Útjelzők 1 csillagozás

Martin Heidegger: Útjelzők

Martin Heidegger gondolkodói útja meghatározó állomásainak, mérföldköveinek előszámlálását ebben az 1967-ben összeállított gyűjteményes kötetben, az Útjelzőkben végezte el a legátfogóbb módon: az 1927-ben megjelent Lét és időt követő bő harminc esztendő termését mutatta be a koncepcionális okokból befejezhetetlenné vált főmű utáni útkereséstől a második korszak léttörténeti prespektívaváltásán át a kései, a szakirodalomban léttopológiainak nevezett korszakig. A könyv teljes anyaga most jelenik meg először magyarul.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sapientia Humana Osiris

>!
Osiris, Budapest, 2003
458 oldal · ISBN: 9633893941

Enciklopédia 2


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 11


Népszerű idézetek

ethnan>!

A szorongás belénk fojtja a szót. Minthogy az egészében vett létező elsiklik, és így éppen a Semmi tolakszik felénk, ezt látván minden „van”-mondás hallgat. Az, hogy a szorongás otthontalanságában az üres csendet gyakran éppen meggondolatlan beszéddel próbáljuk megtörni, az csak annak a bizonyítéka, hogy a Semmi van jelen. Azt, hogy a szorongás a Semmit leplezi le, az ember közvetlenül azután erősíti meg, hogy a szorongás elmúlt. A tekintetnek abban a világosságában, melyet a friss emlék hordoz, azt kell, hogy mondjuk: amitől és amiért szorongunk, „tulajdonképpen” semmi (sem) volt. Valóban: maga a Semmi-mint olyan-volt jelen [da].

112. oldal

Kapcsolódó szócikkek: semmi · szorongás
ethnan>!

Az ébrenlevők egy, és ezért közös világon osztoznak, az alvók azonban mindnyájan saját világuk felé fordulnak. Hérakleitosz itt annak alapvető módjaival hozza vonatkozásba a világot, ahogyan az emberi jelenvalólét faktikusan egzisztál. Az ébrenlétben a létező teljesen egybehangzó, átlagosan mindenki számára hozzáférhető hogyanban mutatkozik meg. Álomban a létező világa kizárólag a mindenkori jelenvalólétre elszigetelődött világ.

p.141

ethnan>!

Az átlépésben a jelenvalólét mindenekelőtt olyan létezőhöz járul, ami ő, hozzá mint ő „magához”. A transzcendencia konstituálja az önmagaságot. Ám újfent semmiképp sem először ezt konstituálja, hanem az átlépés mindenkor egyszersmind olyan létezőt is érint, amely nem a jelenvalólét „maga”; pontosabban: a létezőn belül csak az átlépésben és az átlépés révén különböztethető meg és dönthető el, ki és miképp „önmaga”, és mi nem az. De a jelenvalólét akkor-s csak akkor-tud viszonyulni a létezőhöz, ha mint önmaga egzisztál, a létezőn pedig már előbb át kellett lépnie. S bár a létező közepette, attól körülvéve létezik, a jelenvalólét mint egzisztáló, már mindig is átlépett a természeten.

p.137

Fehérló_Filozó_Fia>!

Az ember a szabadságot nem tulajdonaként „birtokolja”, hanem épp ellenkezőleg: a szabadság, az ekszisztáló, feltáró jelenvaló-lét birtokolja az embert, méghozzá oly
eredendően, hogy a mindenkori történeti ember [ein Menschentum] számára egyedül a szabadság szavatolja egy egészében vett létezőhöz mint olyanhoz való, az egész történelmet először megalapozó, és kitüntető vonatkozást. Csak az ek-szisztáló ember történeti. A „természetnek” nincs történelme.

184

Fehérló_Filozó_Fia>!

s aki mindennek alapján legbiztosabban tudta előre megmondani, hogy mi fog következni, gondolod-e, hogy ő (aki kijutott a barlangból) vágyakozna (még mindig) ezekre (a
barlangban lévőkre), hogy versenyre keljen azokkal (ott), akik tekintélyt és hatalmat élveznek azok között,… ?

203

Fehérló_Filozó_Fia>!

Minthogy azonban az azonos csak mint a különböző azonos,

290


Hasonló könyvek címkék alapján

Andrej Tarkovszkij: A megörökített idő
Faludy György – Eric Johnson: Jegyzetek az esőerdőből
Hannah Arendt: Eichmann Jeruzsálemben
Weöres Sándor: A teljesség felé
Roland Barthes: Beszédtöredékek a szerelemről
Jean-Paul Sartre: Drámák I-II.
Carlos Castaneda: Másik világ kapujában
Földényi F. László: Melankólia
Király Jenő: Frivol múzsa I-II.
Georges Didi-Huberman: Túl a feketén