Megjelenésének várható időpontja: 2024. március 12.

A ​szerelemről 4 csillagozás

Kommentár Platón A lakoma című művéhez
Marsilio Ficino: A szerelemről Marsilio Ficino: A szerelemről Marsilio Ficino: A szerelemről

Leírás ​"Platón a filozófusok atyja, nyolcvanegy éves korában, november hetedikén, születésnapjának ünnepén lehelte ki lelkét, egy lakomán fekve az asztal mellett, annak utána, hogy az asztalt már leszedték." Ezt a lakomát, amely egyaránt évfordulója Platón születése és halála napjának, a régi platonikusok egészen Plótinos és Porpyrios idejéig valamennyien minden évben megülték. Porphyrios halála után azonban ezerkétszáz éven át megfeledkeztek ezekről az ünnepi lakomákról. Végre mi időnkben Lorenzo Medici, a kiváló férfiú, hogy megújíatsa a Platónt ünneplő lakomákat, Francesco Bandinit magbízta az összejövetel szervezésével." … „Az ékezés végeztével Bernando Nuzzi Platón könyvét vette kézbe, melynek címe Lakoma vagy A szerelemről, és felolvasta a Symposionnak minden egyes beszédét. Amikor befejezte, felkérte a többi résztvevőt, hogy ki-ki értelmezzen egy-egy beszédet. … Mindannyian elfogadták ezt a felosztást, azonban a püspöknek és az orvosnak el kellett mennie; az egyiknek, hogy… (tovább)

Eredeti cím: De amore

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arcticus Libri Operis Magni Arcticus

>!
Polaris, Budapest, 2024
228 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158100595 · Fordította: Frazer-Imregh Monika · Megjelenés időpontja: 2024. március 12.
>!
Arcticus, Budapest, 2001
144 oldal · Fordította: Imregh Monika

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 22


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Ha testeket, ha lelkeket, ha angyalokat szeretünk, bizony nem ezeket, hanem istent szeretjük bennük: a testekben isten árnyékát; a lelkekben az istenhez való hasonlatosságot; az angyalokban pedig az ő képmását. Így jelenleg istent szeressük mindenben, hogy végre istenben mindent szerethessünk.

Ugyanis ha így élünk, eljuthatunk oda, hogy istent is és istenben mindent láthassunk, és szeressük őt magát is, s mindent, ami benne létezik. És mindaz, aki ez idő szerint szeretetével magát istennek áldozza, végül visszanyeri magát istenben, hiszen ahhoz az ideához tér vissza, amely által teremtetett. […]

És jóllehet itt csonkák vagyunk és szétszakítottak, a szerelem segítségével ideánkhoz kapcsolódván teljes emberré válhatunk úgy, hogy benne mindenekelőtt saját magunkat találjuk meg, s így világossá válhat előttünk, hogy istent szeretve saját magunkat szerettük.

Marsilio Ficino: A szerelemről Kommentár Platón A lakoma című művéhez

Anilorak>!

A kölcsönös szerelem olyan halál, amelyet két feltámadás követ: Mivel meghal énjében aki szeret, egy ízben, mert önmagával nem gondol. De nyomban feltámad a szeretett lényben, mivel az forró gondolatával átöleli. Újraéled végül, mikor amott önmagát újra felismeri, s hogy a szeretett vele azonos, nem kétli.

Marsilio Ficino: A szerelemről Kommentár Platón A lakoma című művéhez

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
Lunemorte P>!

A szerelem által a legtompább eszűeknek is élesebbé válik a felfogása. Ki nem látna ugyanis a lehető legélesebben az isteni sugár segítségével?

Marsilio Ficino: A szerelemről Kommentár Platón A lakoma című művéhez

jivanmukta>!

Platón egy Dionysios királyhoz írt levelében fedte fel ezt a mystériumot istent állítva minden szép dolog okának, mivel a szépség teljességének kiindulópontja és eredete.
    «Minden a mindenek királya körül van. Neki köszönhető mindennek a léte. Ő az oka minden szépnek. A másodikak a második körül vannak, a harmadikak a harmadik körül. Az emberi lélek pedig oly módon szeretné megérteni, milyenek ezek, hogy az általa ismert dolgokat vizsgálja, azonban ezek közül egyik sem elegendő önmagában a megértéshez. A király körül azonban és amiket mondtam, semmi ilyesmi nincs, ami pedig ez után van, azt elmondja a lélek.»
    A király körül azt jelenti: nem a királyon belül, hanem rajta kívül, istenben ugyanis nincs semmi összetett. Hogy mit jelent a körül kifejezés, kifejti Platón, amikor hozzáteszi: «Neki köszönhető mindennek a léte. Ő az oka minden szépnek», mintha azt mondaná, azért van minden a király körül, mert természete szerint hozzá mint céljához tér vissza minden, mint ahogyan eredetéből, belőle is jött létre minden. Minden szépnek, azaz minden szépségnek, amely a fentebb említett körökben felragyog. A testek formái csírákon, ezek a gondolkodáson, ezek pedig az ideákon keresztül térnek vissza istenbe és ugyanilyen sorrendben teremti őket isten. Amikor azt mondja, minden, főként az ideákat érti, ugyanis minden egyéb ezekben foglaltatik.

19. oldal, Második beszéd, 4. fejezet, Platón az isteni dolgokról

Marsilio Ficino: A szerelemről Kommentár Platón A lakoma című művéhez

Lunemorte P>!

A valóságok dolgok ugyanis az ideák, a minőségek és a csírák; a testek formái pedig inkább tűnnek a dolgok árnyainak mint valóságos dolgoknak. […] [Mindazonáltal] minthogy az emberi megismerés az érzékekből indul, igen gyakran azokon a dolgokon keresztül szoktuk az isteni dolgokat megítélni, amelyeket a testekben a legkiválóbbaknak látunk. A testek képességei nyomán isten hatóerejét, rendjük nyomán bölcsességét, hasznosságuk nyomán jóságát kutatjuk. A testek formáit pedig a lélek rokonainak nevezi [Platón], mint amik mindjárt utána születtek. A lélek után ugyanis a következő lépcsőfokra a testek formái kerülnek.

Marsilio Ficino: A szerelemről Kommentár Platón A lakoma című művéhez

1 hozzászólás
jivanmukta>!

Most a szerelem két fajtájáról kell röviden beszélnünk. Pausanias szerint Platón Venus kísérőjének nyilvánítja Cupidót. Úgy véli, szükségszerű, hogy annyi Cupido legyen, ahány Venus van. Éspedig két Venust említ, akiket szintén két Cupido kísér. Az egyik Venusról azt mondja, hogy égi, a másikról azt, hogy közönséges, s hogy az égi az égtől született anya nélkül, a közönséges pedig Jupitertől és Diónétól.
    Azért hívják a platonikusok égnek a legfőbb istent, mert ahogy az ég, ez a magasban levő test minden testet irányít és magába foglal, úgy a legfőbb isten minden szellem fölött kimagaslik. Az értelmet azonban többféle névvel illetik, ugyanis hol Saturnusnak, hol Jupiternek, hol meg Venusnak nevezik. Minthogy az értelem létezik, él, és ért, ezért lényegét Saturnusnak, életét Jupiternek, felfogóképességét Venusnak szokták hívni. Azonkívül a világ lelkét hasonlóképpen Saturnusnak, Jupiternek és Venusnak nevezzük. Amennyiben az isteni dolgokat felfogja, Saturnusnak; amennyiben az égi testeket mozgatja, Jupiternek; mivel létrehozza a földi dolgokat, Venusnak.

22. oldal, Második beszéd, 7. fejezet, A szerelem két fajtája és a kétféle Venus

Marsilio Ficino: A szerelemről Kommentár Platón A lakoma című művéhez

jivanmukta>!

Ezért van az, hogy a szerelmes szenvedélye nem alszik ki semmiféle test látására vagy érintésére. Ugyanis nem ezt vagy azt a testet kívánja, hanem a magas istenség testeken átragyogó fényét csodálja, szereti és bámulja. Ennél fogva a szerelmesek nem tudják, mit kívánnak vagy keresnek, ugyanis magát istent nem ismerik, aki a maga titkos ízét mint édes illatot ültette el alkotásaiba. Ez az az illat, amely napról napra izgat bennünket. Az illatot érezzük ugyan, de az ízt kétségkívül nem ismerjük. Amikor tehát a megjelenő illattól rabul ejtve a rejtőzködő ízre vágyunk, nem véletlen, hogy nem tudjuk, mit kívánunk, és mi az, ami történik velünk.
    Ezért történik úgy mindig, hogy a szerelmesek egy bizonyos módon félnek és elfogódottak szeretettjük jelenlétében. Ami — kimondom bizony, még ha félek is, hogy valamelyikőtök elpirul, ha ezt hallja — még bölcs és vitéz férfiakkal is így szokott történni még alacsonyabb rangú szeretővel szemben is. Mindenesetre nem emberi dolog, amitől félnek, ami összetöri és hatalmába keríti őket. Az emberi erő ugyanis mindig kiemelkedőbb a bátrabbakban és bölcsebbekben.

21. oldal, Második beszéd, 6. fejezet, A szerelmesek szenvedélyeiről

Marsilio Ficino: A szerelemről Kommentár Platón A lakoma című művéhez

Lunemorte P>!

Ez az isteni szépség tehát mindenben szerelmet, azaz önmaga iránt vágyat ébresztett. Amiért is, ha isten magához vonzza a világot és a világ vonzódik hozzá, létezik egy folytonos vonzás, mely istentől indul, áthalad a világon, és istenben ér véget, egy körhöz hasonlatosan, ugyanoda tér vissza, ahonnan kiindult. Így hát ez az egy és ugyanazon kör, mely istentől a világ felé halad és a világtól isten felé, három nevet visel. Amennyiben istenben kezdetét veszi, és istenhez vonz, szépség; amennyiben áthaladva a világon magával ragadja azt, szerelem; amennyiben alkotójához visszatérve művét vele egyesíti, gyönyör. A szerelem tehát a szépségből születve a gyönyörben ér véget. Ezt fogalmazza meg Hierotheos és Dionysios Areopagités nagyszerű himnusza, melyben e theológusok így énekeltek:

«A szerelem egy folytonosan visszatérő kör,
jó, mely a jóból a jóba tart.»

A szerelem ugyanis szükségképpen jó, mert a jóból születvén a jóhoz tér vissza. Ez ugyanis azonos istennel, akinek képére minden vágyik, és akinek birtokában minden megnyugszik. Ezért lángol fel tehát vágyunk. Amikor a szerelmesek tüze lecsillapodik, nem kihuny, hanem beteljesül. Jogosan hasonlítja hát Dionysios istent a naphoz, mert ahogyan a nap megvilágítja és felmelegíti a testeket, úgy adja isten a lelkeknek az igazság világosságát és a szeretet hevét.

Marsilio Ficino: A szerelemről Kommentár Platón A lakoma című művéhez


Hasonló könyvek címkék alapján

Ignacio Iturralde Blanco: Machiavelli
Giovanni Catelli: Camus halála
Irving Stone: Michelangelo
Hannah Arendt: Eichmann Jeruzsálemben
Bókay János: Bohémek és pillangók
Friderick Lenz: Szörföltem a Himaláján
Ross King: Michelangelo és a Sixtus-kápolna
Éloi Leclerc: Egy szegény ember bölcsessége
David Weiss: A velencei
László András – Buji Ferenc: Genesis