Én ​és Te 82% 16 csillagozás

„Aki belép az abszolút viszonyba, azt semmi egyes nem érinti többé, sem a dolgok, sem a lények, sem a Föld, sem az Ég; de minden benne foglaltatik a viszonyban."

A szerző ezen alkotásának több szempontból is nagy jelentőséget tulajdoníthatunk; hisz dialóguselvére esszéjének megjelenését követően számos tudományág épített. A mű alapvetően az ember dialogikus egzisztenciáját térképezi fel – s teszi mindezt oly módon, hogy mindeközben az istenség jelenségével szinkronizálja. Soraiban részletesen elemzi a szubjektum, valamint az objektum viszonyát; elsősorban elválasztottságát – utóbbi tárgyát tekintve néhol viszonylagos egységét, s az emberi létforma központi jelenségeként ezek egymáshoz fűződő kapcsolatát, a világban való lét aspektusainak pedig a relációt, illetve – igen szemléletes módon, s gyönyörű kifejezések használata által – a tapasztalás jelenségét nevezi meg;

„Minden egyetlen szál szövedéke, s már nem így hívják: csillagok és teremtmények és világ, hanem így: érezték és képzetek, sőt akár így: élmények és lekiállapotok. S a képsor alatt ez áll: Egy és Minden. Ezentúl, ha az ember az idegenségben egyszerre eliszonyodik, föl pillant (jobbra vagy balra, ahogyan éppen), és megpillant egy képet. S ott azt látja, hogy az Én a világban benne van, s valójában nincsen is Én, s így a világ nem tehet semmit az Én-nel, és ezzel megnyugszik. Vagy azt látja, hogy a világ az Én-ben benne van, s valójában nincsen is világ, és ezzel megnyugszik. S ha egymásik alkalommal, amikor az idegenségben eliszonyodik, s az Én nyomasztja őt, felpillant, és meglát egy képet. S bármelyiket is látja – mindegy, akár az üres Én van a világgal teletömve, akár a világfolyam csap át fölötte –, megnyugszik. De jön egy pillanat – és e pillanat közel van –: az eliszonyodó ember föltekint, és egy villanásban látja a két képet egyszerre.
És mélyebb iszonyat ragadja meg őt."

Korántsem elhanyagolható jelentőségű írás, bár többet vártam volna attól a filozófustól, aki disszertációját Böhméről írta, hisz a folyamatos elválasztás pusztán egy bizonyos szint eléréséig mondható szükségszerűnek… És nincsenek `és`- ek.

„A szellem nem az Én-ben van, hanem Én és Te között. Nem olyan, mint a vér, mely benned kering, hanem mint a levegő, melyben lélegzel." – 'nefes'; nem két dolog egymástól függő viszonyában, hanem magában a dologban… spoiler
Észrevételemtől függetlenül mégis egyedülálló olvasmányként könyvelhettem el, hiszen Buber sorai olyasfajta gondolati letisztultságot tükröznek, mely nem csak dialóguselvének logikai alapját fekteti le – de az olvasó szószerint gyönyörködik abban…;

„Az eszmék nem trónolnak a fejünk felett, miként nem lakoznak a fejünkben sem, közöttünk járnak, és hozzánk lépnek; szánalmas, aki nem mondja ki az alapszót, de nyomorult, aki ahelyett, hogy kimondaná, az eszméket fogalommal vagy jelszóval szólítja meg, mintha az volna a nevük…“

Letisztult, könnyen követhető, s mindemellett igen érdekes mű; ígyhát természetesen ajánlom…

Buber a négy alapvető egzisztencialista kérdés közül az elválasztottságra koncentrál ebben a műben, megmutatja, hogyan lehet a két ember közötti elválasztottságot az Én-Te viszonyon keresztül csökkenteni, és azt is, hogy az Én-Az viszonyok hogyan mélyítik ezt a szakadékot áthidalhatatlanná.
Mivel nem vagyok keresztény, a könyv utolsó (és leghosszabb) harmada nem igazán érintett. Engem sokkal jobban érdekelnek az olyan Én-Te kapcsolatok, amelyeknél tapasztalható a Te (azaz a másik ember – esetleg tárgy, növény vagy állat -). Ezek közül az az ember-ember közötti Én-Te kapcsolat a legértékesebb, ahol egyszerre lehetek az Én és a Te is ebben a viszonyrendszerben, és ez az igazi kapcsolat, nem pedig az, amikor dolognak, tárgynak látunk másokat és / vagy mások minket. Mert ez már az Én-Az birodalma, ahol a viszony mindkét oldala lealacsonyít, és nem felemel. Szóval tanultam belőle, oda fogok figyelni ezekre a viszonylatokra.

Nem mondom, hogy tökéletesen értettem, de úgy gondolom, kapiskáltam a lényeget.

Én-Te-Az
Vedd a világot, vágd ketté. Az egyik felét add a barátodnak, a másik felét csavard ki te magad. Az utolsó-utolsó cseppig. A barátod, hívják Franz-nak a biztonság kedvéért, tegyen ugyanígy. Mi lesz ebből? Létfilozófia.
Martin Buber nem csak Franz Rosenzweiggel dialogizált, hanem minden bizonnyal az egész világot dialógusként fogta fel. Az Én és a Te dialógusaként, illetve az Én és az Az dialógusaként. Eredetinek, élőnek, értékesnek az Én-Te dialógust látta, minden abból kihullót, halottat, életét veszítettet az Én-Az dialógusba sorolt.
De mi ez a dialógus? A világot és benne az embert és Istent magát is Buber úgy tudja elképzelni, létüket értelmezni, hogy az az egymáshoz való viszonyban tud egyedül valóságosan megnyilvánulni.
Legfontosabban az Én (ember) és a Te (Isten) ős-egyszerű találkozása, az ember odafordulása, és ennek a Te oldalán megjelenő tükörképe: a megváltás.
A rövidke esszékötet három részéből az első kettő igen jól követhető, a harmadik belevész a kimondhatatlan kimondásának problematikájába. Ennek ellenére szinte tökéletes filozófiai értekezés, mely, minden nehézség ellenére, vonzó színben tünteti fel a hiten és az Istenhez való viszonyon való gondolkodást.
Mindenkinek érdemes elolvasni, aki bizalommal tud lenni az eleve áttekinthetetlenre tervezett iránt, és aki meg tud barátkozni azzal is, hogy nem ért mindent a világból.
„Az Isten és ember közötti kölcsönösség bizonyíthatatlan, ahogyan Isten létezése is bizonyíthatatlan. Aki azonban mer beszélni róla, tanúságot tesz és tanúságot hív elő abból, akihez beszél, jelenbeli és jövőbeli tanúságot.” (Az utószó utolsó mondata.)

Nagyon jó írás arról, hogyan válik/válhat a Te Az-zá, hogyan tárgyiasul körülöttünk minden – és talán hogyan lehetne ennek ellene tenni.

Még májusban vizsgára kellett volna elolvasnom, de volt egy érzésem a könyvvel kapcsolatban, hogy ezt én nyugodtan szeretném „ízlelgetni”.
Nagyon tetszik, egyből kedvencek közé került, sokat kell még tanulnom emberségből/emberiségből. Ez a könyv egy újabb mérföldkő nekem ezen az úton.
Mindenkinek szeretettel ajánlom!
Második olvasás után már kegyetlenül vergődtem, nagyon sokat gondolkoztam néhány mondaton. Ebből hamarosan harmadik olvasás is lesz.