János ​nevében 3 csillagozás

Kereszténység és homoszexualitás: Integrációs kísérletek
Martin C. Putna: János nevében

A kereszténység és a homoszexualitás mind egyéni, mind csoportidentitásként a mai világban egyértelműen egymás esküdt ellenségeinek tűnnek. Vajon feloldható-e valaha az „esküdt ellenség” státusz? A keresztény és a meleg identitás integrációjának kérdését vizsgálja a neves cseh irodalmár (egyébként, ahogy vallja: maga is hívő katolikus és meleg) számos eredeti, szakmai és műfaji tekintetben is igen különböző, nyomtatásban vagy a világhálón megjelent szöveg értelmezésén keresztül.

Tartalomjegyzék

>!
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9788081018718 · Fordította: Csehy Zoltán

Most olvassa 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Martin C. Putna: János nevében

Martin C. Putna: János nevében Kereszténység és homoszexualitás: Integrációs kísérletek

Aki valami provokatívat akar olvasni, az ne ezt a könyvet válassza. Ha pedig ezt választotta, és mégis megbotránkozott, annak érdemes tanulmányozni a Máté 18.7-9-et*. Ritkán látni ilyen tanulmányt, ami ennyire megfelel annak a célnak, amit már az alcímben meghatároz: Putna ugyanis nem tesz mást, mint szépen, tisztán, némi távolságtartással, de maximális felkészültséggel bemutatja a kereszténység és a homoszexualitás integrációs kísérleteit. Beszél a meleg közösségen belüli mozgalmak fejlődéstörténetéről, és azok lelki életre való igényéről, a keresztény (és zsidó) egyházon belüli közeledési kísérletekről, a homoszexuális és homofób kulturális harc kereszttüzében álló bibliai és egyháztörténeti szöveghelyekről – igazából pusztán összegez, de azt tömören és közérthetően. Nehéz is idézni belőle – úgy éreztem, minden mondata lényeges és kihagyhatatlan. Nem visz be új elemeket a témába, és attól is ódzkodik, hogy személyes véleményének hangot adjon, de ez nem is célja. A lényeg, hogy elhozza nekünk, szegény, angol nyelvű szakirodalomtól elszakított közép-európaiaknak e meglepően gazdag és izgalmas témakör alapvető nézeteit, hivatkozásait, adatait. Igazándiból leginkább amolyan baedekernek nevezném, ami (félve mondok ilyet, de) nélkülözhetetlen azok számára, akiket érdekel a téma. És őszintén remélem, hogy minél több gyakorló keresztény is olvassa majd, mert az ilyen és ehhez hasonló tanulmányok nélkül aligha kezdődhet termékeny párbeszéd a felek között. Mondjuk arról, hogy egy érzelmi kapcsolatban miért számít jobban az érzelmi kapcsolat tárgya, mint a módja.

* Ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy pontosan tudnám, mit akar mondani az a passzus… De tanulmányozza, hátha ő megérti…

>!
SignorFormica
Martin C. Putna: János nevében

Martin C. Putna: János nevében Kereszténység és homoszexualitás: Integrációs kísérletek

Mintha egy bántalmazott feleséget olvasnék, aki annak ellenére hiszi, hogy a férje szereti, hogy a pasas rendszeresen félholtra veri.. Jesszus! Mennyi feleslegesen elpazarolt energia, mennyi hamis, ostoba állítás. Platón, Arisztotelész fejét fogná és óvna eme szofista (értsd: álokoskodó) könyvtől.
Mind szövegkritikailag, mind egyháztörténeti, dogmatikai szempontból abszurd idiotizmusok tömkelege, melyek könnyen cáfolhatóak. A technika régi: szemezget mint svédasztalról a szent szövegekből, és így igyekszik érvelni amellett, hogy a biblia (ezen belül a katolikusok!) mennyországa nyitva áll a melegek előtt. Hát nem! A nagyobb baj, hogy ezzel az álláspontjával az egyház és a biblia 2000 éves szexista, homofób, kirekesztő eszmeiségét igyekszik tagadni, mentegetni. Az egyházi hagyomány, ami a szent szövegekkel egyenértékű a katolikusoknál, egyértlmű. A szerző, a szövegekre magukra, azzal a jól bevált módszerrel próbál hivatkozni, hogy nem szó szerint értendőek.. Hanem szimbolikusan. Így aztán nem gond, ha a szavakat nem lehet megváltoztatni, de a jelentésüket önkényesen bármikor. Ha minden szimbolikus, akkor Jézus léte, lénye, a mennyország, az üdvösség, a kegyelem, a megváltás is az? Akkor lehet nem is léteznek csak, mondjuk, lelki szimbólumokként? A katolikusok de más keresztények is a fejüket fognák ekkora provokációra. De ha van ami szó szerinti jelentésű, akkor ki dönti el melyik szó szerinti, melyik szimbolikus? Hát az egyházak. A kör bezárult, na nem mintha a szimbolikus jelentés bizonyítása könnyű lenne. Komoly erőszakot kíván a jelentésen de Máté 5,17-20 odabasszant szegény katolikus melegeknek:
17Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy beteljesítsem. 18Mert bizony, mondom nektek: amíg el nem múlik az ég és a föld, egy i betű vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. 19Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában."
Innentől minden ószövetségi homofób szöveghely érvényes: (a rettenet szövegei: 3Móz 18,22 és 20,13 vagy Róm 1,26-27, 1Kor 6,9 és 1Tim 1,10)
Tehát Pál joggal hivatkozik az ószövetségi helyekre a melegekkel kapcsolatban: Vagy meg kell ölni őket, vagy pokolra jutnak maguk is (szelidebb változat)
Szerencsétlen szerző arra a tagra hasonlít, aki családi okokból belép egy horgászegyesületbe, majd szeretné megváltoztatni azt: Ne fogjunk többé halat.
Sajnos nem érti, hogy az egyház defenzívában van, a világi felvilágosult állam garantálhatja csak a melegek jogait. Ha a keresztényeken múlna (egyházak) ma is lángolnának a máglyák.
Amerikai meleg teológusok a bibliai szimbolizmusból bebizonyították, hogy Jézus meleg volt. Erre más meleg keresztények ezt a radikális teológiát vitatják. Rögtön egymás szemében kis eretnekekké váltak. A bölcsebbje külön egyházakat alapított, van olyan aki egy gigantikus falloszt szeretne emelni templom gyanánt, mert ezt tartja a legadekvátabb Jézusimádó meleg formátumnak. Stb. Stb. Ez szórakoztató is lenne. Ha nem gyengítené a melegek világi jogait. Én inkább azt tanácsolnám a melegeknek, hogy hagyják a fenébe a keresztények mennyországát, ( a pokol ugyebár ma már nem aktuális amúgysem, Ratzinger pápa szerint) és valami más lelki támasz után nézzenek.

A könyv abszurd érvelése a hazugság legitimmá tételén ügyködik. A hermeneutika paródiája. Így nem lehet áthazudni magát senkinek az igazsághoz, mégha jó szándékkal teszi is.

A melegek igazsága odaát van: mindenféle kereszténységtől megszabadított világban. Magam ugyan a nedves puncik nagy rajongója vagyok, de azért szorítok a melegenek.. Hogy elérjék a túlsó partot, ahol nem gyötri őket a kereszténység degenerált bűnközpontú lelkiismerete..

>!
sirszalhasogato P
Martin C. Putna: János nevében

Martin C. Putna: János nevében Kereszténység és homoszexualitás: Integrációs kísérletek

Azzal a céllal csaptam le erre a könyvre pár hónapja, hogy a témát illető szörnyű alulműveltségemen javítsak, de ez végül elég felemás módon sikerült csak.
Putna műve, ha nem is Ádámtól és Évától, kezdi a boncolgatást, de majdnem: Először a hatvanas évek alapvetően két csoportba sorolható mozgalmait veszi sorra, majd áttér ezek politikai-filozófiai hátterére. Ez a szakasz, ami a könyv mintegy harmadát teszi ki, hiányzott nekem a legkevésbé, de kétségkívül 100%-ban új volt, és szükséges is a későbbiek jobb megértéséhez.
Ez után következett a sokkal inkább várt szentírás-tudományi szakasz, először a konzervatív hagyomány által használt érvek megcáfolása – szerintem felemás sikerrel: néhányat sikerült elég meggyőzően semlegesíteni (pl. Szodoma), számosat viszont legfeljebb csak meggyengíteni (ide tartoznak Szent Pál levelei). Majd azok a részek kerültek sorra, amikben vagy történelmileg gyanítható, hogy a szereplők melegek voltak (a római százados esete), vagy teret adnak meleg értelmezésnek* is.
Ezt követően megint egy történeti fejezetet kapunk, meleg-gyanús és homoerotikus előzmények után kutatva a középkortól kezdve: szerzetesrendek, balkáni ortodox barátság-megáldó szertartások, lovagkori költők és modern kori bíborosok között. A dolog ott sántít – illetve ott nyit tágabb perspektívákat érzelmi tekintetben (nézőpont kérdése) –, hogy ezek egyikében sem volt elfogadott a szerelem bármiféle testi kifejeződése.
Majd a meleg-specifikus imádságoskönyvek, sámánista szertartások, keresztény lelkigondozás következik, végül pedig az állami és szentségi házasság, bejegyzett/megáldott élettársi kapcsolat, valamint a gyermekvállalás témakörével zárul a tanulmány. Ez volt a másik érdekesnek ígérkező téma, de itt még a szentírástani fejezethez képest sem kerültünk közelebb bármiféle (teológiailag megalapozott) megoldáshoz.
A szerző ügyesen táncol a két egymásnak feszülő hagyomány között, a tudományosság köpenyébe burkolózva. Bár elkötelezettsége mindkét irányba nyilvánvaló (és a bevezetőben be is vallott), megfelelő tárgyilagossággal tárja elénk mindkét oldal szélsőségeseit és középutasait egyaránt.
Azért fontos ezt külön kiemelni, mert a könyv nagyrésze az „alapvetően meleg, és mellette keresztény is” radikálisabb és társadalmi-vallási szempontból szeparatista, valamint az „elsősorban keresztény, és amúgy meleg”, az előbbinél jóval konzervatívabb és integrációpárti irányzatok szembeállításával építkezik. Így olvasva a gyakorlataikról és szemléletükről, a radikális csoport teljesen érthető okokból szembesül állandó egyházi rosszallással (finoman fogalmazva), de, részben miattuk is, a másik csoportban erős igényként megfogalmazódó integráció – legalábbis kis hazánkban – még fájdalmasan távolinak látszik.

*Mégpedig kétféle értelemben: egyfelől mindenhova homoszexuális szereplőket látva, ahol csak két azonos nemű szóbaáll egymással; másfelől pedig olyan szituációk fellelésével, amik a meleg társadalomban illetve lelkiéletben kiemelt aktualitással bírnak, különös (lelki) azonosulásra teremtenek lehetőséget, útmutatást vagy enyhülést nyújtanak.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

„Ahogy Éva kilépett Ádámból, ahogy Izrael népe átlépett a szolgaságból a szabadságba, ahogy a zsidók kiléptek a babiloni fogságból és ismét hazatértek, ahogy Lázár kilépett a sírjából, hogy folytathassa az életét, úgy lépek át én is – a sivatagból a kertbe, a sötétségből a fénybe, a számkivetésből az otthonomba, a hazugságból az igazságba, az elvetésből az elfogadásba. És magamra veszem a meleg (a leszbikus) nevet. Légy áldott, Uram, aki ilyennek teremtettél.”

Elizabeth Stuart: Daring to Speak Love's Name. A Gay and Lesbian Prayer Book. (Merni kimondani a szerelem nevét. Meleg és leszbikus imádságoskönyv.)

Martin C. Putna: János nevében Kereszténység és homoszexualitás: Integrációs kísérletek

8 hozzászólás
>!
Kuszma P

(David) Nimmson könyve „homocon” abban az értelemben, hogy kesereg azon, hogy a meleg közösség még mindig csendben tűri, hogy a szélesebb mediális tudatban cinikus, kommersz, kizárólag a szex körül forgó sztereotípiákkal reprezentálják, miközben valódi, jobb arca rejtve marad: „Ebben a kulturális áttörést ígérő pillanatban már nem számít radikális aktusnak a meleg férfiak számára előhívni a szexualitásunkat – sokkal inkább az, ha belsőnkre hivatkozunk, mintegy annak alárendelve azt.”

Martin C. Putna: János nevében Kereszténység és homoszexualitás: Integrációs kísérletek

6 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Tomáš Halík: A gyóntató éjszakája
Anselm Grün – Tomáš Halík – Winfried Nonhoff: Távol az Isten
František Lízna: Tovább kell mennem
Zuzana Brabcová: Gyöngyök éve
Sabine Martin: Az ereklyevadász
Miloš Macourek: Mach és Sebesztova az iskolában
Kvĕta Legátová: Szégyenlős szerelem
Josef Škvorecký: Borůvka felügyelő szomorúsága
Alena Ježková: Prágai legendák
Vladimír Páral: A száz százalékos nő