Koba, ​a rettenetes 6 csillagozás

Martin Amis: Koba, a rettenetes

„Könnyű ​volt viccelődni a kommunizmuson. Az oroszok is mindig viccelődtek rajta” – írja Martin Amis csodálkozva, s ennek a csodálkozásnak a motívuma egész könyvén végighúzódik. Miért van az, hogy míg a XX. század másik népirtó ideológiája és rendszere, a fasizmus nem tűri a viccet, addig a bolsevizmuson ma is lehet nevetni? Embermilliók váltak az áldozatává, és mégis tudunk róla viccesen beszélni. S ami legalább ugyanolyan fogós kérdés: hogyan lehetséges, hogy amikor az érdeklődő és művelt nyugati olvasó már jó ideje jóformán mindent tudhatott a Szovjetunióról, a Gulagról, az éhínségekről, a koncepciós perekről, a „szabad világ” értelmiségének jelentős része még mindig jóindulattal szemlélte a kommunista „kísérletet”? A neves angol regényíró ezekre a kérdésekre keresi a választ új könyvében, amely egyszerre memoár (apja, a szintén regényíró Kingsley Amis is tizenöt éven át kommunistának vallotta magát, úgyhogy Martin testközelből láthatta egy angol értelmiségi útját a kommunista… (tovább)

Eredeti cím: Koba the Dread

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Európa, Budapest, 2004
360 oldal · ISBN: 9630775352 · Fordította: M. Nagy Miklós

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Sztálin

Helyszínek népszerűség szerint

Szovjetunió


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Martin Amis: Koba, a rettenetes

Nehezen kategorizálható könyv ez. Egyrészt nyilvánvaló jelek vannak arra, hogy történelmi munkát tartunk a kezünkben: nincsen benne egy szem fiktív szereplő sem (bárcsak fiktívek lennének ezek a szereplők!), nincs történet, és a kötet kizárólag bizonyítható tényeket használ fel (ami nem jelenti azt, hogy két ellentétes érzeményű történész ne tudna halálosan összeveszni ezen tények tényszerűségén). Másrészt Amis rengeteg energiát fektet abba, hogy kötetének témáját, a sztálinizmust saját személyes kontextusába helyezze, így kitágítva annak hatósugarát. Ez a könyv ugyanis nem csak a sztálinizmusról szól, hanem arról is, hogyan tudtak a marxista-leninista tételek ilyen masszívan hatni a nyugat-európai értelmiségre – különös tekintettel Kingsley Amisre, Martin Amis édesapjára, aki tizenöt éven át volt a kommunizmus lelkes szószólója, a rendszer minden jól látható (illetőleg mai szemmel jól látható) anomáliája ellenére. Ilyen értelemben véve tehát ez az emberi vakság könyve is. És azé a (talán értetlenségből fakadó?) dühé, ami szemmel láthatóan lépten-nyomon elfogja Amist: hogy az ő okos, művelt apját az orránál fogva vezették. És minden bizonnyal van némi terápiás elem is ebben a könyvben – a fortyogó düh levezetésének igénye.

Merthogy ez egy végtelenül, tulajdonképpen sportszerűtlenül mérges kis könyv. És legfőbb célja, hogy minket is mérgessé tegyen*. Egy történész ezt nem tehetné meg, de Amis szépíróként igen: borzongató élességgel megszerkesztett, merész, vitaindító következtetései úgy zubognak M. Nagy Miklós költői igényű fordításában, hogy az valami perverz módon gyönyörű. Meg persze iszonyatos. Azt pedig nagyon tanulságos volt megfigyelni, miképpen katalizálják a tipikusan szépírói trükkök (például a szövegből való kibeszélés és a személyes analógiák megteremtése) a tudományos szöveget. Paradox talán, de amellett, hogy átérezhetőbbé tették, még valahogy hitelesebbé is. Érintve érzem magam – aminek következtében momentán nagyon utálom Sztálint. Ami nem tűnik olyan nagy bajnak.

* „Oh, hogyha szétönthetném köztetek / Azt a szilaj, veszett gyülöletet” – így március idusán különösen stílszerű.


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

A nagy történelmi szörnyetegek gyerekkoráról szóló beszámolók mindig hétköznapiak. Ahelyett, hogy valami olyasmit mondhatnánk: „X.-et krokodilok nevelték fel egy Kuala Lumpur-i vízülepítő gödörben”, szó esik bennük egy anyáról, egy apáról, testvérekről, házról, otthonról.

>!
Kuszma P

Sztálin és Hitler egyaránt félt az intelligens nőktől. Sztálin: „egy gondolkodó nő… olyan, mint egy gondolkodó hering: csupa bőr és szálka.” Hitler: „Egy intelligens férfinak primitív és ostoba nő való.” (…) Általában véve a nácizmus – s szintúgy a bolsevizmus – a kripto-homoszexualitás zavarodottságát sugározza, a rejtett, el nem ismert homoszexualitást – innen a keménység kultusza s az, hogy programszerűen elnyomnak minden nőies tulajdonságot. Mind a heteroszexualitás, mint a homoszexualitás tiszta ügy; de a kettő közti területen felgyülemlik az erőszak.

Kapcsolódó szócikkek: Adolf Hitler
60 hozzászólás
>!
Kuszma P

Tibor mindig későn kelt, és Kingsley egyszer panaszkodott Ninának emiatt. Nina pedig azt felelte, hogy a férjének néha látnia kell a hajnal első jeleit, mielőtt egyáltalán megpróbál elaludni. Még Angliában is. „Teljesen biztosnak kell lennie benne – mondta Nina –, hogy aznap éjjel nem jönnek érte.”
Ezt mi nem érthetjük meg, és nincs is rá okunk, hogy megérthessük. Nagyon meg kell erőltetnünk a képzeletünket, hogy valamelyest is felfoghassuk, ahogy Vaszilij Grosszman írja, „ezt a félelmet, amely bíbor betűkkel van írva Moszkva ólomszürke egére – ezt a borzalmas félelmet az államtól”.

8 hozzászólás
>!
Kuszma P

Sztálin egyebek közt megkérdezte az anyját, hogy miért verték gyerekkorában. Az anyja pedig azt felelte: „Ennek köszönheted, hogy ilyen komoly ember lett belőled.”

Kapcsolódó szócikkek: Sztálin
15 hozzászólás
>!
Kuszma P

Az ideológia katasztrofális fúziót hoz létre: az erőszak és az igazságosság érzetének fúzióját – a folttalan kegyetlenséget.

2 hozzászólás
>!
Kuszma P

Sztálin is gyűlölte az entellektüeleket, de őt izgatta is a szépirodalom, és a maga bumfordi módján érzéke is volt hozzá. Híres és sokat gúnyolt megjegyzése, miszerint „az írók a lélek mérnökei”, nem egyszerűen egy hatalmas ostobaság, hanem pontos megfogalmazása a szándékának: hogy mik legyenek az írók az uralma alatt.

9 hozzászólás
>!
márti

Mindenki tud Auschwitzról és Belsenről. Senki sem tud Vorkutáról és Szolovkiról.
Mindenki tud Himmlerről és Eichmannról. Senki sem tud Jezsovról és Dzerzsinszkijről.
Mindenki tud a holokauszt hatmilliójáról. Senki sem tud az éhségterror hatmilliójáról.

327. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Auschwitz
5 hozzászólás
>!
Kuszma P

Az 1937-es Népszámlálási Bizottság tagjait azért lőtték agyon, mert „áruló módon a Szovjetunió lakosságának csökkentésén mesterkedtek”.
Íme, a sztálinizmus: negatív tökéletesség.

1 hozzászólás
>!
Kuszma P

Robert Concquest egyszer megjegyezte, hogy „érdekes kis kötetet lehetne összeállítani Sztálin, Castro, Mao és Ho Si Minh verseiből, A. Hitler illusztrációival”. Húszéves korára, miután művészi ábrándjai szertefoszlottak, Hitler csavargó lett: parkokban aludt, ingyen levesért áll sorba. Ha csak egy kicsivel több tehetség szorult volna belé, talán nem egy bunkerban öli meg magát, hanem egy lakályos kis klagenfurti műteremben.

2 hozzászólás
>!
Kuszma P

Ny. V. Kirilenko (aki ügyész volt az eszerek tárgyalásán, és egy ideig igazságügyi népbiztos) úgy tartotta, hogy a törvények képmutatók. „A burzsoá tudomány egyik legelterjedtebb okoskodása, hogy a bíróság… olyan intézmény, melynek feladata valamiféle speciális »igazság« megvalósítása, amely az osztályok fölött áll… »győzedelmeskedjen az igazság a bíróságokon« – aligha lehet ennél keserűbben gúnyt űzni a valóságból.” 1938 júliusában Sztálin kapott egy százharmincnyolc névből álló listát; az „agyonlőni mind a 138-at” szavak állnak az aláírása mellett. Kirilenko neve is rajta volt ezen a listán. A tárgyalása húsz percig tartott (a minimális papírmunka), és a jegyzőkönyv tizenkilenc sorból állt. Vajon meg volt elégedve a képmutatás hiányával?

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene
Martha Schad: Sztálin lánya
Rosemary Sullivan: Sztálin lánya
Anatolij Zsigulin: Fekete kövek
Alison Weir: Lady Jane
Alison Weir: Lady Elizabeth
Anthony Burgess: Gyilkosság Deptfordban
Bódy Gábor: Egybegyűjtött filmművészeti írások 1.
Diane Setterfield: A tizenharmadik történet
J. G. Ballard: A Nap birodalma