A ​tehetséges gyermek igazi drámája 8 csillagozás

Alice Miller tragédiája
Martin Miller: A tehetséges gyermek igazi drámája

Alice ​Miller (1923-2010) olyan könyvekkel vált világhírű íróvá, mint A tehetséges gyermek drámája vagy A test kiáltása. Milliók számára jelentett meghatározó élményt azzal kapcsolatos felismerése, hogy az elfojtott gyermekkori traumák, a gyermekkorban elszenvedett szülői bántások hosszú távú hatást gyakorolnak felnőttkorban is. Mindeközben rejtve maradt, hogy a nagy hatású szerző kudarcot vallott a saját gyerekeivel.

Ebben a könyvben Alice Miller fia, Martin Miller (1950-) szólal meg, aki maga is pszichoterapeuta és coach. Először meséli el édesanyja tragikus élettörténetét, aki túlélte Lengyelországban a holokausztot, majd férjhez ment és Svájcban kezdett új életet, de abban a fiának sem gyermekként, sem felnőttként nem jutott igazán hely. A könyvből feltárul Martin gyermekkora, és az olvasó joggal érezheti úgy, hogy amit ő átélt, az meglepően hasonlított arra, amit édesanyja, Alice elítél a könyveiben.

Martin Miller saját és családja történetén keresztül… (tovább)

Róla szól: Alice Miller

>!
Ursus Libris, Budapest, 2019
160 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155786167

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 22


Kiemelt értékelések

Tuundee>!
Martin Miller: A tehetséges gyermek igazi drámája

Nagyon-nagyon elgondolkodtató könyv, most úgy érzem, simán 5 csillag. Nem ragoz és gondol túl, de úgy érzem, nagyon jók a következtetései. Magát sem kíméli. S az is igaz, hogy túl sok konkrét tényt nem oszt meg a gyerekkoráról, a sorok között kell olvasni.
Végig van benne egy számonkérő hangnem, az apját gyakorlatilag körön kívül tartja, csak az anyjával vitázik, de a végén csak kimondja: ha felismerted, mik történtek veled gyerekkorodban (sokunkkal sosem történik meg), fölösleges az idős szüleidet szembesítened bármivel, magadban kell helyretenned és tovább élned úgy, hogy lehetőleg hozd a legjobb életminőségedet s ne add tovább a gyerekednek a sorsot. (Most a karmát ne is hozzuk elő, 4000 éves felismerés, ami végre a mai időkben újra előtérbe került. )
Az a része nem hagy nyugodni, hogy nagyjából minden ilyesmi témával kapcsolatos könyvet elolvastam (igen, az Orvos-Tóth Noémit is, meg másokat is) de ez a könyv szólt a legnagyobbat bennem. Pedig egyáltalán nem az volt a célja, hogy a széles tömegeknek segítsen felismerésre jutni, csak az Alice Miller és a saját kapcsolatát szerette volna valahogyan rendbe rakni a fejekben. S mégis. S így még tovább kell bontogatni a saját szálaimat.

Szabó_Elvira I>!
Martin Miller: A tehetséges gyermek igazi drámája

Ez a mű családtörténet, egy anya-fia kapcsolat drámája prózában megírva és némi pszichológiai ismeretterjesztés (ez utóbbi pont annyi, amennyi elég és kellően hat). Ha belegondolunk, ez a mű kisebbfajta botrány: a szerző tömören és ütősen elmeséli, hogy anyja, Alice Miller, aki talán először szólalt fel a gyerekeket a felnőttek részéről érő bántás és bántalmazás ellen, pont olyan szülő volt, amit gyakorlatilag az összes művében vehemensen kritizált. És ez a tény egy cseppet sem vesz el Alice Miller műveinek jelentőségéből és mondanivalójából, sőt, annál élőbbé teszi őket! Bármilyen tragikus is ez a Miller család számára, valójában az olvasó szemtanújává válik annak, hogyan kel életre a felnőttben saját gyerekkori és fiatalkori traumája (mint egy rossz démon), amikor ő maga szülővé válik; hogyan válik a trauma ismét valósággá a szülő tettei által, csakhogy ez már a saját gyereke rémtörténete. Érdemes tehát egyet-kettőt elolvasni Alice Miller művei közül (A tehetséges gyermek drámája, A test kiáltása), majd aztán nekifogni Martin Miller könyvének. Húsbavágóbb és valóságosabb betekintést nyújt a transzgenerációs hatásokba, transzgenerációs traumákba egy sima ismeretterjesztő műnél.
A könyv sokat segíthet abban is, hogy a magyar társadalomban elindulhasson a holokauszt traumájának feldolgozása. Alice Miller személyében ugyanis egy lengyel zsidó hányattatásait ismerjük meg – nemcsak azt, hogyan nyomorította meg az életét a holokauszt a konkrét események idején, hanem azt is, hogy ebből gyakorlatilag nem lehetett lelkileg felépülni, és még a fia is megsínylette. (Nem véletlen, hogy a transzgenerációs hatásokat a holokauszt-túlélők gyerekeinél kezdték el először feltárni a pszichológusok az USA-ban a ’60-as években.) A magyar vonatkozású történetekhez, művekhez sok esetben nagyon nehéz érzések tapadnak: az egyik oldalon bűntudat és ezzel párhuzamosan elutasítás, elfordulás ettől az egésztől, a másik oldalon pedig a neheztelés, harag a bűnbánat hiánya miatt. Az, hogy Alice Miller története Lengyelországhoz kötődik, talán emészthetőbbé is teszi: nem egészen „a miénk”, de azért a miénk is! Nemcsak emészthetőbbé teszi, de lehetőséget ad arra is, hogy tárgyilagosan tekintsünk rá, és annak lássuk, ami: nemzedékeken átívelő tragédiának, amivel kapcsolatban a jelenkorban is felelősségünk van: hogy tisztelettel nézzünk a szenvedésre, és ne hagyjunk hasonlót még egyszer megtörténni.


Népszerű idézetek

csucsorka P>!

Terapeutaként gyakran találkozom ezzel a jelenséggel pároknál:a kívülről harmonikusnak tűnő párnál a felszín alatt a legpusztítóbb érzelmek tombolnak. A kapcsolat elején általában egyáltalán nem pattannak ki a szikrák az ilyen párok tagjai között. A nő eleinte egyáltalán nem mutat érdeklődést a férfi iránt, de nem tudja kivonni magát a férfi kitartó ostroma alól. Valamilyen körülmény hatására a nő alárendelt szerepbe kényszerül és hálásnak kell lennie azért, hogy nincs egyedül. A felszínen megjelenő hála alatt azonban tovább növekszik a kezdeti elutasítás.

64-65. oldal

csucsorka P>!

Alice kivirult ebben a világban és élvezte az önfeledt szabadság óráit.
Ugyanakkor gyakran magányosnak érezte magát és a könyvekbe menekült. Amikor rosszul érezte magát, elvonult valahová és senkivel sem beszélt. Már gyerekkorában is ilyen volt. A könyvekkel saját világot teremtett magának, ahol azt tehette, amit akart, és senki nem zavarhatta.

73-74. oldal

AMacska>!

Az élettörténet feldolgozása amolyan leltárkészítés, a szülők teljesítményének felmérése. A kliens veheti magának a jogot, hogy megítélje és értékelje a szülei magatartását.

132. oldal

csucsorka P>!

Mondhatnám, hogy [apám] mézesmadzaggal és korbáccsal nevelt – annak idején sokan így nőttek fel. Ez annyit tesz, hogy gyakran kikaptam, utána pedig a kedvenc ételemmel vigasztaltak. A hangulatai mindenesetre nekem mint gyermeknek kiszámíthatatlanok voltak.

61. oldal

csucsorka P>!

Józan ésszel aligha fölfogható, hogy egy ilyen mérgezett érzelmi hangulatban hogyan merülhetett fel az a vágy, hogy gyerekük szülessen. 1950 áprilisában azonban mégis megláttam a napvilágot.

66. oldal

csucsorka P>!

Anyám folyton válni akart, de soha nem járt sikerrel, mert apám könnyek közt kérlelte térdre esve, hogy maradjon. Állítólag azzal érvelt mindig, hogy az idegenben nem szabad elválni, s hogy mindazok után, ami a háborúban történt, nem szabad feladni a szolidaritást.
Anyám pedig mindig visszatért hozzá.

65. oldal

csucsorka P>!

A mi viszonyunkat tekintve az életem legboldogabb szakasza, amikor anyám a három legfontosabb könyvét írta. A mai napig ezekből táplálkozom, sőt megkockáztatom, hogy ezekben a jó években tettem szert a pszichoterápiás alapjaimra is.
A húszas éveim végén, a harmincas éveim elején jártam akkor, nyolc éve tanítottam iskolában, a saját lábamon álltam és már nem voltam gyerek, de még nem voltam rivális. Anyám empatikus hallgatóságra lelt bennem, akinek füle hallatára ízlelgethette a saját gondolatait, akinek értő tekintete alatt dolgozhatott az elméletein. Talán a maga módján így mondta, hogy „bocsáss meg!” – ugyanis amit a szülőknek a gyerekük felett gyakorolt pusztító hatalmáról leírt, az az én elveszett gyermekkorom tetemes részét is jellemezte.

81. oldal

csucsorka P>!

Kränzli tágabb körében – amely tulajdonképpen [Alice] családjaként működött – a pszichoanalízissel szemben megfogalmazott minden kritikus véleményt úgy utasítottak vissza, mintha eretnekség lenne. Azt kellett átélnie, hogy Sigmund Freudot, a pszichoanalízis atyját szent emberként imádják, elmélete pedig törvénygyűjtemény, amelyet a pszichoanalitikus társaságok tagjainak rabszolgaként kell követniük. Micsoda különös, fájdalmas déjá vu volt ez anyámnak! A pszichoanalízis ettől kezdve nem a gondolkodás szabadságának színtere volt számára, hanem egy ideológiai, intoleráns, vallásos szellemi beállítódás bástyája.
A szabályok betartása a freudiánusok számára fontosabb volt, mint az elmélet ügyes továbbfejlesztése. A pszichoanalízis és az analitikus szervezetek zárt rendszerré merevedtek.

85. oldal

csucsorka P>!

Anyám elméleti fejtegetésében az volt a különleges, hogy abszolút radikális gyermeki szemszögből írta meg. Általában úgy írnak a felnőttek, hogy felnőttként tekintenek a gyerekekre, s közben gondosan ügyelnek arra, nehogy beleérezzenek a gyerek érzelmi életébe. Alice Miller a gyerekek ügyvédjének tartotta saját magát és ő volt az első ,akinek a hangján megszólalhattak a gyerekek a szüleikhez fűződő kapcsolatukban. Vehemensen szembehelyezkedett azzal a jelenlegi hozzáállással, hogy a terapeutának hosszú üléseken át kell magyaráznia a kliensnek, hogy jobban tennék, ha megbocsátással viszonyulnának a szüleik tetteihez. Anyám ezzel szemben meg volt róla győződve, hogy a kliensnek joga van hozzá, hogy felismerje terápia során a saját szenvedéstörténetét és annak okozóit, s a hozzá lojális terapeuta támogatásával felszabadítsa magát a tartós elidegenedettség alól, felfedezze a saját lehetőségeit és ezeket végre meg tudja élni a való életben is.

96-97. oldal

AMacska>!

Sokkal jobban jár mindenki, ha a kliens szert tesz a szükséges pszichés kompetenciákra, ha önmaga védelmezője tud lenni felnőttes hozzáállással ahelyett, hogy élete hátralévő részében mást se tenne, mint vergődne a szüleivel folytatott értelmetlen csatározásokban.

134. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bácskai Júlia – Fischer Eszter – Mohás Lívia – Vekerdy Tamás: Elszakadás a szülői háztól
Kevin Leman: Péntekre boldog család
Erdélyi Gabriella (szerk.): Érzelmek és mostohák
Courtney Adamo – Esther van de Paal: 9 hónap
Pompor Zoltán (szerk.): Így mesélj, hogy olvasson
Szondy Máté: Olvadás
Susan Forward: Mérgező szülők
Popper Péter: Lélekrágcsálók
Laura Markham: Békés szülő, boldog gyermek
L. Stipkovits Erika: Ölelni és ölre menni