan?
Megkérdezi Nagyapáditól: „Ó, nagytiszteletű Vak Pali, Vak Pali, Mindent Lát! Nem látod semmi lehetőségét annak, hogy élő ember feljusson a Holdra, még mielőtt elkészül a szovjet űrhajó?” Mire Nagyapádi: „Egy lehetőséget látok rá, kisunokám. Élő ember is feljuthat a Holdra, mihelyt sasmadarat kakál. De olyan ember, aki erre képes, nem terem minden bokorban!”
Hát, uramfia! Alighogy Nagyapádi kimondta ezt a néhány szót, Polkovnyik ezredes hasában vonaglani kezdenek a belek. Úgy tekeregnek, úgy rángatóznak, mintha a Szovjetúnió 1936-os Alkotmányát emésztenék. Polkovnyik ezredes letolja a gatyáját, és leguggol Háromszínű Nagyapádi alsó harmadához, amely zöld, mint a fű. Nosza, csakhamar előbújik a két kis tollpihe meg minden egyéb, ami velejár. És mi történik? Szélsebes növekedésnek indulnak! Egyikből lesz a sas jobb szárnya, másikból a sas bal szárnya, a többi anyagból meg a sas összes többi része. Micsoda hatalmas madár lett belőle? Már akkora, mint egy vitorlázórepülőgép! Hátratekint, és gáztámadást jelző szirénaként vijjogó hangján megkérdezi: „Hová vigyelek, ezredes elvtárs?”

322-324. oldal

1 hozzászólás
Goofry>!

Neki is van egy bűvös könyve, akárcsak Najmánnak, de ez a könyv nem a tökéletes államról, hanem a dolgok térfogatának megállapításáról, a köbözésről szól. Ha Mrázik elvtárs kinyitja ezt a könyvet, mindenkinek és mindennek rögtön térfogata támad. Igen, ez a helyénvaló kifejezés: támad a térfogat. Meglesz, megvan a térfogata annak a vörösfenyőnek, amelyet nyolcszáz hadifogoly egy nap alatt kidönt, ahogy annak a gránitnak is, amelyet nyolcszáz politikai elítélt ugyanennyi idő folyamán kicsákányoz, továbbá annak a nyolcszáz emberi tetemnek is, amelynek együttesét a mindennapi szóhasználatban úgy nevezzük, hogy hullahegy. Meglesz, megvan a térfogata magának az időnek, sőt az ürességnek is, amelynek a neve befogadó kapacitás vagy űrtartalom lesz.
Egyszerre űr és tartalom: ez ám a nagy varázslat!

108. oldal

Kapcsolódó szócikkek: idő · könyv · üresség
Goofry>!

A tökéletes állam pontosan úgy nézett ki, mint egy szelet kenyér. Egy kicsit a trianoni békediktátum előtti Magyarországra emlékeztetett, csak éppen Horvát-Szlavónország nem szerepelt rajta, de az nem is hiányzott Ilonkának. Mert ahogyan a kenyeret körbeveszi a kenyérhéj, úgy vette körül a tökéletes államot a kerítés. Pontosan illeszkedett az állam területéhez, nem kanyarodott el, nem lötyögött.

36. oldal

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Wass Albert: Magukrahagyottak
Kőrösi Zoltán: Szívlekvár
Simó Sándor: Franciska vasárnapjai
Örkény István: Babik
Szabó Róbert Csaba: Alakváltók
Berkesi András: Hűség / Különös ősz
D. Szűcs László: Légy inkább erotikus
Gergely Sándor: Tiltott utak
Kodolányi János: Vízválasztó
Illés Béla: Ég a Tisza