Bonyolult ​egy csaj (#bonyolult 1.) 88% 45 csillagozás

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2020/12/maros-edit-bony…

"Adél pont annyira bonyolult csaj, mint minden egykorú társa. Rengeteg érzés küzd egymással a lelkében, miközben kielemzi az őt érintő mindennapos kihívásokat. Csak úgy zsibog az energiától és dolgozik benne a megfelelési vágy mind önmaga, mind a közösség mércéje által mérve. Utóbbi még inkább hangsúlyossá válik, mikor az iskolája ajtaján betoppan Kitty, aki újszerű bonyodalmakat hoz amúgy sem egyszerűnek érzékelt életébe. Új kihívásokkal kell szembenéznie, kompromisszumokat kötni és áldozatokat hozni egy jobb végeredmény reményében, miközben még további ezer meg ezer problémával kell megküzdenie a mindennapok során.
Maros Edit teljesen hétköznapi gondokat mutat be a könyvébe – sokszor csupán rávezető magatartással –, mégis úgy vélem, ennél pontosabban még egyik általam olvasott regényben sem volt megfogalmazva, hogyan is érez egy tizenéves lány a változások hajnalán.
Adél mellett én is egy pár órára úgy éreztem magam, mintha újra tizennégy ( és háromnegyed) éves lennék és újra azok az apró-cseprő, mégis a teljes világot megrengető problémáim lennének, mint amik pár évvel ezelőtt voltak. S ahogy ez a nosztalgikus érzés keveredett a jelenkori problémákkal és a humoros fordulatokkal úgy éreztem, magam is kicsit elengedem a vállamat nyomó terhet. Megfelelő minőségű kikapcsolódást nyújtott, így bátran merem ajánlani mind a célcsoport, mind az idősebb korosztály számára. A fiatalabbak magukra ismernek benne, a felnőttek pedig nosztalgikus érzésekkel újra átélik, mennyire nehéz volt középiskolásnak lenni."

Helyes történet, korrektül felépítve, élvezetes stílusban tálalva. Nem rengeti meg az egeket, de igazán kellemes kamaszsztori.

Kedves könyv, bár a tini főszereplő, Adél eléggé távol áll tőlem, akárcsak a másik lány, Kitt y i. Igazából a dagi fiú, Tomi, alakja érdekelt, off .
off .

Végigolvastam ezt a csak első látásra hétköznapinak tűnő könyvet, ahol tényleg nem kevés a kavarás, mégis a végére minden csomó kibogozódik – valójában be sem volt gubancolódva, csak a kamaszok, amint látom, minden háznál túlbogozzák a történteket, és akarva-akaratlan végletekben gondolkodva csak a „tragédiát”, a megmásíthatatlant, a véglegeset, az eleve elrendeltet látják, ami eleve elromlott, elmúlt, pont, kész – vége kategória.
Örültem annak, hogy a történetben vannak azért olyan gyerekek, akik képesek túllépni ezen és találni más utat is, és ezzel rájönnek arra, hogy az életet hál istennek igazából nem a végzet, meg a végletek mozgatják, (meg a közöny, a fölényesség, a lenyűgözőség, a mások felett uralkodás) és nagy odafigyeléssel, empátiával, a kapcsolataiban mindenki nyerő lehet és lesz is egyszer. (Azt is sejtem, hogy a kamaszok közt a 14-17 éves korosztályúaknak a most és az itt és az azonnal kell a fontos; de minden eljön egyszer és kiderül, hogy te is közéjük való vagy és te is kellesz a közösségnek)
Tetszett a történet, hiszen csupa olyan elem és érzelem jelenik meg benne, amelyek a kamaszok életét uralják és át-meg átszövik: barátság, szerelem-kifejlődés, összezördülés, ajtócsapkodás a szülőkkel; osztályon belüli hétköznapok, órákon, bulikon, ünnepségen, próbán, csajos személyeskedések, kiközösítés, lenézés, beszólogatás, cikizés, csajozás, viccelődés, marhulás stb. – mind-mind, ami nélkül nem kamasz a kamasz; így volt ez a mi időnkben is és így van ez most is. Csak most ez a járvány miatt még sincs így, teljes gőzzel így – amit igencsak sajnálok. De itt van azért a hű társuk, a telefon, ami minden nap, minden percükben elkíséri őket, és most főleg még inkább főbb szerepet kap életükben.
„a szüleim egyik kedvenc lemeze, hogy bezzeg az ő idejükben még nem volt internet meg Facebook meg Insta (a többi népszerű oldal nevét meg sem tudják jegyezni… talán jobb is), suli után sportolni jártak meg együtt lógtak a barátaikkal, mi bezzeg akkor is telefonon chetelünk egymással, ha két lépés távolság választ csak el minket. Ők könyvtárba jártak (ezt, mondjuk nem hiszem el, Apa és a könyvtár!, Na ne röhögtessenek már!!), mi meg csak előkapjuk a guglit és már kész is van a szorgalmi feladat.” (16. old.)
„első mobiltelefonunk újabb mérföldkő volt a kapcsolatunkban. Onnantól már nem csak akkor tudtuk egymást támogatni, ha épp együtt voltunk valahol, hanem bármikor. Elég volt egy szomorú smiley, és tudtam, hogy szüksége van rám. Elég volt annyit írnom, hogy nem megy a nyelvtanházi, már küldte is a jó megoldásokat. És számtalan zeneszámot, vicces gifet osztottunk meg így egymással – amire szüleink csak legyintenek, mert szerintük ezek a "mai gyerekek” feleslegesen pocsékolják az időt azzal, hogy a telefonjukon lógnak –, de ha tudnák, hogy itt éljük a lelki életünket is, amit személyesen egész egyszerűen nem lehet. Mert telefonon keresztül könnyebb. Szavak nélkül, emojikkal…és így is pontosan értjük, mi a másik szándéka az üzenettel. Most pedig szóba sem állunk egymással, és a telefonjaink is némák. " (222.old.)

Legjobban egyébként az ebben a korszakban (én csak normál kamasz kornak hívom, amit a kiskamasz kor előz meg és a nagykamasz kor követ), a barátság ábrázolása tetszett, és a párkapcsolat ébredésén belül minden, a „hogy-is-kezdjünk-hozzá”, hogy fogjam meg a kezét, hogy öleljem át, hogy is kezdjünk az első csókhoz? stb; milyen szívszorító is várni egy válaszra és milyen áramütés, ha egy bármiféle üzenet érkezik, és hogy milyen rossz is ebben a létben akár egy fél nap is telefon nélkül maradni… talán lehetett volna több ilyen „toporgós/hezitálós” ábrázolás és jóval kevesebb dráma; átérezhető volt Adél magánya, sok ilyen csodabogarat ismerek, nagyon idegesítő volt Kitty, de leginkább az, hogy az egész ellenségeskedésük egy mondvacsinált problémából, egy félreértésből eredt, és onnan már lavinákat indított el… akár ez, de akár a Bálinttal való összeveszés hátterében a nem beszélgetés áll. Talán jó üzenet lehet ezekből a képekből a beszélgetés fontossága (szülőkkel, baráttal, szerelmünkkel). Bálint alakja is összetett, több probléma testesül meg benne (kötelesség-szenvedély összeütközése, költözés-régi élet hátrahagyása, ebből szülőkkel kialakuló konfliktus, első szerelem, szerelem-barátság-haverság összehangolása stb.) jó téma lehet egy beszélgetéshez (könyvklub, osztályfőnöki óra), mint ahogyan ez a mondat is megérne egy beszélgetést: „És hol van az megírva, hogy egy közel tizenöt éves fiúnak csak fekete kapucnis pulóvert lehet hordani feszülős nadrággal? Egyáltalán: miért az a "menőség kulcsa”hogy kinek milyen göncei vannak?" 103.old

Első látásra egy könnyed, könnyen olvasható könyvet várunk, amit meg is kapunk, de valójában mélyebben belenézve többet: „egy ízletes és erőteljes aromájú fűszernővényekból álló kamaszcsokrot”, köröttük normális, segítőkész szülőkkel, akik ugyanúgy, mint ők, próbálnak megfelelni az élet egyáltalán nem könnyű kihívásainak. (talán az osztályfőnök alakja volt számomra késforgató, nagyon szerencsés embernek mondhatom magam, hogy mindig jó osztályfőnökeim voltak, nem ilyen borzasztóan felelőtlennek tűnő Saci nénink)

off
off
off

Ezek azért visszavettek számomra az élvezhetőségből, de alapvetően a sztori jó, kevésbé bonyolult, mint amennyire vártam – de így lett az elég és a jó.

Nem tudtam, mit jelent az a szó, hogy shippelni?
Mitől kezdesz el shippelni valakiket? hogyha megvan két karakter között a kémia, és jól működnek a vásznon, jó a dinamikájuk, vannak közös dolgaik… de leginkább a kémia. és ha az nincs, akkor nekem az életben nem tudnak eladni egy párost… https://ask.fm/dorka_23/answers/142677636622

Tetszett.
Sok ilyen típusú könyvet olvastam mostanában, féltem, hogy lapos lesz, és hogy semmi újat nem tud már nyújtani. Meglepően jó volt olvasni, könnyed, kellően humoros. Tetszett az a néhány közbeszúrás, amikor pillanatnyilag a másik szereplő szemszögébe is betekintést nyerhettünk. Nekem a két főszereplő (Adél és Bálint) szimpatikus volt, kíváncsi voltam végig, hogy merre halad a történetük.

Meglepi, hogy Adél nagyon hasonlít az én tizenévesemre. Az elején kicsit aggódtam is, hogy majd jól felidegesít, mint az én tizenévesem. Aztán megnyugodtam, mert a kapcsolatok nem alakultak rosszul, mert a szereplők nem voltak elszállva, mert a főgonosz nem volt nagyon gonosz, mert az izgalmak nem voltak irritálóak, mert az értékek – amiket én annak tartok – megtartattak és a végére örömmel töltött el, hogy szépen folytatható a történet és én várom is a folytatását.

Bonyolult egy kamasz.
Nem igazán tetszett, persze, az is túlzás, amikor más tini könyvekben az anyuka a legjobb barát és az apuka is raj (pfff), de Adél nekem ezzel a hozzáállással nagyon nem volt szimpatikus. Nem a barátság és annak elvesztése, a szerelem, a népszerűségi verseny, a Kittyvel való kakaskodás miatt nem tetszett a könyv, hanem a szülőkkel való kapcsolat miatt. Nem kell túlzásokba esni, lehetne találni egy arany középutat is talán…

Először úgy voltam vele, hogy kissé idegesítő, nem igazán kötött le. Hogy mikor kezdett el érdekelni a történet nem is tudom csak azt vettem észre, hogy megint éjszakába nyúlóan olvasok.. Kedves történet egy kamasz lányról és életéről. Volt egy-két apróság ami nem tetszett de ez adódhat abból is, hogy én rég kinőttem a kamaszkorból. A vége folytatásért kiált most azonnal! :D

Habár nagyon nem tartozom a célközönség közé, meglepődve vettem észre, mennyire beszippantott Adél története! Barátság, első szerelem, „cicaharc”, elfogadás, kirekesztettség, megfelelési kényszer, iskolai problémák, közösségi nyomás… tipikusan olyan dolgok, amikkel a kamaszokkal nap mint nap meg kell küzdenie. Tetszett, hogy a szereplők jól kidolgozottak, megismerhetjük a belső gondolataikat, így jobban megértjük, miért is viselkednek úgy, ahogy… Talán ez is segíthet a mai fiataloknak abban, hogy érdemes a dolgok mögé nézni, hogy megértsük a miértjét… Az is nagyon tetszett, hogy olvasás közben igazi kamasznak érezhettem magam, egy kicsit elfeledkeztem a „felnőtt élet” problémáiról! :)

A Hűvösvölgyi suli sorozatot nem olvastam, így korábban nem ismertem az írónőt és a stílusát, de most nagyon megszerettem, és biztos vagyok abban, hogy sikere lesz a fiatalok körében. Alig várom a folytatást! :)

Szerettem ezt a könyvet. Külön plusz pont, hogy a csaj dobol, hogy a menő srác tényleg menő a hegedűjével, és érti, hogy mit baltázott el, és megteszi, amit a haza megkövetel…
Gyakorlatilag nézném filmen (ezen mondjuk én is meglepődtem). Király kis amcsi tinifilm lenne belőle a jobbik fajtából. A humoráért is bírtam. Várom, hogy hogyan tovább. Bálintot érdemes kibogozni.

Szokásos kamasztörténet. A mencik lenézik a nyomikat – elég szomi, de ez van. Szóval egy alapjában jó történetet a túlzásba vitt szleng igazából élvezhetetlenné tesz. (Mennyivel jobb olvasni a többi szereplő néhány oldalát!) Pedig amiről szól, az komoly. Barátságok felbomlása, első szerelem, pozícióharc, „kötelező” lazaság – mind olyan témák, amikről lehet sőt kell írni – de így olvasni elég nehéz.