Találkozások ​Háza 18 csillagozás

Martin Amis: Találkozások Háza

Egy ​turistahajó úszik a Jenyiszej folyón – úti célja az a sarkköri vidék, ahol a Sztálin-korban hatalmas fegyenctáborok voltak. S a „turisták” egyike, miközben közelednek a Norlaghoz, ahol valamikor a második világháború után raboskodott, hosszú levelet ír a lányának. Aki már amerikai. Sőt: tipikus amerikai. Vagyis semmit sem érthet abból, amit egy orosz – egy oroszországi zsidó – tett, kényszerből vagy akár szabad akaratból, a negyvenes-ötvenes-hatvanas években. Neki ír számadást a halála előtt. Élete nagy bűnét – a magyarázhatatlant – magyarázza. Hogy miért erőszakolta meg azt a nőt, akit egész életében szeretett. S a másik magyarázhatatlant: Oroszországot, a gulagot, az „orosz istent”, az „orosz kegyetlenséget”.

Izzó intenzitású szerelmes regény Martin Amis új műve: a Szovjetunióban lehetséges – és lehetetlen – szerelem regénye, meg a testvéri szereteté és a testvérféltékenységé. És izzó intenzitású történelmi regény, melynek hősei átélik a harmincas évek terrorját, a… (tovább)

Eredeti mű: Martin Amis: House of Meetings

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Európa, Budapest, 2008
246 oldal · ISBN: 9789630784689 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

Oroszország


Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
Ibanez MP
Martin Amis: Találkozások Háza

„Valaki mondja ki, hogy sajnálja. Valaki mondja nekem, hogy sajnálja.”

Ez is egy nagyon jó könyv, csak nagyon más. Nekem megvallom, nem tetszett az írói stílus, én is hiányoltam valamit, talán a gördülékenységet, hogy az egész szépen hullámozzon előre és vigyen a hátán magával. Ehelyett a „csónakom” folyton beleütközött valamibe, megzavart vagy néha „elaludtam”. De mégis azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon jó a könyv, éreztem olvasás közben is, hogy szinte minden a helyén van, csak annyira szokatlan volt számomra a stílus, hogy nem tudta magát megkedveltetni igazán (de ez az író és a könyv értékéből nem vonhat le semmit).

„Mert a pénz szabadság, akár politikai szabadság is, ők pedig feladták a szabadságban való hinni akarást. Jobb, ha senkinek nincs – se pénze, se szabadsága.”

A történet a jelen és a múlt között csapong, persze a múlt az érdekesebb, hiszen a gulág túléléséről szól. Néha ide-oda csapong az író benne, belehoz olyan megjegyzéseket-apróságokat, aminek úgy igazából sok értelme nincs (na ezek voltak a csónaknak ütődések :-D). A szereplőket nem lehet megkedvelni, a mesélőn érezzük, hogy nincs vele rendben (alapjából se) minden, ráadásul már az elején megkapjuk, hogy miként is viselkedett a háború idején (de legalább őszinte). Mondjuk az milyen durva, hogy végigharcolja valaki a második világháborút, védve a hazáját, aztán erre az a köszönet, hogy elküldik a gulágra… Nem éltem volna az oroszoknál azokban az évtizedekben, hihetetlen, mi ment ott végbe és senki se tett semmit (mint ahogy ma Észak-Korea esetében se tesz senki semmit)…

„Igen megdöbbentett és igen megvigasztalt, hogy saját bevallása szerint tíz évbe telt neki erkölcsileg felépülni az első világháborúból. Nekem hosszabb időbe telt felépülni a másodikból. Ő egy évtizedig lábadozott egy szigeten a Földközi-tengeren. Én ezt az időt a sarkkörön töltöttem, büntetőtelepen.”

„Körülöttem szürcsölés és öblögetés halk, de egyöntetű hangja hallatszott. Bátorítóan érzékinek is tűnhetett volna, ha az ember nem tudta, mi az. De én tudtam. Háromszáz ember hangja, akik esznek álmukban.”

Aztán ott van a testvér, Lev, valamiért őt se tudtam megkedvelni, pedig adott volna, a csúnya testvér, aki ráadásul harcolni se akar önmagáért (se) a gulágon… A jelleme nem volt annyira letisztázva, illetve nem volt semmi olyan adalék, ami eszményivé, hősiessé tehette volna, így nem is vált szimpatikussá. A harmadik főhős pedig, Zoja, a bevállalós orosz ku…, akarom mondani nő, aki utána az első vágyakozik, a második meg feleségül vesz. Na, az ő sorsa meg végképp nem érdekelt, főleg, hogy elég szépen végigélte azokat az éveket, míg a férje a gulágon senyvedett.

„A szabály: ez a dolog, mint minden más, nem az, aminek látszik, csak annyi biztos, hogy rosszabb annál, aminek látszik.”

Nem is a szereplők, nem is a gulág életérzés „morzsái” emelik ki ezt a könyvet, inkább a sorokban rejlő bemutatás, hogy milyen is oda születni, ott élni, oda visszatérni, mit jelent orosznak lenni (bár nem tudom, mennyire szavahihető az író meglátása, de engem eléggé meggyőzött) és úgy általában, hogy mi hibádzik az oroszokban.

„Oroszországban mindenki mindent egyre korábban kezd. Mert nincs sok idő.”

„Oroszország megtanult mászni, és megtanult futni. De sosem tanult meg járni.”

>!
ppeva P
Martin Amis: Találkozások Háza

A fülszöveg teli van olyan szavakkal, amikre azonnal ugrok: Jenyiszej, sarkköri vidék, Sztálin-kor, fegyenctábor, Norlag. Nem véletlen, hogy már egy ideje ott várakozott a várólistámon. Egyik mondatával azért vitatkoznék, nem nevezném „izzó intenzitású szerelmes regény”-nek…
Nagyon kemény könyv volt. „Tudatlanul” kezdtem neki az olvasásnak, nem ismertem még Martin Amist. Sikerült is megvezetnie: el tudtam hinni neki, hogy álruhás oroszként írta a könyvét… Most aztán jó össze vagyok zavarodva.
Amivel kicsit elégedetlen voltam, az a kötet keretét képező levél vagy napló címzettje, a főszereplő nevelt lánya. Ez a szál nekem nagyon hiányos, esetleges volt, kis utalásokból lehetett valamit összerakni belőle.

1 hozzászólás
>!
cseri P
Martin Amis: Találkozások Háza

Nem vagyok most túl jó passzban olvasásilag. Ezt a könyvet még tavaly kezdtem, most befejeztem becsülettel, de elég érdektelen volt.

>!
Panelmacska
Martin Amis: Találkozások Háza

Ez megint olyan könyv, amit inkább csak éreztem, mint értettem. E. L. Doctorow kapcsán éreztem nagyon hasonlót. Szép „képek”, szép nyelvezet, sok költőiség, filozofikusság… Maradnak fehér foltok, de ezeken szépen átvezet a stílussal. Egy újabb jó példa, hogy a durva, vulgáris dolgok is megszólaltathatók olyan stílusban, hogy az nem undort, visszatetszést szül. Persze lehet, hogy mindezt csak én látom bele, és másnak kristálytisztán átjött, hogy miről is van szó.

>!
postmodjane
Martin Amis: Találkozások Háza

Utánanéztem a regény életrajzi hátterének.
Amis a szövegen dolgozva Uruguayban élt, feleségével és lányaival, teljesen stressz nélkül.
„So I had to do my suffering on the page and, Christ, did I do it.” – nyilatkozta….
Valóban: a szovjet gulág szenvedéseinek megjelenítése elhessegethette a túlzóan giccses és idilli gondolatokat, életérzést.
A történet középpontjában egy testvérpár áll, akik rabokká válnak, mindvégig ugyanazt a nőt szerették. A találkozások nem kizárólag a találkozások házában zajlanak, a családtagok papíron is kapcsolatot tartanak egymással; olyannyira, hogy a kerettörténetet az egyik testvér a kizárólag Amerikában nevelkedett lányának szóló levele adja.
Tetszett, tetszett, de valami mégis hiányzott.


Népszerű idézetek

>!
Ibanez MP

Oroszország megtanult mászni, és megtanult futni. De sosem tanult meg járni.

Kapcsolódó szócikkek: Oroszország
>!
lalalac

Te is letudtad a magad részét az orosz regényekből: akárhányszor felbukkan egy új szereplő, a cselekmény megtorpan, és hirtelen a nagyszüleiről olvasol.

38. oldal (Európa, 2008)

>!
postmodjane

Minél intelligensebb az ember, annál hajlamosabb a depresszióra.

Európa, 2008., 167.

Kapcsolódó szócikkek: depresszió
>!
lalalac

Egy kivételesen vonzó, fiatal nőt fogok leírni, és a tapasztalatom azt súgja, nem fog neked tetszeni, mert te is az vagy. Biztosan azt hiszed, kinőttél belőle – az irigységből; csakhogy az evolúció nem egy délután műve.

40. oldal (Európa, 2008)

>!
ppeva P

Kedves Venus!
Ha igaz, amit mondanak, és a hazám valóban haldoklik, akkor talán én meg tudom mondani nekik, miért. Tudod, kicsim, a lelkiismeret létfontosságú szerve a testnek, nem csupán egy kiegészítő, mint a mandula vagy az orrmandula.

(első mondat)

>!
Ibanez MP

Oroszországban mindenki mindent egyre korábban kezd. Mert nincs sok idő.

>!
helra

Biztosan emlékszel a „bizonyítékomra” Isten nemlétéről, amit 2001 őszén kereteztettem be, és hogy mennyire elégedett voltam vele. „Felejtsük most el az éhínséget, árvizet, pestist és háborút: ha Isten igazán törődne velünk, sosem adta volna nekünk a vallást.”

>!
csillykelemen

Gyanítom, hogy a lelkiismeret létfontosságú szerv. Ha oda van, te is oda vagy.

211. oldal

Kapcsolódó szócikkek: lelkiismeret
>!
ppeva P

Mennyit kérdezgetted tőlem, hogy miért nem tudok „megnyílni”, miért olyan nehéz „kiönteni a lelkemet” meg „kiengedni a gőzt” meg hasonlók. Nos, az én múltammal az ember leginkább azokért a pillanatokért él, amikor nem kell gondolnia rá – márpedig amikor beszélek róla, akkor ezt bajos megtenni.

7. oldal

1 hozzászólás
>!
ppeva P

1946 és 1957 között két almát ettem, egyet 1949-ben és egyet 1955-ben. Most az volt az elvem, hogy ha törik, ha szakad, naponta egy almát meg kell ennem. A férfi, aki eladta nekem, tisztában volt vele, hogy a Szovjetunióban a friss gyümölcs ínyencség. Arról viszont teljesen eltért a véleményünk, hogy mi az alma. a sorban felismerés és bizalmatlanság hullámzott. Ha ötven orosz állt a sorban, közülük hét-nyolc járt „ott”. Másik hét-nyolc segítette őket oda. Összenéztem azokkal, akik egyetértettek velem abban, mi az alma. Megettem mindent, a magházat, a magokat, a szárat.

152. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ben Macintyre: Kém a csapatban
John le Carré: Csapda
David Szalay: Az ártatlanság
James Herriot: Minden élő az ég alatt
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Gerald Durrell: Istenek kertje
Peter Shaffer: Equus / Amadeus
Tibor Fischer: A béka segge alatt