Én ​és Te 11 csillagozás

Martin Buber: Én és Te

Martin Buber író, fordító és filozófus, német és héber nyelven író gondolkodó, a felvilágosodással kezdődött és a II. világháborúval véget ért német-zsidó szellemi szimbiózis utolsó nagy alakja. A huszadik századi gondolkodás számára új utakat nyitó perszonálfilozófiájának alapműve, az Én és Te című esszé 1923-ban jelent meg. Ekkor találta meg gondolkodásának kristályosodási pontját, a dialóguselvet. Filozófiai munkássága abból táplálkozik, hogy az embernek a világ dolgaival találkozván nyitottnak kell lennie minden „másik”-ra, minden „Te”-re, nem lehet merev szokások és rituálék közé zárkóznia. Buber munkássága nemcsak zsidó és keresztény teológusokra volt hatással, gondolataiból természettudósok, pszichológusok és művészek egyaránt merítettek.

>!
Európa, Budapest, 1999
176 oldal · ISBN: 9630765373 · Fordította: Bíró Dániel
>!
Európa, Budapest, 1994
178 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630756994 · Fordította: Bíró Dániel
>!
Európa, Budapest, 1991
176 oldal · ISBN: 9630753111 · Fordította: Bíró Dániel

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Buddha


Kedvencelte 7

Most olvassa 1

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Morpheus P
Martin Buber: Én és Te

Buber a négy alapvető egzisztencialista kérdés közül az elválasztottságra koncentrál ebben a műben, megmutatja, hogyan lehet a két ember közötti elválasztottságot az Én-Te viszonyon keresztül csökkenteni, és azt is, hogy az Én-Az viszonyok hogyan mélyítik ezt a szakadékot áthidalhatatlanná.
Mivel nem vagyok keresztény, a könyv utolsó (és leghosszabb) harmada nem igazán érintett. Engem sokkal jobban érdekelnek az olyan Én-Te kapcsolatok, amelyeknél tapasztalható a Te (azaz a másik ember – esetleg tárgy, növény vagy állat -). Ezek közül az az ember-ember közötti Én-Te kapcsolat a legértékesebb, ahol egyszerre lehetek az Én és a Te is ebben a viszonyrendszerben, és ez az igazi kapcsolat, nem pedig az, amikor dolognak, tárgynak látunk másokat és / vagy mások minket. Mert ez már az Én-Az birodalma, ahol a viszony mindkét oldala lealacsonyít, és nem felemel. Szóval tanultam belőle, oda fogok figyelni ezekre a viszonylatokra.

>!
Chöpp 
Martin Buber: Én és Te

Nem mondom, hogy tökéletesen értettem, de úgy gondolom, kapiskáltam a lényeget.

>!
Biedermann_Izabella P
Martin Buber: Én és Te

Én-Te-Az
Vedd a világot, vágd ketté. Az egyik felét add a barátodnak, a másik felét csavard ki te magad. Az utolsó-utolsó cseppig. A barátod, hívják Franz-nak a biztonság kedvéért, tegyen ugyanígy. Mi lesz ebből? Létfilozófia.
Martin Buber nem csak Franz Rosenzweiggel dialogizált, hanem minden bizonnyal az egész világot dialógusként fogta fel. Az Én és a Te dialógusaként, illetve az Én és az Az dialógusaként. Eredetinek, élőnek, értékesnek az Én-Te dialógust látta, minden abból kihullót, halottat, életét veszítettet az Én-Az dialógusba sorolt.
De mi ez a dialógus? A világot és benne az embert és Istent magát is Buber úgy tudja elképzelni, létüket értelmezni, hogy az az egymáshoz való viszonyban tud egyedül valóságosan megnyilvánulni.
Legfontosabban az Én (ember) és a Te (Isten) ős-egyszerű találkozása, az ember odafordulása, és ennek a Te oldalán megjelenő tükörképe: a megváltás.
A rövidke esszékötet három részéből az első kettő igen jól követhető, a harmadik belevész a kimondhatatlan kimondásának problematikájába. Ennek ellenére szinte tökéletes filozófiai értekezés, mely, minden nehézség ellenére, vonzó színben tünteti fel a hiten és az Istenhez való viszonyon való gondolkodást.
Mindenkinek érdemes elolvasni, aki bizalommal tud lenni az eleve áttekinthetetlenre tervezett iránt, és aki meg tud barátkozni azzal is, hogy nem ért mindent a világból.
„Az Isten és ember közötti kölcsönösség bizonyíthatatlan, ahogyan Isten létezése is bizonyíthatatlan. Aki azonban mer beszélni róla, tanúságot tesz és tanúságot hív elő abból, akihez beszél, jelenbeli és jövőbeli tanúságot.” (Az utószó utolsó mondata.)

>!
Eta IP
Martin Buber: Én és Te

Nagyon jó írás arról, hogyan válik/válhat a Te Az-zá, hogyan tárgyiasul körülöttünk minden – és talán hogyan lehetne ennek ellene tenni.


Népszerű idézetek

>!
Morpheus P

Érzéseink „vannak”; a szeretet történik. Az érzések az emberben laknak; de az ember a szeretetében lakik. Ez nem puszta metafora, hanem maga a valóság: a szeretet nem tapad az Én-re, hogy aztán a Te csak „tartalma”, tárgya legyen, a szeretet az Én és a Te között van. Aki nem tudja ezt, nem tudja az egész lényével – nem ismeri a szeretetet, még ha a szeretetnek tulajdonítja is az érzéseket, melyeket megél, megtapasztal, élvez vagy kinyilvánít. A szeretet a világban ható erő.

19-20. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ember, emberiség · erő · szeretet · világ
>!
Chöpp 

Érzéseink „vannak”; a szeretet történik. Az érzések az emberben laknak; de az ember a szeretetében lakik.

19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
>!
Chöpp 

A világ és én kölcsönösen tartalmazzuk egymást.

113. oldal

>!
Chöpp 

Az az ember szabad, aki önkény nélkül akar.

64. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szabadság
>!
Chöpp 

Nem létezik kétféle ember: de létezik az emberi mivolt kétpólusa. Nincs ember, aki tisztán személy, és nincsen, ki tisztán ego, senki sem teljesen valóságos, senki sem teljesen nem-valóságos.

79-80. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ego
>!
Chöpp 

(…) a rendezett világ nem a világrend.

39. oldal

>!
Chöpp 

A szellem nem az Én-ben van, hanem az Én és Te között. Nem olyan, mint a vér, mely benned kering, hanem mint a levegő, melyben lélegzel.

47. oldal

>!
Chöpp 

(…) ha volna Sátán, nem az volna az, aki Isten ellen dönt,hanem az, aki örökkön-örökké nem dönt.

64. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sátán
2 hozzászólás
>!
Chöpp 

Sors és szabadság jegyesek. A sorssal csak az találkozik, aki megvalósítja a szabadságot.

64. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sors · szabadság

Hasonló könyvek címkék alapján

Ámosz Oz: Hogyan gyógyítsuk a fanatikust
Ámosz Oz: Rímek életre, halálra
Ámosz Oz: Szeretetről, sötétségről
Grigorij Kanovics: Gyertyák a szélben
Popper Péter: Út a tükrökön át
Ronald Zweig: Az aranyvonat
Pearl Abraham: A rabbi lánya
Ámosz Oz: Miháél, Miháél
Ámosz Oz: Barátok között
Efrájim Kishon: A zanyja krausz