Nem ​hallgathattam 6 csillagozás

Martin Luther King, Jr.: Nem hallgathattam Martin Luther King, Jr.: Nem hallgathattam

„1955. ​december 1-én egy csinos néger varrónő, Rosa Parks asszony Montgomery belvárosában felszállt a Cleveland-sugárúti autóbuszra. A Montgomery Fair nevű nagyáruházban végzett napi munkája után hazafelé tartott. Hosszú órákig talpon volt és elfáradt. Természetes, hogy Parks asszony leült a fehéreknek fenntartott ülések mögötti sorban. Nem sokkal később az autóbuszvezető felszólította három más néger utassal együtt, hogy menjenek hátra, és adják át helyüket a felszálló fehér utasoknak. Ekkor már minden ülés foglalt volt. Ez azt jelentette, hogy amennyiben Parks asszony eleget tesz a vezető utasításának, állnia kell, egy fehér férfi utas pedig, aki épp felszállt, leülhet. A három néger utas azonnal eleget tett a felszólításnak, de Parks asszony csendesen elutasította. Ezért letartóztatták…”
Ekkor még senki sem sejtette, hogy ez az eset robbantja ki a 20. századi Amerika eddigi legnagyobb belpolitikai válságát, amely a négerek és a fehér polgárjogi harcosok szegregáció ellen… (tovább)

>!
Gondolat, Budapest, 1973
334 oldal · Fordította: Forgács Marcell

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Martin Luther King, Jr.: Nem hallgathattam

Martin Luther King az ’50-’60-as évek kiemelkedő polgárjogi harcosa. Célja a fehérek és feketék között fennálló jogi egyenlőtlenség és a feketékkel szembeni faji megkülönböztetés megszüntetése volt. Beszédeiben, nyilatkozataiban és tetteiben mindig az erőszakmentességet hirdette, céljai eléréséért a polgári engedetlenség módszerét is alkalmazta. „Ügyeljetek arra, hogy eszközeitek ugyanolyan tiszták legyenek, mint a cél, amit el kívántok érni.” (MLK) Nekem a könyv legemlékezetesebb jelenete, ill. folyamata – hisz 1 évig tartott a Montgomery buszbojkott – 1955 márciusában egy 15 éves fekete kislány, Claudette Colvin nem volt hajlandó átadni a buszon a fehérek számára fenntartott helyét egy fehér férfinak, ezért letartóztatták. Decemberben az eset megismétlődött, amikor Rosa Parks ugyanígy cselekedett, és akit ezért szintén letartóztattak. A bojkott híre futótűzként terjedt, a helyi média is felkapta az ügyet. Parks letartóztatásának éjszakáján Jo Ann Robinson, a Nők Politikai Tanácsa (Women’s Political Council) nevű polgárjogi mozgalom vezetője elkezdte egy buszbojkott megszervezését: több mint 50 000 bojkottra hívó szórólapot juttatott el a fekete közösség tagjaihoz. Céljuk az volt, hogy a busztársaság és a helyi városi vezetés törölje el a buszokon érvényes szegregációs rendeleteket. A szervezők létrehozták a Montgomery Haladás Egyesületet (Montgomery Improvement Association) a bojkott további kézben tartására. Vezetőjükként az éppen a városba érkező Martin Luther Kinget választották. A bojkott több mint egy évig tartott, aminek során King otthonát bombatámadás érte. Kinget és még közel száz aktivistát letartóztattak és bírósági pert indítottak a városban, amit az NCAAP szövetségi bíróság elé vitt. A szövetségi bíróság az ügyben úgy határozott, hogy a szegregáció törvényellenes, így a városvezetés végül a buszokon érvényes faji elkülönítésre vonatkozó rendeletek visszavonására kényszerült.” S ahogy a könyv leírja a szegregációs, faji elkülönítő és tiltó intézkedéseknek se szeri, se száma nem volt, nagy fantáziával találták ki őket, hogy közben meg is alázzák a feketéket.
MLK 1963. augusztus 28-án a Washingtoni Menetelés során megtartott Van egy álmom… kezdetű beszéde óriási nyilvánosságot hozott a polgárjogi mozgalomnak. „Van egy álmom: egy napon felkel majd a nemzet, és megéli, mit jelent valójában, ami a hitvallásában áll.” Számos menetet szervezett, s végül elérte, hogy a hatóságok ezt ne akadályozhassák. Erőszakos halálát, a véget is sejthette, mert nagyon magas érdekek ellen szólalt fel, s szervezett mozgalmat. „Abban a percben, abban a másodpercben, amikor elkötelezed magad a szabadságnak, függetlenségnek és igazságnak, akár meg is ölhetik a tested, a lelked akkor is győzni fog.” Sajnos ’68-ban őt is végleg elhallgattatták… A gyermekkori Tamás bátya után Malcolm X, és Martin Luther King gondolatai és élete lett példaadó számomra…Kitűnő könyv. Kevesen olvassák értékeihez képest!

1 hozzászólás
eszterka2>!
Martin Luther King, Jr.: Nem hallgathattam

„Van egy álmom: hogy egy napon nemzetünk felkél és méltó lesz hitvallása igazi jelentéséhez, miszerint – …nyilvánvalónak tartjuk a következő igazságokat, hogy minden ember egyenlőnek teremtetik…- Van egy álmom, hogy négy kisgyermekem egy napon olyan országban él majd, ahol nem bőrük színe, hanem jellemük szilárdsága alapján ítélik meg őket. Ebben bízunk. Ezzel a hittel megyek vissza Délre, ezzel a hittel hasítjuk ki a kétségbeesés kősziklájából a remény drágakövét.” Martin Luther King


Hasonló könyvek címkék alapján

Philip Yancey: Ahová a fény vetült
Stephen King: 11/22/63
Stephen King: 11.22.63
Paul Auster: 4 3 2 1
Elizabeth Kim: Tízezer könnycsepp
Harper Lee: Menj, állíts őrt!
Kathryn Stockett: A Segítség
Stephen King: A halálsoron
Irwin Shaw: Gazdag ember, szegény ember
Diane Chamberlain: Kegyes hazugságok