Liszt ​Ferenc élete 13 csillagozás

Maróti Lajos: Liszt Ferenc élete

Kevés érdekesebb és ellentmondásosabb egyéniséget ismer a zenetörténet, mint a művésznek, embernek egyaránt rendkívüli Liszt Ferencet. Minden idők legnagyobb és legünnepeltebb előadóművésze volt, a zongora virtuóza, aki nem egy szerzeményével századunk zenéjéhez kapcsolódott, hatása számos komponista életművén nyomot hagyott. Hosszú és gazdag pályája során gyakran volt része sikerben, de bukásban is; hol zajosan ünnepelték, máskor kifütyülték. Magánélete pedig éppoly végletes feszültségekkel, érzelmekkel telített, mint zenéje; szikrázó indulatok, szenvedélyes szerelmek viharai váltakoztak kolostorbeli elmélkedésekkel, bűnbánó áhitattal. Maróti Lajost nemcsak Liszt kivételes zenei képessége foglalkoztatta, sokkal inkább azok az emberi vonások, amelyek végül is alapját képezték művészi munkásságának.

Róla szól: Liszt Ferenc

>!
Magvető, Budapest, 1984
494 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632719336

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Liszt Ferenc


Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

utazó>!
Maróti Lajos: Liszt Ferenc élete

Napokkal ezelőtt fejeztem be, de még mindig felsejlenek magam elé képzelt pillanatok, egy igazán eseménydús, izgalmas, sokszor érthetetlen élet epizódjai. De ugye Liszt egy nagyon tehetséges, nagyon híres, már-már hírhedt személyiség volt, de ma is az. Főleg így, ha van, aki ír egy filmregényt, ami lehet, hogy nagy részben kitaláció, de a kort, a kortársakat, más géniuszokat is elénk képzeltet, na és a nők…. ja és azok a koncertek, turnék, a római évek.. a német évek… sorolhatnám, milyen fenegyerek volt, de ha a képeit nézem, akkor egy hosszú hajú „veszedelem”, akibe rengeteg tehetség, kitartás és vibrálás , elszántság, erő és hazaszeretet szorult, még így is, hogy nem tudott a hazája nyelvén.
Ebből a regényből készült film milyen volt? Mindegy is, olvasni jobb, mert így a saját mozimban láttam.

14 hozzászólás
Almost_Zed>!
Maróti Lajos: Liszt Ferenc élete

Filmregény, tulajdonképpen forgatókönyv. Ez egy kissé az elején szokatlan volt, mert (csupán) a filmbeli jelenetek, képek, párbeszédek hű visszaadója a könyv, kevés kommentárral kiegészítve. A könyvre is igaz, amit Szinetár Miklós rendező a filmsorozat bevezetőjében mond:
„(…) kísérletet teszünk, hogy felvillantsunk egy-egy epizódot, vázlatát adjuk az életnek, utaljunk a művekre, felkeltsük az érdeklődést és érzékeltessünk bizonyos tanulságokat.”
Mindez szerintem elég jól sikerült. Egy nagyon gazdag és érdekes életút állomásait követheti végig az olvasó, a XIX. század irodalmi, zenei és politikai életének sok fontos szereplője elevenedik meg a lapokon.
Amit én a fontosabb jellemzők közé sorolok a Maestro életéből: Lisztért még idős korában is bomlottak a nők, párkapcsolatai ingatagok voltak, zeneműveit hol ünnepelték, hol meg értetlenséggel fogadták, szerte Európában többször turnézott. Párizs, Weimar, Róma, Budapest is lakhelyei közé tartozott. Sohasem tanult meg beszélni magyarul, de értette a nyelvet, részese volt a Zeneakadémia elindításának, szívesen és gyakran adott jótékonysági koncerteket, a vallás komoly szerepet játszott életében, Wagnerrel pedig rajongtak egymás alkotásaiért.
A filmet bemutatásakor, 30 éve láttam, nem sok mindenre emlékeztem belőle. A könyv tetszett, mert az olvasással a film újra életre kelt, és az életrajzi témájú műveket egyébként is szeretem.

1 hozzászólás
moncsicsi83>!
Maróti Lajos: Liszt Ferenc élete

Nagyon jó, regényes, olvasható történet. Néha zavart, hogy olyan forgatókönyves stílusú a könyv, de tetszett.
Jó volt olvasni Liszt Ferenc életéről gyerekkorától haláláig. Nem volt egyszerű élete, de szépnek mondható. Mondjuk nem gondoltam volna, hogy ilyen nőcsábász ;) Nem gondoltam volna, hogy szülőhazája nyelvén nem is beszélt!

4 hozzászólás
Boglárka_Madar>!
Maróti Lajos: Liszt Ferenc élete

Azzal kezdem, hogy Liszt az egyik kedvenc zeneszerzőm. Mert csodálatos műveket alkotott, zseni volt és nem utolsó sorban magyar és kiváló zongorista. Az élet igazságtalansága, hogy zongorázni nem hallhatom, pedig az is milyen csodálatos lehetett. (Igen, 11 évig zongoráztam, és soha meg nem szűnő imádattal vagyok a zongoristák iránt)
Olvastam már regényt Lisztről, Liszttől (a Chopin könyvének az 1922-es kiadása van meg otthon), szóval mondhatom, hogy sok újdonságot nem tudnak már nekem mondani, és hát ez így is lett. Maga a regény olvasmányos, bár néhol engem zavart ez a filmregény stílus, hogy leírta milyen zene megy a jelenet alatt és hogy nézzen ki a kép. Összességében viszont pozitív élmény maradt, és hát Lisztet továbbra is imádom.

Morseda>!
Maróti Lajos: Liszt Ferenc élete

Kalandos regény, ahogy Liszt élete sem volt nyugodtnak és unalmasnak mondható.
Végig járhatjuk vele a korabeli Európát, szalonokat, királyi udvarokat. Megismerhetjük a kor nagy íróit, költőit, zenészeit és szellemi törekvéseit, irányait.
Szerelmek, koncertkörutak és az alkotás, ez határozta meg igazán Liszt életét.
Az elején kissé zavaró volt, hogy mint egy forgatókönyv, úgy van megírva a regény, de meg lehet szokni.


Népszerű idézetek

sztimi53>!

Liszt a milánói Scala előtt bóklászik, megnézi magának a híres épületet, aztán igyekszik tovább… mígnem fölfedezi az elegáns üzletet, amely fölött megfelelő tábla hirdeti a híres zeneműkiadó nevét: RICORDI. Belép az üzletbe, ahol a kottaárusító pultokon kívül megtalálható a szokásos zenesarok, zongorával… A személyzet, de maga a tulajdonos is a vevőkkel van elfoglalva, Liszttel senki sem törődik, hát odaül a zongorához. Pár taktus után a főnök fölkapja a fejét az eladópultnál.
– Ez Liszt, vagy maga az ördög…

Kapcsolódó szócikkek: Liszt Ferenc
1 hozzászólás
sztimi53>!

Huszonötezer forintot küldtem az árvízkárosult honfitársaimnak! Huszonötezret! És büszke vagyok rá, hogy ezt a pénzt a bécsiek zsebéből muzsikáltam ki a magyaroknak!

1 hozzászólás
Cicu>!

Liszt fölolvas egy frissen készült fogalmazványból.
– „Ó, én távoli, vad hazám! Ismeretlen barátaim! Távoli és nagy családom! Fájdalmak kiáltása hozzád visszavezetett, megszégyenítve hajtom le a fejemet, hogy téged oly soká feledni tudtalak…"
Felnéz Marie-ra, tőle vár kritikát, pontosabban elismerést. Marie azonban halkan fintorog.
– Szólamok! Ugyan, mit tud maga arról a távoli, vad hazáról? A semminél is kevesebbet. Ha megszólítják, nem érti, egy mukkot sem tud magyarul.
– Attól én még magyar vagyok.

Kapcsolódó szócikkek: Liszt Ferenc
Boglárka_Madar>!

Hotel Union…
…majd belép a szálloda halljába, ahol a döbbent tulajdonossal épp a nadrágos, nyakkendős, rövidre nyírt hajú, szivarozó George Sand osztozkodik (mellette két gyereke, a tíz év körüli Maurice és a pár évvel fiatalabb kislánya, Solange; és teméntelen útipoggyász):
– Tizenhármasban lakunk? Épp a tizenhármas! Gyerünk!
Sand hahotázik, s srácaival fölviharzik a lépcsőn, a fogadós elképedten méregeti a kezében felejtődött bejelentőlapot:
„Az utasok neve: Pifföel család
Lakóhelyük: a természet
Honnét jöttek: Istentől
Hova mennek: az égbe
Születésük helye: Európa
Foglalkozásuk: világcsavargók
Kiállította: a közvélemény „
Még olvas, amikor az első emeletről észveszejtő zajongás árad lefelé – Lisztek és Sand találkozásának viharos hangjai. A szállodás a két keze közé fogja a fejét…

2 hozzászólás
Cicu>!

– Nézze, mit írnak a lapok! Magyarországon Pestet a szennyes ár letörölte a föld színéről! Megszámlálhatatlan ezer földönfutó, nyomorult…
– Hát… szomorú.
– Nem érti? Ezek az én honfitársaim… Mit gondol, ha betoppannék Bécsbe… biztos az egész város hallani szeretné az egykori csodagyereket! Két koncert, az egyik az árvízkárosultak javára, a másik a költségeim fedezésére –

Cicu>!

„Szükségesnek tartom fölhívni őmagasságaik figyelmét: ha Liszt Ferencet az Udvarba meghívni kegyeskednek is, nem tanácsolom kitüntetni őt a császári és királyi udvari zenész címmel, tekintve kapcsolatát a veszedelmes Lamennais abbéval, madame Dudevant-nal, aki George Sand álnév alatt több igen ártalmas szellemű munkát adott ki. Továbbá: fent említett Liszt házasságtörő szerelmi viszonyt folytat d'Agoult grófnéval. Könnyelmű, hiú, művészi értékét leszámítva teljesen jelentéktelen fiatalember. Gróf Sedlnitzky rendőrminiszter."

4 hozzászólás
Cicu>!

– Hírül hozták, hogy a cár őfelsége nem jön el. Tulajdonképpen nem értem…
– Állítólag úgy nyilatkozott önről, hogy nem szereti a hosszú haja meg a politikai nézetei miatt…
– A hajamat Párizsban növesztettem meg, és csak ott vagyok hajlandó lenyíratni! Politikai nézeteim pedig nincsenek, nem lévén háromszázezer katonám a felfogásom megtámogatására…
A terem felpattan, a cárné és kísérete vonul be, a tömeg a cári himnuszt énekli, a cárné elfoglalja a helyét… Liszt megnézi az óráját, lerobog az erkélyről, átfurakszik a hallgatóság között az emelvényhez, de nem a lépcsőn megy fel, egyszerűen fölugrik, lerángatja kezéről a glaszékesztyűt, behajítja a zongora alá, mind a négy irányba meghajol: hatalmas taps dübörög, Liszt végre leül az egyik zongorához, s a Tell Vilmos-nyitány zongoraátiratába kezd.

Cicu>!

– Ha valaki nem lángelme, legalább jótékonyság legyen benne!

Boglárka_Madar>!

Lehet, mon pére, hogy ő nem az, akire nekem igazán szükségem lenne; de mindenképpen az, aki nélkül nem tudok létezni…

110. oldal

1 hozzászólás
cassiesdream>!

A főúri társaság megjelenésére rongyos muzsikus cigány kászálódott elő valamelyik sutból, s foglalkozásának szokása szerint a vendégek megjelenésére máris hangol, s óvatosan cincogni kezd, készen arra, hogy ha kirúgják, hát gyorsan eliszkolhasson. Liszt egyszerre fölkapja a fejét a muzsikára. Festetich viszont ráförmed a cigányra:
– Hagyd abba a cincogást!
– Nagyon kérem, gróf úr… – szól közbe Liszt.
– Véltem, Európa első muzsikusának fülét bántják ezek a nemtelen hangzatok.
– Gyerekkoromban, Doborjánban is voltak cigánymuzsikusok, s én, ha tehettem, hallgattam a zenéjüket. Nagyon érdekes és karakterisztikus muzsika. Egyszer majd összegyűjtöm és kiadom ezeket a magyar dallamokat…
A társaság elnémul, és Liszttel együtt hallgatja a cigányzenészt, aki egy szál hegedűjén variálva-cifrázva tart bemutatót a cigánymuzsikálásból…
Liszt 1839-40-es magyarországi utazásán találkozott a még gyermekkorából ismerős cigányzenével, beleszeretett, olyannyira, hogy két évtizeddel később – már mint weimari zeneszerző – könyvet írt „A czigányokról és a czigány zenéről Magyarországon" címmel, melynek alapgondolata: „…mi azon zenét, melyre a magyarok mint nemzeti tulajdonukra oly büszkék, kizárólag a czigányoknak tulajdonítjuk…" Kapitális melléfogás volt. Nemcsak mert az érintetteket vérig sértette vele. De ami ennél sokkal lényegesebb: a korabeli magyarországi szórakoztató és tánczene funkcióját betöltő cigányzenének semmi köze a magyarság – évezredek távoli múltjába nyújtózó – zenei hagyományához. Igaz, csak nyolcvan év múltán gyűjti majd össze két fiatal népzenekutató, Bartók Béla és Kodály Zoltán… Ezek után persze a fiatal komponista Liszt Magyar rapszódiáit igencsak fenntartásosan lehet „magyarnak" minősíteni: zeneileg bizonytalan eredetű és kétes értékű anyagot dolgoznak fel, gyakran a kor dilettáns műdalait próbálják értékálló zenévé nemesíteni – nem mindig sikerrel. Ami persze mit sem változtat e kompozíciók virtuozitásán és máig ható világméretű népszerűségén…

Kapcsolódó szócikkek: Bartók Béla · Kodály Zoltán · Liszt Ferenc

Hasonló könyvek címkék alapján

Móricz Zsigmond: A boldog ember
Gabriel Russ: Ha tudtam volna…
Bogár Erika: Végtelen Mezők Vándora
Csalog Zsolt: Parasztregény
Bakóczy Sára: Liliom és kehely
Fekete István: Gyeplő nélkül
Harsányi Zsolt: Az üstökös
Bakóczy Sára: A város és a rózsa
Harsányi Zsolt: Ecce homo
Ákody Zsuzsa: Lélekrablók