Lopakodó ​árnyak 78% 63 csillagozás

A legtöbb novella szerintem középszerű (vagy csak túl sok horrorfilmet láttam már), de van 3-4 kiemelkedő is a kötetben. Mindenképpen ide sorolnám amit Lovecraft és King jegyez, a név kötelez. Megvallom, a többi szerző számomra ismeretlen volt. Legjobban A sárga tapéta tetszett.
Aki egy kis borzongós szórakozásra vágyik, jól választ ezzel a kötettel.

A kötet zömmel jó, izgalmas novellákat tartalmaz, de van benne pár felejthető is. Nálam ez kb. 3-4 írást jelent, de a nagy részük tényleg tetszett.

A történetek mindegyike valamilyen kísértetjárta házban, kastélyban, épületben játszódik, de más közös pont nincs bennük, mindegyik más valamiben. Nyilván van benne pár kiemelkedő (A mumus, A Greymare-ház bontása, Nincs rejtekhely), de azért egyiket sem söpörném a szőnyeg alá.

Bár a borító borzasztó, érdemes elolvasnia azoknak, akik szeretik a rövid, kicsit horrorisztikus, kicsit hidegrázós írásokat, kísértettörténeteket. Egy olvasást mindenképpen megért.

Jó kis válogatás, akad pár kiemelkedően izgalmas kísértettörténet benne. Nem mindig kapunk rá magyarázatot, mi történik, de a hangulat ott is király. Kedvencem az épületbontók esete a kísértetházzal, az egy kiváló összecsapás, de sok érdekes sztori akad benne.

Nem könnyű egy novellagyűjteményt pontozni, hiszen a történetek különböző minőségűek. Mégis, szerettem őket olvasni, mert a fő céljukat, a feszültségkeltést, mindegyik elérte más-más eszközzel. Ez viszonylag egy szűk mozgásterületű műfaj, mégis teljesen különböző történeteket olvashattam. Van, ami a krimihez közelít, míg más a sci-fihez. Szerintem nyerő ötlet, hogy egy ilyen kötet is helyet kapott az 1001-es listán.
Részletesen a blogomban:
http://olvasasfolyam.blogspot.hu/

De jól esett!
100% ponyva, könnyű, rövid kis írások, guilty pleasure, és imitt-amott azért még irodalom is került a kötetbe (például Charlotte Perkins Gilman révén).

Színpompás válogatás ez, amennyire a téma (kísértetházak) lehetővé teszi, annyira széles skálán mozognak az írások, a szövegminőség is eléggé változó. Magam részéről Stephen King volt a biztosíték, hogy legalább egy jó novella lesz a kötetben, és nem hiába veszem le a polcról (ehhez képest az övé nincs az erősebbek között, de természetesen nem rossz), már csak azért is, mert Lovecracfttól a „Patkányok a falban”-t már olvastam egy másik kötetben, azt most nem olvastam el újra. Egyébként a Lovecraft életmű is elég hullámzó, mindenesetre a Patkányok a falban, ha nem is a legjobb írása, én a jobbak közé sorolom.

A többi név számomra ismeretlen volt. Ezek az izgalmasabbak.

A „Sárga tapéta” Charlotte Perkins Gilmantől egészen kiváló. Jól ír, jó a történet, megkapó a hangulat és még mondanivalója is van, amitől itt-ott egy egészen kicsit didaktikus lesz, de tényleg csak egészen kicsit. Ez egy remek darab. A másik szövegileg is szépen kimunkált darab a „Montezuma holdja” Cornell Woolrichtól. Elképesztően érzékletesen ír (néhol egészen líra, de nem lesz mesterkélt), közben a történet feszes, tempós. Remek darab. Stílusában, érzékletességében rajtuk kívül talán még Edward Bryanttől „A fogak nyoma” emelkedett ki leginkább. Őszintén szólva nem jöttem rá, hogy ki a narrátor, emiatt a sztori sem állt össze résmentesen, de ezzel együtt is nagyon tetszett.

„Az osztálytárs” Robert Aickmantől kicsit mintha Lovecraft Dunwitch horrorjának lett volna a spinoffja, és mint ilyen, nem volt rossz. Charles L. Granttől, aki kifejezetten horroríró, a „Gyermekkacaj, oly édes” szerepel a kötetben (tőle én korábban semmit nem olvastam). Ez egy jó kis novella, klasszikus kísértethistória-hangulattal, rendesen meg is van írva, ilyen szempontból Stephen Kinggel tenném egy polcra. Ami furcsa, hogy nincs vége, azaz nem tudom, hogy van-e neki. A kötet ugyanis hibásan van kötve, a tartalomjegyzék után be van toldva még 15 oldal feleslegesen, tehát lehet, hogy az utolsó pár oldalt elkavarták. A szöveg a lap alján véget ér, de tényleg a lap alján, szóval vagy ez a vége – és akkor ez egy félkész mű, vagy van valahol vége, csak nincs a kötetben. :D
„A Greymare-ház bontása” Michael Reavestől eszményi kísértetházas sztori, abban az értelemben, hogy ha én egy kísértetházról szeretnék olvasni, pontosan ezt várnám. Stílusában nem kiemelkedő, de korrekt darab, abszolút élvezhető, ellenben például Jack L. Chalker „Nincs rejtekhely” c. írásával.

Te jó ég, de rossz az a novella! OK, a konkrét műfajért sem lelkesedek, de ez a novella tényleg minden szempontból rossz: ahol kreativitásra lett volna szükség, ott közhelyes, ötlettelen, a dialógusok kínosak, egy csomó apró mozzanat átgondolatlan, önellentmondásos hülyeség (nem abban az értelemben, hogy paradox és ettől furcsa, hanem egyszerűen nem gondolta végig a szerző). Sok helyen szájbarágós is, pedig szögegyszerű. Ráadásul ez az egyik hosszabb írás a kötetben. Nagyjából a harmadánál kezdtem azon gondolkodni, hogy ezt egyszerűen kihagyom, de aztán inkább végigszenvedtem. Azt meg kell hagyni, hogy a végén van egy apró mozzanat egy székkel, ami ötletes.

A maradék 3-4 írás nem hagyott bennem mély nyomot (a macskaugrást meg a Bel-Aire-i házat fel sem tudom idézni, pedig alig egy hete olvastam őket).

Lizzie Borden, A sárga tapéta, és A mumus miatt érdemes elolvasni.
A többi mű is jó, de ezek az átlagon felüliek.

Egy véletlen folytán került hozzám a könyv, ezt postázták az antikváriumból az általam megrendelt helyett. Én megszállott krimirajongó vagyok, de mivel sok jót olvastam erről a novellagyűjteményről, gondoltam, miért ne? Voltak nagyon jól megírt történetek, voltak gyengébbek, de továbbra sem szeretem a kísértethistóriákat. Szeretem, ha egy különös jelenségnek racionális magyarázata van, de ha esetleg kicsit természetfelettibe hajlik az sem baj (lásd Koontz). Lényeg, hogy tudjam meg, mi okozza a különös hangokat az emeleten, vagy mit láttak a szereplők elsuhanni az úton. Túl sok nyitott kérdés maradt az egyes novellák után, és ez számomra kicsit zavaró volt. Persze, egyáltalán nem biztos, hogy a novellákban van a hiba…

A kötet 15 hosszabb-rövidebb rémtörténetet,és egy bevezetőt tartalmaz,melyeket az alcím kísértehistóriákként jelöl meg,de többnyire nemcsak erről van szó bennük……………. de azt hiszem,jobb ha röviden írok mindegyikről.A bevezető jól eltalált ,érdekes írás,bár kissé pszichologizáló.A legelső novella.Charlotte Perkins Gilman "A sárga tapéta"című írása még a XIX.század végén keletkezett,és tulajdonképpen egy nő megőrülésének folyamatát írja le-nagyon hasonlít Jean Rhys "Széles Sargasso-tenger"című regényére,és egész ütős írás.A második történet.H.P.Lovecraft "Patkányok a falban"című kisregénye,és nagyjából azt kapjuk tőle,amit a Mester más írásaiban:alapos előkészítés után a gonosz elszabadul,és nyomában őrület és halál jár.A harmadik írás Elizabeth Bowen "Macskaugrás"című rövidke története,melyet szerzője gondolom humorosnak szánt,de szerintem gyenge volt.A negyedik történet David H.Keller "A pincerém"című,szintén rövid,de annál ütősebb írása,kőkemény csattanóval a végén.A következő,ötödik írás Robert Bloch "Lizzie Borden fejszét fogott"című története,melyben fantasyelemek is találhatók,és valóban megtörtént gyilkosságokat használ a félelmetes történet alapjául.A hatodik írás Cornell Woolrich "Montezuma Holdja"című kisregénye,mely számomra Arany János balladáinak hangulatát idézte-itt nem a szellemek rémisztőek,hanem az emberi gonoszság.A hetedik történet Margaret St,Clair "A Bel Aire-i ház"című,szintén humoros,és fantasys írása,egész rövid,de részemről nem találtam a kötetbe illőnek.A következő,a nyolcadik írás Robert Aickman "Az osztálytárs"című,kicsit hosszú története,ami jól működik,de sok dolog kifejtetlen marad benne.A rákövetkező,kilencedik történet ,William Wood "Kóbor lélek"című írása kicsit Bret Easton Ellises hangvételű,és tulajdonképpen az elidegenedésről szól- inkább irodalmilag színvonalas történet.A tizedik írás Stephen King "A mumus"című ,félelmetes története,kemény csattanóval a végén.A tizenegyedik történet William F.Nolan "Ismeretlen győztes"című írása,a végén itt is ül a poén.A tizenkettedik írás Jack.l.Chalker "Nincs rejtekhely"című kisregénye,mely science fiction elemeket is tartalmaz,jó,humoros történet.A tizenharmadik történet Edward Bryant " A fogak nyoma"című írása,ez is ütős történet,mely at boncolgatja,hogy milyen árat kell fizetni a karrirerért.A tizennegyedik írás MIchael Reaves kisregénye, „A Greymare-ház bontása”,ami egy régi ház elpusztítása körüli félelmetes eseményekről szól-kemény,döbbenetes írás.A tizenötödik írás Charles L.Grant "Gyermekkacaj,oly édes"című története,ez is izgalmas,ütős,a végén félelmetes fordulattal.A könyvben található történetek szerintem jól világítanak rá arra a tényre,hogy a valódi gonosz bennünk van-mi hordjuk magunkban rémségeinket,és csak rajtunk múlik,hogy le -e tudjuk győzni azokat is.

Hát… voltak benne jók, de voltak nagyon rosszak is.
A legjobban Az osztálytárs tetszett, bár a legvégével nem vagyok kibékülve.
Mire ráhangolódtam egy történetre már vége is lett.

Vegyes felhozatal, ami leginkább tetszett:
A sárga tapéta
Patkányok a falban
A pincerém
A mumus
Nincs rejtekhely
A Greymare-ház bontása