All ​Systems Red (The Murderbot Diaries 1.) 19 csillagozás

Martha Wells: All Systems Red Martha Wells: All Systems Red

A murderous android discovers itself in All Systems Red, a tense science fiction adventure by Martha Wells that blends HBO's Westworld with Iain M. Banks' Culture books.

In a corporate-dominated spacefaring future, planetary missions must be approved and supplied by the Company. Exploratory teams are accompanied by Company-supplied security androids, for their own safety.

But in a society where contracts are awarded to the lowest bidder, safety isn’t a primary concern.

On a distant planet, a team of scientists are conducting surface tests, shadowed by their Company-supplied ‘droid — a self-aware SecUnit that has hacked its own governor module, and refers to itself (though never out loud) as “Murderbot.” Scornful of humans, all it really wants is to be left alone long enough to figure out who it is.

But when a neighboring mission goes dark, it's up to the scientists and their Murderbot to get to the truth.

>!
Tom Doherty Associates, New York, 2017
152 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780765397539
>!
Tor Books, New York, 2017
144 oldal · ISBN: 9780765397522
>!
ASIN: B076X98RLL · Felolvasta: Kevin R. Free

3 további kiadás


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Öldöklő · Murderbot


Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

phetei P>!
Martha Wells: All Systems Red

Martha Wells kisregénye sokszor jött velem szembe a külföldi értékelések és könyvismertető cikkek böngészése közben, pozitív visszhangja van, több díjra jelölték, nagyon jól áll a Goodreadsen is. Hamarosan magyarul is megjelenik így hirtelen felindulástól vezérelve, miért is ne felkiáltással rávetettem magam, mikor meg jött az email a Tor könyvklubjából, hogy tessék itt van ingyen spoiler.

A jó hangulatú, könnyed és ígéretes kezdést azonban gyors ütemű visszaesés majd zuhanás követi, kritikus rendszerhiba lép fel a könyv majd minden aspektusában. A szöveg jól olvasható, egyszerű és könnyű, ugyanakkor hemzseg az egymásra halmozódó szóismétlésektől. A világépítésre nem jut túl sok idő, így néha olyan dolgokkal szembesülünk, hogy valami csak úgy be van dobva elénk a háttérről, tessék ez van. Nyilván korlátokat jelent a kisregény formátum is, de biztosan lehet ezt elegánsabban csinálni. A karakterek érdektelenek, megnyilvánulásaik esetlegesek, szerepük vázlatos és homályos. A főszereplő Murderbot rácsodálkozása az eseményekre és bizonyos szociális helyzetekre ugyan néha vicces momentumokat eredményez, de ezek egyáltalán nem adnak olyan drámai katarzist, mint ami kihozható lenne ezekből. A történet egyszerű, sablonos, tele van csak úgy ezt most idelökjük jellegű helyzetekkel és megoldásokkal, hogy aztán egy végletekig banális záró jelenetbe torkolljon.

A Murderbot Diaries sorozat cím alapján felmerült bennem, hogy a történet nagyobb mennyiségben tartalmaz fizikai erőszakot és az átlagnál magasabb lesz benne az egy oldalra jutó holttestek száma, erről azonban szó sincs, aki ilyesmit keres az nyugodtan lapozhat is tovább. spoiler

Ha valaki egy délutáni limonádét keres, amivel el lehet ütni az időt és nem kell rajta megerőltetnie magát akkor még arra akár jó is lehet, de amúgy meh.
spoiler

Noro >!
Martha Wells: All Systems Red

…Ennyi?

Sejtem én, miért sztárolják így GyilokBot történetét: mert a szegény, elnyomott kiborg kisebbségnek megmutatja az érzékeny, emberi oldalát. És ez most trendi. Nem is lenne vele semmi baj, de ennyi emberséget szerintem Schwarzi is mutatott a Terminátor Kettőben. (Vagy Ötös Robot a Rövidzárlatban, de az egy teljesen más típus :D) Egy 2018-as könyvecskétől azonban ennyi nekem nem elég.
Nem kicsit félrevezető a történet egész tálalása. Az első mondatból megtudjuk, hogy a főhős nem sorozatgyilkos. De miért is kéne annak lennie? Mert egy fegyveres kiborg, kis programhibával? (Kiborg a szó terminátori, nem a robotzsarui értelmében: gépi alapra épített élő szövet.) Az ember azt várja, hogy ez a „nem sorozatgyilkos” dilemma végigkíséri az egész történetet, pedig csak egy hangzatos felütés, semmi több. GyilokBot legnagyobb lelki problémája az, hogy lámpalázas lesz, ha emberekkel kell beszélnie. Ami elsőre jó poén, de csak egyszer. GyB figurája nem más, mint egy kissé excentrikus, de egyéb vonásaiban teljesen archetipikus vonakodó hős. Akit körülvesznek az indokolatlan(?) előítéletek, de a szerző ezekkel sem kezd semmi eredetit.
Mi marad? Egy helyenként ígéretes, de összecsapott végű kaland-kisregény, amelynek erősebb részei leginkább talán a Nyolcadik utas hangulatát idézik fel. Egy kutató expedíció egy idegen bolygón rejtélyes eseményekbe botlik, szabotázs miatt elszigetelődik a külvilágtól, és nincs felkészülve a probléma megoldására. Már alapból sem egy sziporkázó történet, de az átlagos szintet megütné, ha legalább a bolygón történtek befejezése rendesen ki lenne dolgozva.

1 hozzászólás
ViraMors P>!
Martha Wells: All Systems Red

That’s a human thing to do. Constructs aren’t that stupid.

A könyv legeleje nagyon tetszett, aztán egy darabig folyamatosan felbosszantott, a végére pedig többé-kevésbé jól elszórakoztam.
Adott a spoiler biztonsági android, ami valamikor, történetünk kezdete előtt feltörte a saját biztonsági egységét, azóta tessék-lássék végzi a dolgát, de igazából köszöni jól megvan az emberek nélkül, igazán békén hagyhatnák úgy mindörökre. Persze nem hagyják. Az emberek – legalábbis ezek az emberek – nem olyanok. Meg a körülmények sem. Valaki, valamiért nagyon ki akarja irtani a teljes bandát. Emberestül, androidostul spoiler
Igazából remekül elvoltam a különböző szituációs jelenetekkel, amikor az android próbált rájönni, mit is kezdjen a rendhagyó emberekkel, az emberek meg arra, hogy mit kezdjenek a rendhagyó androiddal. Néha mondjuk kissé önismétlésbe fulladtak ezek a részek, de jobbára szórakoztatóan bizonytalanok és szeleburdiak tudtak lenni.
Sajnos mindez csak egy részét teszi ki a kisregénynek, maradt még egy csomó narráció, ami hiába indított érdekesen és szemtelenül, nem sokkal később zavaróan körülményessé vált, és volt egy szakasza a könyvnek, amikor oldalanként akartam valami egészen másba kezdeni, annyira bosszantott. Ami viszont ennél is jobban zavart, az a világépítés, pontosabban annak összevisszasága. Ide-kap, oda-kap ezt-azt már-már véletlenszerűen elmond, máshol elejt pár információmorzsát, de a végeredményt legalább annyira lyukasnak és hiányosnak éreztem, mint hőseink azt a bizonyos térképet…

Nem volt ez rossz, kíváncsi leszek a folytatásra is, de azért azt hiszem, lehetett volna még csiszolgatni rajta.

6 hozzászólás
csilla123>!
Martha Wells: All Systems Red

Nem igazán tudom eldönteni, hogy tetszett-e ez a könyv vagy sem. A történet semmiféle újdonságot nem tartogatott, annyira középszerű és elcsépelt, hogy rossz volt olvasni. Egész végig vártam valamire, ami majd ráébreszt, hogy miért akkora a hype ekörül a könyv körül, de sajnos semmi sem történt. Az egyetlen mondhatni egyediség benne, hogy a főszereplő nem ember, hanem egy sorozatimádó android. Szerettem a karakterét ez tény, ő az egyetlen ok, amiért nem csak fél csillagot kap a könyv, de őt leszámítva semmi… A folytatás érdekel, mert kíváncsi vagyok mi fog történni még vele, hátha az írónőnek sikerül egy kis eredetiséget beleszőnie a cselekménybe (és amúgy sem hosszúak a könyvek), de azt kell, hogy mondjam, hogy ez a kezdés összességében nagy csalódás volt.

4 hozzászólás
littlelinda P>!
Martha Wells: All Systems Red

Ez a kisregény szerintem leginkább azoknak fog tetszeni, akik (mint én) hadilábon állnak a hardcore sci-fivel, és inkább a könnyebb, szórakoztató fajtát szeretik. A The Murderbot Diaries sorozat cím valóban kicsi félrevezető, énis több erőszakra számítottam, de szerintem így is teljesen élvezhető volt a történet. MurderBot nagyon jó fej volt, bírtam az iróniáját és a közömbösségét, sok vicces helyzetet teremtett az, hogy képtelen volt normálisan kommunikálni az emberekkel, és hogy nem akart megnyílni előttük. Szerintem a történet is érdekes volt, az izgalmassága ugyan hullámzott, és kicsit sajnáltam, hogy a végső csatáról nem volt konkrét leírás, de egy rövid, szórakoztató történetnek teljesen jó volt. Tetszett a kiborg ábrázolás, Wells nagyon jól jelenítette meg MurderBot emberi és gépi oldalát is. Sajnos a végével nem teljesen vagyok kibékülve, de azt is megértem, miért lett ez, hiszen a végére spoiler. Valaki írta előttem, hogy akinek tetszett A marsi, annak ez is fog, amiben van is igazság, mert a stílusa engem is arra emlékeztetett egy párszor, de mivel ez fele olyan hosszú, nekem ez jobban tetszett – sokkal kevesebbet unatkoztam rajta :'D Végül azért kíváncsi vagyok a második részre, úgyhogy azt is mindenképpen elolvasom majd :)

infinitedreams IP>!
Martha Wells: All Systems Red

Még tavaly olvastam, de sajnos nem hagyott bennem mély nyomot. A sztori nem volt rossz, de formabontóan izgalmas vagy fordulatos sem (legalábbis számomra), ezért a stílusnak, az abból fakadó frissességnek kellett volna elvinnie a hátán az írást, de abba meg beleuntam egy idő után, és idegesíteni kezdett, hogy az író folyton bizonygatja, a főhős mennyire nem olyan, mint az emberek.

Nem bántam meg, hogy elolvastam, de nem hiszem, hogy vevő leszek a folytatásra.

flamepetals>!
Martha Wells: All Systems Red

Izgalmas volt Murderbot fejében lenni. Szerintem remekül össze vannak szőve benne az emberi és gépi tulajdonságok ahhoz, hogy saját tudattal rwndelkező lénynek, de mégse embernek érzékeljem. A történet csavaros volt, és közben nagyon megkedveltem a küldetésben részt vevőket. Kíváncsi vagyok, hogy vajon milyen kalandokban lesz még része a főszereplőnek.

walkingRead>!
Martha Wells: All Systems Red

A sablonosság többnyire nem egy jó dolog, itt viszont úgy érzem az írótól egy jó ötlet (lehetett) az, hogy a sci-fi műfaj futószalagosítására hívja fel a figyelmet, olyan észrevétlen módon, hogy a regény valójában saját magát is direkt ponyvásítja.
A történet vontatott-thriller része a legegyszerűbb sablonnal, és az elejétől kezdve kiszámítható lezárással, semmilyen értékelhető minőséget nem tartalmaz, amit a főszereplő is legszívesebben egy másik narrációval helyettesítene (olvasás helyett én is Westworldöt néztem volna), de a self-rendszer meghekkelése, s így a szituációkra ráolvasó sorozatnarratíva egy olyan ironikus/szarkasztikus értelmezést adhat, amiben maga a történet egyszerűsége – ennek kezelése – lesz a fő konfliktus (ami tök jó!). Így a főszereplő egy olyan világra döbben rá, amiben teljesen világos szabályok és minták találhatóak spoiler, amikkel semmi más dolga nincs, mint kihasználni. Azonban a konfliktus megoldását követő giccsparádé és az ezzel járó „boldogan-élhetsz-míg-meg-nem…” még a főszereplő gyomrának is sok, ezért végül inkább totálisan más utat választ.
Problémának érzem sajnos, hogy az érdekes alapötlet ellenére az elbeszélés még így is unalmas, amit talán több szarkasztikus megnyilvánulással lehetett volna ellensúlyozni (persze ne Marvin-szintig), erősítve ezzel a fenti olvasatot. Összességében mégis egyetértek a regény művészi kiemelésével (Hugo), mert ez egy elég ügyes írói próbálkozás lett.


Népszerű idézetek

ViraMors P>!

I could have become a mass murderer after I hacked my governor module, but then I realized I could access the combined feed of entertainment channels carried on the company satellites. It had been well over 35,000 hours or so since then, with still not much murdering, but probably, I don’t know, a little under 35,000 hours of movies, serials, books, plays, and music consumed. As a heartless killing machine, I was a terrible failure.

Kapcsolódó szócikkek: Murderbot · Öldöklő
Noro >!

Yes, talk to Murderbot about its feelings. The idea was so painful I dropped to 97 percent efficiency.

Chapter Three

littlelinda P>!

I tried to decide whether to believe it or not, or whether it mattered, when I was hit by a wave of I don't care.

littlelinda P>!

Gurathin turned to me. „So you don't have a governor module, but we could punish you by looking at you.”
I looked at him. „Probably, right up until I remember I have guns built into my arms.”

littlelinda P>!

In my defense, we'd been here twenty-two planetary days and I hadn't had to do anything but stand around watching humans make scans or take samples of dirt, rocks, water, and leaves. The sense of urgency just wasn't there. Also, you may have noticed, I don't care.

littlelinda P>!

Mensah gave everybody watch shifts, including me. This was new, but not unwelcome, as it meant I had blocks of time where I wasn't supposed to be paying attention and didn't have to fake it.

Kapcsolódó szócikkek: Dr. Mensah
ViraMors P>!

I am not a combat murderbot, I’m Security. I keep things from attacking the clients and try to gently discourage the clients from attacking each other.


A sorozat következő kötete

The Murderbot Diaries sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Orson Scott Card: Speaker for the Dead
Larry Niven: Ringworld
Ann Leckie: Ancillary Justice
Paolo Bacigalupi: The Windup Girl
Dan Brown: Origin
John Scalzi: Redshirts
James S. A. Corey: Abaddon's Gate
Adam-Troy Castro: Emissaries from the Dead
Ben H. Winters: Countdown City
Tom Sweterlitsch: The Gone World