Egy ​kritikus halála 8 csillagozás

Martin Walser: Egy kritikus halála

Martin ​Walser új szatirikus regénye óriási vihart kavart a sajtóban. A könyv egy nagy hatalmú irodalmi kritikus állítólagos meggyilkolásának hátterét tárja fel, s mivel ebben a mindenható kritikusban mindenki azonnal a kortárs német irodalomkritika megasztárjára ismert, akinek verdiktjei egy-egy új mű életéről és haláláról döntenek a tévében, a regény fogadtatását elsősorban ez a körülmény határozta meg. Felmerült a gyanú, hogy Walser nem véletlenül emelte be „költészet”-ébe a zsidó származású kritikus, Ehrl-König alakját: talán éppen hogy a közvélemény sokkolásával hívja fel a figyelmet művére, mi több: tézisére, miszerint az irodalmi siker immár egyes-egyedül a megfelelően gerjesztett szenzáción múlik. Az állítólagos gyilkosság ügyében nyomozó én-hős az információk tömkelegét gyűjti össze Ehrl-Königről, akinek gyilkosa a gyanú szerint az az író, akinek a művét a tévéshow-ban tönkrezúzta. Csakhogy mindez a regény végén szinte mindenestül visszavont irodalmi csíny. A kezdetben… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 2003
276 oldal · ISBN: 9630774844 · Fordította: Devich Klára

Enciklopédia 12


Most olvassa 2

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Martin Walser: Egy kritikus halála

Martin Walser regénye a német irodalmi élet kifigurázása. Egy feltételezett gyilkosság körülményeinek tudós taglalása, miközben az üzenet az, hogy odáig jutottunk a véleményvezérek(kritikusok)és a média közös együttműködése dönti el, hogy egy könyv(ügy) sikeres lesz-e, avagy oda sem figyelnek rá. Különösen így lehet ez olyan esetekben, amikor a médiumok is egy oldalon állnak, azaz egy szájízből, a legnagyobb véleményvezér szájíze szerint vezéreltek.Hisz minden csak manipuláció kérdése.
Az eredetileg szatirikus regény nagy felzúdulást váltott ki Németországban, mert sokan véltek magukra ismerni – de tudjuk: „akinek nem inge ne öltözzön!”, s valószínűleg ez is volt az író szándéka. De mivel végül – a gyilkosságot mesterien elkendőzve – kiderül, hogy mi történt…, az író ezzel feloldja a komoly ügy „bélyegét”. Szokatlan, mai könyv, korunkra nemcsak német nyelvterületen, s nemcsak az irodalmi életben jellemző…Kár, hogy ilyen kevesen olvassák.

>!
Chöpp 
Martin Walser: Egy kritikus halála

Imádom azt az irodalomszerető, ironikus humorú, okos fejét! Olyan ez a regény, mintha magammal sakkoznék és csak azért se hagynám magam! Vagy mintha megpróbálnám meggyőzni Goethét, hogy Az Író Én Vagyok, és majdmegmondoménneki a tutit!
Ha meg nem tudok írni, kritizálok. És az enyém a hatalom, mindörökké, Ámen.

>!
slawter
Martin Walser: Egy kritikus halála

Érdekes olvasmány, aminél nagyon soka számít, hogy az elején megfogja az embert, különben hamar a sarokban végzi.


Népszerű idézetek

>!
Chöpp 

A tenger néha tudomást sem vesz róla, hol végződik ő, és hol kezdődik az ég.

238. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tenger
>!
Chöpp 

… ha az ember védtelen és gyenge, jobban megismeri a többieket abból, ahogy viselkednek vele.

III. számú hangszalag, 199.o.

>!
Chöpp 

Bárcsak akadna ember, aki olyan, mint amilyennek hittem…

213. oldal

1 hozzászólás
>!
Chöpp 

Ha valaki verset ír, hadd lássa azt nyomtatásban is. Ez emberi joga. A versírás amúgy is a határtalan, minden együttérzést megérdemlő gyengeség jele. Amin, ha egyáltalán, csakis a nyomtatás segíthet.

38. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyengeség
>!
Chöpp 

A professzor otthon volt. Azt szeretem ebben az emberben, hogy örül, ha kérdeznek tőle valamit. Minek tudom, amit tudok, ha senki sem kíváncsi rá – hangoztatja rendszeresen. És a professzor sokat tud. Mindenben szakértő. Híres mondása: Európa – számomra honismeret.

112. oldal

>!
Chöpp 

Lassan rájöttem, miért tetszik nekem ez a pár: Megéltek egyet-mást, és most ennek megfelelően viselkednek. A tapasztalat és a megnyilvánulás tökéletes arányossága hitelessé teszi őket. És a hitelesség szépít.

138. oldal

>!
Chöpp 

Még soha nem tudtam ilyen biztosan: egy szép napon alig fogom megérteni, hogy voltam ilyen sokáig képtelen olvasni. Pontosabban: mértéktelen lelkesedéssel olvasni. Különben nem olvasás az olvasás. Hiszem, hogy valamikor nagyon sokat fogok olvasni. Írni talán kevesebbet.

II. számú hangszalag, 191-192.o.

>!
Chöpp 

A kritika ellentéte nem a dicséret, hanem az igenlés. Aki dicsér, fölényesen bánik azzal, akit dicsér. A dicséret ugyanolyan arcátlanság, mint a kritika. Mind a kettő hatalomgyakorlás. Aki nem ért egyet, tartsa a száját. Ebben a tekintetben mindenki Goethe, aki lelke legmélyéből mondta, írta hetvenöt éves korában: Aki nem szeret engem, ne is ítélkezzék felettem.

61-62. oldal

Kapcsolódó szócikkek: dicséret · Johann Wolfgang Goethe · kritika
>!
Chöpp 

Szakmámhoz tartozik, hogy megmondom magamnak a magamét. Értelmiséghez nem méltó, hogy átkozza a sorsot. Ha lassan minden sebet üt rajtunk, tudjuk, hogy a szemléletmódban van a hiba. Az, hogy ennek tudatában vagyunk, nem segít.

105. oldal

>!
Chöpp 

A média immúnis az igazságra.

126. oldal

Kapcsolódó szócikkek: média

Hasonló könyvek címkék alapján

Kerstin Gier: Smaragdzöld
Erich Kästner: Három ember a hóban
Michael Ende: Momo
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan
Erich Kästner: Az Emberke
Michael Ende: A Végtelen Történet
Erich Kästner: Pötyi és Anti
Hermann Hesse: Narziss és Goldmund
Erich Maria Remarque: Szikrányi élet
Tanja Kinkel: A bábjátékosok