Lopakodó ​árnyak 45 csillagozás

Kísértethistóriák
Martin H. Greenberg – Charles G. Waugh (szerk.): Lopakodó árnyak

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​kötet amerikai szerkesztői tizenöt, klasszikusnak számító kísértetnovellát válogattak össze, gondosan ügyelve arra, hogy a szerzők között olyan ismert és a műfaj kiválóságainak számító nevek is szerepeljenek, mint: Ch. P. Gilman, H. P. Lovecraft, D. H. Keller, R. Bloch.
A legtöbb novella egy többnyire elhagyatott helyen levő romos vagy éppen újdonsült tulajdonosaik által felújított vidéki ház, nyaraló, kastélyépület vagy éppen örökölt családi kúria falai között játszódik., ahol éjszaka gyanús hangok és lopakodó léptek suhanása zavarja meg a lakók álmát , kialszik egy gyertya, s rejtélyes eltünések és halálesetek fokozzák borzalommá az idillikus magányra vágyók nyugalmát.
Vajon ki és miért építette Lovecraft novellájában a titokzatos, kastély alatti labirintusrendszert, vagy miért olyan nyugtalanítók számunkra a „sárga tapéta ábrái” s a konyhából nyíló tölgyfa pinceajtók? Számos esetben magyarázatot is kapunk a rejtélyekre, jótékonyan feloldva a görcsös feszültséget,… (tovább)

Eredeti cím: House Shudders

A művek szerzői: Martin H. Greenberg, Charlotte Perkins Gilman, H. P. Lovecraft, Elizabeth Bowen, David H. Keller, Robert Bloch, Cornell Woolrich, Robert Aickman, Stephen King, William F. Nolan, Jack L. Chalker, Michael Reaves, Charles L. Grant

Tartalomjegyzék

>!
Móra, Budapest, 1989
342 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631164918 · Fordította: Merényi Ágnes

Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

>!
Lénaanyukája P
Martin H. Greenberg – Charles G. Waugh (szerk.): Lopakodó árnyak

Vegyes felhozatal, de annak idején eléggé be voltam tojva tőle, plusz életem első találkozása A mumussal, amitől napokig nem bírtam aludni. Most már annyira nem ütött, de kellemesen borzongató esti olvasmánynak tökéletesen megfelel.

>!
Blissenobiarella
Martin H. Greenberg – Charles G. Waugh (szerk.): Lopakodó árnyak

A legtöbb novella szerintem középszerű (vagy csak túl sok horrorfilmet láttam már), de van 3-4 kiemelkedő is a kötetben. Mindenképpen ide sorolnám amit Lovecraft és King jegyez, a név kötelez. Megvallom, a többi szerző számomra ismeretlen volt. Legjobban A sárga tapéta tetszett.
Aki egy kis borzongós szórakozásra vágyik, jól választ ezzel a kötettel.

4 hozzászólás
>!
anesz P
Martin H. Greenberg – Charles G. Waugh (szerk.): Lopakodó árnyak

Nem könnyű egy novellagyűjteményt pontozni, hiszen a történetek különböző minőségűek. Mégis, szerettem őket olvasni, mert a fő céljukat, a feszültségkeltést, mindegyik elérte más-más eszközzel. Ez viszonylag egy szűk mozgásterületű műfaj, mégis teljesen különböző történeteket olvashattam. Van, ami a krimihez közelít, míg más a sci-fihez. Szerintem nyerő ötlet, hogy egy ilyen kötet is helyet kapott az 1001-es listán.
Részletesen a blogomban:
http://olvasasfolyam.blogspot.hu/

>!
aliggaz
Martin H. Greenberg – Charles G. Waugh (szerk.): Lopakodó árnyak

Lizzie Borden, A sárga tapéta, és A mumus miatt érdemes elolvasni.
A többi mű is jó, de ezek az átlagon felüliek.

>!
ChEebor
Martin H. Greenberg – Charles G. Waugh (szerk.): Lopakodó árnyak

(Az értékelés valamiért egy pár napja átkerült egy Joy Fielding regényhez, ahogy felhívták rá a figyelmem. Remélem, most már a helyén a marad).

Jó válogatás az amerikai szellemtörténetekből. Jó, nem mindegyik egy remek novella, de hozza a stílust: a történetek lassúak, sokszor a horror csak finoman, alig érezhetően üt be, de akkor is elég kellemes olvasmány.

>!
Sonyx
Martin H. Greenberg – Charles G. Waugh (szerk.): Lopakodó árnyak

Egy véletlen folytán került hozzám a könyv, ezt postázták az antikváriumból az általam megrendelt helyett. Én megszállott krimirajongó vagyok, de mivel sok jót olvastam erről a novellagyűjteményről, gondoltam, miért ne? Voltak nagyon jól megírt történetek, voltak gyengébbek, de továbbra sem szeretem a kísértethistóriákat. Szeretem, ha egy különös jelenségnek racionális magyarázata van, de ha esetleg kicsit természetfelettibe hajlik az sem baj (lásd Koontz). Lényeg, hogy tudjam meg, mi okozza a különös hangokat az emeleten, vagy mit láttak a szereplők elsuhanni az úton. Túl sok nyitott kérdés maradt az egyes novellák után, és ez számomra kicsit zavaró volt. Persze, egyáltalán nem biztos, hogy a novellákban van a hiba…

>!
Gombos_Niki
Martin H. Greenberg – Charles G. Waugh (szerk.): Lopakodó árnyak

Nekem ez a gyűjtemény nem jött be. Elolvastam, mert mások dicsérték, de a végén egy nagy kérdőjel maradt bennem. Ha már belefogtam, elolvastam, de sok értelme nem volt.

>!
Mucimag
Martin H. Greenberg – Charles G. Waugh (szerk.): Lopakodó árnyak

Vegyes felhozatal, ami leginkább tetszett:
A sárga tapéta
Patkányok a falban
A pincerém
A mumus
Nincs rejtekhely
A Greymare-ház bontása

>!
Tamsin
Martin H. Greenberg – Charles G. Waugh (szerk.): Lopakodó árnyak

Számomra leginkább felejthető horrorsztorik, egyedül „ A sárga tapéta” és a „Montezuma holdja” c. novellákat tudtam értékelni, Lovecraft novellája természetesen jó, bár némileg elfogult vagyok (e miatt vettem meg a kötetet). A „ Nincs rejtekhely” c. novella viszont nagyon tetszett, remekül kombinálja a horror és a sci-fi műfajt. Összességében szerintem egyszer érdemes elolvasni, de másodszor biztos nem venném elő..

>!
Morn
Martin H. Greenberg – Charles G. Waugh (szerk.): Lopakodó árnyak

Második olvasásra már sokkal jobban tetszett. Akadtak benne gyengébb novellák is, de ugyanúgy gyöngyszemek is.
A sárga tapéta így az elején már rögtön megkavart, mivel a bevezető után nem éppen ilyen racionális indokokkal megmagyarázható novellát vártam, hiába volt így is élvezhető. Eleve szeretem az ilyen naplószerű írásmódot.
A Patkányok a falban az elején volt inkább izgalmas, a vége felé már kevésbé érdekelt. Jobban szeretem az ilyen megmagyarázhatatlanul idegborzoló sztorikat, amikor bekucorodsz a takaró alá és vacogsz – no és persze nem lesz semmiféle csak regényekben létező bátorságod a sötét helyek felderítésére.
A Macskaugrás esetében nehéz eldöntenem, hogy befejezetlensége a felejthető vagy egész jó kategóriába sorolja-e.
A pincerém stílusa nem volt épp a legjobb, de ez is a rémisztgetős novellák közé tartozik – végre egy sötétben ólálkodó megnevezhetetlen, láthatatlan valami!
Lizzie Borden fejszét fogott alapötlete is tetszett, bár Bloch írásmódjával nem teljesen vagyok kibékülve, valahogy mindig hiányzik belőle valami. Kár, hogy kevésbé ismert (kivéve amit Hitchcocknak köszönhet), pedig van benne fantázia.
Az osztálytárs sem lett volna rossz, hanem ilyen borzalmas a vége. Az író szerintem hagyni akarta az egész ijesztgetést a francba, nem tudta, hogy zárja le, sőt, egyáltalán mit is akar kihozni belőle, így csak elvágta valahogy – pont miután az ember már eléggé belerázódott és érdeklődött volna.
A mumus egyértelműen a legijesztőbb, bár hozzá kell tennem, hogy azért, mert van vele múltam. Anno, első olvasása után bekaptam valami magas lázas vírust, és így egyik éjjel behaluztam őt a szobámba (meg Drakulát is, de ez már más tészta). Eléggé maradandó élményt okozott. Plusz lefekvés előtt olvastam most is, és mivel a szekrényemen a tükör az ágyamra néz és irtóra zavar, szét kell nyitnom, hogy éjjel megébredve nehogy bármit is meglássak benne (ki tudja mi fekszik ott még az ágyban, ajjaj). Tudom, hogy alaptalan hülyeség, főleg hogy szemüveg nélkül se valami sokat látok, de akkor is. Ez a környezet meg pont megadta a kellő hangulatot ahhoz, hogy a mumus miatt csak forgolódjak az ágyamban.
A Greymare-ház bontása is egy klasszikus Red Rose-ra emlékeztető sztori, amitől szintén gyerekkoromtól kezdve félek. Nem szeretjük a szellemjárta házakat, főleg hogy a szellemek a legnagyobb félelmeim, meg még a láthatatlan démonok, bár néha nehéz is eldönteni, ki a rosszabb. :)
A Gyermekkacaj, oly édes is borzongató volt, kisgyerekekkel jól lehet ijesztgetni a népet. Nem a legjobban megírt, de eléggé zavaró egy olyan személynek, aki felett gyerekszoba van, és sokszor csak a baba sírását vagy a nagyobbak zajongását hallja.
A legtöbb sztorit kiemeltem a kötetből, pedig egyiket sem tartom annyira fényesen megírtnak vagy éppenséggel nagyon félelmetesnek. Megéri elolvasni őket, nem mindig kell kiválót olvasni ahhoz, hogy egy picit borzolódjon az ember, főleg ha aludni is szeretne (legalábbis mikor túl van a mumus rémképén).

>!
Móra, Budapest, 1989
342 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631164918 · Fordította: Merényi Ágnes

Népszerű idézetek

>!
CrazyTeddy

Egy tömör arany WC-ülőke felborzolja az ember kedélyeit.

129. oldal /A Bel Aire-i ház/

>!
Tigrincs P

A Kísértetjárás akkor lett a kedvenc filmem, amikor a sötét nézőtéren a barátnőm ijedtében az ölembe ült.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Cserna György (szerk.): Kísértethistóriák
Balázs Béla (szerk.): Kísértet-históriák
Pirkadatra várva
Éjszakai sikolyok
Stephen King: Éjszakai műszak
E. T. A. Hoffmann: A király menyasszonya
Amelia B. Edwards – Norman Macleod – Honoré de Balzac – Oscar Wilde – Prosper Mérimée: Rettegés
Demeter Norbert: A Lanky ház halott
Jason Dark: A boszorkánymester éje
E. T. A. Hoffmann: Éjféli mesék