Heidegger fő műve, a Lét és idő 1927-ben jelent meg először németül. Hatása a német és a nemzetközi eszmetörténetben csak Nietzschééhez hasonlítható. Az emberi élet, az ittlét lényege és értelme után exisztenciálisan kérdező hermeneuta a válságba sodródott XX. század első felének emberét vizsgálva jut el felismeréseihez, melyek eredetiségükkel alapjaiban rázzák meg a hagyományos filozófiai gondolkodást. Gadamer szerint Heidegger óriási hatása a nyelvhez fűződő szokatlan viszonyával magyarázható. Az újkor emberének a technika korlátlan uralma korában megnyilvánuló otthontalanságát Heidegger a lét korszakos történésmódjával, a létező lételhagyásával összefüggésben gondolja el. Nietzschéhez hasonlóan Heideggert is megpróbálta a demagógia szintjére süllyeszteni mind a politikai jobb-, mind pedig a politikai baloldal. Ezek fölött a kortörténeti szempontból talán érdekes ítéletek és értelmezések fölött azonban eljárt az idő, és megmaradt a mű, mely mindmáig kihívást jelent minden… (tovább)
Lét és idő 18 csillagozás

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Gondolkodók Gondolat · Sapientia Humana Osiris



Kedvencelte 4
Most olvassa 9
Várólistára tette 48
Kívánságlistára tette 46
Kölcsönkérné 1

Kiemelt értékelések


Idézet a fülszövegből: megmaradt a mű, mely mindmáig kihívást jelent minden gondolkodó embernek.
Szerencsére ez nem igaz. Csúnya szöveg, logikus, de saját logikáján túl érvénytelen, mert megközelíthetetlen. Nietzsche felkavaró, botrányos, Heidegger unalmas és érdektelen. Elég megtanulni róla, amit a tankönyvek írnak.
Népszerű idézetek




Milyen irányba kell tekintenünk, hogy fenomenálisan jellemezhessük a benne-létet, mint olyant? Választ akkor kapunk, ha emlékezetünkbe idézzük azt, ami a fenomenológiailag emlékezetben tartó tekintet elé tárult a fenomén felmutatásakor: a benne-lét különbözik egy kéznéllevőnek egy másik-„ban” való kéznéllevő belülségétől; a benne-lét nem hasonlít egy kéznéllevő szubjektumnak a „világ” kéznéllétéből fakadó vagy akár csak általa kiváltott tulajdonságára; ellenkezőleg, a benne-lét magának ennek a létezőnek lényegszerű létmódja. Mi más lenne azonban akkor ez a fenomén, mint egy kéznéllevő szubjektum és egy kéznéllevő objektum közötti kéznéllevő commercium? Az értelmezés jobban megközelíthetné a fenomenális állagot, ha azt mondaná: a jelenvalólét ennek a „között”-nek a léte. A „között” felé történő tájékozódás mindazonáltal félrevezető lenne. Anélkül, hogy észrevenné, ontológiailag meghatározatlanul hagyja azokat a létezőket is, amelyek között ez a között mint olyan „van”. A között-et már két kéznéllevő convenientiá-jának eredményeként fogja fel. Ennek előzetes feltételezése azonban már eleve szétrobbantja a fenomént, és kilátástalan lenne azt szétszóródott darabjaiból minden egyes esetben újra összerakni. Nemcsak a „gitt” hiányzik, hanem az összeilleszkedést biztosító „séma” is szétrobbant, illetve sosem került még napvilágra. Ontológiailag az a döntő, hogy eleve elkerüljük a fenomén szétrobbantását, azaz hogy biztosítsuk pozitív fenomenális állagát. Hogy ez messzemenő részletességet igényel, csak annak a jele, hogy a „megismerésprobléma” hagyományos kezelésmódja ontológiailag sok vonatkozásban a felismerhetetlenségig eltorzított valamit, ami ontikusan magától értetődő.
159-160. oldal (28.§. A benne-lét tematikus analízisének feladata)




Az akárki mindenütt ott van, úgy azonban, hogy már mindig is elsomfordált onnan, ahol a jelenvalólét döntésre kényszerül. Minthogy az akárki mégis minden ítélést és döntést megszab, a mindenkori jelenvalólét válláról leveszi a felelősséget. Az akárki mintegy megengedheti magának, hogy „bárki” állandóan rá hivatkozzék. A lehető legkönnyebben vállal mindenért felelősséget, mert senkinek sem kell semmiért kezeskednie.
Mindig az akárki „volt”, és mégis azt mondhatjuk, hogy „senki” sem volt. A jelenvalólét mindennapiságában a legtöbbet az teszi, akiről azt kell mondanunk, hogy senki volt.
Az akárki tehermentesíti tehát a mindenkori jelenvalólétet a maga mindennapiságában. Mi több, ezzel a lét-tehermentesítéssel az akárki segítségére siet a jelenvalólétnek, amennyiben abban benne rejlik a könnyedenvétel és könnyűvétel tendenciája. És mert az akárki ezzel a lét-tehermentesítéssel minden esetben állandóan segítségére van a jelenvalólétnek, megtartja és megszilárdítja a maga makacs uralmát.
155. oldal
Ezt a könyvet itt említik
- Csepeli György: Ember 2.0
- Pintér Judit Nóra: A krónikus betegségek lélektana
- Rivka Galchen: American Innovations
- Viktor Pelevin: iPhuck10
Hasonló könyvek címkék alapján
- Hermann Hesse: Demian 90% ·
Összehasonlítás - Edmund Husserl: A filozófia mint szigorú tudomány ·
Összehasonlítás - Herbert Marcuse: Ész és forradalom ·
Összehasonlítás - Karl Jaspers: A filozófiai gondolkodás alapgyakorlatai ·
Összehasonlítás - Hans-Georg Gadamer: A szép aktualitása ·
Összehasonlítás - Schwendtner Tibor: Heidegger és a nemzetiszocializmus ·
Összehasonlítás - Mezei György: Ernst Cassirer ·
Összehasonlítás - Salyámosy Miklós (szerk.): Kultusz és áldozat ·
Összehasonlítás - Karl Marx: A gothai program kritikája ·
Összehasonlítás - Prohászka Lajos: Vallás és kultúra ·
Összehasonlítás