Rejtekutak 2 csillagozás

Martin Heidegger: Rejtekutak

Martin Heidegger 1935 és 1946 között született tanulmányainak a szerző által összeállított és 1950-ben megjelentetett kötetét az utókor szemében elsődlegesen az tünteti ki, hogy itt olvasható a német filozófus legnagyobb lélegzetű és mindenképpen legnagyobb hatású „esztétikai” gondolatmenete, A műalkotás eredete. A kötet további öt, első látásra igencsak eltérő irányokba kalandozó tanulmányát összefogó „szemléleti keret”, az idő haladtával mind hangsúlyosabbá váló léttörténeti és ilyenképp metafizika-kritikai perspektíva kibontakozását reprezentálja a tudomány és a világkép összefüggésének feltárása, valamint Nietzsche, Hegel, Rilke és Anaximandrosz szövegeinek elemzése révén.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sapientia Humana Osiris

>!
Osiris, Budapest, 2006

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 18


Népszerű idézetek

aled P>!

A római kút

Szökken s lehull a vízsugár,
betölti márványkagylaját,
mely fátyolosán önti már
a fölöst más kagylóba át;
egy harmadikba dől tovább
az ár, mely nem fér ebbe sem,
kap mindegyik s mindegyik ád,
árad s pihen.

1 hozzászólás
aled P>!

A rengetegben vannak olyan utak, melyek a járatlanba hirtelen beleveszve
megszűnnek. […] Mindegyik külön fut, de ugyanabban az erdőben.
Gyakran úgy tűnik, mintha az egyik azonos lenne a másikkal.
De ez csak a látszat.
Favágók és erdőkerülők ismerik ezeket az utakat.
Ők tudják, mit jelent rejtekúton lenni.

aled P>!

A műalkotás valóságát keressük, hogy ott valóban a benne ható művészetet leljük fel.

aled P>!

Az a mód, ahogy az esztétika eleve a műalkotást szemléli, a létezők
áthagyományozott értelmezésének uralma alatt áll. Mégsem a megszokott kérdésfeltevés megrendülése a lényeges. Arról van szó ugyanis, hogy végre
meglássuk: a mű műszerűsége, az eszköz eszközszerűsége, a dolog
dologszerűsége csak akkor kerülhet közelebb hozzánk, ha a létező létét
meggondoljuk…

aled P>!

„Minden dolognak (melyeket az ember használ, és amelyek mindig a környezetét alkotják, […] ) mértéke a (mindenkori) ember, a jelenlévőknek, hogy úgy vannak jelen, ahogy jelen vannak, és azoknak, amelyektől megtagadtatott a jelenlét, az, hogy nincsenek jelen .”

aled P>!

Egy dolog az el-nem-rejtettség mindenkor behatárolt körének
megőrzése a jelenlévő felfogásán keresztül. Más dolog a lehetséges
eltárgyiasítás határtalan területén történő elő­rehaladás a mindenki számára
elérhető és mindenki számára kötelezően előállítható kiszámolása révén.
A görög szofisztikában lehetetlen bármifajta szubjektivizmus, mert itt az ember
nem lehet subjectum; nem lehet az, mert a lét itt jelenlétet, az igazság el-nem-rejtettséget jelent.

Kapcsolódó szócikkek: szofisztika
aled P>!

…kötelező lehet az emberi ész és annak törvénye, vagy ettől az észtől
elrendezett és tárgyilag rendszerezett létező, vagy a még nem rendszerezett,
hanem előbb az eltárgyiasítás által leküzdendő káosz, amely egy korszaktól
megköveteli, hogy uralja.

1 hozzászólás
aled P>!

Ahhoz, hogy a művészetnek a valóságos műben működő lényegét felleljük,
a valóságos műhöz fordulunk, és azt kérdezzük tőle, hogy mi is ő, és miképpen van…

aled P>!

…fogalmilag képtelen kezdeményezés a megismerés révén megszerezni
a tudat számára azt, ami magában van, valamint hogy a megismerés és
az abszolútum közé őket teljességgel elkülönítő határ kerül. Hiszen ha a
megismerés az a szerszám, amellyel a hatalmunkba keríthetjük az abszolút
lényeget, akkor rögvest föltűnik, hogy ha valamely szerszámot egy dologra
alkalmazunk, ez, közelebbről szemügyre véve, inkább nem hagyja meg azt
úgy, ahogyan magáért van, hanem formálja és megváltoztatja.


Hasonló könyvek címkék alapján

Hermann Hesse: Demian
Edmund Husserl: A filozófia mint szigorú tudomány
Herbert Marcuse: Ész és forradalom
Karl Jaspers: A filozófiai gondolkodás alapgyakorlatai
Hans-Georg Gadamer: A szép aktualitása
Schwendtner Tibor: Heidegger és a nemzetiszocializmus
Mezei György: Ernst Cassirer
Salyámosy Miklós (szerk.): Kultusz és áldozat
Karl Marx: A gothai program kritikája
Prohászka Lajos: Vallás és kultúra