Az ​amerikai 25 csillagozás

Egy magának való úriember
Martin Booth: Az amerikai

Az olasz kisvárosban mindenki csak Signor Farfallának, azaz Pillangó úrnak szólítja: azt hiszik, miniatúra-festő, aki apró pillangókról készít minden részletre kiterjedő képeket. A magány és a kivitelezés aprólékossága valóban fontos a munkájában, de a megbízatása sokkal veszélyesebb – és sokkal több pénzt is hoz a konyhára. Nem egy titkosügynök, bérgyilkos próbálta már horogra keríteni hasztalan. Hiszen ő közvetíti a halált – és ebben a szakmában ő a legjobb.
Az Appenninek drámai hegyvonulatai között, a festői szépségű völgyben most mégis megtanulja élvezni az életet: a romantikus lankákat, a középkori óvárost, a finom borokat és a részegítő szerelmet. Ezért hát elhatározza: ez a megbízatása lesz az utolsó. Valaki vagy valakik azonban ismét a nyomában járnak…

Eredeti megjelenés éve: 1990

>!
Athenaeum, Budapest, 2010
432 oldal · ISBN: 9789632931029 · Fordította: Gellért Marcell
>!
Athenaeum, Budapest, 2010
432 oldal · ISBN: 9789632930787 · Fordította: Gellért Marcell

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Mussolini


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 4

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

nyolcadikutas>!
Martin Booth: Az amerikai

Martin Booth: Az amerikai Egy magának való úriember

Lassan hömpölygő és méltóságteljes. Van benne piciny filozófia, gasztronómia, rengeteg Itália, élet és természet szeretet.
Ezek nélkül a történet maga egy novellányi lenne.
Férfiként kicsit untam, egy nő többre juthat vele.
Ja!
És a rengeteg le nem fordított olasz szóért és kifejezésért nagyon haragudtam!

felhőbodorító>!
Martin Booth: Az amerikai

Martin Booth: Az amerikai Egy magának való úriember

A stílusa zseniális. Rajongom az ilyen emberekért, akik miközben a történetet futtatják, mesélnek. Nem mellébeszélnek, hanem teleszövik mindenféle szépségesen csillogó apró részlettel, amik (számomra) letehetetlenné teszik a könyvet.
Két problémám problémám volt vele, az, hogy nem értek egyet a főszereplővel sok mindenben. A főszereplő (aki igazi nevét nem árulja el a műben), végig E/1-ben beszél az életéről. Olyan „nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” érzésem volt. Elég öntörvényű pasas, de ami nem tetszett benne, hogy például azt mondja, hogy amit ő nem tart bűnnek, az nem is az. Nos, ez nem igaz. Habár lehet, hogy ez(ek) csak írói eszközök, de nekem kicsit akkor is elrontották a dolgot.
A második bajom pedig az, hogy szerintem az író néha ellentmond magának. Persze, lehetséges, hogy ezt is direkt csinálja, de nekem azért szúrta a szemem, hogy azt mondja, hogy nincs tévéje, utána pedig azt, hogy a lehetséges betörő ellopná a tévéjét.
Mivel a pasi amolyan titkosügynökhöz illő életet él, és állandóan hangsúlyozza, hogy nem árulhat el sem ezt, sem azt, és néha hazudni is fog.

Mindenképp érdemes elolvasni, utána értékelni fogod a saját (remélhetőleg hozzá mérten nyugis) életedet. És el fogsz menni Olaszországba. ;) =)

dusi>!
Martin Booth: Az amerikai

Martin Booth: Az amerikai Egy magának való úriember

Rendkívül hangulatos, a cselekmény pedig kellemesen sodró, bár nem túl gyors

Nikita>!
Martin Booth: Az amerikai

Martin Booth: Az amerikai Egy magának való úriember

a könyvből készült filmet nem érdemes megnézni, de a könyvet elolvasni nagyon ajánlatos.

1 hozzászólás
Poccahontas>!
Martin Booth: Az amerikai

Martin Booth: Az amerikai Egy magának való úriember

Mint a csillagozásból is kitűnik, az átlagosnál kicsit jobb.
A legnagyobb problémám azzal volt, hogy azt hittem akciódús lesz, mivel akciónak van írva, vagy ha nem akkor annak lett eladva.
Vártam az elején, hogy történik valami, aztán vártam a közepén, de „csak” mesél: a múltról, a jelenről… Aztán már nem is vártam.
Ami még említésre méltó hiba volt, hogy a történelem szót elkezdtem számolni, hányszor említi az író, de aztán abba is hagytam, de szerintem olyan többszáz lett volna a vége.
Hogy pozitívumot is mondjak, mert csak jobb lett az átlagosnál: könnyen olvastatja magát és ezzel nálam sokat javított a hiányosságain. És ahhoz képest sok mondatát tettem idézetbe a molyon!

BlackSheep>!
Martin Booth: Az amerikai

Martin Booth: Az amerikai Egy magának való úriember

Nehezen akart beindulni… illetve egyáltalán be se indult, de mégis annyira erős a hangulata, ami a lassú tempó és a minimálisnál is kevesebb cselekmény ellenére tök jó olvasmánnyá teszi. Ez leginkább a részletgazdag leírásnak köszönhető, amibe került némi lírai többlet is. Plusz a főszereplő is egy jól kitalált figura.
Azért én még mindig jobban szeretem azokat a könyveket, amikben történnek is dolgok, de ha már lassabb tempójút olvasok, az legyen legalább annyira stílusos és hangulatos, mint ez.

robinson P>!
Martin Booth: Az amerikai

Martin Booth: Az amerikai Egy magának való úriember

Valóban, kissé elegánsan lassú,ezért nem 5 csillag, de tényleg hangulatos, a filmre is kíváncsi vagyok azért.

Volk P>!
Martin Booth: Az amerikai

Martin Booth: Az amerikai Egy magának való úriember

Gyűlöltem, hogy nincs konkrét fejezetekre, szekciókra szedve; így soha nem tudtam, hogy hol fejeztem be. X’D Igen, használok könyvjelzőt, de másnál kezdtem olvasni és itthon folytattam, a könyvtári példánnyal, szóval előtte mazsoláznom kellett egy kicsit, hogy hol is jön az a rész, ahol becsuktam.

Ami még nagyon nem nyerte el a tetszésemet, az az, hogy tömött-soros, unalmas. Borzasztó! Mindig úgy kellett magamat rávennem, hogy akkor még 5 oldal…

Kérdezhetitek, hogy miért olvastam, és így is, hogy … [linkeknél]


Népszerű idézetek

tengermadár>!

Szeretem a könyveket. Egy szoba nem is lehet igazán lakályos könyvek nélkül. Ők az emberiség összes tapasztalatának sűrített foglalatai. Ahhoz, hogy valaki teljes életet éljen, sokat kell olvasni. Semmi kedvem szembetalálkozni egy emberevő oroszlánnal az afrikai szavannán, kiugrani egy repülőgépből ejtőernyővel az Arab-tengerbe, kirepülni a világűrbe vagy besorolni egy Gallia ellen induló római légióba, a könyvekkel azonban mindez lehetséges, könnyedén eljuthatok bárhová. Egy könyvben én is engedhetek Salome csábításának, beleszerethetek Marie Duplessisbe, enyém lehet a Kaméliás hölgy, összejöhetek Marilyn Momroe-val, és akár Kleopátrát is levehetem a lábáról. De ugyanígy rabolhatok bankot is, kémkedhetek az ellenség táborában, és meg is ölhetek valakit, ha éppen ehhez támad kedvem.

39. oldal

Martin Booth: Az amerikai Egy magának való úriember

Poccahontas>!

Nem jó, ha valaki a szokások rabjává válik. Megvetem azokat az embereket, akik meghatározott időbeosztással élnek, s olyan pontos menetrend alapján szervezik az életüket, mint a Német Vasúttársaság.
Az ilyen embernek a lelki fejlődése megrekedt valahol a gyerekkorában. Sohasem képes függetleníteni magát a szülői regulák és az iskolai órarend nyújtotta biztonságtól. Ami annak idején a földrajz- vagy a matematikaóra volt, az most a pizzéria vagy a borbély, a munkahelyi kávészünet vagy a reggeli stratégiai értekezlet.
Hogy képes valaki így szabályozni a saját életét, ez teljes rejtély számomra.

120. oldal

Martin Booth: Az amerikai Egy magának való úriember

pável>!

Olaszország a laissez-faire állama, bukolikus anarchia, amelyet a bor szeretete és más vonzalmak irányítanak – a jó ételek, a szex, a szabadság, a gondtalanság, az ahogy tetszik filozófiája, mindenekfölött pedig maga az élet szeretete. A senza formalità vagy a non interferenza akár Olaszország nemzeti jelmondata is lehetne.

Martin Booth: Az amerikai Egy magának való úriember

pável>!

Rómában járt, a Vatikánban. Misén is volt a Szent Péter Bazilikában, amit a szentatya celebrált. Megtisztult lélekkel és két palack La Vie Grand Armagnackal tért vissza. Az őszibarack már leérett, a fa csupaszon áll, eltekintve néhány megkésett gyümölcstől, ami már nem fog beérni. Barack híján prosciuttóval vigasztalódunk – házigazdám vagy fél kilót vágott fel hajszálvékony szeletekre, és gusztusosan elrendezte őket egy tányéron. A saját készletéből való, annak a két tucat sonkának az egyikéből szelte, amit ő maga érlel odalent a pincéjében, ahol úgy sorakoznak egymás mellett a mennyezeten, mint a döglött óriásdenevérek. Ő is füstöli őket – a füstölőkamrája is ott van a pincében. Pedig rendelet tiltja a maszek sonkafüstölést a városhatárokon belül. Ezért is csinálja éjszaka, hajnalban pedig, vagy ha szelesre fordul az idő, vízzel altatja el a parazsat és az izzó faszenet. A rendeletnek persze semmi köze a levegőszennyezéshez: évszázadok óta érvényben van, és arra hivatott, hogy védje az érintett iparosok érdekeit, a prosciutto-készítő céh monopóliumát. – Az amerikaiak barbárok – jelenti ki váratlanul. Már legalább negyedórája csak hallgatunk a gondolatainkba merülve, de ez egyikünket sem zavarja. Már ismerjük annyira egymást, hogy ne kelljen állandóan jártatni a szánkat, mint a vénasszonyoknak. – Igen? És miért? – Egy bárban, a Piazza Navona sarkán láttam két amerikait. Konyakot ittak – ginger ale-lel! Kész istenkáromlás. Merénylet Bacchus ellen. – Mondja ezt egy katolikus pap. – Igaza van… De akkor is… – próbálja magyarázni a bizonyítványát – Vannak normák, amiket vallási hovatartozástól függetlenül be kell tartani. Bocsántkérően felnéz az égre, de a napernyő útját állja a mennybe ható pillantásnak. Benedetto atyának persze ez nem akadály. Biztos vagyok benne, hogy ha szóvá tenném, azt felelné, hogy az Úr átlát a napernyőkön.

Martin Booth: Az amerikai Egy magának való úriember

Kapcsolódó szócikkek: gyömbérsör
Szédültnapraforgó>!

Mindenkinek szüksége van egy menedékre, ahol elrejtőzhet, ha elege van a házastársából, az idegőrlő mindennapos robotból, ha el akar kerülni egy kellemetlen helyzetet vagy egy veszélyes ellenfelet.

181

Martin Booth: Az amerikai Egy magának való úriember

>!

Errefelé az eső is olyan, mint az emberek: nem udvariaskodik, nem bókol és csókol kezet, mint a francia, nem hajlik meg kimért eleganciával, mint az angol – a nemi vonzalom látszatát is nagy ívben kerülve –, és nem hetvenkedik, mint az amerikai tengerész partraszálláskor. Itt az eső is szenvedélyes. Nem úgy jön, mint a trópusokon, mintha dézsából öntenék, de nem is szitál nyomasztó egyhangúsággal, mint a ködös Albionban, nem szipog, mint a náthás, akinek folyton csurog az orra. Úgy csap le az égből, mint egy nyílzápor vagy dárdaeső, mély krátereket üt a porba, és másodpercek alatt csillag alakú pacákkal borítja be az utcák és a terek nap hevítette kockaköveit. A föld pedig, ahelyett, hogy megadná magát az elemi túlerőnek, ujjongva fogadja a kihívást. Ahogy alábbhagy a sistergő zápor, hallani, amint mohón, szürcsölve issza be a lezúdult vizet.

226. oldal

Martin Booth: Az amerikai Egy magának való úriember

pável>!

Noël Coward remek dala, mely arról szól, hogy délben csak a veszett kutyák és az angolok merészkednek ki a napfényre, rám nem áll.

Martin Booth: Az amerikai Egy magának való úriember

pável>!

A merénylet nem gyilkosság. A hentes nem gyilkosa a birkáknak. A húsukért öli le őket. Ez része az élet és a halál körkörös folyamatának. Ahogy az én munkám is. Olyan vagyok, mint az állatorvos, aki fecskendőkkel, injekciós tűkkel és töltött fegyverrel indul el a farmra a rendelőjéből, ha kihívják egy esethez. Ha egy ló eltörte a lábát, lelövi, és egy injekcióval elaltatja a ház négylábú kedvencét, hogy megkímélje a méltatlan szenvedéstől. A taláros testületek nagyra becsült tagjai sem különbek nálam ebben a tekintetben. A merényletek esetében legalább megspóroljuk a hosszadalmas igazságszolgáltatási procedúrát.

Martin Booth: Az amerikai Egy magának való úriember

Kapcsolódó szócikkek: juh
2 hozzászólás
Szédültnapraforgó>!

A pokol a szeretet nélküli élet. A reménység nélküli élet. A pokol a magány.

268. oldal

Martin Booth: Az amerikai Egy magának való úriember

Szédültnapraforgó>!

Márpedig a jövőt csakis drasztikus változásokkal lehet formálni, nem a kormányok és a jog fontolva haladó, mindig kompromisszumkész félreformjaival. Ahhoz, hogy megépítsük Noé bárkáját, özönvíz kell; csak vulkánkitörések hoznak létre új szigeteket; járványok nélkül nem fejlesztünk ki csodagyógyszereket. Csak merényletekkel lehet megváltoztatni a történelem menetét.

314. oldal

Martin Booth: Az amerikai Egy magának való úriember


Hasonló könyvek címkék alapján

Gregg Hurwitz: Kíméletlen
Mario Puzo: A Keresztapa
Tom Wood: A játszma
Mosonyi Mara: Olmec
Donato Carrisi: A sötétség vadásza
Donato Carrisi: Démoni suttogás
Agatha Christie: Gyilkosság a paplakban
Carrie Cooper: A szemtanú
Jeffery Deaver: A koporsótáncos
Stephen King: Billy Summers