A ​metafizika alapfogalmai 2 csillagozás

Martin Heidegger: A metafizika alapfogalmai

Martin ​Heideggernek ez az 1930/31-ben Freiburgban tartott előadás-sorozata csak 1982-ben látott napvilágot, s mindjárt akkora jelentőségre tett szert az életművön belül, hogy Rüdiger Safranski róla szólva egyenesen „titkos főműről” beszélt, s Jacques Derrida is kiemelt szerepet juttatott neki Heideggerről szóló elemzésében. A mű több szempontból is unikumnak számít a heideggeri oeuvre-ön belül. Egyrészt itt olvashatjuk a legalaposabb elemzéseket a filozófia egzisztenciális vonatkozásáról és ezzel összefüggésben az unalom fenomenológiájáról és időszerkezetéről. Másrészt – Heideggertől szokatlan módon – a könyv második részét alkotó kérdés kapcsán, nevezetesen: hogyan értelmezendő a tézis, mi-szerint a kő világ nélküli, az állat világban szegény, az ember pedig világ-képző, tüzetesen megvizsgálja a korabeli biológia és „etológia” neves figuráinak (Roux, Uexküll, Driesch) megfigyeléseit és elméleteit, és ezekből, illetve ezekkel vitázva fejti ki a világ jelenvalólét- (Dasein-)… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sapientia Humana Osiris

>!
Osiris, Budapest, 2004
458 oldal · ISBN: 9789633896075 · Fordította: Aradi László, Olay Csaba

Kedvencelte 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 15


Népszerű idézetek

Hajós_Eszter I>!

A fűszál, amire egy bogár felfut, számára nem fűszál, és nem egy későbbi szénaköteg lehetséges darabja, amiből a paraszt a tehenét eteti, hanem a fűszál bogárút, melyen nem általában valami ehető, hanem bogáreleség után jár.

254. oldal

Cheril>!

A filozófia körben mozgása megint olyasmi, ami a közönséges értelem ellenére van. Ez mindig egyenesen csak a célhoz akar eljutni, úgy, ahogy az ember egy fogással birtokba veszi a dolgokat. Körben járni – ez nem vezet sehova. Mindenekelőtt azonban elszédít, és a szédülés félelmetes. Az ember úgy tűnik fel önmaga előtt, mintha a semmiben lógna. Ezért csak semmiféle körmozgást, és kört se! De hiszen ezt már az általános logika egyik szabálya is kimondja. Ezért ambíciója egy tudományos filozófiának, hogy e kör nélkül boldoguljon. De – akit egy filozófiai kérdés kapcsán még sosem fogott el szédülés, az még sosem kérdezett filozófiailag, azaz még sosem járt körben. A körmozgásnál nem az a döntő, amit a közönséges értelem egyedül lát, hogy a kerület mentén megyünk, és visszatérünk rajta ugyanarra a helyre, hanem a körbenjárásban lehetséges és egyedül abban lehetséges pillantás a centrumba mint olyanba. A centrum mint olyan csak a körülötte való körözésben nyilvánul meg. Ezért minden arra irányuló kísérlet, hogy a körszerűt kiérveljük a filozófiából, elvezet a filozófiától; és minden ellenvetés, mely azzal az érvvel dolgozik, hogy a vizsgálódás körszerű, már azt bizonyítja, hogy egyáltalán nem filozófiai ellenvetés, tehát a filozófiával szemben semmitmondó.

235. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Hermann Hesse: Demian
Edmund Husserl: A filozófia mint szigorú tudomány
Herbert Marcuse: Ész és forradalom
Karl Jaspers: A filozófiai gondolkodás alapgyakorlatai
Hans-Georg Gadamer: A szép aktualitása
Schwendtner Tibor: Heidegger és a nemzetiszocializmus
Mezei György: Ernst Cassirer
Salyámosy Miklós (szerk.): Kultusz és áldozat
Prohászka Lajos: Vallás és kultúra
Karl Marx: A gothai program kritikája