Útjelzők 1 csillagozás

Martin Heidegger: Útjelzők

Martin Heidegger gondolkodói útja meghatározó állomásainak, mérföldköveinek előszámlálását ebben az 1967-ben összeállított gyűjteményes kötetben, az Útjelzőkben végezte el a legátfogóbb módon: az 1927-ben megjelent Lét és időt követő bő harminc esztendő termését mutatta be a koncepcionális okokból befejezhetetlenné vált főmű utáni útkereséstől a második korszak léttörténeti prespektívaváltásán át a kései, a szakirodalomban léttopológiainak nevezett korszakig. A könyv teljes anyaga most jelenik meg először magyarul.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sapientia Humana Osiris

>!
Osiris, Budapest, 2003
458 oldal · ISBN: 9633893941

Enciklopédia 2


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 10


Népszerű idézetek

ethnan>!

A szorongás belénk fojtja a szót. Minthogy az egészében vett létező elsiklik, és így éppen a Semmi tolakszik felénk, ezt látván minden „van”-mondás hallgat. Az, hogy a szorongás otthontalanságában az üres csendet gyakran éppen meggondolatlan beszéddel próbáljuk megtörni, az csak annak a bizonyítéka, hogy a Semmi van jelen. Azt, hogy a szorongás a Semmit leplezi le, az ember közvetlenül azután erősíti meg, hogy a szorongás elmúlt. A tekintetnek abban a világosságában, melyet a friss emlék hordoz, azt kell, hogy mondjuk: amitől és amiért szorongunk, „tulajdonképpen” semmi (sem) volt. Valóban: maga a Semmi-mint olyan-volt jelen [da].

112. oldal

ethnan>!

Az ébrenlevők egy, és ezért közös világon osztoznak, az alvók azonban mindnyájan saját világuk felé fordulnak. Hérakleitosz itt annak alapvető módjaival hozza vonatkozásba a világot, ahogyan az emberi jelenvalólét faktikusan egzisztál. Az ébrenlétben a létező teljesen egybehangzó, átlagosan mindenki számára hozzáférhető hogyanban mutatkozik meg. Álomban a létező világa kizárólag a mindenkori jelenvalólétre elszigetelődött világ.

p.141

ethnan>!

Az átlépésben a jelenvalólét mindenekelőtt olyan létezőhöz járul, ami ő, hozzá mint ő „magához”. A transzcendencia konstituálja az önmagaságot. Ám újfent semmiképp sem először ezt konstituálja, hanem az átlépés mindenkor egyszersmind olyan létezőt is érint, amely nem a jelenvalólét „maga”; pontosabban: a létezőn belül csak az átlépésben és az átlépés révén különböztethető meg és dönthető el, ki és miképp „önmaga”, és mi nem az. De a jelenvalólét akkor-s csak akkor-tud viszonyulni a létezőhöz, ha mint önmaga egzisztál, a létezőn pedig már előbb át kellett lépnie. S bár a létező közepette, attól körülvéve létezik, a jelenvalólét mint egzisztáló, már mindig is átlépett a természeten.

p.137


Hasonló könyvek címkék alapján

Hermann Hesse: Demian
Edmund Husserl: A filozófia mint szigorú tudomány
Herbert Marcuse: Ész és forradalom
Karl Jaspers: A filozófiai gondolkodás alapgyakorlatai
Hans-Georg Gadamer: A szép aktualitása
Schwendtner Tibor: Heidegger és a nemzetiszocializmus
Mezei György: Ernst Cassirer
Salyámosy Miklós (szerk.): Kultusz és áldozat
Karl Marx: A gothai program kritikája
Prohászka Lajos: Vallás és kultúra