Amin ​változtathatsz… és amin nem 9 csillagozás

A realizmus nem egyszerűen csak együtt jár a depresszióval, hanem egyenesen egyik kockázati tényezője, csakúgy, mint a dohányzás a tüdőráké.

274-275. oldal

Íme egy radikális felvetés: fajunk, a Homo dysphorus a pleisztocén során a Homo sapiensből fejlődött ki. Csodálatos, hogy a „nagy” agy (a maga 1200 és 1500 köbcenti űrtartalmával) nagyjából hatszázezer évvel ezelőtt jelent meg. A Homo sapiens azonban csak üldögélt a szavannán, nem írt könyveket, nem termelt gabonát, nem sokat beszélt, és katedrálisokat sem épített. Egészen a legutóbbi időkig, nagyjából tízezer évvel ezelőttig, nyoma sem volt a fejlődésnek – a mezőgazdaságban, a civilizációban és a tudás felhalmozásában. Minek köszönhető ez a késedelem?
Talán a nagyméretű agy, az okosság önmagában nem elegendő. Az intelligencia lendületbe hozásához diszfória, belső érzelmi viharok szükségeltetnek. Elégedetlenség, aggodalom, depresszió, a jövőre vonatkozó pesszimizmus (de, amint látni fogjuk, kiegészítve a boldog végkifejletre számító miocén beállítódással) elengedhetetlen a mezőgazdaság és a kultúra műveléséhez, az egész civilizációhoz.

79. oldal

Az alkohol károsítja az agyat: erős, határozott akaratú embereket is gyengévé és simulékonnyá változtat. „Királyokat és géniuszokat tesz koldusokkal és félkegyelműekkel egyenlővé.” Az „emberi különbségek nagy kiegyenlítője”.

289. oldal

Egészében véve az emberek meglepő módon vonzódnak a katasztrofális értelmezésekhez. Nemcsak a „neurotikusok”, nemcsak a depressziósok, nemcsak a fóbiások, nemcsak a lobbanékony természetűek, hanem közülünk a legtöbben, a legtöbb esetben.
Goethe azt állította, hogy egész életében jó, ha néhány napot volt maradéktalanul boldog,

77-78. oldal

Aaron Beck 1967-ben a Pennsylvaniai Egyetem pszichiátereként írta első könyvét a depresszióról. Rendkívül fontosnak tartotta azt a megfigyelést, hogy a depresszióban szenvedő betegek rendszerint szörnyűséges dolgokat gondolnak magukról és a jövőjükről. Beck úgy spekulált: mi van akkor, ha éppen ez a depresszió lényege? Mi van akkor, ha a depresszió igazi oka az, amire most tünetként tekintünk – a borúlátás? úgy érvelt, hogy a depresszió sem nem agyi kémiai zavar, sem nem befelé irányuló düh (ahogy Freud gondolta), hanem a tudatos gondolkodás zavara. Így a depresszió a borongó gondolatok semlegesítésével gyógyítható.

95-96. oldal

Túl gyakran estünk abba a hibába, hogy a kudarcainkat a gyengeségünk számlájára írjuk, amikor olyasvalamit kívántunk magunkkal kapcsolatban megváltoztatni, amit egész egyszerűen nem áll módunkban befolyásolni. Mindezen erőfeszítéseink azonban nem voltak hiábavalóak: hibáinkon keresztül látszanak csak igazán a változtathatatlanság határai, s így most először az is, amin változtathatunk.

33. oldal

A negatív érzelmeknek és a negatív személyiségvonásoknak nagyon erős biológiai korlátaik vannak, ezért talán a legjobb tudományos és gyakorlati tanács, amit az e könyvben áttekintendő problémákkal kapcsolatban adhatok, ha mindenkit arra bátorítok, hogy a lehetőségekhez képest próbáljon meg együtt élni a tüneteivel. Vegyünk példát Abraham Lincolnról és Winston Churchillről: valószínűleg mindkettejüknek unipoláris depressziójuk volt, mégis roppantul termékeny életet éltek: megküzdöttek „sötét démonaikkal”, nem engedve, hogy ellehetetlenítsék az életüket.

14. oldal

A Bibliában szinte egyáltalán nincsenek pszichológiai utalások. Az Ó- és Újszövetséget alaposan átnyálazva sem találni az emberi szándékokra – az egyéni akaratra, döntésekre vagy preferenciákra – utaló részletet. És öntörvényű hősök után is hiába kutatnánk, akik a maguk akaratából változtatnának a szenvedéssel teli világ menetén. De nem lelni bennük egyetlen árva szereplőt sem, akinek tetteit gondos mérlegelés, a dolgok alapos átgondolása előzné meg.

39. oldal

A düh heves és gyors. Cenzúrázatlan és destruktív. Aki dühös, nem mérlegeli mások szempontjait. Az ítélet ezzel szemben hűvös és hosszú. Mivel manapság nem kell magunkban tartanunk a dühünket, mivel manapság a társadalmunk már nem olyan „jól nevelt”, gyakran teszünk és mondunk olyan dolgokat, amiket később megbánunk. A kimondott szavakat és a bevégzett tetteket azonban nem lehet úgy elfojtani, mint a gondolatokat. Életünk során a legtöbben tucat- vagy százszámra futtatunk zátonyra kapcsolatokat felindultságunkban.

178-179. oldal

Robert Ardrey, az emberi evolúció ismert szakértője, vitatja azt az antropológiában bevett és közkedveltnek számító felfogást, miszerint az emberelődök békés növényevők lettek volna, akik agya elsősorban a szerszámkészítésnek köszönhetően növekedett meg. Ezzel szemben, vallja, elődeink evolúciós sikere annak köszönhető, hogy húsevők voltak, fegyvereket készítettek, és lobbanékony természetük különösen jól illett az eredményes fegyverhasználathoz. Az Ardrey neve által fémjelzett iskola képviselői úgy tartják, hogy kegyetlen gyilkosok leszármazottai vagyunk. A földönkívülieket ábrázoló filmek világából vett hasonlattal élve, Ardrey elmélete szerint az emberi faj inkább a nyolcadik utas a halálban megismert csúcsragadozókhoz hasonlít, semmint a Harmadik típusú találkozások együttműködő űrlényeihez.

167. oldal