Eastern (Eastern 1.) 243 csillagozás

Martin Kay: Eastern

A Titánokkal vívott háborúban porrá lett földön Yuko hírhedt törvényen kívüli. Az elárvult lányt már csak szíve haragja élteti. Konok kitartással űzi Corbent, a gyűlölt zsoldosvezért, hogy elégtételt vegyen élete megnyomorítóján. Útja során nem várt társaságba botlik nővére egykori kedvese személyében. Vajk, az életunt kalandor egyetlen célja, hogy felderítse szerelme halálának körülményeit. Az elkövető nyomai a rettegett zsoldossereghez vezetnek.

Yuko és Vajk kényszerű szövetséget kötnek, hogy kézre kerítsék Corbent, a rájuk leselkedő veszélyek mellett azonban saját démonaikkal is meg kell küzdeniük. Hiába a kettejük között kibontakozó érzelmi kötelék, ha a zsoldosvezéren való elégtételt más módon képzelik el. Vajon sikerül felülkerekedniük önös érdekeiken egymás javára?

Martin Kay mesterien kombinálja a YA klasszikus elemeit a manga akciódús cselekményvezetésével egy fantasztikusan felépített posztapokaliptikus westernvilágban.Könnyed és humoros, letehetetlen olvasmány.

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

>!
Twister Media, Budapest, 2018
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155631672 · Illusztrálta: Megyeri Manó

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Yuko Nakamura


Kedvencelte 38

Most olvassa 18

Várólistára tette 234

Kívánságlistára tette 210

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

Disznóparéj_HVP IP>!
Martin Kay: Eastern

Melyikünk nem nyög föl zaklatottan, amikor látja, hogy a főszereplők kocsiban ülve épp egy példátlanul jó rasszeloszlású zöldségespiacon fognak átszáguldani, hogy „jaj, ne már, autós akció jön”?
De ne siessünk ennyire.

2006-ban fertőztek meg.
Egy Erika nevű lánytól kaptam el.
Három DVD-n, amire a Death Note szópárost írta fel.
Röviddel rá jött a Claymore, a Berserk, és innen már nem volt megállás, menthetetlenül animefüggő lettem.
Ezzel párhuzamosan felfedeztem a kapcsolódó médiumok világát is, és bár a manga nem ragadott meg olyan ragacsosan akkor, a light novel annál inkább.

Ha akkor, mondjuk az All You Need Is Kill olvasása közben valaki közli velem, hogy a legjobb light novel, amit valaha olvasok, egy magyar író műve lesz, pofán röhögöm…
Pedig a fene egye meg, de így van.

De most komolyan, hogy jutottunk el oda, hogy egy magyar skaci az ELSŐ regényével jobb light novelt tesz le az asztalra, mint nem egy japán szerző?

A történet klasszikus bosszúsztorinak indul: Yuuko, a nagyszájú, egy egészen pöppet pszichopata lány egy zsoldosvezért hajszol végig a nagy büdös posztapokaliptikus vadkeleten, míg a búbánatos Vajk egyenesen… hát, mindenkin szeretne bosszút állni? Aztán útjaik metszik egymást, és innentől nincs megállás. Kapcsolatuk remekül meg van írva: kényszerűségből kényszerszövetség, majd fegyverbarátság, és még ki tudja, mi lesz. És amit kifejezetten hiányolok a mai regényekből és filmekből: egyik akcióból a másikba csöppennek, hullanak körülöttük az ellenségek (nem kicsit jól megírva egyébként), és a karakterük, a kapcsolatuk FEJLŐDIK az akción keresztül. Ide jön az autósüldözéses példám: valamelyik film kitalálta, és kötelező elemmé vált. Te pedig hátradőlsz és kiunatkozod a fogaid közül a beszorult popcornt, mert tudod, hogy bajuk úgyse esik, a végén úgyis tovább kell futniuk egy ronccsá toszott kocsitól, csak közben eltelik 5-8 perc unalmas száguldozás, a szélvédőn pedig egy fél égöv összes gyümölcse szétplaccsan adott ponton.

Ebben (is) remekel az Eastern: az akció újabb és újabb dolgokat árul el a szereplőkről, előre viszi a sztorit, FUNKCIÓJA VAN. Ráadásul még izgalmas is, és követhető – két újabb apróság, ami kellene az eksönhöz. És eksön aztán van: az Eastern világa nem egy kényelmes, barátságos világ, az elnyomó diktatúra mellett zsoldosok, portyázók, sőt, akár gigantikus gépek is akadnak.

A világról a spoilermentesség jegyében annyit így első kanyarban, hogy ó igen, még kérek. :D Tele van rejtélyekkel, feldobott kérdésekkel, én a magam nevében úgy várom a következő részt (és a benne várható válaszokat), mint már nagyon rég egy könyv esetében sem. A tradicionális államok elbuktak, a történet valahol a mai Oroszországban játszódik egy összeomlás után. Szép utalásokkal a régmúltra (azaz a mi XXI. századunkra), de kellően elrugaszkodva, hogy hiteles legyen ez a kifejezetten rettentő gonoszokkal teli tajgawestern.

A light novelségével kezdtem. De csaltam is egy cseppet, mint ahogy illik is valakihez, aki betűk különböző értelmezésével keresi a kenyerét – ez a könyv ugyanis hiába hozza remekül a light novelek sajátosságait (könnyű olvashatóság, akciódús cselekmény, igényes képek), jóval fajsúlyosabb az átlagos light novelnél. Mind hosszában, mint a beleöntött tartalomban erősebb, masszívabb. És ez nem baj. Én még nagyon olvastam volna tovább, és nem csak a feldobott rejtélyek miatt. Ez a könyv már a kézhezvétele során azt üzeni, hogy igényes cucc: a kivitel, a papírminőség már ezt sugallja, a megíráson pedig érződik, hogy belerakta a kalóriát az író elég becsületesen.
Ilyen első könyv után azt mondom, tessék odafigyelni Kay (R. R.) Martinra: nomen est omen.

Nagy pluszpont az illusztrációkért: Megyeri Manó (nem áljapán!) rajzai nagyon szépek, remekül megragadják a hangulatot, és hozzátesznek az élményhez, nem csak azért vannak, mert muszáj. Ilyesmiket én is akármikor örömmel látnék akármelyik regényemben!

2 hozzászólás
AniTiger P>!
Martin Kay: Eastern

Tulajdonképpen ez egy eléggé összetett, néhol megrázó, másutt szórakoztató történet, ami végig lekötötte a figyelmemet. Szerintem példás első kötet lett, és azt kell hogy mondjam, nagyon jól áll neki a rengeteg manga hatású illusztráció! Nagyon illett a történethez, bárki találta is ki, jár neki a piros pont tőlem. Talán az illusztrációk miatt, de befészkelte a fejembe magát az a gondolat, hogy olyan pörgős, lendületes a regény, mint egy manga vagy anime. Tetszett ez az írásmód, és szerintem emiatt szerettem olvasni.

A két főszereplő, Vajk és Yuko elképesztő szöveget és stílust kapott az írótól, imádtam a szópárbajaikat, a bénázásaikat, a tétova barátkozásukat, az összecsiszolódásukat, ahogy ő magukat is. Yukoért egyszerűen odáig voltam, mert nagyon kis pukkancs a csaj!

Bővebben…
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2018/12/martin-ka…

>!
Twister Media, Budapest, 2018
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155631672 · Illusztrálta: Megyeri Manó
13 hozzászólás
Naiva P>!
Martin Kay: Eastern

Amikor először megláttam ennek a könyvnek a borítóját itt a molyon, rögtön megfogott. A könyvesboltban belelapozgatva éreztem, hogy nekem kell ez a könyv. Főleg akkor, amikor megláttam benne a rajzokat/grafikákat. Nagyon jól el vannak találva és olyan jó érzés volt rájuk nézni, amikor éppen az adott jelenetnél jártam. Kész vizuális élmény volt. Nem volt sok, hanem pont annyi, amennyire szükség volt. Úgy gondolom, hogy határtalan jó a képzelőerőm a karakterek kinézetével kapcsolatban, de úgy éreztem, hogy ennél jobban nem is lehetett volna eltalálni, ami a karakterek kinézetét illeti.
A könyv nyelvezete eleinte nem igazán tetszett (vagyis inkább erősen szoknom kellett), de a flashbackekkel kiegészített történetvezetés annál inkább. Csak úgy, mint a karakterek.
A hősnő, Yuko személyében egy szimpatikus, belevaló, badass lányt ismerhettem meg. Úgy érzem, még tartogat meglepetéseket. Még fiatal, 18-20 körülinek gondolnám őt, vagy még attól is fiatalabbnak, bár voltak gyerekes húzásai, mégsem egy elveszett lányka. A múltjából kiderül, hogy miért olyan tüskés a természete.
Jól kiegészítették egymás Vajkkal. Őt titokzatosabbnak éreztem és bevallom, a történet elején azt hittem, nagyobb fenegyerek. Ha az is, ebből a részből még nem igazán derül ki. Tetszett a sok szópárbaj, valamint, ha minimálisan is, de a kémiát is lehetett érezni a két főszereplő között. Mindenesetre a romantika egyáltalán nem volt eltúlozva. Sőt! Minden lapról sütött, hogy férfi írta, de egy posztapokaliptikus világban szerintem nincs is szükség a túlzott romantikára.
A vége… Szép kis függővég. Nem az álmatlan éjszakákat okozó, de akkor is erős.

2 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
Martin Kay: Eastern

Bővebb értékelés a blogomon:
https://ujalmok.blogspot.com/2020/03/martin-kay-eastern.html

Minden évben két könyves eseményt várok igazán, mikor egy jó molyhoz híven készítek egy listát, melyen olyan könyvek szerepelnek, amiket feltétlen polcon szeretnék tudni.
Persze az én esetemben ez a lista nem csak pár kötetet tartalmaz, és bizony mikor oda kerül a sor, hogy vásárlás, mindig több igazmasabb tételt veszek, mint azt eredetileg terveztem.
Egy ilyen mellékes vásárlásomkor került birtokomban Martin Kay: Eastern című története is.
Első kőrben a borító fogott meg, hisz nagy manga rajongó vagyok, erre pedig rápillantva rögtön egy előtte olvasott történet jutott eszembe.
A fülszöveget olvasva kicsit megszeppentem, ugyanis bár széles az érdeklődésem, de az olvasási tematikámat tekintve, a western, mint műfaj ez idáig kimaradt nálam.

Hogy emiatt, vagy mert nem volt kedvem az olvasáshoz egy jó ideig váratott magára, mire úgy döntöttem ideje felfedeznem, mit is rejt ez a egyedi borítójú könyv.
És ha már a külsőségeket említem, meg kell, hogy mondjam, nagyon örülök, hogy egy ilyen munka, magyar kézből került ki.
Igen is szuper szakemberekkel rendelkezik kicsiny országunk is, és ezt rendkívül szeretem.
Ugyanis semmi csicsa, „egyszerű,de nagyszerű” mivoltával, valamint a történethez kapcsolódva díszíti a könyvet.

Ami a belső világot illeti, meglepődtem és bár összességében kellemes olvasmányként könyvelem el, akadtak problémáim olvasás közben.
Kezdeném a világ felfedezésével, a kevert világképpel, melyek társadalmak katyvasza, mégis befogadhatóként tálalva.
Helyszínként kicsiny országunk hegyes-dombos, illetve egy képzelt térségben helyezkedik el, de egy olyan társadalmi réteggel, maffiával, uralkodókkal, törvényen belül-és kívül állókkal valamint a főhősökkel megtekerve, mely elsőre kicsit furán hatott, de végül is az egyediség dicséretes és nem vétek.
Az alaptörténet nagyon szépen átgondolt, izgalmas és idegesítő részek váltják egymást, hol téptem a hajam, hol elégedetten bólogattam.
Hogy maradjak a pozitív töltetnél, egy nagyon izgalmas, igen csak részletgazdag eseményekkel dúsított történetet kaptam.

wzsuzsanna P>!
Martin Kay: Eastern

Majdnem-világvégét követő posztapokaliptikus western világ? Nagyszájú, pimasz főhősnő? Mangákat idéző illusztráció? És ráadásul mindez egyetlen regényben? Nos, ezeknek a hívószavaknak természetesen én sem tudtam ellenállni, és kíváncsian kezdtem el olvasni Martin Kay Eastern-jét. Sokszor el szoktam mondani, hogy az utóbbi időkben kiemelten ügyelek rá, hogy minél több könyvet olvassak magyar szerzőktől, és megosszam róluk az élményeimet, hiszen igazán büszkék lehetünk arra, hogy hazánk írói is tudnak a nemzetközi bestsellerekhez hasonló minőségű kötetekkel előrukkolni. Szerencsére ezúttal sem kell rosszat mondanom, ugyanis ez a regény igazán eredetire és különlegesre sikeredett.
A történetünk kezdetén az Uráli Köztársaságban járunk, ahol egy kegyetlen diktátor mozgatja a szálakat- legalábbis látszólag, hiszen a későbbiekben még számtalan kisebb-nagyobb csoportosulás és hatalom is szerepet játszik a történtek alakulásában. A helyszín képi világa- a földrajzi távolság ellenére- tökéletesen idézi a jó kis western-filmek atmoszféráját, szinte látjuk magunk előtt, ahogy az ördögszekerek keresztültáncolnak a kopár látótéren. Rögtön az első lapokon megismerkedünk felvágott nyelvű és vakmerő főhősnőnkkel, Yukoval, aki éppen a helyi rendfenntartó erőkkel kerül összetűzésbe, amikor egy halálraítéltet szabadít meg a kötéltől. Egyik kezében pisztoly, a másikban katana, miközben vörös hajzuhataga lobog utána a szélben- lássuk be, még Tarantino is megnyalná mind a tíz ujját egy ilyen karakter láttán. Eleinte csak annyit tudunk a lányról, hogy sokan szeretnék kézre keríteni a fejére kitűzött vérdíj végett, azonban ezeknek a fickóknak egyáltalán nincs könnyű dolguk a belevaló harcossal. A motivációi csak lassan bontakoznak ki előttünk, de annyi már az elején kiderül, hogy keres valakit, és nagyon, nagyon dühös.
Ebben a regényben nem csak egy, hanem rögtön két főszereplőt kapunk, így rövidesen megismerkedünk Vajkkal is, a titokzatos férfival, akit a vidéken csak a Puszta ökleként emlegetnek, és aki történetesen pont ugyanazt a zsoldosvezért akarja kézre keríteni, mint Yuko. Amikor útjaik keresztezik egymást, elkezdődik egy rendkívül szórakoztató és izgalmas kapcsolat kettejük között, amely a kezdeti „ki nyírja ki előbb a másikat”-féle játéktól szép lassan eljut az igazi bajtársiasságig (és talán egy kicsit tovább is). Vajk korábban Yuko nővérének szerelme volt, ami önmagában is furcsa színezetet ad a történetnek, emellett számos sebet is feltép a lány szívében a saját múltjával és családja titkaival kapcsolatban. De mielőtt azt hinnénk, hogy van időnk a mélyebb lelkizésre, máris úgy beindul a cselekmény, hogy ha nem kapunk észbe, elszáguld mellettünk. Vajkot és Yukot folyamatosan üldözik, fegyveres összetűzésekbe keverednek, robbantgatnak és menekülnek, tényleg úgy érezzük magunkat, mintha egy akciófilm kellős közepébe csöppentünk volna. Talán az volt a baj, hogy nem kötöttem fel rendesen a gatyámat, de egy picit megijedtem ezen a ponton, hogy a történet gyors folyásában nem sikerül teljesen megértenem, mi is zajlik itt tulajdonképpen. Adva van egy diktátor, vannak végrehajtók, zsoldosok, térítők, ellenállók, Tanács…bevallom, beletelt egy kis időbe, mire ezeket a szereplőket és csoportokat helyre tudtam tenni, és pontosan értettem, éppen ki és miért támad párosunkra. Ráadásul úgy tűnik, mintha itt mindenki csak rosszfiú lenne: legfőképp a kegyetlen zsoldos, Corben, akinek valószínűleg köze van Yuko családjának lemészárlásához, és a rettegett diktátor, Bagoáz (akik egyébként grátiszként még egymást is ki akarják iktatni). Szimpatizálni tényleg csak Yukoval és Vajkkal lehet, velük viszont nagyon is, frappáns szócsatáik és nem túl jól leplezett vonzalmuk egymás iránt sokszor megmosolyogtatott olvasás közben.(…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2018/12/eastern-ertekel…

1 hozzászólás
Papírra_vetett_gondolataim>!
Martin Kay: Eastern

Egy fantasztikus könyv, érdemes olvasni Martin Kaytól, engem teljesen elvarázsolt. A második részt szívem szerint már most elkezdeném. :) Hosszabb értékelés itt : https://papirravetettgondolataim.blogspot.com/2018/12/e…

1 hozzászólás
Dyta_Kostova IP>!
Martin Kay: Eastern

Sokáig kellett emésztenem, hogy miként is férhet meg egymás mellett a hidegháborús fenyegetettség, a 150 évvel ezelőtti western-hangulat és a távol-Keletről beszivárgó kulturális hatás. Ez a világ egyszerre a múlt és a jelen, kiegészülve egy nem túl vidám, mozgolódó és szerveződő politikai frakciók alkotta jövőképpel. Ráadásul a történetben a szöveg előrehaladtával egyre sűrűsödik a probléma: míg az alapszituáció egy gonosztevő, Corben személyének felkutatása és az általa elkövetett bűnökért való elégtételvétel, addig a cselekmény nem marad meg ennél a makrokonfliktusnál, hanem egy újabb szintre emelkedik egy olyan eseményláncolatban, amelynek alkotóelemei egy rejtélyes vírus, ősi legendák, hatalmas termetű mesterséges ragadozók, egy Bagoáz nevű diktátor mesterkedései, összeesküvés és árulás, valamint egy keserű szerelem emléke. Kissé aggódtam, hogy mégis mire fut ki mindez?
Szerencsére a könyv végére érkezve arra jutottam, hogy az újabb és újabb behozott elemeket sikerült korrekten összefésülni, és a kezdetben zaklatottan induló, flashback-ekkel tarkított történetvezetés is olvasóbaráttá áll be a kötet végére.

Bővebben: https://archivator.blog.hu/2018/12/18/eastworld_a_multi…

1 hozzászólás
Greylupus>!
Martin Kay: Eastern

Az egész úgy kezdődött, hogy a párom megmutatta a Cowboy Bebop animet, amit először elkerekedett szemekkel néztem, majd abbahagyni se bírtam, úgy megszerettem:). Amikor pedig megláttam az Eastern borítóját, valamiért rögtön ez az animesorozat ugrott be róla, úgyhogy nem volt kétséges, hogy olvasni szeretném. Persze a két történetnek köze sincs egymáshoz:), de arra jó volt, hogy felfigyeljek erre a regényre.

Mindig is imádtam, ha egy regény rögtön akcióval indít és beránt magába – Martin Kay pedig pont ezzel indított. Így ismerhettük meg Yukot, a „Vörös Démont”, egy nagyon kemény harcos, de az animék világából ismerős nagyszájú, hirtelen érzelmi kitörésekkel rendelkező fiatal lányt, amint épp egy csapat fegyverest „ártalmatlanít” és ment meg egy férfit a kivégzéstől. Persze nemcsak a jólelkűség vezérelte, amikor a férfit megmentette, de ezt már nem részletezném:). Aztán színre lép Vajk (eleinte nem értettem, hogy hogy lehet ilyen neve egy japán-orosz hátterű westerntörténet szereplőjének, de később kiderült:), a Puszta Ökle, aki Yukonál ezerszer megfontoltabb és nyugodtabb és bár akkor még egyikük sem tudja, de egy cél vezérli mind a kettőt – kivégezni azt a kegyetlen zsoldosvezért, aki tönkretette az életüket.
Kettejük találkozása nagyon akciófilmszerű, imádtam, ahogy próbáltak egymással kiszúrni – sőt mondhatni egymásban kárt tenni – az egyik, hogy elkaphassa a rejtélyes harcost, a másik pedig, hogy lerázza magáról a titokzatos üldözőjét. Egy igazi western-feelinget kaptunk, szinte szemem előtt zajlott le, ahogy egymásra vadásztak:).

Persze a történet nem simán egy western-sztori, hiszen az Uráli Köztársaságban játszódik, rengeteg orosz behatással, de mellette a főszereplő lány katanával harcol, a családja japán nevű, az öltözékük, a szállásuk szintén. Ami nagyon tetszett – és nem tudom, hogy bárkinek is fel fog-e tűnni, hogy Vajk a távoli Pest-Budáról származik, amiről egyelőre még túl sok mindent nem tudunk meg, de érdekelne, hogy ez a poszt-apokaliptikus világ milyen hatással van erre a nagyon is ismerős nevű helyre:).
Természetesen a poszt-apokaliptikus világ nem csupán arra korlátozódik, hogy mindent lóháton és kézifegyverrel oldanak meg, hiszen egy-egy jelenetben kiderül, hogy a újkor harcászati fegyverei is természetesen jelen vannak még. Igazi kevert világ, amiben imádtam „jelen lenni”!
Amit nagyon szerettem még, azok a visszaemlékezések – sőt, lehet, hogy furának fog tűnni, de ezeket a részeket szerettem a legjobban. Egyrészt azért, mert itt egy picit „megpihenhettünk”, hiszen az egész történet egy nagy akció, legtöbbször csak kapkodod a fejed, annyi minden történik, másrészt pedig így azért elég sok minden kiderül – hogy miért is üldözi mind Yuko, mind Vajk azt a híres-neves zsoldosvezért, sőt talán picivel többet kapunk a jelen világ miértjére is. Természetesen azért maradtak bőven kérdéseim, hiszen van egy titokzatos betegség, ott vannak a Titánok, mik azok a parányok? Jaj, annyi, de annyi kérdésem lenne – amikre remélem a további rész(ek) választ adnak:)

És a történet vége? FÜGGŐVÉGES. De még mennyire! Amit nem elég, hogy szóban elmesélt az író, de még illusztrációt is kaptunk, hogy még jobban megerősítsen bennünket abban, hogy AKARJUK a következő részt:).

Igen, majdnem meg is feledkeztem az illusztrációkról. Valami fenomenálisak! Annyira élővé teszi, a már amúgy is mozgalmas történetet, hogy most már tényleg szívesen látnék ebből egy egész estés animét vagy sorozatot:).

És kinek ajánlom? Elsősorban manga és anime rajongóknak, másodsorban főleg fiúknak, illetve olyan lányoknak is, akik imádják, ha egy történet egy percre sem áll meg, nem probléma a sok akciójelenet és az, hogy nem egy szerelmi háromszög körül forog a történet:).
Én nagyon várom a folytatást!

2 hozzászólás
Könyvek_szava>!
Martin Kay: Eastern

Megmondom őszintén, nem olvastam még ebben a műfajban könyvet, de nagyon tetszett és egy felüdülés volt a többi fantasy, romantika illetve krimi mellett. Jó szívvel néztem, hogy ennek a kötetnek lesz folytatása.
https://konyvekszava.blogspot.com/2018/12/martin-kay-ea…

Bódis_Éva I>!
Martin Kay: Eastern

Vannak bizonyos szerzők, akik nem hajlandóak figyelembe venni a magyar irodalmi élet által hozott szabályokat, hanem túllépnek rajtuk, és ezzel alkotnak valami zseniálisat. Pont ilyennek éreztem az Easternt. A történet elképesztő lendülettel pörög végig a lapokon, a szereplők imádnivalóak, a köztük kialakuló feszültségek pedig akkor is izgalomban tartják az olvasót, amikor nem lőnek rájuk. Az akciójelenetek pörgősek és izgalmasak, és mind Vajk, mind Yuko újabb és újabb őrültséget csinál és még őrültebb kalandokba keverednek, folyamatosan meglepik az olvasót. Nagyon jól szórakoztam rajtuk és velük.

Azok számára, akik ismerik az animék világát (én eléggé elkötelezett vagyok), ismerős lehet a történetvezetés és az írás módja is. Végig olyan érzésem volt, mintha egy animét olvasnék. Még a „kameramozgások” is, a jelenetek felvezetései is ezt a hangulatot tükrözték. Nagyon tetszett, ahogy az író ezt kezelte – akkor is, ha ez szembemegy pár írói szabállyal –, segített látni a teljes képet az, hogy nem csak az adott szereplők szemével láttunk.

Az illusztrációk pedig zseniálisak lettek. A borítót egyenesen imádom, a belső illusztrációk pedig nagyon hangulatussá tették a könyvet, nagyon sok kedvenc képem van, és gyakran azon kaptam magam, hogy az illusztrációkat nézegetem.

Az egyetlen negatívum (és megígértem Martinnak, hogy ezt is megírom… :) ) számomra a nyelvezetben volt keresendő. Volt néhány kevésbé pontos megfogalmazás és a kelleténél bonyolultabb szerkezetek. De összességében ezeknek nem volt akkora súlyuk, hogy csillagozást vonjak le miattuk. Gyorsan bele lehetett lendülni a történetbe.

Mindenképpen beszereztem volna a könyvet, és rám mosolygott a szerencse a facebookos játékon, aminek azért is örültem, mert ennek kapcsán sikerült beszélgetnem Martinnal, és megismerni a lapok mögött rejlő embert. Ez mindig az egyik legizgalmasabb rész.

Nagyon várom a második részt és a beígért többit is! :)

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

AniTiger P>!

    – Jegyezd meg, ha csak egy ujjal is hozzám érsz, halott ember vagy!
    Vajk kisvártatva felkelt a gyékényről, és a lámpásért ment.
    – Jól van, majd horkolással jelzem, ha elhagyott minden aljas szándék.

178. oldal, Ki vagy te?

reta09>!

– Miért nem alszol a másikon? Pont a méreted – bökött oldalra Vajk rosszul mímelt gyámoltalansággal.
Yuko vére forrni kezdett a méregtől.
– Az egy gyerekágy, cseszd meg! Én pedig nem vagyok törpe!!!

177. oldal, Ki vagy te?

reta09>!

– Gyere már, te lajhár!
Yuko már a kijárat előtt toporgott, így a férfi megnyújtotta lépteit.
– Bocs, de még szoknom kell, hogy ennyit loholok egy nő után.

256. oldal, Terhes érzések

Yoda>!

Tedd szabaddá a bűnösöket, s holnap a te nevedben fognak vétkezni.

76. oldal

Martin_Kay IP>!

Hiába volt az elmúlt évek alatt egyedüli oltalmazója a magány, Yuko máris attól rettegett, mi lesz, ha visszatér.

182. oldal, Ki vagy te?

Umbridge_prof>!

– Hová, hová, szépségeim? Melyikteknek tépjem le elébb a pelenkáját?
– Álmodozz csak, zsírpogácsa! – kiáltotta vissza Yuko zsigerből jövő daccal.

226. oldal

reta09>!

– Vigyorogj, tökfej! – rikkantotta a fülébe Yuko, mialatt könyökhajlatával megkapaszkodott a férfi gigájában. Még mielőtt Vajk bármit tehetett volna, a kamera pittyent egyet, és a lencse túloldalán örök mozdulatlanságba dermedt a kínos jelenet.

246-247. oldal, Terhes érzések

Umbridge_prof>!

– Nem igazán vágyom emberek közé. Nekem te éppen megfelelsz társaságnak.
– Hmmm.. – Yuko durcás arcot vágott a félhomályban. – Micsoda egy életunt pofa vagy!
Egy zsák krumpli kecsességével visszahuppant a gerendára.

298. oldal

AniTiger P>!

    – Yuko ott van? – zengett a férfi öblös hangja.
    A lány önkéntelenül felkiáltott.
    – Vajk!
    Ideges fészkelődésétől a szék lábai kopogni kezdtek alatta.
    – Mi közöd hozzá, köcsög? – érdeklődött a Kákabélű. – Talán a csajod?
    A kérdés korántsem tűnt bonyolultnak, Vajk mégis tétovázott. Mindenki pisszenés nélkül figyelt, amíg a válasz beérett.
    – És ha az?
    – Egyáltalán nem vagyok a csaja! – csattant fel Yuko.
    – Ezt hallottam ám!
    – Mit gondolsz, minek kiabálok?!
    A bandafőnök rosszalló ábrázattal meredt a lányra.
    – Megtennéd, hogy elkussolsz?!

330. oldal, A Kákabélű

3 hozzászólás
Nikolett0907 P>!

Kikészít ez a rohadt fejfájás…

(első mondat)


A sorozat következő kötete

Eastern sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ransom Riggs: Lelkek könyvtára
Acsai Roland: Jin és Jang
Lois Lowry: Valahol, messze
Estelle Brightmore: 13. napon
Moira Young: Blood Red Road – Vérvörös út
Dan Wells: Ruins – Romok
Francesca Haig: A tűz gyermekei
David Levithan: Nap nap után
Vivien Holloway: Végtelen horizont
J. K. Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg