János ​nevében 7 csillagozás

Aki valami provokatívat akar olvasni, az ne ezt a könyvet válassza. Ha pedig ezt választotta, és mégis megbotránkozott, annak érdemes tanulmányozni a Máté 18.7-9-et*. Ritkán látni ilyen tanulmányt, ami ennyire megfelel annak a célnak, amit már az alcímben meghatároz: Putna ugyanis nem tesz mást, mint szépen, tisztán, némi távolságtartással, de maximális felkészültséggel bemutatja a kereszténység és a homoszexualitás integrációs kísérleteit. Beszél a meleg közösségen belüli mozgalmak fejlődéstörténetéről, és azok lelki életre való igényéről, a keresztény (és zsidó) egyházon belüli közeledési kísérletekről, a homoszexuális és homofób kulturális harc kereszttüzében álló bibliai és egyháztörténeti szöveghelyekről – igazából pusztán összegez, de azt tömören és közérthetően. Nehéz is idézni belőle – úgy éreztem, minden mondata lényeges és kihagyhatatlan. Nem visz be új elemeket a témába, és attól is ódzkodik, hogy személyes véleményének hangot adjon, de ez nem is célja. A lényeg, hogy elhozza nekünk, szegény, angol nyelvű szakirodalomtól elszakított közép-európaiaknak e meglepően gazdag és izgalmas témakör alapvető nézeteit, hivatkozásait, adatait. Igazándiból leginkább amolyan baedekernek nevezném, ami (félve mondok ilyet, de) nélkülözhetetlen azok számára, akiket érdekel a téma. És őszintén remélem, hogy minél több gyakorló keresztény is olvassa majd, mert az ilyen és ehhez hasonló tanulmányok nélkül aligha kezdődhet termékeny párbeszéd a felek között. Mondjuk arról, hogy egy érzelmi kapcsolatban miért számít jobban az érzelmi kapcsolat tárgya, mint a módja.

* Ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy pontosan tudnám, mit akar mondani az a passzus… De tanulmányozza, hátha ő megérti…

Ez a könyv egyszerűen zseniális. Szerintem kifejezetten hiánypótló kötet. Ha képes az ember nyitott elmével és szívvel olvasni, akkor rengeteg fog számára adni ez a könyv.

Azzal a céllal csaptam le erre a könyvre pár hónapja, hogy a témát illető szörnyű alulműveltségemen javítsak, de ez végül elég felemás módon sikerült csak.
Putna műve, ha nem is Ádámtól és Évától, kezdi a boncolgatást, de majdnem: Először a hatvanas évek alapvetően két csoportba sorolható mozgalmait veszi sorra, majd áttér ezek politikai-filozófiai hátterére. Ez a szakasz, ami a könyv mintegy harmadát teszi ki, hiányzott nekem a legkevésbé, de kétségkívül 100%-ban új volt, és szükséges is a későbbiek jobb megértéséhez.
Ez után következett a sokkal inkább várt szentírás-tudományi szakasz, először a konzervatív hagyomány által használt érvek megcáfolása – szerintem felemás sikerrel: néhányat sikerült elég meggyőzően semlegesíteni (pl. Szodoma), számosat viszont legfeljebb csak meggyengíteni (ide tartoznak Szent Pál levelei). Majd azok a részek kerültek sorra, amikben vagy történelmileg gyanítható, hogy a szereplők melegek voltak (a római százados esete), vagy teret adnak meleg értelmezésnek* is.
Ezt követően megint egy történeti fejezetet kapunk, meleg-gyanús és homoerotikus előzmények után kutatva a középkortól kezdve: szerzetesrendek, balkáni ortodox barátság-megáldó szertartások, lovagkori költők és modern kori bíborosok között. A dolog ott sántít – illetve ott nyit tágabb perspektívákat érzelmi tekintetben (nézőpont kérdése) –, hogy ezek egyikében sem volt elfogadott a szerelem bármiféle testi kifejeződése.
Majd a meleg-specifikus imádságoskönyvek, sámánista szertartások, keresztény lelkigondozás következik, végül pedig az állami és szentségi házasság, bejegyzett/megáldott élettársi kapcsolat, valamint a gyermekvállalás témakörével zárul a tanulmány. Ez volt a másik érdekesnek ígérkező téma, de itt még a szentírástani fejezethez képest sem kerültünk közelebb bármiféle (teológiailag megalapozott) megoldáshoz.
A szerző ügyesen táncol a két egymásnak feszülő hagyomány között, a tudományosság köpenyébe burkolózva. Bár elkötelezettsége mindkét irányba nyilvánvaló (és a bevezetőben be is vallott), megfelelő tárgyilagossággal tárja elénk mindkét oldal szélsőségeseit és középutasait egyaránt.
Azért fontos ezt külön kiemelni, mert a könyv nagyrésze az „alapvetően meleg, és mellette keresztény is” radikálisabb és társadalmi-vallási szempontból szeparatista, valamint az „elsősorban keresztény, és amúgy meleg”, az előbbinél jóval konzervatívabb és integrációpárti irányzatok szembeállításával építkezik. Így olvasva a gyakorlataikról és szemléletükről, a radikális csoport teljesen érthető okokból szembesül állandó egyházi rosszallással (finoman fogalmazva), de, részben miattuk is, a másik csoportban erős igényként megfogalmazódó integráció – legalábbis kis hazánkban – még fájdalmasan távolinak látszik.

*Mégpedig kétféle értelemben: egyfelől mindenhova homoszexuális szereplőket látva, ahol csak két azonos nemű szóbaáll egymással; másfelől pedig olyan szituációk fellelésével, amik a meleg társadalomban illetve lelkiéletben kiemelt aktualitással bírnak, különös (lelki) azonosulásra teremtenek lehetőséget, útmutatást vagy enyhülést nyújtanak.