Eastern (Eastern 1.) 226 csillagozás

Martin Kay: Eastern

A Titánokkal vívott háborúban porrá lett földön Yuko hírhedt törvényen kívüli. Az elárvult lányt már csak szíve haragja élteti. Konok kitartással űzi Corbent, a gyűlölt zsoldosvezért, hogy elégtételt vegyen élete megnyomorítóján. Útja során nem várt társaságba botlik nővére egykori kedvese személyében. Vajk, az életunt kalandor egyetlen célja, hogy felderítse szerelme halálának körülményeit. Az elkövető nyomai a rettegett zsoldossereghez vezetnek.

Yuko és Vajk kényszerű szövetséget kötnek, hogy kézre kerítsék Corbent, a rájuk leselkedő veszélyek mellett azonban saját démonaikkal is meg kell küzdeniük. Hiába a kettejük között kibontakozó érzelmi kötelék, ha a zsoldosvezéren való elégtételt más módon képzelik el. Vajon sikerül felülkerekedniük önös érdekeiken egymás javára?

Martin Kay mesterien kombinálja a YA klasszikus elemeit a manga akciódús cselekményvezetésével egy fantasztikusan felépített posztapokaliptikus westernvilágban.Könnyed és humoros, letehetetlen olvasmány.

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

>!
Twister Media, Budapest, 2018
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155631672 · Illusztrálta: Megyeri Manó

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Yuko Nakamura


Kedvencelte 37

Most olvassa 24

Várólistára tette 214

Kívánságlistára tette 197

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

>!
AniTiger MP
Martin Kay: Eastern

Tulajdonképpen ez egy eléggé összetett, néhol megrázó, másutt szórakoztató történet, ami végig lekötötte a figyelmemet. Szerintem példás első kötet lett, és azt kell hogy mondjam, nagyon jól áll neki a rengeteg manga hatású illusztráció! Nagyon illett a történethez, bárki találta is ki, jár neki a piros pont tőlem. Talán az illusztrációk miatt, de befészkelte a fejembe magát az a gondolat, hogy olyan pörgős, lendületes a regény, mint egy manga vagy anime. Tetszett ez az írásmód, és szerintem emiatt szerettem olvasni.

A két főszereplő, Vajk és Yuko elképesztő szöveget és stílust kapott az írótól, imádtam a szópárbajaikat, a bénázásaikat, a tétova barátkozásukat, az összecsiszolódásukat, ahogy ő magukat is. Yukoért egyszerűen odáig voltam, mert nagyon kis pukkancs a csaj!

Bővebben…
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2018/12/martin-ka…

>!
Twister Media, Budapest, 2018
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155631672 · Illusztrálta: Megyeri Manó
13 hozzászólás
>!
Disznóparéj_HVP IP
Martin Kay: Eastern

Melyikünk nem nyög föl zaklatottan, amikor látja, hogy a főszereplők kocsiban ülve épp egy példátlanul jó rasszeloszlású zöldségespiacon fognak átszáguldani, hogy „jaj, ne már, autós akció jön”?
De ne siessünk ennyire.

2006-ban fertőztek meg.
Egy Erika nevű lánytól kaptam el.
Három DVD-n, amire a Death Note szópárost írta fel.
Röviddel rá jött a Claymore, a Berserk, és innen már nem volt megállás, menthetetlenül animefüggő lettem.
Ezzel párhuzamosan felfedeztem a kapcsolódó médiumok világát is, és bár a manga nem ragadott meg olyan ragacsosan akkor, a light novel annál inkább.

Ha akkor, mondjuk az All You Need Is Kill olvasása közben valaki közli velem, hogy a legjobb light novel, amit valaha olvasok, egy magyar író műve lesz, pofán röhögöm…
Pedig a fene egye meg, de így van.

De most komolyan, hogy jutottunk el oda, hogy egy magyar skaci az ELSŐ regényével jobb light novelt tesz le az asztalra, mint nem egy japán szerző?

A történet klasszikus bosszúsztorinak indul: Yuuko, a nagyszájú, egy egészen pöppet pszichopata lány egy zsoldosvezért hajszol végig a nagy büdös posztapokaliptikus vadkeleten, míg a búbánatos Vajk egyenesen… hát, mindenkin szeretne bosszút állni? Aztán útjaik metszik egymást, és innentől nincs megállás. Kapcsolatuk remekül meg van írva: kényszerűségből kényszerszövetség, majd fegyverbarátság, és még ki tudja, mi lesz. És amit kifejezetten hiányolok a mai regényekből és filmekből: egyik akcióból a másikba csöppennek, hullanak körülöttük az ellenségek (nem kicsit jól megírva egyébként), és a karakterük, a kapcsolatuk FEJLŐDIK az akción keresztül. Ide jön az autósüldözéses példám: valamelyik film kitalálta, és kötelező elemmé vált. Te pedig hátradőlsz és kiunatkozod a fogaid közül a beszorult popcornt, mert tudod, hogy bajuk úgyse esik, a végén úgyis tovább kell futniuk egy ronccsá toszott kocsitól, csak közben eltelik 5-8 perc unalmas száguldozás, a szélvédőn pedig egy fél égöv összes gyümölcse szétplaccsan adott ponton.

Ebben (is) remekel az Eastern: az akció újabb és újabb dolgokat árul el a szereplőkről, előre viszi a sztorit, FUNKCIÓJA VAN. Ráadásul még izgalmas is, és követhető – két újabb apróság, ami kellene az eksönhöz. És eksön aztán van: az Eastern világa nem egy kényelmes, barátságos világ, az elnyomó diktatúra mellett zsoldosok, portyázók, sőt, akár gigantikus gépek is akadnak.

A világról a spoilermentesség jegyében annyit így első kanyarban, hogy ó igen, még kérek. :D Tele van rejtélyekkel, feldobott kérdésekkel, én a magam nevében úgy várom a következő részt (és a benne várható válaszokat), mint már nagyon rég egy könyv esetében sem. A tradicionális államok elbuktak, a történet valahol a mai Oroszországban játszódik egy összeomlás után. Szép utalásokkal a régmúltra (azaz a mi XXI. századunkra), de kellően elrugaszkodva, hogy hiteles legyen ez a kifejezetten rettentő gonoszokkal teli tajgawestern.

A light novelségével kezdtem. De csaltam is egy cseppet, mint ahogy illik is valakihez, aki betűk különböző értelmezésével keresi a kenyerét – ez a könyv ugyanis hiába hozza remekül a light novelek sajátosságait (könnyű olvashatóság, akciódús cselekmény, igényes képek), jóval fajsúlyosabb az átlagos light novelnél. Mind hosszában, mint a beleöntött tartalomban erősebb, masszívabb. És ez nem baj. Én még nagyon olvastam volna tovább, és nem csak a feldobott rejtélyek miatt. Ez a könyv már a kézhezvétele során azt üzeni, hogy igényes cucc: a kivitel, a papírminőség már ezt sugallja, a megíráson pedig érződik, hogy belerakta a kalóriát az író elég becsületesen.
Ilyen első könyv után azt mondom, tessék odafigyelni Kay (R. R.) Martinra: nomen est omen.

Nagy pluszpont az illusztrációkért: Megyeri Manó (nem áljapán!) rajzai nagyon szépek, remekül megragadják a hangulatot, és hozzátesznek az élményhez, nem csak azért vannak, mert muszáj. Ilyesmiket én is akármikor örömmel látnék akármelyik regényemben!

1 hozzászólás
>!
Naiva P
Martin Kay: Eastern

Amikor először megláttam ennek a könyvnek a borítóját itt a molyon, rögtön megfogott. A könyvesboltban belelapozgatva éreztem, hogy nekem kell ez a könyv. Főleg akkor, amikor megláttam benne a rajzokat/grafikákat. Nagyon jól el vannak találva és olyan jó érzés volt rájuk nézni, amikor éppen az adott jelenetnél jártam. Kész vizuális élmény volt. Nem volt sok, hanem pont annyi, amennyire szükség volt. Úgy gondolom, hogy határtalan jó a képzelőerőm a karakterek kinézetével kapcsolatban, de úgy éreztem, hogy ennél jobban nem is lehetett volna eltalálni, ami a karakterek kinézetét illeti.
A könyv nyelvezete eleinte nem igazán tetszett (vagyis inkább erősen szoknom kellett), de a flashbackekkel kiegészített történetvezetés annál inkább. Csak úgy, mint a karakterek.
A hősnő, Yuko személyében egy szimpatikus, belevaló, badass lányt ismerhettem meg. Úgy érzem, még tartogat meglepetéseket. Még fiatal, 18-20 körülinek gondolnám őt, vagy még attól is fiatalabbnak, bár voltak gyerekes húzásai, mégsem egy elveszett lányka. A múltjából kiderül, hogy miért olyan tüskés a természete.
Jól kiegészítették egymás Vajkkal. Őt titokzatosabbnak éreztem és bevallom, a történet elején azt hittem, nagyobb fenegyerek. Ha az is, ebből a részből még nem igazán derül ki. Tetszett a sok szópárbaj, valamint, ha minimálisan is, de a kémiát is lehetett érezni a két főszereplő között. Mindenesetre a romantika egyáltalán nem volt eltúlozva. Sőt! Minden lapról sütött, hogy férfi írta, de egy posztapokaliptikus világban szerintem nincs is szükség a túlzott romantikára.
A vége… Szép kis függővég. Nem az álmatlan éjszakákat okozó, de akkor is erős.

2 hozzászólás
>!
Nikolett0907 P
Martin Kay: Eastern

Bővebb értékelés a blogomon:
https://ujalmok.blogspot.com/2020/03/martin-kay-eastern.html

Minden évben két könyves eseményt várok igazán, mikor egy jó molyhoz híven készítek egy listát, melyen olyan könyvek szerepelnek, amiket feltétlen polcon szeretnék tudni.
Persze az én esetemben ez a lista nem csak pár kötetet tartalmaz, és bizony mikor oda kerül a sor, hogy vásárlás, mindig több igazmasabb tételt veszek, mint azt eredetileg terveztem.
Egy ilyen mellékes vásárlásomkor került birtokomban Martin Kay: Eastern című története is.
Első kőrben a borító fogott meg, hisz nagy manga rajongó vagyok, erre pedig rápillantva rögtön egy előtte olvasott történet jutott eszembe.
A fülszöveget olvasva kicsit megszeppentem, ugyanis bár széles az érdeklődésem, de az olvasási tematikámat tekintve, a western, mint műfaj ez idáig kimaradt nálam.

Hogy emiatt, vagy mert nem volt kedvem az olvasáshoz egy jó ideig váratott magára, mire úgy döntöttem ideje felfedeznem, mit is rejt ez a egyedi borítójú könyv.
És ha már a külsőségeket említem, meg kell, hogy mondjam, nagyon örülök, hogy egy ilyen munka, magyar kézből került ki.
Igen is szuper szakemberekkel rendelkezik kicsiny országunk is, és ezt rendkívül szeretem.
Ugyanis semmi csicsa, „egyszerű,de nagyszerű” mivoltával, valamint a történethez kapcsolódva díszíti a könyvet.

Ami a belső világot illeti, meglepődtem és bár összességében kellemes olvasmányként könyvelem el, akadtak problémáim olvasás közben.
Kezdeném a világ felfedezésével, a kevert világképpel, melyek társadalmak katyvasza, mégis befogadhatóként tálalva.
Helyszínként kicsiny országunk hegyes-dombos, illetve egy képzelt térségben helyezkedik el, de egy olyan társadalmi réteggel, maffiával, uralkodókkal, törvényen belül-és kívül állókkal valamint a főhősökkel megtekerve, mely elsőre kicsit furán hatott, de végül is az egyediség dicséretes és nem vétek.
Az alaptörténet nagyon szépen átgondolt, izgalmas és idegesítő részek váltják egymást, hol téptem a hajam, hol elégedetten bólogattam.
Hogy maradjak a pozitív töltetnél, egy nagyon izgalmas, igen csak részletgazdag eseményekkel dúsított történetet kaptam.

>!
wzsuzsanna P
Martin Kay: Eastern

Majdnem-világvégét követő posztapokaliptikus western világ? Nagyszájú, pimasz főhősnő? Mangákat idéző illusztráció? És ráadásul mindez egyetlen regényben? Nos, ezeknek a hívószavaknak természetesen én sem tudtam ellenállni, és kíváncsian kezdtem el olvasni Martin Kay Eastern-jét. Sokszor el szoktam mondani, hogy az utóbbi időkben kiemelten ügyelek rá, hogy minél több könyvet olvassak magyar szerzőktől, és megosszam róluk az élményeimet, hiszen igazán büszkék lehetünk arra, hogy hazánk írói is tudnak a nemzetközi bestsellerekhez hasonló minőségű kötetekkel előrukkolni. Szerencsére ezúttal sem kell rosszat mondanom, ugyanis ez a regény igazán eredetire és különlegesre sikeredett.
A történetünk kezdetén az Uráli Köztársaságban járunk, ahol egy kegyetlen diktátor mozgatja a szálakat- legalábbis látszólag, hiszen a későbbiekben még számtalan kisebb-nagyobb csoportosulás és hatalom is szerepet játszik a történtek alakulásában. A helyszín képi világa- a földrajzi távolság ellenére- tökéletesen idézi a jó kis western-filmek atmoszféráját, szinte látjuk magunk előtt, ahogy az ördögszekerek keresztültáncolnak a kopár látótéren. Rögtön az első lapokon megismerkedünk felvágott nyelvű és vakmerő főhősnőnkkel, Yukoval, aki éppen a helyi rendfenntartó erőkkel kerül összetűzésbe, amikor egy halálraítéltet szabadít meg a kötéltől. Egyik kezében pisztoly, a másikban katana, miközben vörös hajzuhataga lobog utána a szélben- lássuk be, még Tarantino is megnyalná mind a tíz ujját egy ilyen karakter láttán. Eleinte csak annyit tudunk a lányról, hogy sokan szeretnék kézre keríteni a fejére kitűzött vérdíj végett, azonban ezeknek a fickóknak egyáltalán nincs könnyű dolguk a belevaló harcossal. A motivációi csak lassan bontakoznak ki előttünk, de annyi már az elején kiderül, hogy keres valakit, és nagyon, nagyon dühös.
Ebben a regényben nem csak egy, hanem rögtön két főszereplőt kapunk, így rövidesen megismerkedünk Vajkkal is, a titokzatos férfival, akit a vidéken csak a Puszta ökleként emlegetnek, és aki történetesen pont ugyanazt a zsoldosvezért akarja kézre keríteni, mint Yuko. Amikor útjaik keresztezik egymást, elkezdődik egy rendkívül szórakoztató és izgalmas kapcsolat kettejük között, amely a kezdeti „ki nyírja ki előbb a másikat”-féle játéktól szép lassan eljut az igazi bajtársiasságig (és talán egy kicsit tovább is). Vajk korábban Yuko nővérének szerelme volt, ami önmagában is furcsa színezetet ad a történetnek, emellett számos sebet is feltép a lány szívében a saját múltjával és családja titkaival kapcsolatban. De mielőtt azt hinnénk, hogy van időnk a mélyebb lelkizésre, máris úgy beindul a cselekmény, hogy ha nem kapunk észbe, elszáguld mellettünk. Vajkot és Yukot folyamatosan üldözik, fegyveres összetűzésekbe keverednek, robbantgatnak és menekülnek, tényleg úgy érezzük magunkat, mintha egy akciófilm kellős közepébe csöppentünk volna. Talán az volt a baj, hogy nem kötöttem fel rendesen a gatyámat, de egy picit megijedtem ezen a ponton, hogy a történet gyors folyásában nem sikerül teljesen megértenem, mi is zajlik itt tulajdonképpen. Adva van egy diktátor, vannak végrehajtók, zsoldosok, térítők, ellenállók, Tanács…bevallom, beletelt egy kis időbe, mire ezeket a szereplőket és csoportokat helyre tudtam tenni, és pontosan értettem, éppen ki és miért támad párosunkra. Ráadásul úgy tűnik, mintha itt mindenki csak rosszfiú lenne: legfőképp a kegyetlen zsoldos, Corben, akinek valószínűleg köze van Yuko családjának lemészárlásához, és a rettegett diktátor, Bagoáz (akik egyébként grátiszként még egymást is ki akarják iktatni). Szimpatizálni tényleg csak Yukoval és Vajkkal lehet, velük viszont nagyon is, frappáns szócsatáik és nem túl jól leplezett vonzalmuk egymás iránt sokszor megmosolyogtatott olvasás közben.(…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2018/12/eastern-ertekel…

1 hozzászólás
>!
Papírra_vetett_gondolataim
Martin Kay: Eastern

Egy fantasztikus könyv, érdemes olvasni Martin Kaytól, engem teljesen elvarázsolt. A második részt szívem szerint már most elkezdeném. :) Hosszabb értékelés itt : https://papirravetettgondolataim.blogspot.com/2018/12/e…

1 hozzászólás
>!
Greylupus
Martin Kay: Eastern

Az egész úgy kezdődött, hogy a párom megmutatta a Cowboy Bebop animet, amit először elkerekedett szemekkel néztem, majd abbahagyni se bírtam, úgy megszerettem:). Amikor pedig megláttam az Eastern borítóját, valamiért rögtön ez az animesorozat ugrott be róla, úgyhogy nem volt kétséges, hogy olvasni szeretném. Persze a két történetnek köze sincs egymáshoz:), de arra jó volt, hogy felfigyeljek erre a regényre.

Mindig is imádtam, ha egy regény rögtön akcióval indít és beránt magába – Martin Kay pedig pont ezzel indított. Így ismerhettük meg Yukot, a „Vörös Démont”, egy nagyon kemény harcos, de az animék világából ismerős nagyszájú, hirtelen érzelmi kitörésekkel rendelkező fiatal lányt, amint épp egy csapat fegyverest „ártalmatlanít” és ment meg egy férfit a kivégzéstől. Persze nemcsak a jólelkűség vezérelte, amikor a férfit megmentette, de ezt már nem részletezném:). Aztán színre lép Vajk (eleinte nem értettem, hogy hogy lehet ilyen neve egy japán-orosz hátterű westerntörténet szereplőjének, de később kiderült:), a Puszta Ökle, aki Yukonál ezerszer megfontoltabb és nyugodtabb és bár akkor még egyikük sem tudja, de egy cél vezérli mind a kettőt – kivégezni azt a kegyetlen zsoldosvezért, aki tönkretette az életüket.
Kettejük találkozása nagyon akciófilmszerű, imádtam, ahogy próbáltak egymással kiszúrni – sőt mondhatni egymásban kárt tenni – az egyik, hogy elkaphassa a rejtélyes harcost, a másik pedig, hogy lerázza magáról a titokzatos üldözőjét. Egy igazi western-feelinget kaptunk, szinte szemem előtt zajlott le, ahogy egymásra vadásztak:).

Persze a történet nem simán egy western-sztori, hiszen az Uráli Köztársaságban játszódik, rengeteg orosz behatással, de mellette a főszereplő lány katanával harcol, a családja japán nevű, az öltözékük, a szállásuk szintén. Ami nagyon tetszett – és nem tudom, hogy bárkinek is fel fog-e tűnni, hogy Vajk a távoli Pest-Budáról származik, amiről egyelőre még túl sok mindent nem tudunk meg, de érdekelne, hogy ez a poszt-apokaliptikus világ milyen hatással van erre a nagyon is ismerős nevű helyre:).
Természetesen a poszt-apokaliptikus világ nem csupán arra korlátozódik, hogy mindent lóháton és kézifegyverrel oldanak meg, hiszen egy-egy jelenetben kiderül, hogy a újkor harcászati fegyverei is természetesen jelen vannak még. Igazi kevert világ, amiben imádtam „jelen lenni”!
Amit nagyon szerettem még, azok a visszaemlékezések – sőt, lehet, hogy furának fog tűnni, de ezeket a részeket szerettem a legjobban. Egyrészt azért, mert itt egy picit „megpihenhettünk”, hiszen az egész történet egy nagy akció, legtöbbször csak kapkodod a fejed, annyi minden történik, másrészt pedig így azért elég sok minden kiderül – hogy miért is üldözi mind Yuko, mind Vajk azt a híres-neves zsoldosvezért, sőt talán picivel többet kapunk a jelen világ miértjére is. Természetesen azért maradtak bőven kérdéseim, hiszen van egy titokzatos betegség, ott vannak a Titánok, mik azok a parányok? Jaj, annyi, de annyi kérdésem lenne – amikre remélem a további rész(ek) választ adnak:)

És a történet vége? FÜGGŐVÉGES. De még mennyire! Amit nem elég, hogy szóban elmesélt az író, de még illusztrációt is kaptunk, hogy még jobban megerősítsen bennünket abban, hogy AKARJUK a következő részt:).

Igen, majdnem meg is feledkeztem az illusztrációkról. Valami fenomenálisak! Annyira élővé teszi, a már amúgy is mozgalmas történetet, hogy most már tényleg szívesen látnék ebből egy egész estés animét vagy sorozatot:).

És kinek ajánlom? Elsősorban manga és anime rajongóknak, másodsorban főleg fiúknak, illetve olyan lányoknak is, akik imádják, ha egy történet egy percre sem áll meg, nem probléma a sok akciójelenet és az, hogy nem egy szerelmi háromszög körül forog a történet:).
Én nagyon várom a folytatást!

2 hozzászólás
>!
Molymacska P
Martin Kay: Eastern

A történetem az Easternnel hosszú és unalmas, de valahol ott kezdődött, amikor az író elkezdte promotálni magát, és itt a molyon is, nagyon megosztó kérdéseket tett fel, saját nagyon megosztó válaszaival. Talán a leghíresebb a fantasyval kapcsolatos írása spoiler de láthattunk saját novellás próbálkozást, megmagyarázni az írástechnikai problémákat és közben rengeteg promóanyagot nézhetünk meg. Bevallom, ezek után, úgy gondoltam, csak elolvasom már, mit tud ez az ember, anélkül ne mondhassak semmit, hogy nem olvastam, így egy könyves cserének hála meglett a könyv és el is kezdtem olvasni. Snitt. 2020. 04. 25. befejeztem a könyvet.
Elöljáróban annyit, mielőtt rátérek a könyvre, hogy mielőtt ennyire belemerültem volna a könyvek világába, animéztem és mangáztam ezerrel. Ez annyit tesz, hogy mind a japán a kultúráról, mind a light novel (anime/manga) párhuzamokat jobban érzem, mivel kb ezer történet áll a hátam mögött, ami több ezer kötetet, és még több anime évadot jelent). Mivel szeretek olvasni, ezért light noveleket is olvastam, sőt, büszke vagyok rá, hogy a szakdolgozatomban is írhattam róla. Szóval azt hiszem, ezt a világot, és a könyves világot is ismerem annyira, hogy reálisan tudjak erről a könyvről is beszélni.
A történet a fülszöveg alapján nagyon jól lekövethető: Yuko bosszúhadjáraton van, Vajk önismereti terápián, kettőjük útja kereszteződik, majd együtt mennek tovább és gyakják le az ellenséget.
Ami nagyon fontos, és elsődleges, ha ezt a könyvet valaki olvasni szeretné, hogy olyan, mintha egy film lenne. Minden pozitívuma és a legtöbb problémája is ebben az egy momentumban gyökerezik. Azért, mert filmes hatása van, nagyon pozitív benne, hogy nagyjából pörög a cselekmény, nincs tényleges „álló kép”, amikor nem történik semmi. Megyünk, néha csatázunk, pihenünk kicsit, beszélgetünk, újra csatázunk. Ez tipikus shounen fight stílus, és alapvetően nem baj, hogy így sikerült, mert van egy vonzereje ennek is.
Ami viszont baj az a fight része. Egy animében nagyon látványos jelenetek vannak egy-egy ilyen küzdelemnél, egy mangában nagyon dinamikusan meglehet rajzolni ezeket a részeket, de egy könyvben nincs más, csak a szavak. Szavakkal pedig sokkal nehezebb egy küzdelmet leírni, hiszen ami egy animében egy másodperc, az itt szavak és mondatok torlódása. Bevallom őszintén, ezek a részek pont annyira hidegen hagytak, mint a legtöbb erotikus könyv szexjelenete. Egyszerűen számomra nem volt érdekes, ahogyan a fegyvertípusokat nevezik meg, és olvashatjuk, épp hogy céloz, hogyan lő, az érdekesebb részeknél pedig Yuko hogyan használja a katanáját. Természetesen itt is ízlések és pofonok, aki már ötéves korában az ismétlőpuska részeit magolta, nyilván tetszeni fog a fegyverekkel kapcsolatos rész, számomra viszont nagyon nem jött be.
Az, hogy filmes hatással volt megírva, nagyon érezhető máshol is. Például van az a rész, ahol Vajk a távcsövével éppen próbálja meglesni az ellenséget, tipikusan olyan rész, ahol lehetett érezni a (filmes) vágási és beállítási kliséket. Ez a folyamat, (vagy inkább érzés), végig kíséri a könyvet, és alapvetően ez nem baj, hiszen ha szórakozásból olvassa valaki a könyvet, akkor így jobban tudja vizualizálni a cselekményt, ellenben nagyon sok buktatója is van. Többek között, hogy filmes kliséket próbál leírni, és belevinni a történetbe, ami könyvben nem úgy csapódik le, mint egy filmben. Tipikus ilyen a szájához emeli a poharat (nem iszik), majd a hirtelen jött infóra elkezd köhögni. Mitől? De még az elején van egy lövés, ami súrolja Yuko szeme alatt a bőrt. HOGYAN??? Sokszor az ilyen egyszerű leírások is képzavart okoznak, mert az ember tudja, mit akart az író leírni, de nem azt írta le. (ellenben a filmes hatásnak a legnagyobb előnye, hogy ezeket a kliséket magában látja az ember, így ha nem figyel, nem fog feltűnni számára, vagy maximum az fog feltűnni, hogy valami furcsa, de konkrét hibát nem biztos, hogy az olvasó rögtön észrevenne).
Az is jellegzetes (és könyvben én hibának éltem meg), hogy a visszaemlékezések egészen más narratívája van, mint az egész történetnek. Ezeket a visszaemlékezések információátadását máshogy is meglehetett volna oldani. Ellenben, mint a filmekben és animékben oly sokszor, egyszerűbb egy fejezetet tök máshogy megírni, és nesztek neked visszaemlékezés, elintézve. De számomra nem volt se elegáns, se pedig jó megoldás. Lehetett volna ezen is csiszolni kicsit, más megoldással tálalni (ettől függetlenül mint történet, a visszaemlékezések tetszettek, hellyel közzel, az első visszaemlékezés szerintem a regény csúcsa)
Ami kicsit már az animéhez kapcsolódó, az Yuko (és így valamennyire Vajk) személyisége. Én borzasztóan tomboltam magamban, hogy Yukot valahol a tsundere spoiler és a yandere spoiler tengely mentén lehet elhelyezni. Főleg az illusztrációk miatt, ahol az elején konkrétan a tipikus yandere arckifejezése volt, de olyan alapvető klisék is voltak benne, minthogy Yuko alacsony spoiler, fiatal kistestvér, vagyis minden, amivel gyámoltalan lehet. Yuko meg emiatt is, meg a nyomás miatt, amit a nővére nagysága terhelt rá egyszerűen ésszerűtlen, nemnormális kis tsun/yanderévé válik. Az pedig elég borzalmas, hogy valahogyan azért csak csurrant cseppent a deredere érzésből is spoiler.
Vajk Yuko teljes ellenpontja, képes előre tervezni (néha megveregetném a vállát, milyen okos), megfontolt, nyugodtabb, kedvesebb. Neki is vannak problémái, érzései, de valahogy számomra ez háttérbe szorult. Sokszor az volt az érzésem, ő ebben a részben csak azért szerepel, hogy Yuko ellenpontja legyen, és megmentse a seggét. Mert alapvetően pont a csendes, nyugodt alkata miatt sokkal hamarabb képes háttérbe szorulni, mint az izgága Yuko.
Ami hibája volt még a könyvnek, hogy fogalmunk sincs, mi a vihar történik velünk. Mármint nem a fő cselekménnyel van gond, az alapvetően érthető, hanem a világépítés hiányaival, mert mondhatjuk, világépítés az konkrétan nincs. Vannak morzsák, amiket elszór elénk, de ez édeskevés ahhoz, hogy teljesen átláthassuk azt, milyen cselekmény közepén vannak a főszereplők. Sőt, igazából az a néhány elszórt infó engem csak összezavart, de úgy igazán. Mármint felhozta spoiler
A könyv szövege alapvetően gördülékeny (én úgy éreztem, a szerkesztő nagyon szépen lesimította és egységesítette a szöveget), ellenben ki-ki kandikált belőle a szerző szava járása. Azok a szavak, amik nem mindennaposak, bár értjük, de nem használjuk őket úgy. Engem zavartak az ilyen szavak, hogy mindenképpen pilács kerül a fényforrásnál, hogy a nő fruska, és igen, a Kákabélű szereplőnév sem volt számomra túl szimpatikus. Máskor a szerző egyszerűen nem megfelelő helyre rakott nem megfelelő szavakat: egy harc közepében nem biztos, hogy a „gépfegyver tűzvirága” a legjobb mód, ahogy kifejezheti, elsült a fegyver.
A rajzok benne érdekesek voltak, és szerintem az egyedüli vagyok, nem teljesen elégedett vele. Mivel sokat olvastam mangát, ez a stílus számomra már megszokott, így nem este tőle hanyatt. Az mindenképpen elismerésre méltó, hogy az illusztrátor nagyon jól használta a beállításokat és a végén a képregényes paneleket, ezen nagyon sokan tudnak elcsúszni de szerintem ilyen szempontból nagyon jól nézett ki az illusztráció. A kép és szöveg aránya is jó volt, sokkal több illusztráció szerintem nem lett volna jó, így kellemes illusztrált könyv hatását keltette.
Ellenben sokszor a kép és a szöveg nem egyezett meg egymással. Szerintem ez az, ami egy képeskönyv (a mesekönyvtől a mangákig) legnagyobb hibája lehet spoiler. Sokszor azt éreztem, hogy az illusztrátornak szépítenie kellett a szövegen, úgy tud egy viszonylag stílusához illő képet adni. Mintha kicsit lekerekítene mindent. A szuvas fog nem is annyira szuvas, sőt, inkább gonosz a mosoly. A koszréteg az egész napot lovagló személyeken nincs, vagy csak kevés, mutatóba. Kicsit sterilnek éreztem emiatt a képeket, szépnek, de életszerűtlennek, mintha nem a könyvet hanem annak egy szebb, irreálisabb változatát mutatná meg.
A másik probléma pedig az említett yandereség Yuko esetében. A szövegből ez annyira nem derül ki, de a képen annyira nyilvánvaló, és szerintem (a történet alapján) nem lenne muszáj ez a yandere kinézet. Igen, kissé hibbant, de nem egy pszichopata. (ettől függetlenül, ha képregény-készítésre adja a fejét az illusztrátor, én lennék az első vásárlója, mert a képei tényleg minőségiek)
Szót ejtenék a kiadásról is. A Bekezdés-díjas regények eddig mind más-más formátumban jöttek ki (legalábbis, amit olvastam), és ezért mindegyiket más érzés volt olvasni. Ennek a könyvnek nagyon jó volt, hogy vastag a papírja (nyilván az illusztráció miatt is), ellenben azt vettem észre, hogy sokkal könnyebben tudom ekkora oldalszámnál megtörni a gerincet.Nem tudom, mi lett volna a jó, talán a keménykötés (ami drága) vagy a kisebb betűtípus (amivel kevesebb oldal lett volna, de nem lett volna ennyire szembarát, és ifjúsági könyvként is jó volt, hogy ennyire szellősek a sorok), a lényeg, hogy ilyen vastagon nekem nehézség volt nem tönkretenni a könyvet olvasás közben (a szerzőtől függetlenül).
Azt mondom, nem volt annyira rossz, mint számítottam. Egyes embereknek még ajánlanám is, mert tényleg a cselekmény gördülékeny, haladunk előre, meg minden. De én egyszerűen nem szerettem, és a szerző stílusát se tudtam megkedvelni a könyv közben. Mondhatjuk, hogy örülök, hogy befejeztem a könyvet, azt már nem biztos, hogy örültem annak, hogy olvastam. Nekem ez a könyv nagyon nem, de remélem, megtalálja a célközönségét, aki a hibáit nem fogja észrevenni.

1 hozzászólás
>!
Dyta_Kostova IMP
Martin Kay: Eastern

Sokáig kellett emésztenem, hogy miként is férhet meg egymás mellett a hidegháborús fenyegetettség, a 150 évvel ezelőtti western-hangulat és a távol-Keletről beszivárgó kulturális hatás. Ez a világ egyszerre a múlt és a jelen, kiegészülve egy nem túl vidám, mozgolódó és szerveződő politikai frakciók alkotta jövőképpel. Ráadásul a történetben a szöveg előrehaladtával egyre sűrűsödik a probléma: míg az alapszituáció egy gonosztevő, Corben személyének felkutatása és az általa elkövetett bűnökért való elégtételvétel, addig a cselekmény nem marad meg ennél a makrokonfliktusnál, hanem egy újabb szintre emelkedik egy olyan eseményláncolatban, amelynek alkotóelemei egy rejtélyes vírus, ősi legendák, hatalmas termetű mesterséges ragadozók, egy Bagoáz nevű diktátor mesterkedései, összeesküvés és árulás, valamint egy keserű szerelem emléke. Kissé aggódtam, hogy mégis mire fut ki mindez?
Szerencsére a könyv végére érkezve arra jutottam, hogy az újabb és újabb behozott elemeket sikerült korrekten összefésülni, és a kezdetben zaklatottan induló, flashback-ekkel tarkított történetvezetés is olvasóbaráttá áll be a kötet végére.

Bővebben: https://archivator.blog.hu/2018/12/18/eastworld_a_multi…

1 hozzászólás
>!
Könyvek_szava
Martin Kay: Eastern

Megmondom őszintén, nem olvastam még ebben a műfajban könyvet, de nagyon tetszett és egy felüdülés volt a többi fantasy, romantika illetve krimi mellett. Jó szívvel néztem, hogy ennek a kötetnek lesz folytatása.
https://konyvekszava.blogspot.com/2018/12/martin-kay-ea…


Népszerű idézetek

>!
AniTiger MP

    – Jegyezd meg, ha csak egy ujjal is hozzám érsz, halott ember vagy!
    Vajk kisvártatva felkelt a gyékényről, és a lámpásért ment.
    – Jól van, majd horkolással jelzem, ha elhagyott minden aljas szándék.

178. oldal, Ki vagy te?

>!
reta09

– Miért nem alszol a másikon? Pont a méreted – bökött oldalra Vajk rosszul mímelt gyámoltalansággal.
Yuko vére forrni kezdett a méregtől.
– Az egy gyerekágy, cseszd meg! Én pedig nem vagyok törpe!!!

177. oldal, Ki vagy te?

>!
reta09

– Gyere már, te lajhár!
Yuko már a kijárat előtt toporgott, így a férfi megnyújtotta lépteit.
– Bocs, de még szoknom kell, hogy ennyit loholok egy nő után.

256. oldal, Terhes érzések

>!
Yoda

Tedd szabaddá a bűnösöket, s holnap a te nevedben fognak vétkezni.

76. oldal

>!
Martin_Kay IP

Hiába volt az elmúlt évek alatt egyedüli oltalmazója a magány, Yuko máris attól rettegett, mi lesz, ha visszatér.

182. oldal, Ki vagy te?

>!
Umbridge_prof

– Hová, hová, szépségeim? Melyikteknek tépjem le elébb a pelenkáját?
– Álmodozz csak, zsírpogácsa! – kiáltotta vissza Yuko zsigerből jövő daccal.

226. oldal

>!
reta09

– Vigyorogj, tökfej! – rikkantotta a fülébe Yuko, mialatt könyökhajlatával megkapaszkodott a férfi gigájában. Még mielőtt Vajk bármit tehetett volna, a kamera pittyent egyet, és a lencse túloldalán örök mozdulatlanságba dermedt a kínos jelenet.

246-247. oldal, Terhes érzések

>!
Umbridge_prof

– Nem igazán vágyom emberek közé. Nekem te éppen megfelelsz társaságnak.
– Hmmm.. – Yuko durcás arcot vágott a félhomályban. – Micsoda egy életunt pofa vagy!
Egy zsák krumpli kecsességével visszahuppant a gerendára.

298. oldal

>!
AniTiger MP

    – Yuko ott van? – zengett a férfi öblös hangja.
    A lány önkéntelenül felkiáltott.
    – Vajk!
    Ideges fészkelődésétől a szék lábai kopogni kezdtek alatta.
    – Mi közöd hozzá, köcsög? – érdeklődött a Kákabélű. – Talán a csajod?
    A kérdés korántsem tűnt bonyolultnak, Vajk mégis tétovázott. Mindenki pisszenés nélkül figyelt, amíg a válasz beérett.
    – És ha az?
    – Egyáltalán nem vagyok a csaja! – csattant fel Yuko.
    – Ezt hallottam ám!
    – Mit gondolsz, minek kiabálok?!
    A bandafőnök rosszalló ábrázattal meredt a lányra.
    – Megtennéd, hogy elkussolsz?!

330. oldal, A Kákabélű

3 hozzászólás
>!
Nikolett0907 P

Kikészít ez a rohadt fejfájás…

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Ransom Riggs: Lelkek könyvtára
Acsai Roland: Jin és Jang
Lois Lowry: Valahol, messze
Estelle Brightmore: 13. napon
Moira Young: Blood Red Road – Vérvörös út
Dan Wells: Ruins – Romok
Francesca Haig: A tűz gyermekei
David Levithan: Nap nap után
Vivien Holloway: Végtelen horizont
J. K. Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg