A műalkotás eredete 14 csillagozás
Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.
Eredeti megjelenés éve: 1950
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mérleg Európa
Enciklopédia 4
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 3
Most olvassa 1
Várólistára tette 17
Kívánságlistára tette 26
Kiemelt értékelések
Nem leszek Heidegger-rajongó ezután sem, de ez a kötet legalább kicsit közelebb vitt ahhoz, hogy megértsem a munkáit. Fontos kérdéseket feszeget, és ha mögé tudunk látni a furcsa nyelvezetnek, egész jó kis üzenettel szolgál. Érdemes lassan haladni vele, vagy gyorsan, de többször visszatérni hozzá, elsőre nagyon nehezen emészthető, hiába rövid.
A zseniálisan komplikált Martin Heidegger egyik legérdekesebb eszmefuttatása. Mindenképp érdemes utánajárni a filozófus alkatoknak. Elragad és beszippant s az igazság működésbe lép. Mindazonáltal olyan költőien értekezik a műalkotás fenoménjéről mint előtte és utána sem senki. A szubsztancia akcidenciája ez a tömör, de annál érdemibb figyelmet érdemlő mű melyben a 20. századi fenomenológia alakja értekezik a dolog és a mű viszonyáról, az igazság és a művészet palimpszesztjéről és a művészeti produktum megjelenéseinek, születésének megközelítésmódjairól. Elképesztő olvasni és tanulni tőle. Olvassátok minél többen! Vizsgázni… az nem volt jó belőle egykoron, de már akkor elbűvölt mind íróként, mind filozófusként e polihisztor lángelme. Ideális bevezető lehet nagy lélegzetvételű opus magnumához, a Lét és időhöz.
Még egyetem alatt mester szakon kellett olvasnom egy művészet történet órára, ez alapján kellett beadandót írni. Emlékszem, hogy nem ment a legkönnyebben, de szívesen újraolvasnám.
Népszerű idézetek
A forma és a tartalom a legelcsépeltebb fogalompárok egyike, mely alá mindent és bármit be lehet sorolni…
Van Gogh festménye alapján még azt sem állapíthatjuk meg, hogy hol áll és kié. Ezt a pár parasztcipőt semmi sem veszi körül, amihez és ahova tartozhatna, leszámítva egy meghatározhatatlan teret. Még a szántóföld vagy a mezei utak sárcsomói sem tapadnak rá, ami legalább utalhatna használatára. Egy pár parasztcipő ez és semmi más.
És mégis.
A lábbeli kitaposott belsejének tátongó sötétjéből a munkásléptek fáradtsága mered ránk. Az otromba lábbeli megszokott súlyosságában benne sűrűsödik a lassú járás szívóssága, a szántóföld messze nyúló, örök-egyforma barázdái között, melyek felett ott süvít a zord szél. Bőrébe beivódott a föld zsíros nyirka. A cipőtalpak a mezei út elhagyatottságát láttatják az ereszkedő alkonyatban. A lábbeliben ott remeg a föld rejtett hívogatása, gabonaajándékának csendes érlelődése és érthetetlen lemondása önmagáról a téli föld sivár kopárságában. Ezt a lábbelit áthatja a panasztalan aggodalom a biztos kenyérért, az újra átvészelt ínség szótlan öröme, a szülés jöttén érzett remegés és a halál fenyegetésében kelt reszketés. A földhöz tartozik ez az eszköz és a parasztasszony világa őrzi meg. Ebből a megőrzött odatartozásból kel életre, önmagában nyugvón, az eszköz.
De a képen levő lábbelibe talán csak belelátjuk mindezt, míg a parasztasszony egyszerűen viseli a cipőt. Mintha ez az egyszerű viselés valóban oly egyszerű volna. Valahányszor a parasztasszony késő este elnehezült, de egészséges mozdulattal félreteszi a cipőket és valahányszor még sötét virradatkor újra érettük nyúl, és ünnepnapokon, amikor ügyet sem vet rájuk, mégis mindig tudja ezt, minden különösebb figyelmeztetés nélkül. Jóllehet az eszköz eszközléte alkalmasságában áll. De ez maga az eszköz lényegszerű létének teljességén nyugszik. Ezt nevezzük megbízhatóságnak. Ennélfogva jut el a parasztasszonyhoz a föld hallgató hívása, az eszköz által, s az eszköz megbízhatóságánál fogva biztos világában.
57-58. oldal
…a föld mint olyan csak ott jelenik meg, ahol lényegét tekintve fel nem tárható marad és így őrződik meg, ahol nem engedi feltárni magát, azaz állandóan elzárkózik. A föld minden dolga, s egészében maga a föld is, kölcsönös harmóniában áramlik. De ez az áramlás nem elmosódás. A lehatárolás magában nyugvó áradata áramlik itt, ami minden jelenlévőt jelenlétében határol körül. Így az elzárkózó dolgok mindegyikében ugyanaz a magát-nem-ismerés van. A föld az, ami lényegszerűen elzárkózó…
…a meghatározások alapozták meg a továbbiakban a dolog dologiságának mértékadó értelmezését és rögzítették a létező létének nyugati értelmezését. Ez a görög szavaknak a római-latin gondolkodásba való átvételével kezdődik. […] A görög neveknek ez a latin nyelvű fordítása, a közhiedelemmel ellentétben, semmiképp sem következmények nélküli folyamat. A látszólag szó szerinti és hűséges fordítás mögött a görög tapasztalatnak egy más gondolkodásba való átültetése rejtezik. A római gondolkodás átveszi a görög szavakat, de a jelentésüknek megfelelő, azonos eredetű tapasztalat nélkül, a görög szó nélkül. A nyugati gondolkodás talajtalansága ezzel az átültetéssel kezdődik.
Hasonló könyvek címkék alapján
- James Norbury: Az utazás 96% ·
Összehasonlítás - Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis 97% ·
Összehasonlítás - Andrej Tarkovszkij: A megörökített idő 98% ·
Összehasonlítás - Srí Niszargadatta Mahárádzs: Én Az Vagyok 100% ·
Összehasonlítás - Faludy György – Eric Johnson: Jegyzetek az esőerdőből 96% ·
Összehasonlítás - Hamvas Béla: Fák 99% ·
Összehasonlítás - Eckhart Tolle: Új Föld 95% ·
Összehasonlítás - Selvarajan Yesudian – Haich Erzsébet: Sport és jóga 96% ·
Összehasonlítás - David Michie: A dorombolás művészete 95% ·
Összehasonlítás - Platón: Szókratész védőbeszéde / Kritón 97% ·
Összehasonlítás