A ​jövőről 13 csillagozás

Martin Rees: A jövőről

Mi ​vár ránk a jövőben? Martin Rees, a világ egyik legkiemelkedőbb tudósa ebben a könyvében erre a kérdésre keresi a választ. Nyugtalan, rohamosan változó világunkban létünket fenyegető problémákkal kell szembenéznünk. Ha el akarjuk kerülni ezeket az ijesztő veszélyeket, akkor globálisan, távlatokban kell gondolkodnunk. Rees szerint az élhető jövőbe vezető út megtalálása, elválaszthatatlan a tudomány és a technika fejlődésétől.

A biotechnológia, a kibernetika, a robotika és a mesterséges intelligencia fejlődése segíthet leküzdeni az emberiséget fenyegető veszélyeket az éghajlatváltozástól az atomháborúig. Az űrtudományok további fejlődése pedig lehetővé teszi az emberiség számára, hogy robotjaink segítségével felderítsük a Naprendszert és az azon túli világot. A legnagyobb kihívás, hogy vigyázzunk a Földre és törődjünk vele, mert nincsen számunkra B-terv, elérhető távolságban a Föld az egyetlen hely, ahol élhetünk.

A jövőről lebilincselő bepillantást nyújt az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Talentum Tudományos Könyvtár Akkord

>!
Akkord, 2020
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632521237
>!
Akkord, 2020
256 oldal · ISBN: 9789632521510

Most olvassa 1

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

Video>!
Martin Rees: A jövőről

A könyv nagyon jól összefoglalja a jövővel kapcsolatos sürgető problémákat és a szerző szakterületének (csillagászat) állását. Ha valaki nem szokott ismeretterjesztő könyveket olvasni, akkor sok mindent tanulhat, főleg a csillagászatról, meg arról, hogy mitől kell félni. Azt is jól elmagyarázza, hogy milyen politikai nehézségek állnak a megoldások útjában. Sajnos azonban a megoldási javaslatai főként abban merülnek ki, hogy „erkölcsösen kell viselkednünk” és „foglalkoznunk kell a hosszabb távú jövővel”. Oké, van néhány nagyon apró javaslata, hogy mik azok, amiket a jelenlegi rövid távú érdekeket néző politikai környezetben is meg lehetne valósítani, és sürgeti a központosítást, de ez csak a problémák egészen apró szeletére jelentene némi megoldást.

A könyvből árad az optimizmus, hogy a tudomány majd jól megold mindent, ugyanakkor teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy azok az apró politikai nehézségek, amiket le kéne győzni, valójában a kapitalizmus alapjait képezik, és a problémák nagy része játékelméletileg megoldhatatlan (oké, erre utal néhány „jaj-jaj” kíséretében, de aztán teljesen figyelmen kívül hagyja, annyival elintézve, hogy viselkedjünk felelősen és erkölcsösen).

Összességében inkább arra jó a könyv, hogy a témában nem járatosak nagyon felületesen, szinte csak felsorolásszerűen megismerkedjenek az emberiséget fenyegető problémákkal, és valamivel több mindent megtudjanak arról, hogy mi újság a kozmoszban és merre halad majd az evolúciónk, ha nem irtjuk ki magunkat. Ebből a szempontból amúgy osztom a szerző véleményét, és kifejezetten szimpatikus is számomra, azonban a problémák kapcsán inkább úgy tűnik, hogy a szerző elhagyta a szakterületét, és így csak nagyon naiv ötletei vannak a megoldásokat illetően. E tekintetben Jerry Mander The Capitalism Papers vagy Derrick Jensen The Problem of Civilization című könyvét ajánlanám inkább.

Barbár>!
Martin Rees: A jövőről

Martin Rees nagyon világosan elmagyarázza, hogy mi vár ránk meg utódainkra még ebben a században, majd azt követően egészen addig,míg létezik a Föld. A tudomány és a technológia fejlődésével úrrá tudunk lenni a már ismert problémákon (szegénység, migráció, klímaváltozás, a természetes környezet pusztulása), de a vége mégis csak az lesz, hogy utódaink már gépek lesznek, és a szerves intelligencia helyét a szervetlen intelligencia fogja átvenni. Ez egy optimista változat, ez is csak akkor, ha globálisan gondolkodunk.
Reálisan látja a tudomány szerepét a megváltozott, általa antropocénnak nevezett világban, és néhány lap erejéig tájékoztat arról is, hogy miként művelik a tudományt, milyenek a tudósok.
Okos gondolatok, olvasmányos stílusban, találó idézetekkel fűszerezve.

otaksa>!
Martin Rees: A jövőről

Nagyon sok érdekes gondolat van a könyvben, például hogy 2050-re a földön született összes csecsemő fele Afrikában jön világra, vagy amit a kutatókról mondott, hogy kiöregednek, vagy elhagyják a pályát még fiatalon. Lassan haladtam vele, túl sok volt a hivatkozás, idézet, és lássuk be, az önfényezés is megülte a gyomrom…

Hookuszpook>!
Martin Rees: A jövőről

A könyv nagyjából azt hozza, amit ígér: tudományos szempontú áttekintést az emberiséget érintő legfontosabb rövid és hosszabb távú kihívásokról és ezek viszonyáról a tudományhoz. Végigolvasva, bennem mégis hiányérzet maradt. A sziporkázó tűzijáték, ami a tényleg nagy horderejű kérdések bemutatását jellemzi, sokszor egy oldalon 4-5 témát is érintve, csak a felszínt kapargatja meg. Bár a könyv végén található részletes hivatkozáslista segít abban, hogy bármely témához további információkat keressünk, de a könyv inkább egy egyoldalú monológra emlékeztet, amikor is valaki egy-két pohár bor mellett akarja egy lehengerlő beszélgetésben megvillantani az összes gondolatát és nem ad teret ezek megemésztésére.


Népszerű idézetek

Barbár>!

Amikor fiatal voltam, a tej és a tojás fogyasztását jónak tartották; egy évtizeddel később magas koleszterintartalmuk miatt veszélyesnek ítélték; de most ismét úgy tűnik, hogy ártalmatlanok. Tehát a csokoládé és a sajt szerelmeseinek talán nem kell sokáig várniuk, mire kimondják, hogy ezek az ételek jók számukra.

169. oldal

Barbár>!

Az afrikai falusi gazdálkodók hozzáférhetnek a piaci információkhoz, így elkerülhetik, hogy a kereskedők megrövidítsék őket, miközben elektronikus úton tudják átutalni a pénzeszközöket. Azonban ugyanezek a technológiák egyúttal azt is jelentik, hogy a világ elszegényedett területein élő emberek tudatában vannak annak, miben szenvednek hiányt. Ez a tudás egyre nagyobb elkeseredettséget szül, ami ösztönzi a tömeges migrációt vagy konfliktusokat gerjeszt, ha az ellentéteket túlzottnak és igazságtalannak érzik.

35. oldal

Barbár>!

A migráció jellege is megváltozott. Ha száz évvel ezelőtt egy európai vagy ázsiai ember úgy döntött, hogy kivándorol Észak-Amerikába, akkor kénytelen volt megszakítani minden kapcsolatát szülőföldje kultúrájával és tágabb rokonságával. Ez arra ösztönözte, hogy integrálódjék az új társadalomba. Ezzel szemben a napi videóhívások és a közösségi médián keresztül tartott kapcsolatok lehetővé teszik, hogy a bevándorlók, ha úgy döntenek, maradjanak beágyazódva hazájuk kultúrájába, a megfizethető interkontinentális utazásnak köszönhetően pedig még a személyes kapcsolatokat is fenntarthatják.

102. oldal

1 hozzászólás
Barbár>!

Bár sok zeneszerzőt ismerünk, akiknek utolsó művei a legjelentősebbek, a tudósok között csak kevesekről mondható el ugyanez.

205. oldal

Barbár>!

A gázenergia elfogadható lenne, ha azt a szén-dioxid légkörből való kivonásával és tárolásával kombinálnák, vagyis az erőművekből távozó égéstermék gázokból kivonnák a CO 2-t majd elszállítanák és a föld alatt tárolnák.

58. oldal

Barbár>!

Bármelyikünk láthatja azokat a megindító tévéfelvételeket az anyákról, akiknek beteg a gyermekük, ők pedig elmondják, hogy „reménytelenül várnak egy donorra” –, ami más szavakkal azt jelenti, remélik, hogy meghal egy másik gyermek, talán halálos kimenetelű balesetben, akinek a szükséges szervét az ő gyermekük kaphatja.

76. oldal

Barbár>!

A robotok és a miniatürizálás fejlődésének minden egyes lépését követően egyre gyengébb lábakon állnak az emberes űrrepülések gyakorlati jelentősége mellett szóló érvek.

143. oldal

Barbár>!

Lehet, hogy a robotokból még akkor is hiányozni fog az öntudat vagy a lelki élet, amikor a intellektusuk már emberfelettinek fog tűnni? A kérdésre adott válasz döntően befolyásolja, hogyan reagálunk arra, amikor a gépek „megelőznek”. Ha a gépek zombik, akkor nem tulajdonítanánk ugyanolyan értéket a tapasztalataiknak, mint a sajátjainknak, ezért az ember utáni jövő nyomasztónak tűnhet. Ha ellenben a gépek tudatosak lesznek, miért ne üdvözölnénk jövőbeli hegemóniájukat?

152. oldal

Barbár>!

Éppily szomorú, ha a polgárok nem ismerik nemzetük történelmét, nem beszélnek egyetlen idegen nyelvet sem, és nem találják meg Észak-Koreát vagy Szíriát a térképen- mint ahogy sokan tényleg nem érik el ezt a szintet. (Egy felmérés eredménye szerint az amerikaiaknak csupán egyharmada találta meg a térképen Nagy-Britanniát!)

208. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Max Tegmark: Élet 3.0
Csepeli György: Ember 2.0
Marcus du Sautoy: A kreativitás kódja
Byron Reese: A negyedik kor
Mustafa Suleyman – Michael Bhaskar: A következő hullám
Fehér Krisztián – Kökényesi-Bartos Attila – Bártfai Barnabás: Mesterséges intelligencia, avagy Pandora digitális szelencéje
Thomas L. Friedman: Köszönet a késésért
Abhijit V. Banerjee – Esther Duflo: Jó közgazdaságtan a nehéz időkre
Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne
Peter H. Diamandis – Steven Kotler: A jövő gyorsabban itt lesz, mint gondolnánk