Titkok ​útvesztője (Eastern 2.) 79 csillagozás

Martin Kay: Titkok útvesztője

Századokkal ​a Titánok pusztítása után két mindenre elszánt kalandor rója az Ural pusztaságát, hogy elégtételt vegyen sorsáért…

„Vajon akkor maradok erős, ha végrehajtom, amit elterveztem? Tényleg számít még ez a nyomorult bosszú, vagy csak azért űzöm, hogy tovább hazudhassak?”

Yuko folytatja a hajszát Vajk oldalán a gyűlölt zsoldosvezér után, noha cserébe el kell hallgatnia társa előtt az igazságot nővéréről. Ha kísértő bűntudata nem lenne elég, a lány újabb vetélytárssal kénytelen szembenézni Vajk csábítójaként. Nina, a cserfes fruska könnyedén zavarba ejti Yukót a praktikáival, ám tetteinek mozgatórugóit sűrű homály övezi.

Vajkot nyomasztja a kétség, meddig játszhatja még a hőst. Csak annyiban biztos, hogy Bagoáz vérebei már a nyomukban csaholnak. A rettegett nomád klánvezér, Törzsfőnök hamarosan beéri őket.

Vajon társával karöltve képesek lesznek túllépni a múltjukon, hogy végre egymásnak élhessenek? Létezhet számukra közös jövő?

Martin… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2020

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Twister Media, Budapest, 2020
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155631894 · Illusztrálta: Megyeri Manó

Kedvencelte 6

Most olvassa 5

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 70

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

klara_matravolgyi>!
Martin Kay: Titkok útvesztője

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a kiadónak és az Írónak, hogy lehetőséget kaptam megjelenés előtt elolvasni a könyvet!

Szerintem minden Eastern olvasó nevében nyilatkozok, mikor azt mondom, feszülten vártam, hogyan fog alakulni Yuko és Vajk sorsa. Megismertünk egy súlyos titkot, és ez a titok a második rész olvasása közben végig a fejemben járt. Egy érdekes keretet ad a történetnek a bűntudat és a titok felszínre kerülésének a fenyegetése. Nekem ez nagyon tetszett, tökéletes tompítása és fűszerezése volt ez az amúgy humoros és könnyed történetmesélésnek.

Összességében elmondhatom, hogy a második rész nekem jobban tetszett, mint az első. Nem mintha az nem lett volna jó, sőt! Arról van csak szó, hogy sikerült még azt is túlszárnyalni. Az akciójelenetek most még izgalmasabbak, a humoros jelenetek most még viccesebbek, a történet egésze pedig még pimaszabb, mint volt! Rengeteg szereplő üde színfoltot jelentett, kiemelném Ninát és a Törzsfőnököt, akik engem a legjobban elbűvöltek. Nálam főnyeremény, ha nevetni tudok olvasás közben, és hangos kacagásban egyáltalán nem volt hiány.

Akiknek tetszett az Eastern, azoknak a folytatása is biztosan tetszeni fog, Meg amúgy is, olvasd el, különben „Eszt még megbánod,tye kullanc!”

1 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
Martin Kay: Titkok útvesztője

Bővebb értékelés a blogomon:
https://konyvelvono.blogspot.com/2020/11/martin-kay-tit…

„Soha ne bízz másban, csak aki a bőröd alatt lakik!”

Már sokszor kifejtettem, hogy mennyire vonzódom az egyedi témájú könyvekhez. Legyen az fantasy, western, vagy bármely más kategória, ha valami megfog benne, hűséges olvasója és követője leszek. Így jártam ezzel a sorozattal is. Az első kötetet nagyon megkedveltem, mert egy teljesen új, egyedi világképet adott a számomra. És mivel függővéges volt (nem morogtam érte kicsit sem) nagyon vártam, hogy mikor jelenik meg a második része. És most végre megkaptam, amire vágytam. Ezért először is szeretném megköszönni a Twister Média Kiadónak és a Szerzőnek, hogy előolvasóként kézbe vehettem a kötetet.

Azt hiszem nem is én lennék, ha nem a könyv külső és belső rajzait venném először szemlére. Még mindig azt kell, hogy írjam, nagyon tetszenek. Rendkívül szépen, mégis kicsit groteszk módon ábrázolja a történéseket. Az arcvonások szinte életre kelnek és ezernyi érzést fednek fel. Úgy gondolom, hogy már ezért megérte kézbe venni a művet.

A mostani regény ott folytatódik, ahol az előző résznek vége szakadt, illetve majdnem. Yuko és Vajk róják a szokásos köreiket, ami az egymáshoz való viszonyuk kibogozását illeti. Míg az előbbi szenved az el nem mondottaktól, addig az utóbbi lezáratlan múltja elől menekül, és nehezen nyit az új felé. Mindkét karakterről elmondhatom, hogy a szívem csücskei. Yuko fiatalsága ellenére sok keserűséget és fájdalmat cipel a vállán. Az új érzések és lehetőségek megbillentik az eddigi felfogását és csak nehezen tudja megérteni, merre is vezet az az ösvény, amire rálépett, mikor megengedte magának a luxust, hogy önmagán kívül más is fontos lehet. Vajk pedig egy sokat megélt harcosként, saját „vérző” lelke darabkáit próbálja egyben tartani, még azon az áron is, hogy kívülről nem több mint egy fatuskó. A két szereplő adja ennek a regénynek is a színét és illatát. Ha róluk olvastam számos érzés és gondolat járta át lelkemet és bár nagyon drukkolok egy bizonyos esemény miatt, mégis úgy érzem ennek még koránt sem lesz „boldog” vége.

A kötetnek van még egy főszereplője, aki sokszor csak a múlt fátylának fellebbenésekor látható, mégis meghatározó szerepe van a történésekben…..

Papírra_vetett_gondolataim>!
Martin Kay: Titkok útvesztője

Ez a kötet teljesen más volt, mint az első rész. Lassabb, átgondoltabb. Picit kevesebb volt a cselekmény, az izgalom, én úgy éreztem itt inkább a szereplőkőn illetve az ő múltjukon van a hangsúly. Személy szerint nekem pont ezért is tetszett az előző kötet egy picit jobban, mert itt nem éreztem annyira azt az erős ütemet, mint az előző résznél. Ettől függetlenül egy határozottan pozitív olvasásiélményről van szó, kíváncsian várom a folytatást!
Jah és ne menjünk el a gyönyörű rajzok mellett, amit imádtam nézegetni olvasás közben.

https://www.youtube.com/watch…

Sippancs P>!
Martin Kay: Titkok útvesztője

Hm, számomra ez most egy kicsit kusza volt. Az előző rész befejezése után azt hittem, hogy elindulunk spoiler felé, de sokkal közelebb nem kerültünk hozzá ebben a kötetben. Inkább a visszaemlékezésekről szólt ez a rész, megismerhettük Saori, Yuko és Vajk múltjának egy-egy részletét, és arra is fény derült, hogy Leopold királyságát hogyan tudta Bagoáz megdönteni. Utóbbi kifejezetten érdekes volt, és általa végre több dolgot is megértettem, de például Nina, Miu, Oyo vagy a kárhozottak továbbra is egy hatalmas kérdőjel.
Remélem nem kell sokat várni a folytatásra!

Dorka50 P>!
Martin Kay: Titkok útvesztője

Ez a rész inkább a múltat mutatta be, lassabb volt és nem volt annyira akciódús, mint az első rész. Ettől függetlenül remekül sikerült. Sokat megtudhatunk a szereplők múltjáról, illetve a gondolataikról. Yoku az én „izlésemnek” egy kicsit most sok volt, de valahol teljesen érthető, hogy ennyire marcangolja a lelkiismerete. Nagyon tetszik maga a sztori és a szereplők kidolgozottsága. A könyv hangulata ismét hozta azt, amit az első is. Nagyon várom a befejező részt! Jah és a rajzok egyszerűen zseniálisak!!!!

És a kedvencem: „Nézz az ellenfeled szemébe, és mondd neki: Omae wa mou shinderiu!”
Reakcióm: Nani????
Epic rész!

2 hozzászólás
BBetti86 >!
Martin Kay: Titkok útvesztője

Attól függően, melyik felemnek engedem meg, hogy olvassa a könyvet, más a véleményem. Az egyiknek tetszett, a másik nagyon nem szerette, de van olyan világom is, ahol a fejem felett egy kérdőjellel próbálom értelmezni a sztorit.

Kezdjük azzal, akinek tetszett. Ő a kalandregény olvasó. Akinek elég a boldogsághoz, hogy egy nagy hajsza az egész, amiben Yuko és Vajk folyamatosan próbálnak életben maradni. Akit szórakoztatnak a szópárbajok, és aki nem tudja, hogy a következő kanyarban mi fog történni a szereplőkkel. Nem kell konkrét cél sem neki, élvezi az utazást.

A csajos én viszont kitépné a haját, elsősorban Yuko miatt. Még ő sem akarja szerelmi történetként olvasni a Titkok útvesztőjét, bár határozottan az egyik fő konfliktus az, hogy Yuko szerelmes lett Vajkba, aki szintén vonzódik a lányhoz. Csak éppen Vajk Yuko nővérének volt a vőlegénye, és spoiler Yuko lelkiismeretfurdalása, meg nagyon kamaszlányos megnyilvánulásai az agyamra mentek. Nagyon gyerekesen viselkedik érzelmi téren, és nagyon nem bírtam, hogy mesterségesen fent van tartva a titkok útvesztője. Annyira feleslegesen gyártják maguknak, főleg Yuko, a drámát. Csak el kellene kezdeni beszélni, de nem. Inkább a kedves olvasó kapjon fejgörcsöt a lánytól. Plusz, csajos én nem igazán érti, miért van mindenki annyira rápörögve Vajk személyére. Már annyi és olyan minőségű könyves álompasi áll rendelkezésre, hogy keresni kell, mi ebben a fiatalemberben az a nagy plusz.

A sci-fi és posztapokaliptikus rajongó pedig kérdőjeleket rajzol. Azt értem, hogy a flashback jelenetek plusz adalékokkal táplálják a jelent. Jobban képbe hozzák, ki és miért szeli át ezt a világot, és mi hajtja. Csak éppen ezek nem a világot teszik érthetőbbé, hanem a szappanoperás részek magyarázatai. Saori és Vajk szerelme, Yuko bosszúvágya kap előzményt. De nekem összeesküvések kellenének, több világépítés és átláthatóbb keret. Ha már széthullott a világ, én szeretném tudni mennyire és miért. Itt ezzel gondjaim vannak.

A stílus és a szereplők különben kalandregény és képregény figurákhoz teszik hasonlatossá őket. Kevés, de intenzíven megélt érzelmük és indítékuk van. Nagyon el tudom képzelni ezt az egész világot és ezt a történetet mangaként is. Illene hozzá. Akkor nem is zavarna, hogy ennyire felépítettek csak a szereplők. A fura meg az, hogy Saori kezdett el jobban érdekelni. Benne inkább látom azt, akibe bele lehet szeretni. Aki harcos, aki küzd. Nem olyan kamasz és hirtelen, mint a húga.

Cselekményközpontú, gyors, Yuko érzelmi életét leszámítva még frappáns is. Kicsit ponyvás talán, de még jól is állt neki.

Végül, vannak benne rajzok is. Mivel nekem amúgy is manga érzetem volt, szépen táplálták ezt a képet a fejemben. Nem művészien szépek, de a kötetbe elmennek és illusztrálnak.

Hát, érdekel, mire lyukad ki ez az egész, mert most nagyon nem látom. Illetve, a csajos énnek lennének tippjei, de a sci-fi olvasó az, aki igazából válaszokat akar.

Alynne_Webb I>!
Martin Kay: Titkok útvesztője

Gratulálok a könyvedhez! Ismét egy izgalmas, letehetetlen történetet olvashattam. Nagyon tetszik, ahogy a regény a múltra és a karakterek érzelmeire fókuszál. Szerintem méltó folytatása az első résznek, és várom a következőt :)

1 hozzászólás
tinuviel89>!
Martin Kay: Titkok útvesztője

Gyorsan „befaltam.” Most jobban értettem, mi történt korábban. Nagyon szórakoztató volt és friss, ötletes.

Annie04>!
Martin Kay: Titkok útvesztője

„Örülök, hogy egy olyan másodk részt olvashattam, aminek cselekményvezetése jobb, karakterei érdekesebbek, mellékszereplői emlékezetesebbek (Miuval eddig nem foglalkoztam, de most már nagyon érdekel, hogy ki ez a boszorkány, és mi a francot akar Yukotól?), a humorával pedig egyenesen megvett kilóra. Yuko mellett nagyon csíptem a könyv humorát, ami miatt nem egyszer ért körbe a szám a fejemen.

Mindent szerettem ebben a második részben, kivéve, hogy rövidnek éreztem. Az utolsó oldal után lapoztam még párat, hátha találok még néhány bekezdést, de nem… Ó, ne már!”

Bővebben: https://anniemindenesblogja.blogspot.com/2020/12/martin…

sasviki95 P>!
Martin Kay: Titkok útvesztője

Hol is kezdjem, hol is kezdjem..

Mindenek előtt szeretnék köszönetet mondani az írónak, hogy figyelt és meghallgatta az olvasói véleményét, adott a szavukra és egy terjedelmes, pontos és érdekes háttértörténetet adott a történetnek. Ezek a részek nagyon tetszettek, végre úgy érzem, hogy nem csak a sötétben tapogatózok, hanem megértettem, miért és hogyan jutottunk el oda, ahova az előző könyv vége vezetett.
És akkor most jöjjön a bibi… Úgy érzem, hogy a nagy törekvésben, hogy bemutassuk a világot, és a múltban keresgélve megmutassuk az olvasóközönségnek, hogy igenis szilárd lábakon áll az a ház, amire felépítette a történetet, átestünk a ló túloldalára. Kicsit olyan, mintha egy helyben toporognánk, és pár oldalnyi történetet leszámítva nem kaptunk semmi újat ebben a kötetben. Persze, megértem, hogy nem egyszerű a múltbéli események és a jelenlegi történet mennyiségeket kiegyensúlyozni, de legalább mosolyogva állok hozzá a következő részhez, hogy na most már igazán tetszeni fog a történet felépítése :)

Visszaolvasva az első részhez írt értékelésemet, még mindig tartom magam ahhoz, hogy én nem tudom, hogy Martin mégis mit művelt ezzel a könyvvel, de hogy piszkosul jól le tudja kötni az ember figyelmét, az is holtbiztos. Sokszor elsuhantak mellettem a percek, órák, miközben olvastam. Most arról nem szeretnék nyilatkozni, hogy mennyire ideges vagyok arra, hogy amikor nagyon belemelegedtem az egyik történetbe/fejezetbe, akkor egyszer csak azt olvastam az oldal végén, hogy „VÉGE”. Épp Aberdeen legforgalmasabb utcáján kiáltottam fel nagyhangon, hogy „MIVAN??!”, így nem csak én voltam tanúja annak, mennyire meglepő ez a befejezés. Tulajdonképpen… így kell ezt csinálni :D Tűkön ülve várom, hogy megjelenjen a következő rész.
Apropó, egy nagyon rövid, 2-3 oldalas catch-up részt valahogy el tudnék viselni a következő részben, mert az első 100 oldalon kevertem (spoilermentesség végett a neveket módosítottam) Nyuszikát meg Kuytapajtást, és sok pislogás és értetlenkedés után jöttem csak rá, hogy hoppá, nem emlékszem arra, hogy ki kicsoda pontosan. Tudom, tudom, miért nem olvastam újra az első részt, és az az igazság, hogy mert külön kontinensen élünk, és mert amúgy is olvasási válságban szenvedtem, valahogy nem éreztem, hogy szükséges lesz.

Teljesen megértem, hogy miért írják sokan az értékelésben azt, hogy egy kicsit katyvasz az, ahogyan ugrálunk időben, térben (és lassan univerzumban is), de szerencsére nekem ezzel nem volt sok gondom. Itt jön be, hogy mangákat és manhwa-kat is olvastam anno, így ez a hirtelen váltás nem okozott olyan nagy gondot. Ha már előjött a manga… hát én még mindig odavagyok azért, ahogy manga stílusban látom magam előtt a történetet. Szerintem ez nagy érdem, mert nem egyszerű ilyen történetet írni, ilyen stílusban.

Most jönne az a rész, ahol a szereplőkről beszélek… de tulajdonképpen nem sok minden változott az első részhez képest. Yuko nekem valahogy még mindig egy nyafogós fruska, akinek végre van egy kis vér a pucájában. Leánykánk nővére teljesen felnyomja bennem a pumpát, Vajk egyre idegesítőbb, de még mindig imádom, és esküszöm, hogy Craig-el egyre jobb kapcsolatba kerülünk :D A többiek kicsit semlegesek.
No de mi történt Vegával? Annyival többet szerettem volna olvasni róla, erre szegény lány kapott 5 mondatot és 2 oldalnyi szerepet (sem).

Szóval mi is volt a gond ezzel a könyvvel? Tulajdonképpen semmi. Minden pontosan annyira van elmagyarázva, amennyire szükséges, minden leírás annyira bonyolult, amennyire szükséges, a szereplők nem nagyon fejlődnek sokat, de engem ez sem zavar tulajdonképpen. Nem kaptunk sok előrehaladást a jelenlegi történettel kapcsolatban, viszont megértettük, mi áll a korábbi döntéseik hátterében, ami miatt virtuális ölelést küldök Martinnak. Csak egyetlen gondolat… még mindig nincs térkép :DDD Ez nekem örök szívfájdalmam marad, nem tagadom.

Olvassátok, olvassátok, mert letehetetlen! :))


Népszerű idézetek

P_A_Doorman>!

Soha ne bízz másban, csak aki a bőröd alatt lakik!

23. oldal – Saori (TWISTER Kiadó)

Chöpp >!

Nem kapsz két pofont, ha most elmész szépen játszani, megértetted?

62. oldal

Praetorianus P>!

Még ma elmondod, mit akarsz, vagy elvárod, hogy leitassalak?

91. oldal

Lione IP>!

Ugyan, mi maradna a férfiaknak, ha elvennénk tőlük a hadakozást? Még a végén belátnák, hogy a házimunka nem tréfadolog.

9. oldal

1 hozzászólás
Nyuszibusz>!

Amikor a reményt itallal pótolod, különös vallomásokat facsar ki belőled

148. oldal

Luna_Dephensis>!

Yuko merengve figyelte a bronzharcos szilaj vonásait, ahogy a messzibe tekint kucsmája alól. Feszes uniformisában eltökélten markolta fegyverét, hogy őrt álljon egy letűnt világ emlékei fölött.

222. oldal

korbács>!

Mindeddig azt hazudtam a világnak, hogy elégtételt akarok venni a szeretteimért. Annyit mondogattam, hogy talán magam is elhittem…Pedig az egész mindvégig rólam szólt. Egyes-egyedül rólam! Magamért akartam bosszút állni… Ez a hazugság tett ilyenné.

2 hozzászólás
P_A_Doorman>!

Múlhatna már ez a szörnyű émelygés…

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Susan Ee: World After – Túlélők világa
Tahereh Mafi: Ne hazudj
Adam Silvera: Az első, aki meghal a végén
Alexandra Bracken: Sötét örökség
Estelle Brightmore: 13. napon
Robin O'Wrightly: Város a föld alatt
Katharine McGee: Az ezredik emelet
Cecelia Ahern: A Vétkes
Somaiya Daud: Mirage – Az oroszlánudvar
Matt Haig: Ha megáll az idő